Erről a témáról mindig eszembe jut, amit a „Kedvesház- pedagógia”c. továbbképzésen hallottam az előadótól: Mindenért küzdeni kell, anélkül nem éred el!…
Lazító játékkal kezdtük a foglalkozást. Közösen fújtunk fel képzeletbeli léggömböt, majd egyénileg játszottunk „lufiembert”. Lassan, egyre feszesebb testtartással felfújtuk, majd – az első játékban gyorsan kipukkadt lufit utánozva, a másodikban csak lassan leeresztő lufit utánozva – lazán lerogytunk a földre. A játéknak sikere volt, többször is eljátszottuk azokat. A mai témához mesebeli történetet találtam ki: a manó az óvodában járt, és egy zsákba tette mindenkinek a fél pár cipőjét, vagy csizmáját. Persze, hogy minden gyerek szerette volna visszakapni, már nyúlt is érte, amikor megtalálta a sajátját. De a manó írt egy levelet, amiből megtudták a gyerekek, hogyan szerezhetik vissza ami az övék. Igyekeztem megértetni velük, hogy most küzdeni fognak. Megbeszéltük a tervet, az útvonalat, és azt, hogyan hajtsák végre a feladatokat. Természetesen olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy mindenkinek sikerélménye volt. Megszerezték, amiért küzdöttek. Ezután megkérdeztem őket, hogy mit éreztek akkor, amikor végre megkapták a cipőjüket. Hol érezték az örömöt? Mindenki örült. Volt aki a fejében, volt aki a szívében, de volt aki a lábában érezte az örömöt (ugrált volna). Levezető játékként gombóc-palacsinta futójátékot játszottunk.
Megküzdési stratégiák
Minden tanuló küzd a saját „démonjaival”. Erről készítettek képregényt, ill. arról hogyan tudnak megbírkózni ezekkel.
“Légy olyan, mint a madár, mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül.” (Prohászka Ottokár)
Bagolyvárunk apraja-nagyja már igazi boldogságórás kis csapat, hiszen észreveszik, ha valakinek szüksége van segítségre, ölelésre, egy kedves, bátorító jó szóra. Kis elsőseim folyamatosan számolták a napokat, s állandóan kérdezgették, hogy mikor lesz már boldogságóránk. Mindebben akadályozott, hogy egyre többen hiányoztak a kis csapatból, így a hónap utolsó napjára sikerült lezárnunk ezt a boldogságfokozó témánkat. Az első félév lezárása után óriási kihívásként, akadályként tornyosult előttünk a sok-sok izgalmas felfedezni-való a Tudásvárában. Közösen űztük el a telet mesebeli télűző napunkon, majd a kedvenc dalunkkal folytattuk a boldogságnapunkat: Repülj velem… A parasportok világnapján érzékenyítő kisfilmekkel és játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek. Nyitottak voltak és befogadóak. Majd a boldogságnapunkon a reggeli lazító gyakorlat során elcsendesültünk, s egy óriási levegővétellel kifújtunk minden haragunkat, bánatunkat, mint egy nyújtózkodó cica. Eljátszottuk a szomorú- és vidám mondókánkat, s megerősödött bennük azaz igény, hogy igenis jobb,ha boldogok vagyunk, s nem magányosak és szomorúak. Ebben segítségünkre volt a csodatévő kukás játékunk is. Egy rajzlapra felírták, lerajzolták mindazt a bánatot, félelmet, haragot, szorongást, ami piciny lelküket nyomta. Az összegyűrt papírgalacsint s a “Van nekem egy papírlapom, búbánatom belerakom.Összegyűröm, kidobom, és hangosan azt mondom:
Nem kellesz! Nem kellesz!Tőlem, most már elmehetsz! Kis testemet ne mérgezd! Megszabadultam tőle, jókedvem lesz végre!” mondókával beledobtuk a kukába. Szinte minden gyermek arca felragyogott, ahogy játszottunk. A milyen vagyok tükörjátékkal erősítettük, bátorítottuk egymást, majd az Aranykulcs c. mese meghallgatásával alapoztam meg a gyerekekben, hogy sohasem szabad feladni, mindig van kiút, lehetetlen nincs. A motiváló kisfilmek után érzelmeiket színeztük ki egy emberkén, majd jelenítettünk meg arcokon, s játszottuk el azokat. A névjáték során a gyerekek nevéhez tulajdonságokat, erősségeket kerestünk, amelyekkel segítheti szeretteit, osztályát, s védőpajzsként vigyázhatják egymást. A nagy erős pajzs összerakását élvezték, s kíváncsian szemezgették egymás erősségeit. Megállapították, hogy közösen többek és erősebbek vagyunk, s minden akadály fölött át tudunk együtt repülni. Nem baj, ha valaki elesik, mert onnan is fel lehet állni, abból lehet igazán tanulni. Hiszen jobb velük a világ!
