A délutáni foglalkozásokon több stresszkezelő relaxációt végeztünk a gyerekekkel. Szerették a Bella dalát is! (Ellazulni jaj, de jó!) Mivel az elsőseim különösen szeretik a rajzos feladatok, így ebben a témakörben is szívesen rajzolták le élményeiket, konfliktusaikat és annak a megoldását. Beszélgetéseink során mindig a pozitív érzelmekhez jutottunk, ami jó érzéssel töltötte el a szívünket. A boldogságórák vidáman teltek.
Megküzdési stratégiák
A 7. a osztály tanulói Életút címmel írták le egy zongoraművész történetét.
Életút
Volt egy lány, aki szerepelt egy zongora koncerten és azután világhírűvé vált.
Ezt a lányt Coconak hívták, már gyermekkorában zongorista akart lenni, viszont akkoriban nagyon nehezen lehetett egy olyan embert találni, aki tudott volna ezen a hangszeren játszani.
Coco egy szegény családban született, két testvére volt, Roy és Lisa. Mikor Coco 3 éves volt, akkor járt óvodába és ott látta meg először a zenészeket. Volt ott zongorista, hegedűs és énekes is, de ő csakis a zongorát figyelte és tanulmányozta. Attól a naptól kezdve minden nap az óvodában töltötte az idejét és zongorázott. Az óvónénik felfigyeltek rá és észrevették, hogy tehetsége van a zongorához.
Amikor 5 éves volt, az egyik óvónő elvitte őt egy koncertre és ott bemutatta őt egy zongoristának. A zongorista is érdeklődött iránta és tanította őt az óvodában, míg a szülei eldöntötték, hogy nem zongorázhat. Ezután sokat romlott a kapcsolatuk, de Coco azután titokban zongorázott. 6 évesen ismerkedett meg az iskolában Richard nevű úriemberrel, aki hallotta az ő művét. Richar nagyon megkedvelte a művet és felajánlotta, hogy elviszi őt a „Zenevilág este” nevű koncertre.
Coco nagyon örült a meghívásnak, viszont a családja nem szeretné, ha menne zongora koncertre, ezért sokat gondolkodott a válaszán. A koncert előtt egy nappal mégis meggondolta magát és megegyezett Richarddal, hogy nem megy a koncertre. Richard ennek nagyon nem örült, ezért a végén mégis rábeszélte, hogy menjen. A koncert végén Richard fellépett a színpadra és bemutatta a közönségnek Cocot, és megkérte, hogy játszon pár darabot a többieknek. Gyönyörűen , ragyogóan, szépen játszott. Mikor befejezte, mintha a világ elcsendesült volna és vissza-vissza emlékezett az egész közönség a hangokra, amiket egy 6 éves kislány játszott. Lehetett látni rajta a hatalmat, amivel uralta önmagát és a zongorát.
Egy lány, aki a zongorát másképpen értelmezi és mutatja, egy lány, aki nem több nálunk, csak megpróbál változtatni, kitartani álmai mellett.
A 7. a osztály diákjai egy zongoraművész életútját, megküzdési stratégiáját mutatják be gyermekkorától kezdve.
Életút
Volt egy lány, aki szerepelt egy zongora koncerten és azután világhírűvé vált.
Ezt a lányt Coconak hívták, már gyermekkorában zongorista akart lenni, viszont akkoriban nagyon nehezen lehetett egy olyan embert találni, aki tudott volna ezen a hangszeren játszani.
Coco egy szegény családban született, két testvére volt, Roy és Lisa. Mikor Coco 3 éves volt, akkor járt óvodába és ott látta meg először a zenészeket. Volt ott zongorista, hegedűs és énekes is, de ő csakis a zongorát figyelte és tanulmányozta. Attól a naptól kezdve minden nap az óvodában töltötte az idejét és zongorázott. Az óvónénik felfigyeltek rá és észrevették, hogy tehetsége van a zongorához.
Amikor 5 éves volt, az egyik óvónő elvitte őt egy koncertre és ott bemutatta őt egy zongoristának. A zongorista is érdeklődött iránta és tanította őt az óvodában, míg a szülei eldöntötték, hogy nem zongorázhat. Ezután sokat romlott a kapcsolatuk, de Coco azután titokban zongorázott. 6 évesen ismerkedett meg az iskolában Richard nevű úriemberrel, aki hallotta az ő művét. Richar nagyon megkedvelte a művet és felajánlotta, hogy elviszi őt a „Zenevilág este” nevű koncertre.
Coco nagyon örült a meghívásnak, viszont a családja nem szeretné, ha menne zongora koncertre, ezért sokat gondolkodott a válaszán. A koncert előtt egy nappal mégis meggondolta magát és megegyezett Richarddal, hogy nem megy a koncertre. Richard ennek nagyon nem örült, ezért a végén mégis rábeszélte, hogy menjen. A koncert végén Richard fellépett a színpadra és bemutatta a közönségnek Cocot, és megkérte, hogy játszon pár darabot a többieknek. Gyönyörűen , ragyogóan, szépen játszott. Mikor befejezte, mintha a világ elcsendesült volna és vissza-vissza emlékezett az egész közönség a hangokra, amiket egy 6 éves kislány játszott. Lehetett látni rajta a hatalmat, amivel uralta önmagát és a zongorát.
Egy lány, aki a zongorát másképpen értelmezi és mutatja, egy lány, aki nem több nálunk, csak megpróbál változtatni, kitartani álmai mellett.
