A hónap témájának feldolgozását kér oldalról közelítettük meg.
Egyrészt az osztályunkban van egy mozgássérült kisfiú, aki az utóbbi időben nagyon szép sikereket ér el a sportban. Mivel februárban van a parasport világnapja is, ezért meghívtam hozzájuk egy paralimpiai úszóbajnokot, aki mesélt nekik a saját megküzdési stratégiájáról. Elhozta nekik az olimpiai érmeit, válaszolt minden kérdésükre. A több, mint egy órás beszélgetés végére rájöttek a gyerekek, hogy nincs lehetetlen, sok befektetett munkával, el lehet érni a megfelelő álmokat is. Előzőleg rajzokkal készültek a vendégünknek, aki nagy örömmel fogadta ezeket.
Másrészt mivel érzetem, hogy az osztálynak most nem mesefeldogozásra, feladatokra van szükségük, így beszélgetőkörbe ültünk le. Feltettem azt az ártatlan kérdést, hogy milyen probléma foglalkoztatja őket? Jöttek a válaszok szépen sorban, illetve egymás szavába vágva is. Mivel negyedikesek, nagyon kiváncsiak, hogyan tovább, mi lesz jövőre? Ki lesz az osztályfőnökük, melyik tantárgyat ki fogja tanítani, mennyire lesz más, hogy minden órát másik pedagógus fog tartani…? Igyekeztem nekik megnyugtató, biztató válaszokat adni. Legyenek nyitottak az újra, ne féljenek a váltástól! Sajnos többen jelezték, hogy otthon nem tudnak erről beszélgetni, nem kapják meg a megfelelő válaszokat. Megbeszéltük azt is, hogy mit nem értenek a felnőttek, mit gondolnak másképp? Mit várnak el a felnőttektől? Ha ezt nem kapják meg, hogyan kezelik a meg nem értettséget, az ilyenkor kialakult dühüket. Van, aki elvonul, van aki trambulinozik, van aki a párnájába kiabál… Egymásnak is adtak tanácsot. Jól esett nekik azt is látni, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal és, hogy közösen sokkal könnyebb ezekre a kérdésekre válaszolni.
Megküzdési stratégiák
A boldogságóra elején a gyerekek egy 1–10-es skálán jelölték, mennyire érzik magukat stresszesnek az utóbbi időben. Ezt követően rövid beszélgetésben megoszthatták, kinek mi okoz feszültséget a mindennapokban. Áttekintettük a problémamegoldó, az elkerülő és az érzelemszabályozó stratégiákat, és közösen megfogalmaztuk, mely megküzdési módok bizonyulnak hosszú távon célravezetőnek. Az „Állj arra az oldalra!” játék során különböző állítások hangzottak el, amelyek vagy segítik, vagy éppen hátráltatják a problémák leküzdését, így a gyerekek mozgásos formában is reflektálhattak a hallottakra. Az óra végén mindenki megosztotta, milyen felismerésekkel és tapasztalatokkal gazdagodott.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalapart EGYMI és Kollégium
Sziklaforrás csoport
Tisztaforrás csoport
Februárban a megküzdés hónapjában sok olyan eseményünk volt, amikor félelmeinkkel, az időjárással, a hónap programjain való sikerrel küzdöttünk.
A korcsolyázás során a bizonytalan, kiszámíthatatlan jég, az egyensúly megtartása, csak bátorsággal, segítséggel ment, de az élmény előre vitte a próbálkozásokat.
A farsangon a hagyományokmaskarába bújással, célunk a sokszínű de mégis a csoporthoz tartozást kifejező jelmezek. A hippik, akiket megjelenítettünk, akik elutasították a fogyasztói társadalmat, a kötött társadalmi normákat és a háborút. Életmódjukat a béke, a szeretet, a személyes szabadság és a természetközeli életmód iránti vágy határozta meg. Beszéltünk róluk, megérteték ez nem csak jelmez, amit a farsangon viselnek, mert mi is lehetnénk ilyenek, hogy ezzel tükrözzük most saját erősségeinket is!
A macskákról filmet néztünk, majd saját kis figurákat választottak a gyerekek, amelyek valamilyen szempontból majd segítenek a problémás helyzetekben küzdéseikben.
