Könnyen,gyorsan megtalálták a gyerekek azokat a helyzeteket,hozzá a segítőket, támogatókat a környezetükből, akikre bármilyen reménytelen helyzetben számíthattak eddig.Az önzetlen segítségadásnál már néhányuknál feltételek merültek fel.Szituációs játékkal oldottuk a feszültséget,stressz helyzeteket,különböző támogatást adva a társaknak.Ezután készítettünk képregényt, az élet nehézségeivel való megküzdésről.

Megküzdöttünk a megküzdéssel, de sikerült. A gyerekek mindig örömmel várják a feladatokat. Most már az elsősök is letudnak írni sok mindent. Talán az a feladat tetszett a legjobban nekik, hogy ki az, akitől segítséget kérhetsz? Örömmel nyugtáztuk, hogy mindenki több emberhez is fordulhat, először az anyukát jelölték meg, aztán jöttek apa, testvér, barát változó sorrendben.Az óra mint mindig jó hangulatban telt.

Nem is gondolnánk,hogy egy elsős gyermek öntudata mennyire erős és reális!
Valós és vélt félelmeinket összegyűjtöttük majd megtaláltuk rá a megoldást is!
Sorba vettük erősségeinket,azokat a pozitív dolgokat amiket egy fél év alatt elértünk közösen,illetve felfedeztünk magukban és társaikban.

Életút
Mi most egy tanító néniről írunk. Ő itt élt a falunkban és itt is tanított. 1963-ban végzett a tanítóképzőben, akkor került a településre. 1972-ig 1-4. összevontban tanította az alsósokat a falu pici település részében az írás, olvasás, matematika tudományára. Ekkor az úgy nevezett körzetesítés során megszűnt az összevont. Ő akkor bekerült a (nálunk úgy mondják) faluba tanítani. Mindig mindenki szerette, mert szigorú volt, de igazságos. Megértette a hozzáfordulókat és segítőkész, emberséges magatartása miatt is tiszteleték. Példamutatása pedig az Isten iránti szeretetében és hitében nyilvánult meg. Elmesélte, hogy amikor tanítóképzős volt, akkor a böjtben még azt is figyelték, hogy a menzán ki nem eszi meg a húst. Ő sem ette meg, de megvoltak a trükkök, hogy hogyan lehetett eltüntetni a húst. Voltak olyan tanárok is, akik segítettek nekik ebben illetve alibit biztosítottak nekik, arra az időre mikor szentmisére mentek. Később mikor dolgozott szintén csak titokban más településeken ment misére. Gyermekei nem voltak papíron hittanosok, de jártak hittan órára és misére is, úgy, hogy oda apukájukkal mentek. Volt olyan, hogy az igazgató behívatta és közölte vele, hogy keresztet hordó pedagógusokra nincs szüksége, pedig ez már a 70-es évek vége volt. Nem ijedt meg, továbbra is hordta a keresztet és hitt Istenben. A 80-as évek elején szeretett volna orosz nyelvtanár lenni. Behívták felvételi elbeszélgetésre, ahol a tanárképzőben megmutatták neki az iskolaigazgató véleményét (a párttitkár is ő volt) a továbbtanulási papíron. Az volt ráírva: Politikailag megbízhatatlan. Emiatt nem vették fel. Ekkor sem ingott meg hite Istenben. A sors fintora, hogy, ha felveszik mire elvégezte volna szinte el is törölték az orosz nyelvet. Ez is bizonyíték arra, ha rossz történik velünk, arról később kiderül, hogy ott és, akkor, az jó volt nekünk, csak nem tudtuk. Élete végéig hű maradt Istenhez. Ő volt a TANÍTÓ néni. Élet útját nagyon jól jellemzi, az a Szent Páli idézet, hogy „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7.)
Mottója, pedig az alábbi vers volt, ami teljesen igaz Rá.
Gárdonyi Géza
Kezdő tanítónak

Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –
s öleld magadhoz, és csókold meg őt