A saját csoportunkban megtartott Megküzdési stratégia foglalkozást a testet ellazító relaxációval kezdtük, ami elnyerte a gyerekek tetszését olyannyira, hogy a délutáni pihenő kezdetén is kérték. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és meghallgatták az „Aranykulcs” című mesét. A mese végén maguktól mondták a csoportunk egyik kedvelt szlogenjét: „Jónak lenni jó!”, mert akkor Róza királylányt sem rabolta volna el a sárkány. Beszélgettünk a nehéz feladatokról, arról, hogy mit tegyünk akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni. Bátran megfogalmazták, hogy nem biztos, hogy elsőre sikerül, de kitartóan újrapróbálva, lépésről lépésre és akár segítséget kérve, összefogva sikerülni fog. A foglalkozás lezárásaként a „Hajótörés” játékot játszottuk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Segítőkészek voltak, szóltak társaiknak, hívták egymást a „tutajba”, és átölelve tartották egymást, hogy mindenki fent maradjon. Menekülésünk örömére előkészítettük a like jelet, amik elhelyezésével feljutottunk a hatodik lépcsőfokra.
Ebben a hónapban úgy döntöttünk, hogy a foglalkozások egy részét közösen tartjuk meg. Az
óvoda négy csoportjának pedagógusai különféle programokat szerveztek, amelyeket
összekapcsoltunk a Nemzeti Faültetés Napjával. Minden „Boldog Órás” csoport örömmel
csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Az
ültetésre egy olyan fafajtát választottunk, amely még nem található meg intézményünk
területén – ez pedig a galagonya, amely nemcsak gyönyörű, hanem értékes gyógynövény is.
Emellett ismertünk hozzá egy szép őszi verset is.
A foglalkozások során minden csoport a havi témának megfelelően foglalkozott a megküzdési
stratégiákkal. A foglalkozásokon minden gyermek készített magának egy szív alakú
nyakláncot, amely hátoldalán megrajzolta a „boldogság és szeretet fáját” – azt a fát, amelyet
közösen ültettünk el. Célunk az volt, hogy olyan különleges és emlékezetes napot
szervezzünk a gyermekek számára, amely maradandó élményt nyújt számukra.
A program részeként a gyerekekkel megismerkedtünk a fák részeivel, szerepükkel a
természetben, valamint azzal, hogy miért fontosak számunkra és az állatok számára egyaránt.
Felfedeztük a különböző fafajtákat, tanulmányoztuk kérgüket, évgyűrűiket, majd közösen
elkészítettük az óvoda fáinak térképét. Ez a térkép segít a gyermekeknek felismerni és
beazonosítani az intézmény területén található fafajtákat. A térkép segítségével együtt
megkerestük a fákat és beazonosítottuk őket.
A nap folytatásaként a gyermekek Kalap Jakab „Ültess fát!” című zenéjére mozogtak, majd
játékos formában mindannyian elültették saját kis facsemetéjüket. Vendégünk, Veleczki Gábor
erdész interaktív előadást tartott az erdővédelem fontosságáról, a fák hasznosságáról és az
erdészek munkájáról. Gyermekközpontú előadásával bevonta a gyerekeket is, kérdésekkel
aktivizálta őket, és szemléletesen elmagyarázta a szakszerű faültetés folyamatát. Végül a
gyerekekkel közösen elültette a galagonya fánkat.
Amíg az ültetés zajlott, a többi gyermek és az óvónők közösen elénekelték az „Erdő, erdő,
erdő marosszéki kerek erdő…. című dalt, valamint elmondták Weöres Sándor „Galagonya”
című versét. A program zárásaként a négy csoport közösen készített egy fát ábrázoló élő
montázsképet az óvoda hátsó udvarán.
Végül az óvodai fatérképre elhelyeztünk egy szívet, amely az elültetett fát jelképezi, és a
„Boldogság fájának” neveztük el. Ennek fejlődését a jövőben figyelemmel kísérjük,
gondozzuk és ápoljuk
Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel mi is hozzájárultunk környezetünk zöldebbé
tételéhez.