A 7. a osztály diákjai egy zongoraművész életútját, megküzdési stratégiáját mutatják be gyermekkorától kezdve.
Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola és AMI
Lehet megküzdeni egy hatalmas nem emberi léptékű erővel, egy sárkánnyal, és legyőzni azt. Az erő, ügyesség és bátorság próbatételei ezek, néha egyedül, néha segítők támogatják ezt az utat, mert egyedül nem mindig megy, néha kell, néha jó a tanács, egy-egy varázstárgy segítsége. A szenvedés is lehet velejárója ennek a próbatételnek. Amit mutat, az a kitartó és elszánt célkövetés: bármi történik, megyek tovább, nem adom fel, mert látom, tudom nincs más út, csak menni előre!
MEGKÜZDÉS
Ezt a témát a Csillagszemű juhász című magyar népmese alapján bontogattuk. Elsőseim vannak, megnézik a mesét, és többször el is olvastuk. Eljátszottuk a szereplők bőrébe bújva, kifejeztük a hangulatunkat az adott szeituációban. Érzelmileg azonosultunk a juhásszal, a medvék, sünök között, a 10 halállal való, és a 100 halállal való küzdelemben. Azután megbeszéltük, hogy a mese hőse mennyi nehézségen ment keresztül. Ezt összekötöttük az előző hónap témájával a célkitűzéssel. Mivolt a juhász célja, s ezt milyen próbatételeken keresztül tudta véghezvinni. Lefordítottuk a minden napjainkra, hogy nekünk mikkel kell naponta megküzdeni. Sokféle út, sokféle próbatétel létezik. Mire a hős végig járja az útját, erősebb, okosabb, ügyesebb lesz, mint előtte, kibontakozik benne az új tudás, új lelki tartalom. Új éltszakasz kezdődhet, de csak így ha megjárta az utat. Mert a mese azt mondja, krízis, feladat, kibillenés mindig van, mindig lesz próbatétel! De indul el, akár úgy hogy megállsz, tisztogatsz, rendet raksz, akár úgy, hogy tényleg útra kellsz! Az út visz, adja a segítőket, visz a középpontba, az út próbákon át vezet!
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás 5-6 csoportja
A versenyfeladat megoldására a beszélgetést, képek keresését, rajzos megjelenítést választottunk. Megint olyan belül szunnyadó dolgokat tudtunk meg egymásról, amire az iskolai életben csak a Boldogságóra ad igazi lehetőséget.
A tanulóim által észrevett, átérzett problémák elsősorban a belső félelmek. Belső félelmeik között, a rossz álmok, egyes élőlények, az egyedüllét, átélt betegségeik miatti félelmeik jelentek meg. Ezektől rögtön a megoldási utak felé fordultunk, mert láthatóan feszültebbekké váltak. A képgyűjtés, és a rajzok készítése oldotta a szorongást, mert a megoldási utak említésével a családi szeretet, a felnőttek gondoskodásának példái jöttek elő. A kortársak, osztálytársak, barátok általi védelem, hogy képesek segítséget kérni, hogy megoldásnak tartják a feléjük fordulást, ez jó. Ebből adódott az sok erősség, amit magukban is fel tudtak fedezni. Az erősségeik az mutatják, hogy ők elsősorban a környezetükkel, közösségükkel együtt érzik ezeket a tulajdonságukat.
A tágabb környezetük problémái közül az idős emberek segítségre szorulását, támogatását tartják feladatnak. Megoldásként a saját segítségüket sorolták, sok példát, amire ők is képesek megtenni.
A rombolás, a környezetszennyezés, szemetelés gondjait és megoldását is megjelenítettük az elkészült plakáton, amit megfelelő súllyal érzékelnek, tudják, hogy ez ellen is tenni kell.
A tulajdonságok, erősségek a közös összefogásból eredően az odafigyelésük, kitartásuk, támogatásuk, probléma érzékenységük és még sok-sok pozitívum. Akadályozottságaik, félelmeik ellenére valóban észreveszik a problémákat és megküzdenek azokkal.
Konyári Óvoda Pillangó csoport
A téma feldolgozását Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalának meghallgatásával kezdtük. Utána azt játszottuk, hogy a dal szövegében található mozdulatokat elmutogattuk. Mivel kiscsoportosok vagyunk nem törekedtem arra, hogy a gyerekek megtanulják a dalt, elegendőnek tartottam az érzelmi ráhangolódást. A gyerekeknek nagyon tetszett a játékos mozdulatok lekövetése. Ezután a „hajótöréses” játékot játszottuk, aminek során megtapasztalhatták hogyan kell küzdeniük azért, hogy a cápák fel ne tudják őket falni. Ez egy nagyon jó játék arra, hogy megtanuljanak megküzdeni valamiért. Annyira tetszett nekik, hogy kérték játsszuk el többször is. Közben nagyon vidámak, felszabadultak voltak, vagyis egy-egy probléma leküzdése boldogságfokozó is lehet.
Konyári Óvoda Napocska csoport
Nézegettünk különböző arckifejezéseket ábrázoló kártyákat. Megbeszéltük mikor vagyunk szomorúak, mikor vagyunk mérgesek vagy boldogak és mitől félünk. Elhatároztuk legyőzzük félelmünket és a sportcsarnokban található bordásfalat megmásszuk volt akinek egy kicsit küzdenie kellett, de legyőzte a félelmét és leküzdötte az akadályt és felmászott.