A boldogságórát most a „körbe, körbe karikába így lazul a keze lába, így pihen az óvodába” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Célom a relaxációs gyakorlat választásával az volt, hogy megalkossuk a szuperhős tablónk hátterét is, amellett hogy teljesen ellazulnak a gyerekek s kirajzolnak magukból minden feszültséget. A tevékenység végén megrajzolt, vagy éppen kiszínezett szuperhősök erre a káoszra kerültek rá, s jelenlétükkel megteremtették a rendet. Győztek minden felett!
A relaxáció sikerét tovább segítette Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó dala.
Nagy örömmel győzték le a képzelt akadályokat kedvenc játékaik visszaszerzéséért a gyerekek. Hegyet másztak, árkot ugrottak, dombon lefele gurultak, barlangba bújtak s a sorban várakozók figyelve a sólyom támadására amit taps jelzett leguggoltak, majd a veszély elmúltával felálltak.
Megosztották a gyerekek egymással saját megélt kudarcaikat, s azt hogy miként küzdöttek meg vele. A beszámolók és a mese tanúságaként kimondtuk, hogy ha valami nem sikerül elsőre akkor újra próbálkozunk s bátran kérünk még segítséget is. Együtt minden könnyebb és jobb!
A gyerekek választhattak, hogy lerajzolják-e kedvenc szuperhősüket,akivel szívesen azonosulnának, vagy a szőnyegre elhelyezett szuperhős színezők közül választottak, akinek a helyébe tudták magukat képzelni s azt ragasztották fel kiszínezve fegyverekkel felszerelve a közös tablóra. Minden esetben megindokolták a gyerekek választásukat, s azt hogy miért pont arra a hősre esett a választásuk. Igyekeztük a belső, jó tulajdonságokat kiemelni a külső erő s hatalom mellett. Tánccal, vidáman, boldogan zártuk le a közös tevékenységünket.
Megküzdési stratégiák
Belapatfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Az osztállyal összegyűjtötük, mivel tudjuk leküzdeni a nehézségeket.
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Megküzdöttünk a megküzdéssel, de sikerült. A gyerekek mindig örömmel várják a feladatokat. Most már az elsősök is letudnak írni sok mindent. Talán az a feladat tetszett a legjobban nekik, hogy ki az, akitől segítséget kérhetsz? Örömmel nyugtáztuk, hogy mindenki több emberhez is fordulhat, először az anyukát jelölték meg, aztán jöttek apa, testvér, barát változó sorrendben.Az óra mint mindig jó hangulatban telt.
Nem is gondolnánk,hogy egy elsős gyermek öntudata mennyire erős és reális!
Valós és vélt félelmeinket összegyűjtöttük majd megtaláltuk rá a megoldást is!
Sorba vettük erősségeinket,azokat a pozitív dolgokat amiket egy fél év alatt elértünk közösen,illetve felfedeztünk magukban és társaikban.
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Életút
Mi most egy tanító néniről írunk. Ő itt élt a falunkban és itt is tanított. 1963-ban végzett a tanítóképzőben, akkor került a településre. 1972-ig 1-4. összevontban tanította az alsósokat a falu pici település részében az írás, olvasás, matematika tudományára. Ekkor az úgy nevezett körzetesítés során megszűnt az összevont. Ő akkor bekerült a (nálunk úgy mondják) faluba tanítani. Mindig mindenki szerette, mert szigorú volt, de igazságos. Megértette a hozzáfordulókat és segítőkész, emberséges magatartása miatt is tiszteleték. Példamutatása pedig az Isten iránti szeretetében és hitében nyilvánult meg. Elmesélte, hogy amikor tanítóképzős volt, akkor a böjtben még azt is figyelték, hogy a menzán ki nem eszi meg a húst. Ő sem ette meg, de megvoltak a trükkök, hogy hogyan lehetett eltüntetni a húst. Voltak olyan tanárok is, akik segítettek nekik ebben illetve alibit biztosítottak nekik, arra az időre mikor szentmisére mentek. Később mikor dolgozott szintén csak titokban más településeken ment misére. Gyermekei nem voltak papíron hittanosok, de jártak hittan órára és misére is, úgy, hogy oda apukájukkal mentek. Volt olyan, hogy az igazgató behívatta és közölte vele, hogy keresztet hordó pedagógusokra nincs szüksége, pedig ez már a 70-es évek vége volt. Nem ijedt meg, továbbra is hordta a keresztet és hitt Istenben. A 80-as évek elején szeretett volna orosz nyelvtanár lenni. Behívták felvételi elbeszélgetésre, ahol a tanárképzőben megmutatták neki az iskolaigazgató véleményét (a párttitkár is ő volt) a továbbtanulási papíron. Az volt ráírva: Politikailag megbízhatatlan. Emiatt nem vették fel. Ekkor sem ingott meg hite Istenben. A sors fintora, hogy, ha felveszik mire elvégezte volna szinte el is törölték az orosz nyelvet. Ez is bizonyíték arra, ha rossz történik velünk, arról később kiderül, hogy ott és, akkor, az jó volt nekünk, csak nem tudtuk. Élete végéig hű maradt Istenhez. Ő volt a TANÍTÓ néni. Élet útját nagyon jól jellemzi, az a Szent Páli idézet, hogy „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7.)