Ebben a hónapban úgy döntöttünk, hogy a foglalkozások egy részét közösen tartjuk meg. Az óvoda négy csoportjának pedagógusai különféle programokat szerveztek, amelyeket összekapcsoltunk a Nemzeti Faültetés Napjával. Minden „Boldog Órás” csoport örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Az ültetésre egy olyan fafajtát választottunk, amely még nem található meg intézményünk területén – ez pedig a galagonya, amely nemcsak gyönyörű, hanem értékes gyógynövény is. Emellett ismertünk hozzá egy szép őszi verset is. A foglalkozások során minden csoport a havi témának megfelelően foglalkozott a megküzdési stratégiákkal. A foglalkozásokon minden gyermek készített magának egy szív alakú nyakláncot, amely hátoldalán megrajzolta a „boldogság és szeretet fáját” – azt a fát, amelyet közösen ültettünk el. Célunk az volt, hogy olyan különleges és emlékezetes napot szervezzünk a gyermekek számára, amely maradandó élményt nyújt számukra. A program részeként a gyerekekkel megismerkedtünk a fák részeivel, szerepükkel a természetben, valamint azzal, hogy miért fontosak számunkra és az állatok számára egyaránt. Felfedeztük a különböző fafajtákat, tanulmányoztuk kérgüket, évgyűrűiket, majd közösen elkészítettük az óvoda fáinak térképét. Ez a térkép segít a gyermekeknek felismerni és beazonosítani az intézmény területén található fafajtákat. A térkép segítségével együtt megkerestük a fákat és beazonosítottuk őket. A nap folytatásaként a gyermekek Kalap Jakab „Ültess fát!” című zenéjére mozogtak, majd játékos formában mindannyian elültették saját kis facsemetéjüket. Vendégünk, Veleczki Gábor erdész interaktív előadást tartott az erdővédelem fontosságáról, a fák hasznosságáról és az erdészek munkájáról. Gyermekközpontú előadásával bevonta a gyerekeket is, kérdésekkel aktivizálta őket, és szemléletesen elmagyarázta a szakszerű faültetés folyamatát. Végül a gyerekekkel közösen elültette a galagonya fánkat. Amíg az ültetés zajlott, a többi gyermek és az óvónők közösen elénekelték az „Erdő, erdő, erdő marosszéki kerek erdő…. című dalt, valamint elmondták Weöres Sándor „Galagonya” című versét. A program zárásaként a négy csoport közösen készített egy fát ábrázoló élő montázsképet az óvoda hátsó udvarán. Végül az óvodai fatérképre elhelyeztünk egy szívet, amely az elültetett fát jelképezi, és a „Boldogság fájának” neveztük el. Ennek fejlődését a jövőben figyelemmel kísérjük, gondozzuk és ápoljuk Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel mi is hozzájárultunk környezetünk zöldebbé tételéhez.

A februári Boldogságóra témája a megküzdés gyakorlása volt, amely során a gyerekekkel különböző játékos és önismereti feladatokon keresztül dolgoztuk fel a nehézségekkel való szembenézés lehetőségeit. Az óra célja az volt, hogy felismerjék saját erősségeiket, valamint megértsék, hogy mindenki más-más módon, de sikeresen képes megbirkózni a kihívásokkal.
A foglalkozás elején elolvastam nekik „Az erdei tisztás” című mesét, amely egy állatközösség történetén keresztül mutatta be, hogyan lehet kitartással, együttműködéssel és kreativitással leküzdeni a nehéz helyzeteket. A mese meghallgatása után közösen megbeszéltük, hogy a történet szereplői milyen problémákkal találkoztak, és milyen stratégiákat alkalmaztak azok leküzdésére. A gyerekek megosztották saját gondolataikat is arról, hogy ők hogyan segítettek volna az állatoknak.
Ezután következett az „Otthon, édes otthon” című feladat, amely során a gyerekek kiszínezték a mese szereplőit, majd segítettek nekik hazajutni egy útvonal kirajzolásával.
A következő tevékenység során minden gyermek választott egy állatot, és elmondta, hogy szerinte az adott állatnak milyen erősségei vannak. Ezután ugyanezt a feladatot saját magukra vonatkoztatva is elvégezték: mindenki megfogalmazta, hogy mik az ő saját erősségei, és mit szeret magában.
Ezt követően egy mozgásos gyakorlat következett, amely során a gyerekek egymásnak tanítottak különböző mozdulatokat. Ez a feladat nemcsak a kreativitást és a testtudatot fejlesztette, hanem az egymásra figyelés és az együttműködés gyakorlására is lehetőséget adott.
Az óra végén egy izgalmas játékot játszottunk: az egyik gyermek megváltoztatott magán valamit (például levette a hajpántját vagy megcserélte a cipőjét), a többieknek pedig ki kellett találniuk, hogy mi az a változás. Ez a játék fejlesztette a megfigyelőképességet és a figyelmet, miközben játékos lezárása volt a foglalkozásnak.
