Egymást segitve, összekapaszkodva minden nehézséget leküzdünk.

Az őszi termések, termények és azok betakarítása kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen módon védhetjük meg mindezeket a kerti illetéktelen betolakodóktól, míg a kamrába, pincékbe, padlásra, üvegbe és egyéb helyekre kerülnek. Így került szóba a madárijesztő. Amikor körbejártunk kint, a kertben, beljebb mentünk, és belső kincseink, értékeink védelméről esett szó. Kiderítettük, hogy az illetéktelen betolakodók ebben az esetben a rossz gondolataink lehetnek, amik aztán rossz szokásokká alakulhatnak át bennünk. Fény derült arra is, hogy a helyes megkülönböztető képességünkkel tudjuk igazán megvédeni kincseinket: bajt hoz-e, amit csinálnék vagy sem; ártok-e vele valakinek vagy sem; magamnak is ezt szeretném vagy nem; szükségem van rá, vagy sem… Szituációs játékokkal kipróbáltuk, vajon miként tennénk, ha egy bizonyos helyzetbe kerülnénk… Nem volt könnyű. De megbeszéltünk azt is, hogy ez egy folyamat, amit minél többször gyakorlunk, annál jobban, ügyesebben és könnyebben boldogulunk benne.
Amit másként csinálnék: az elkészített madárijesztők köré valamilyen módon megjeleníteném az „illetéktelen betolakodókat”.
Tapasztalat: a folyamatos pozitív megerősítéseknek köszönhetően valahányszor szóba kerülnek legféltettebb kincseink, a gyerekek pontosan tudják, hogy az emberi értékeinkről van szó.

Iskolások voltunk egy órára – mese akadálypályán vettünk részt a Petőfi iskolában. Nagyon élveztük!