Mottója, pedig az alábbi vers volt, ami teljesen igaz Rá.
Gárdonyi Géza
Kezdő tanítónak
Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.
S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –
s öleld magadhoz, és csókold meg őt
A foglalkozást azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, mi a stressz és milyen történések tudnak minket kibillenteni lelki egyensúlyunkból. A szamár történetének felolvasásával folytattuk. Eljutottunk a megküzdés gondolatához. Ekkor megküzdéssel kapcsolatos cselekvéseket szortíroztunk kétfelé. Problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdéseket. Mindenki elmondta, ő milyen megküzdési technikákat alkalmazott már. Majd egy-egy papírtányért osztottam ki, amely kis cikkekre volt felosztva. Mindegyik kis részbe egy-egy megküzdési technikát írtak be a gyerekek, amelyet ők szívesen használnak, vagy hasznosnak gondolnak. Hangosan felolvastuk a bejegyzett gondolatokat, majd eldöntöttük melyik kategóriába tartoznak a cselekvések. Probléma vagy érzelemközpontú technikáról van szó. Egy érdekes kérdést vetettem fel: Vajon mindegy mikor melyiket használjuk? Kis bizonytalanság után, közösen jutottunk arra, hogy amikor tudunk változtatni, probléma megoldó cselekvést érdemes használni. Ha azonban az egyén nem tehet semmit helyzete javítására, érzelemközpontú cselekvésre lehet szükség. Ilyen például, ha olyan életesemények történnek velünk, amelyen nem tudunk változtatni. Pl. haláleset, szülők válása stb. Végül, kis kártyákat adtam nekik, amelyen általam kitalált problémákat írtam le röviden. Először mindenki a saját kártyájára reagált, majd a többiek is kiegészítették a gondolatokat. A foglalkozást meditációval zártuk le.
A foglalkozásomat a kincskereső térkép motiváló erejével tettem érdekessé. A térképen látható volt, hogy a gyerekek plüssjátékait a mesebeli erdő egyik fájának odvába rejtettem el. A gyerekek különböző próbatételek: (találós kérdések, tornagyakorkatok, versek, énekek) által juthattak közelebb a célhoz, vagyis az elrejtett játékaikhoz. Óriási örömöt láttam a kicsik arcán, amikor megtalálták a ,, kincseiket”. A megtalált plüssjátékokkal együtt ültek le a gyerekek a meseszőnyegre, ahol Bezzegh Andrea Aranykulcs című meséjét hallgathatták meg. Beszélgetéssel és aranykulcsok készítésével zártuk a foglalkozást.