Összességében a gyerekek nagyon élvezték az órát, aktívan részt vettek minden feladatban.

Ebben a hónapban úgy döntöttünk, hogy a foglalkozások egy részét közösen tartjuk meg. Az óvoda négy csoportjának pedagógusai különféle programokat szerveztek, amelyeket összekapcsoltunk a Nemzeti Faültetés Napjával. Minden „Boldog Órás” csoport örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Az ültetésre egy olyan fafajtát választottunk, amely még nem található meg intézményünk területén – ez pedig a galagonya, amely nemcsak gyönyörű, hanem értékes gyógynövény is. Emellett ismertünk hozzá egy szép őszi verset is.
A foglalkozások során minden csoport a havi témának megfelelően foglalkozott a megküzdési stratégiákkal. A foglalkozásokon minden gyermek készített magának egy szív alakú nyakláncot, amely hátoldalán megrajzolta a „boldogság és szeretet fáját” – azt a fát, amelyet közösen ültettünk el. Célunk az volt, hogy olyan különleges és emlékezetes napot szervezzünk a gyermekek számára, amely maradandó élményt nyújt számukra.
A program részeként a gyerekekkel megismerkedtünk a fák részeivel, szerepükkel a természetben, valamint azzal, hogy miért fontosak számunkra és az állatok számára egyaránt. Felfedeztük a különböző fafajtákat, tanulmányoztuk kérgüket, évgyűrűiket, majd közösen elkészítettük az óvoda fáinak térképét. Ez a térkép segít a gyermekeknek felismerni és beazonosítani az intézmény területén található fafajtákat. A térkép segítségével együtt megkerestük a fákat és beazonosítottuk őket.
A nap folytatásaként a gyermekek Kalap Jakab „Ültess fát!” című zenéjére mozogtak, majd játékos formában mindannyian elültették saját kis facsemetéjüket. Vendégünk, Veleczki Gábor erdész interaktív előadást tartott az erdővédelem fontosságáról, a fák hasznosságáról és az erdészek munkájáról. Gyermekközpontú előadásával bevonta a gyerekeket is, kérdésekkel aktivizálta őket, és szemléletesen elmagyarázta a szakszerű faültetés folyamatát. Végül a gyerekekkel közösen elültette a galagonya fánkat.
Amíg az ültetés zajlott, a többi gyermek és az óvónők közösen elénekelték az „Erdő, erdő, erdő marosszéki kerek erdő…. című dalt, valamint elmondták Weöres Sándor „Galagonya” című versét. A program zárásaként a négy csoport közösen készített egy fát ábrázoló élő montázsképet az óvoda hátsó udvarán.
Végül az óvodai fatérképre elhelyeztünk egy szívet, amely az elültetett fát jelképezi, és a „Boldogság fájának” neveztük el. Ennek fejlődését a jövőben figyelemmel kísérjük, gondozzuk és ápoljuk
Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel mi is hozzájárultunk környezetünk zöldebbé tételéhez.

Február 27-én a jegesmedvék világnapja alkalmából készítettünk egy jegesmedve fejet papírmasé technikával, hozzá jelmezt. Hoztak a gyerekek plüss medvéket is és velük énekeltünk, verseltünk.
Ezért most a MEGKÜZDÉS foglalkozás kezdő relaxációjának a „Medve vagyok és cammogok” gyakorlatot választottam.
Meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó.
Elmeséltem Az erdei tisztás című mesét, majd megbeszéltük és segítettünk a kis állatoknak, együtt építettünk hidat, így játékosan is gyakoroltuk a megküzdést, amivel ők is szembenéztek.
Ezután mindenki kiválasztotta a neki tetsző állat álarcát, együtt vágtunk, ragasztottunk, majd újra meghallgattuk az Ellazulni jaj, de jó kezdetű dalt, melyre már álarcban mozogtunk, táncoltunk.
A beszélgetés során a gyermekek szájából elhangzott szavak: „meg tudom csinálni”, „képes vagyok rá”, „bevállalom”, „megpróbálom”.
Többen is azt mondták, hogy a rajzolástól mindig jókedvük lesz. Ebben a hónapban bevállaltunk egy olyan rajpályázatot, ahova harminc darab rajzot kellett beküldeni és garantált ajándékként szelektív hulladékgyűjtőt kaptunk ajándékba. Nagyon boldogok és büszkék voltunk, mikor megkaptuk az ajándékot, hogy ezt a versenyt együtt bevállalva meg tudtuk csinálni!