“Ezen a világon minden nehéz, de minden lehetséges. Ezért amikor nehézségekkel találkozol, akkor tudd, ha keresel, találsz lehetőséget!”
Februári hónapunk szó szerint a megküzdésről szólt. Napról napra emelkedett a hiányzó tanulóink száma, ezért arra kényszerültünk, hogy több alkalommal is tartsunk boldogságórát, hogy feladatainkat elvégezzük, illetve, hogy a csoport minél nagyobb létszámban vegyen részt a foglalkozásokon. Sajnos a hangulat sem volt az igazi, a hírek eljutnak a gyerekekig is, a családok aggódnak a vírus újbóli terjedése miatt. A megküzdésről beszélgetve, megállapították tanítványaim, hogy talán a betegség az a dolog, amivel a legnehezebb megküzdeni. Éppen aktuális volt az a feladat, amit közösen oldottunk meg: a MEGKÜZDÉS szó betűivel stratégiákat kerestünk, majd rajzoltuk szavakká. Ebben a hónapban tartottuk farsangi mulatságunkat, amit az idén osztálykeretben kényszerültünk tartani. A képeket nézegetve arra a megállapításra jutottak a gyerekek, hogy a nehézségek leküzdése EGYÜTT a legkönnyebb!
A napot azzal kezdtük, hogy közösen készítettünk a gyerekekkel egy nagy pajzsot, ami megvédi a csoportot a szomorúságtól. Ezután mindenki elkészíthette a saját kis pajzsát.
Színezés után elmeséltem az Aranykulcs című mesét, aminek a végén jót táncoltunk a királykisasszony lakodalmában.
A sok táncban elfáradtunk és szuperül relaxáltunk pihenésképpen az Ellazulni jaj de jó című dalra. Biztos, hogy máskor is fogunk relaxálni erre a dalra, nagyon tetszett a gyerekeknek. 🙂
A gyerekek lelkesen vették bele magukat a kutatásba, keresésbe, hogy mit is jelenthet a nevük. Voltak, akik a szüleiket kérdezték meg, de voltak olyanok is, akivel együtt, közösen néztünk utána neve jelentésének. Amikor „célba” értek, boldogan rajzolták meg, és raktuk össze a rajzokat.
Sajnos a betegségek miatt, nem teljes a kép…
Azok a hétfő reggeli mosolyok amelyeket a gyerekeinktől kapjuk.
Hálás vagyok érte, hogy a mosoly sohasem hiányzik a mindennapok kihívása és feladatai mellett sem. A mai foglalkozáson egy szivárványt készítettünk a gyerekekkel, amely köré képeket helyeztünk. A képek a foglalkozásokon készültek, amikor bizony megküzdettünk egy – egy problémával. Azt is megbeszéltük, hogy a nehézségeket kiknek a segítségével lehet könnyebben átvészelni, a problémákat hogyan lehet megoldani. Hogyan küzdjük le félelmeinket és
A havi foglalkozásokon a kicsikkel együtt küzdöttek meg a feladatokkal. A nagyok is szívesen vették – próbálták ki a felállított akadálypályát. A foglalkozást Bella – Ma rám talál a boldogság – dalával zártuk, kicsi és nagy együtt táncolt.