A boldogságóra program 6.hónapja a megküzdési stratégiák. Az órát, ahogy szoktunk a kis mondókánkkal indítottuk- már tudják fejből, amint kimondom, hogy melyik az a mondóka, amit szoktunk ilyenkor mondani? :)Olyan meséket meséltem nekik, ahol akadályokat legyőzve, sárkánnyal megküzdve jut el a főhős a céljához. Megnéztük olyan szuperhősöket, akik minden akadályt letudtak győzni. A csoportszobában akadálypályát építettem, melyen mindenkinek végig kellett haladni. Nagyon tetszett nekik ez a játék, szívesen játszották volna egész délelőtt. Megbeszéltük ez után milyen akadályaink vannak és hogyan tudtuk legyőzni az elénk kerülő akadályokat. Ennek kapcsán a “vihar a tengeren” c. játékot játszottuk el,melyben a gyerekek nagyon lelkesek voltak, hogy sikerült egy “hajóra” feljutni, nem maradtak a “tengerben”. Ezzel a játékkal a gyerekek megismerkedhettek a problémákkal és egybe küzdeni is megtanította őket, hogy ne essenek bele a „tengerbe”. Az órát feladatlappal zártuk, kiszínezhették mi az ami mosolyt csal az arcukra, ha valamilyen feladatot nem tudtak leküzdeni. Volt aki még rajzolt is hozzá, hogy ő mitől is érzi jobban magát.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
„Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kiskutya, akit úgy hívtak, hogy Boldizsár. Nagyon türelmetlen kutyus volt, morcizott, ha valami nem úgy történt, ahogy ő elképzelte. Szeretett hintázni és mászókázni, de sokszor nem bírt ezekre felmászni, leesett és beütötte magát. Ezért ő mindig mérges volt. A barátai emiatt el is nevezték őt irgum-burgum Boldizsárnak. A 3 barátja, Cirmi cica, Malacka és Eli az elefánt egyik nap elmentek Boldizsárhoz és bekopogtak az ajtón. – Ki az? – szólt Boldizsár. – Mi jöttünk hozzád, Cirmi, Malacka és Eli! Boldizsár most is mérges kedvében volt, ajtót se akart nyitni a barátainak. Ekkor a 3 barát összedugta a fejét és arra gondoltak, megleckéztetik végre, csapdát állítanak neki, hogy tanuljon a hibáiból. Szóltak a többi állatnak, Boci búnak, Bárány Hannának, brekeke Békának és Lulu pacinak. Ők mindannyian elhívták Boldizsárt játszani. Boldizsár azt hitte az csak egy játszótér, pedig egy erdő volt, ahol meg kellett küzdenie egy akadálypályán. Eli hálót tett ki, Boci bú focilabdát gurított Boldizsárnak, hogy rúgja bele a hálóba. Utána Cirmi cica elvezette egy szökőkúthoz, amit át kellett ugrania. Bárány Hanna egy barlangba vezette be és végig kellett azon mennie. Ezután brekeke Béka azt kérte, ugorjon át az erdei pocsolyán. Malacka egy sziklához vezette és azt meg kellett másznia. Boldizsár először ezeket az akadályokat nem akarta megcsinálni, úgy gondolta nehéz lesz neki, de a barátai segítették és azt mondták neki, hogy meg tudod csinálni, segítünk is neked! Ezután már nagyobb kedvvel ment tovább és csinálta meg az akadályokat. Látta, hogy Lulu paci áll egy játszótéren, ahol volt egy mászóka és hinta is. – Most már fogsz tudni hintázni és ezt a mászókát is meg fogod tudni mászni, hiszen ezekkel az akadályokkal is milyen jól megküzdöttél! -mondta Lulu. – Köszönöm Lulu és többiek is a segítségeteket, nem fogok ezek után mindenért úgy morogni! – mondta Boldizsár jókedvvel. Az összes barátja megtapsolta és nagyon örült neki. Ezután már Boldizsár sem mérgelődött többet, ügyesen megküzdött a problémáival.”
Hát ez lett a mi csoportunk saját kis meséje, ami teljes egészében a gyerekek fantáziájának szüleménye (a szereplőket és a történetet is ők találták ki, én csak a fogalmazásban segítettem).
Ezután többször is eljátszották az állatbábokkal, nagyon tetszett nekik, élvezték.
Őszintén szólva a havi feladatok közül én a rajzosat választottam volna, de egyik nap egy spontán játékhelyzetből alakulva született meg eme mese. Hihetetlen csodálatosak a gyerekek, ismét egy lépcsővel közelebb kerültünk a boldogsághoz! 🙂
A témát a meseírás által dolgoztuk fel. Kezdetekben elmeséltem nekik a mesét és pár szót beszéltünk a megküzdésről, hogy számukra mit is jelent. A tornateremben berendeztem egy akadálypályát, amin végig kellett menniük, hogy elnyerjék a pálya végén az alváshoz használt plüssöket.
A gyerekekkel ötleteket gyűjtöttünk a meséhez, amit én kerekítettem ki. Érdekes téma volt.