Az óra elején megnéztünk egy videót egy lányról aki sport közben sérült, de az edző tanácsára végigcsinálta a versenyt. Többen feladták volna az osztályból hasonló helyzetben, de azért tanulságul is szolgált. Ezután megbeszéltük, hogy ki hogyan szokott reagálni egy-egy váratlan helyzetre, megoldandó problémára. Vannak akik segítséget kérnek, megbeszélik valakivel, vannak akik csak panaszkodnak, és van olyan is aki stratégiát dolgoz ki a megoldásra. Az osztály közösen megbeszélve összeállított egy listát, amelyben mindenki megtalálja, hogy számára mi az, ami segít egy stresszhelyzetben.
Megküzdési stratégiák
A foglalkozás elején motivációként egy levelet rejtettem el, amelyben a tavalyi foglalkozásra hivatkozva, új kihívás elé állítottam a gyerekeket. Nagyon örültem annak, hogy a gyerekek emlékeztek a tavalyi megküzdéses boldogságórára, így nagy beleéléssel kezdtek neki az új feladatoknak. A foglalkozáson csapatokban, párban és egyénileg dolgoztak a gyerekek.
Öt feladatot kellett teljesíteniük, de a feladatokat meg kellett keresniük az óvoda területén. Minden feladat egy nagy puzzle darabra volt felírva. Az irányok megadásával és a lépések számával találtuk meg a puzzle darabjait az óvoda területén.
A teljesítendő feladatok: 1. Toronyépítő (3 csapatban), 2. célbadobó ( 2 csapatban), 3. fejezd be a gondolatom ( egyénileg), 4. Vakvezetés (párban), 5. Hajótörés (csapatban együttműködve)
A feladatokat lelkesen és nagy beleéléssel teljesítették a gyerekek. A foglalkozás zárásaként kiszínezték a puzzle darabjait, melyből a Boldogvárat tudták kirakni. Nagyon tetszett nekik ez a boldogságóra is. Ezt a témát kedvelik leginkább a gyerekek a két éves tapasztalatom alapján.
Februári Boldogságóránkon a megküzdés témakörét dolgoztuk fel. A szülőket megkértem, hogy meséljenek gyermeküknek arról, hogy mit szoktak tenni, ha nehéz helyzetbe kerülnek, hogy a rossz érzések, feszültségek megszűnjenek, illetve biztassák a gyerekeket, hogy meséltessék el nagyszüleikkel, hogy mi volt életük során a legnehezebb helyzet, mellyel szembe kellett nézniük, és hogyan oldották meg.
A foglalkozást „Villámlazítás” relaxációval kezdtük, majd Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó című dalát énekeltük közösen a szőnyegen hanyatt fekve. Alvásidőben a mese után is gyakran szoktuk hallgatni ezt a dalt, a gyerekek már nagyon ügyesen csinálják végig a dalban szereplő mozdulatokat és sikerül ellazulniuk. Elmeséltem az Aranykulcs című mesét, majd beszélgettünk róla, kinek milyen kihívásokkal, nehézségekkel kellett eddig szembenéznie. Megkérdeztem, hogy emlékeznek-e rá, hogy az előző Boldogságóránkon milyen célt tűztek ki maguk elé, sikerült-e elérniük, ha igen hogyan, ha nem miért nem. Rávezettem őket, hogy nagyon jó, ha van célunk, de ahhoz hogy el is érjük, tennünk kell érte, akár minden nap. A siker nem jön egyből, meg kell dolgozni érte, akár hosszú időn át is. Az egyik kisfiú nagy örömmel mesélte, hogy neki az volt a célja, hogy megtanuljon biciklizni és sikerült is neki, bár sokszor gondolta, hogy inkább feladja, mikor elesett. A többiek érdeklődve kérdezgették, hogy milyen sokszor esett el és mennyire fájt neki; majd megdicsérték, hogy mégis visszaült a biciklire és most már pótkerék nélkül is tud vele menni. Az egyik kislány szomorúan mondta, hogy ő még mindig nem tud úszni, pedig az volt a célja. Hagytam kibontakozni a többieket, hogy vajon mi lehet ennek az oka, és mit tehetne a sikerért. Nagyon gyorsan kiderült, hogy azóta egyszer sem volt uszodában és a szüleinek sem említette, hogy szeretne megtanulni úszni. Azt javasolták neki, hogy mikor nincs ovi (hétvégente), menjen el az uszodába a szüleivel, vagy várja meg még nagycsoportos lesz, és akkor az ovis úszásoktatáson megtanul majd úszni. A kislánynak tetszettek az ötletek és újra lelkes lett. Megkérdeztem, hogy ki mit tett eddig, hogy elérje a célját; és akik nem tettek érte eddig semmit, azok mit fognak. Aki nem tudta, hogy mit kellene tennie a sikerért, azoknak a többiek közösen próbáltak ötleteket adni. Vidám kis „brainstorming” kerekedett a beszélgetésből. Az egyik kislány, aki balett táncosnő akart lenni, be is iratkozott a délutáni művészi torna foglalkozásokra. Beszélgettünk arról is, hogy kik azok, akikre mindig számíthatnak; hol érzik magukat biztonságban; mit tesznek, ha rossz kedvük van.