A Juharkoli csoportban elkészült egy újabb szivárvány, idézetünk a következő lett:
Megcsináljuk, Megcsináljuk!
Sikerülni fog Nekünk!
Holnap mi leszünk,
A legjobbak, A legjobbak !
Mert Jobb Velünk a Világ !
A megküzdési stratégiák témakörén belül nemcsak a szivárvány elkészítésével foglalkoztunk hanem az őket érintő, foglalkoztató aktuális problémákkal, azokra való megoldási lehetőségek keresésével is.
A mi kis csoportunk nagyon aktívan töltötte a februárt is. Nagyon sajnálom, hogy kicsit késve töltöm fel a beszámolót, de nekünk hetente egyalkalommal van Boldogságóránk és 3-4 alkalomra van szükségünk a témák feldolgozásához.
Elsőként a a faliújságunkra készítettünk Valentin napi dekorációt. Ezzel kikapcsolódtunk a mindennapi feladatokból. A gyerekek mivel már felsősök vágytak arra, hogy részesei legyenek ennek a napnak megünneplésében.
Ezután a megküzdési stratégiákat vettük át. A gyerekek elmondták, hogy a mindennapok erről szólnak. Azt kiemelték, hogy nem mindegy ki segít ebben, kik a barátaink, milyen a családunk van. Fontosnak tartották azt, hogy mindig az adott feladatra kell koncentrálni, ahhoz megfelelően kell stratégiát választani. A gyerekek szerint ez olyan, mint amikor a kaméleon a környezetéhez alkalmazkodik. Ez a gondolatuk adta az ötletet a feladat megvalósításához. Ehhez az interneten kerestünk közösen idézetet amit ebben a hónapban a mottónknak választottunk:
„Az ember olyan, mint a kaméleon. Átveszi azoknak az embereknek a viselkedését, értékrendjét, hiedelmeit, akikkel legtöbbször találkozik. Ha sikeres akarsz lenni sikeres és pozitív emberekhez kösd az életed. Olyan emberekkel akik optimisták, boldogok, pozitív célok elérésén dolgoznak, és életük felfelé ível. Ugyanakkor tartsd magad távol a negatív és kritikus örökké panaszkodóktól.” Brian Tracy
Ezután már adott volt, hogy mindenki elkészíti a maga kaméleonját. Ehhez a következőkre volt szükségünk: egy nyomtatott kaméleon, sima lapra, genotherm, alkoholos feketefilc, színező. A nyomtatott kaméleont beletettük a genothermába és alkoholosfilccel átrajzolták a fóliára. A kaméleont mindenki saját elképzelése szerint kiszínezte. Visszatettük a színes kaméleont a tasakba elétettük az üres lapot. Amikor az üres lapot húzzuk a tasakból ki mögötte előbújik a színes lap. Ez olyan hatást kelt, minta a színét változtatná a kaméleon.
Ezt a munkánkat is kitettük a faliújságunkra, mely igen nagy tetszést váltott ki az iskolában. Napközis csoportomban is megvalósítottuk és etika órán is más osztálynál.
A csoportunk úgy érzi, hogy a Boldogságórákon mindig pozitívak vagyunk, támogatjuk egymást, a dalok hallgatása során ráhangolódunk a feladatokra, énekelgetünk, táncolunk.
Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgettünk az embereket érő valamint az őket érő nehézségekről, azokkal való megküzdés lehetőségeiről. A témában a Neveket választottuk, ahol megnéztük mindenkinek a nevének a jelentését, amiről rajzot is készítettünk. Végül a foglalkozást zárókörrel fejeztük be.
Mivel csak online tanítás van, így oldottuk meg. De alig várjuk, hogy az osztályban személyesen is elkészítsük. ❤️