Megküzdési stratégiák – Szuperhősök
A csoportból többen emlékeztek rá, hogy az elmúlt évben is csináltuk ezt a feladatot, így elővettük a régi tablónkat, amelyen ,,A mi hőseink” sorakoztak. Nem felejtették el, melyiket ki rajzolta, pedig már iskolás is néhányuk. Beszélgettünk a megküzdésről, ki mit gondol róla, ki hogyan küzd meg egy-egy dologért, legyen az játékszer, játékban elfoglalt, megszerzett pozíció, többszöri nekifutás után elkészült rajz stb. Néhány gondolatfoszlány a megküzdésről: valami nehézség miatt nem érjük el a célt, akadályozva vagyunk, az utunkban áll valaki vagy valami, próbákat kell kiállni, meg kell küzdeni pl. a sárkánnyal, meg kell védeni a királylányt, furfangosan kell megoldani a feladatot, addig próbálkozunk, míg végre sikerül, nem adjuk fel…. örömet érzünk !!! Azt kértem a gyerekektől, most keressünk újabb hősöket akár mesékből, akár a valóságból. Nemrég farsangoltunk az oviban, szinte adott volt, hogy néhányan a maguk által megformált karaktert, hőst fogják ábrázolni.

A hónap témája a megküzdés volt, mely feladatok tapasztalataim szerint is, jól áthatották az egész óvodai életünket, a mindennapi rutinba is jól bele tudtuk ágyazni.
Jó alkalomnak bizonyult a relaxációs gyakorlatok mellett megismertetni a gyerekekkel a jógát, ami szintén nagyon jó feszültségoldó tevékenység, emellett pár gyakorlat elvégzéséhez igazán meg kellett küzdeniük a testükkel és az egyensúlyérzékükkel.
Ellazultunk Bagdi Bella dalára is, ami a lecsendesítésükhöz, a testséma gyakorlásához is alkalmasnak bizonyult.
Játszottunk „hajótöröttest” a kooperációs ernyőnk segítségével. Először kieséses rendszerrel, aki nem fért fel vagy leesett, az kiesett a játékból. Majd arra kértem őket, hogy próbáljanak mindenkit fenntartani az összehajtott ernyődarabkán, hiszen csak úgy „élhetik túl” a hajótörést, ha együtt maradnak. Ez egy kiváló lehetőség a közösségformálásra is, az összetartás érzését erősítettük ezáltal.
A téma felvezetéséhez a munkafüzet feladatait találtam a legmegfelelőbbnek.
Elbeszélgettünk arról, hogy hogy milyen érzéseink vannak, mikor érzünk ilyet, és a rossz érzéseinket, hogyan, mivel lehetne elmulasztani, mit szoktak ilyenkor csinálni. Ezt átbeszélni segített a munkafüzet 45.oldalán található feladat, melyből mindenki 3 dolgot kiszínezett, ami a számára megfelelő jókedvre derítő tevékenység.
Megrajzolták azt is, hogy milyen az arckifejezésük különböző érzelmi pillanataikban a mf. 44.oldaláról.
Mindezek mellet beszíneztettem velük az emberi alakon azt is, hogy hol érzik, mely testrészükön tapasztalják a boldogságot, félelmet, szeretetet, szomorúságot (mf. 47.o). Előtte természetesen átbeszéltük ezeket az érzéseket, többek között azt, hogy milyen testtartásuk van az adott érzelmi állapotban. Ez segített nekik, mert számomra is meglepő módon, akár pszichológiailag is értelmezhető ábrák születtek annak ellenére, hogy ez egy igen elgondolkodtató, nehezen kifejezhető és lokalizálható feladat volt, de megküzdöttek vele!
A kedvenc játékuk kiszabadítása játékot én megváltoztattam úgy, hogy azok a gyerekek, akik a csoportban megtanult és napi szinten átbeszélt szabályokat nem tartották be, azoktól zálogot kértem, ami egy személyes tárgyuk volt (ruhadarab, alvós plüss). Egész délelőtt „gyűjtöttük”, majd az udvarra menetel előtt meg kellett küzdeni a tárgy visszaszerzéséért. Mit érdemel az a bűnös, kinek záloga a kezemben van? – kérdésre közösen kitaláltunk egy feladatot, amit el kellett végezzenek a tárgy visszaszerzéséhez pl. egy lábon kellett ugrálnia, énekelni kellett egy dalt, bukfenceznie kellett stb.
A hónap témáját feldolgozó mesét én hosszúnak ítéltem meg ahhoz, hogy vegyes csoportban a délelőtt folyamán olvassam fel, így ezt alvásidőre hagytam. A nagyoknak végig fenntartható volt a figyelmük az izgalmas cselekvéssornak, a dallamos versikének, a gyermekbarát érthető népmesei motívumokkal tarkított szövegnek köszönhetően.
Elkészítettük a szivacstéglából az elrabolt Róza királylány tornyát is, majd felkerült a boldogság várához vezető lépcsősor következő lépcsőfokára a megküzdés jele is.
Mint említettem a hónap témája áthatotta az óvodai tevékenységeket. Például azok, akik nem igazán tudnak vagy nem szeretnek rajzolni, azoknak kihívás volt a munkafüzetben levő feladatok megoldásai. Akik bátortalanabbak, azoknak megküzdés volt a tornán kialakított akadálypálya. A tornán a sorverseny jó alkalomnak bizonyult arra, hogy csapatok küzdjenek meg egymással.