A heti tornafoglalkozáson a meséhez kapcsolódóan a Boszorkány földjén kellett megküzdeniük mindenféle akadállyal és kiszabadítani a bajba jutott kis plüssállatokat. A Boszorkány mindenféle állattá és lénnyé változtatta át őket (járásgyakorlatok: pók, béka, medve, pingvin, törpe, óriás, gólya, fóka stb.), át kellett kelni a mocsáron az éhező krokodilok között, felmászni a meredek hegyen, átbújni a sárkány barlangján stb. A gyerekek nagyon élvezték a „veszélyes” kihívásokat, és igazi hősnek érezték magukat.
A Boldogságóra részeként eljátszottuk a „Hajótörés” játékot is, illetve elkészítettük a munkafüzet feladatait. A foglalkozást a Bátorságdal eléneklésével zártuk.
Február hónapban a Boldog Óvoda program keretein belül a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. Sokat beszélgettünk ebben a témában a gyermekekkel. Felidéztük, mik voltak eddigi életünk legnehezebb feladatai, azokkal hogyan tudtunk megbirkózni. Könnyen, vagy nehezen? Elérték-e a céljaikat, vagy feladták útközben? Kitartóak voltak-e, vagy sem? Esetleg lustaságunknak köszönhető, hogy mégsem érték el a céljaikat, kitűzött vágyaikat? Ha nehezen ment valami, kértek-e segítséget? Próbálták-e másképpen? A témával kapcsolatban inkább a nagycsoportos korú gyermekeknek voltak tapasztalataik, de a köré csoportosított játékokban a kisebbek is szívesen vettek részt.
Tetszőleges témában különféle technikákkal készítettünk képeket a témához.
A Boldogságórát a hónap dalával kezdtük, majd „Az én hangom” relaxációs gyakorlatot végeztük el a gyerekek nagy örömére. A megküzdési stratégia témája már nem volt ismeretlen a 3. A osztály számára, hiszen az előző évben megbeszéltük a problémákkal való szembenézés, megoldás lehetőségeit. A relaxáció után felidézték a gyerekek azokat a problémákat, amelyekkel meg kellett küzdeniük, de mára megoldódtak. („Nem gondoltam volna”)
Majd egy kis mozgásra volt szükségük, így nehezített gimnasztikai gyakorlatokat végeztünk. Az óra végén néhány gyerek megerősítéseket írt, amely az osztálynak segítséget nyújt, ha problémájuk van.
Az óra zárásaként megbeszéltük, hogy milyen kapcsolat van a megküzdési stratégia az előző Boldogságórák témáival.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon is.
A legtöbb gyerek, ha stresszes helyzetbe kerül a kezét tördeli, rágja a körmét, vagy éppen csapkod, tombol, vagy nagyokat hallgat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekeket rá kell vezetni arra, hogy mit is kezdjenek a sztresszel, és különbséget kell tenniük az ún. pozitív sztressz és a negatív stressz között. Nem árt, hogyha egy felmérő előtt van egy kis drukk, csak ez ne legyn hosszadalmas, vagy negatív hatással a diákokra. Bevezetésképpen a Bodogságórás könyvben szereplő képről beszégettünk, milyen címet is adnánk az előttünk levő képnek, illetve milyen történet lehet a kép mögött, majd a szamár törénetével veséztük ki, és vontuk le a következtetést, hogy rajtunk áll vagy bukik, hogy milyen módszert alkalmazunk, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Azonban ezen az órán a sresszoldó játékoké, módszereké volt a fő szerep. Labdajátékot, székfoglalós, és egymást érintő kérés alapján játékkal oldottuk a hangulatot. Volt ám jókedv, vidámság, mosoly. A kamaszodó gyerekek tudjuk, hogy inkább hallgatni szeretnek, de ezt követően könnyebben elmondták, hogy ők milyen módszereket alkalmaznak, amikor például egy nehéz felmérő előtt vannak vagy versenyre készülnek. A következő alkalommal stresszoldó módszerekkel ismerkedtünk, a beszélgetés végén megegyeztünk, hogy mindenki alkalmaz ezen módszerek közül, és majd beszámolunk arról, hogyan éreztük magunkat ezután. „Minden óra elején alkalmazhatnánk ezen módszerek közül, mert jobban érezzük magunkat, és jobban teljesítünk”.- fogalmazták meg a diákjaim.
Ezen a foglalkozáson arról beszélgettünk, hogyan tudunk a nehéz, stresszkeltő élethelyzetekkel megbírkózni „A szamártörténete ” című mesén keresztül.
KSZC Kandó Kálmán Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Az osztály úgy döntött, hogy pozitív üzenetekkel rakja tele az iskolát. A folyosón , a tantermekben és az ebédlőben különböző apró és rövid üzeneteket raktak ki. Akinek szüksége volt rá, magával vihette. Folyamatosan pótoljuk …