Voltak, akik vállalták, hogy részt vesznek más rajpályázaton is, pl. „Legkedvesebb állatos Magyar népmesém”, „Barátsággal egymásért”.
Az egyik kislány, aki nagyon szeret mesélni, bevállalta, hogy részt vesz egy mesemondó versenyen, ahol nagy örömünkre különdíjat kapott.
Ezek alapján arra következtetésre jutottunk, hogyha valamit el szeretnénk érni, bizony tennünk kell érte, s ez milyen boldogsággal tölt el bennünket!
Kiszíneztük a megküzdés jelét is és tovább léptünk Boldogságvárunk hatodik lépcsőfokára.

Február elején – olvasva a hónap témájához kapcsolóló feladatokat, gyakorlatokat -, egész máshogy képzeltem el a téma feldolgozását, mint ahogy azok aztán megvalósultak.
Nem is gondoltam arra, hogy olyan valós problémák sorozatával kerülhetünk szembe, ami a mindennapokat igazi küzdelemmé teszi. Ez a nehézség a betegségekkel, a vírusok ellen folytatott küzdelem lett, amely a hónap végére elhatalmasodott és az influenzajárványban csúcsosodott ki.
A hónap elején még felszabadultan vágtunk a témába: a testet-lelket melegítő relaxációs gyakorlat után elmeséltem a gyerekeknek „Az erdei tisztás” történetét. A mesébe már első alkalommal beleszőttem az esőről tanult verseket, dalokat, a történet szereplőihez kapcsolódó mondókákat, melyeket szívesen mondtak velem együtt, így rögtön magukénak érezve a történetet és a szereplőket. Az újra-mesélés alkalmával már az otthonról hozott plüss-szereplők segítségével keltettük életre az eseményeket. A történet egyszerűsége és érthetősége még a kisebbek számára is segítette megérteni a mondanivaló lényegét: a megoldására törekvés fontosságát, a kitartás szükségességét, az összefogásban az együttműködésben rejlő erőt, és a problémák leküzdéséhez elengedhetetlen bátorságot. Itt lettek fontos szavaink a HIT, az ÖNBIZALOM, a KITARTÁS és a BÁTORSÁG. A plüssfigurák egész héten fenntartották a gyerekek érdeklődését, és naponta újrajátszották a történetet. Közben sokat beszélgettünk az egyes állatok életéről és arról, hogy a tél folyamán milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a természetben, hogyan készülnek fel azokra, mi segíti a túlélésüket, és mi emberek hogyan tudunk nekik ebben segíteni. A középső- és nagycsoportosok szívesen színezték a szereplőket ábrázoló feladatlapot és keresték meg számukra a hazavezető utat. A kisebbek boldogan próbálgatták az álarcokat és igyekeztek egy-egy állat bőrébe bújva tapasztalatokat szerezni.
Önbizalmunk erősítésére az „Egészséges önbecsülés” témakör feladatai közül eljátszottuk a „Ki mit tud az állatvilágban?”, „A kötéltáncos” és az „Adj egy ötöst!” játékokat.
Február révén készültünk a farsangi mulatságra: versekkel, tréfás, vicces dalokat csúfolódókat tanulva. Közben két kisgyereket is köszöntöttük születésnapján. Nálunk gyakran mondják egymásnak születésnapi jókívánságként, hogy: „Legyél mindig egészséges!”, meg hogy „Sose kerülj kórházba!”. Ennek ellenére napról napra csak fogytunk, fogyatkoztunk, egyre többen betegedtek meg. Így fő témánk az egészségünk megőrzéséért folytatott küzdelem lett. Az alapos kézmosás szükségessége, a könyökhajlatba köhögés, a réteges öltözködés, a helyes orrfújás, a változatos táplálkozás fontosságának hangsúlyozása.
A hónap utolsó hetére – minden igyekezetünk ellenére- a csoport 80%-a lebetegedett, így még a farsangi mulatságunkat is el kellett halasztanunk húshagyó keddre.
De bízva abban, hogy otthon mindenki sikeresen megküzdött a betegséggel, legyőzte azt, a jövő hét keddjén egy fergeteges mulatsággal elfeledjük a betegségeket, kiűzzük a telet, s bizakodva várjuk a tavaszt!