A foglalkozások alkalmával a gyerekekkel eljátszottuk a hajótörést, majd megbeszéltük, hogy milyen érzéseik voltak a játék során, és ez hogyan mutatkozott meg az arckifejezéseikben. Beszélgettünk a jó és rossz érzésekről a mellékletekben található képek és színezők segítségével. Megbeszéltük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a nehéz helyzetekben tudatosan és ügyesen meg tudnak küzdeni. Meghallgattuk és eljátszottuk a hónap dalát, majd mindenki lerajzolta az általa legjobban kedvelt szuperhősét. Ezekből a rajzokból tablót készítettünk, melyet kitettünk a csoportszobába.

Sokat gyakorlom a kerékpározást, biztosan sikerül megtanulni.
A suliban sokat kell gyakorolni.
A testvérem sokat gyakorolja a verseket.

Katica csoport

Nyuszi Kata és Nyuszi Panna bajba kerül az óvodába.

Élt az erdőben a sok állattal együtt két nyuszi kislány: Nyuszi Kata és Nyuszi Panna. Jó barátok voltak, mindig együtt játszottak. Egyik reggel elindultak az erdei óvodába. Igen ám, de éppen szélvihar volt és pont előttük dőlt ki egy hatalmas fa az erdei tisztásra, ahol keresztül kellett menniük. Gondolkodtak, tanakodtak, hogy mit tegyenek. Kikerülni nem tudták, átmenni sem tudtak rajta. Már majdnem sírva fakadtak, amikor Nyuszi Katának eszébe jutottak a barátaik: elszaladtak, szóltak a szarvasnak, az őzikének, a medvének. Hamar odaértek a tisztásra. Mindannyian belekapaszkodtak a fa ágaiba és húzták együtt, ahogy bírták. Egyszer csak megmozdult a fa, elhúzták az útból közösen. A két kis nyuszi megköszönte barátainak a segítséget és vígan folytatták útjukat az erdei óvoda felé.

A negatív események megoldására próbáltunk megoldást találni a meseírás folyamán. Előtte beszélgettünk, példát kerestünk a szó értelmezésére, meghallgatták a gyerekek az Aranykulcs című mesét.

Katica csoport

Nyuszi Kata és Nyuszi Panna bajba kerül az óvodába.

Élt az erdőben a sok állattal együtt két nyuszi kislány: Nyuszi Kata és Nyuszi Panna. Jó barátok voltak, mindig együtt játszottak. Egyik reggel elindultak az erdei óvodába. Igen ám, de éppen szélvihar volt és pont előttük dőlt ki egy hatalmas fa az erdei tisztásra, ahol keresztül kellett menniük. Gondolkodtak, tanakodtak, hogy mit tegyenek. Kikerülni nem tudták, átmenni sem tudtak rajta. Már majdnem sírva fakadtak, amikor Nyuszi Katának eszébe jutottak a barátaik: elszaladtak, szóltak a szarvasnak, az őzikének, a medvének. Hamar odaértek a tisztásra. Mindannyian belekapaszkodtak a fa ágaiba és húzták együtt, ahogy bírták. Egyszer csak megmozdult a fa, elhúzták az útból közösen. A két kis nyuszi megköszönte barátainak a segítséget és vígan folytatták útjukat az erdei óvoda felé.

A negatív események megoldására próbáltunk megoldást találni a meseírás folyamán. Előtte beszélgettünk, példát kerestünk a szó értelmezésére, meghallgatták a gyerekek az Aranykulcs című mesét.