A februári boldogságóránk alkalmával a „megküzdési stratégiák” témakört dolgoztuk fel. Elsőként körbe ültünk, megbeszéltük a kifejezés jelentését. Példákat hoztunk fel, mindenki elmondhatta, hogy adott életesemény során, amikor nehéz helyzetbe kerülnek, mi segíti őket, hogy jobban érezzék magukat. Ehhez egy stressz labdát adogattunk körbe, aminek a téma okából kifolyólag szintén szerepe volt. Közösen is hoztunk fel megküzdési módokat. Többek között Bagdi Bella – Pillanatkapitány című könyvéből próbáltuk ki az öt érzékszervünket használva a jelenben levés művészetének gyakorlatát (pl: mondjunk öt dolgot, amit látunk, négyet, amit hallunk stb.). Beszélgettük továbbá Csíkszentmihályi Mihály nevéhez köthető „Flow” elméletről is, melyhez szintén hoztunk példákat, mint a szabad festésben vagy a kertészkedésben való elmélyülés. Gyakorlati szempontból az utóbbit választottuk, paradicsom magokat vetettünk tojástartóba.
Minden ösvényen vannak tócsák
Az e havi Boldogságórán a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk.
Az volt a célom, hogy minden tanulóm megtalálja azt a módot, amivel tudja kezelni a benne kialakult feszültséget, rossz érzést, szomorúságot.
A hónap folyamán többször meghallgattuk a hónap dalát. Eleinte furcsának találták, de aztán rájöttek, hogy valami kellemes nyugalom szállja meg őket mire vége a relaxációs dalnak, és ez jó érzéssel tölt el mindenkit.
Az órán körben ülve beszélgetést indítottam: „Volt már olyan napotok, amikor valami nem sikerült, és rosszul éreztétek magatokat?
„Mit jelenthet az, hogy megküzdeni egy nehéz helyzettel?”
(Olyan dolgok, amik segítenek, hogy jobban legyünk, amikor valami bánt vagy nehéz. =Megküzdési stratégiák)
Felírtam a táblára, amik elhangzottak. Örömmel tapasztaltam, hogy milyen sok jó megküzdési ötlete van a tanítványaimnak. El is mondtam nekik, milyen büszke vagyok rájuk.
A mesefeldolgozás során a Hegyek-völgyek feladatban azt emeltük ki, hogy egyszer fent, egyszer lent. A „fent” megélése nagyon örömteli, míg a „lent” megélését tanulni kell. Gyakoroljuk is a mindennapokban.
Hogy mikből meríthetünk erőt! Nagy szerepe van a környezetünknek, hisz egyedül nem megy…. hogyan könnyebb elviselni a nehezebb időszakot? (együtt)
Az élet nehézségeit sok közmondás fogalmazza meg, ebből is kaptunk ízelítőt.
Hol érzem a feszültséget? Nekem is sokat segített a diákjaim megismerésében ez a feladat.
Tulajdonképpen az egész hónapot átszőtte ez a téma. A mai világban ennek a korosztálynak nagyon sok akadállyal kell megküzdenie a mindennapokban. Korábban kamaszodnak. Úgy érzik, a tanulással, a szülőkkel, a barátokkal kapcsolatban sokszor kerülnek nehéz helyzetbe. Konfliktusok, viták vannak. Az én osztályomban különösen sok. Bízom benne, hogy a sok-sok megküzdési stratégia közül tudnak majd megfelelőt választani a gyerekek, hogy a mindennapjaink békében, nyugalomban teljenek.
Szinte minden tantárgyból megküzdöttünk valamivel. Nyelvtan órán a nyelvtörőkkel. Matek órán az írásbeli osztással. Környezetismeretből az életközösségekkel. Ének-zene órán a szolmizálással. Egy bolondos farsangi délelőttön a telet is elűztük, a fánkok elfogyasztásával is megküzdöttük.
Úgy érzem sikerült kiemelnem, hogy mindig van valami, amivel ha megküzdünk többek, erősebbek leszünk.
A februári téma feldolgozása izgalmas elemeket tartogatott. Mocsarjaras játékkal indítva meg kellett küzdeniük a gyerekeknek,hogy atjussanak a túlsó partra,ezzel felvezetve a témát,majd körben ülve a témához kapcsolódó mese után boncolgattuk a témát. Ki az,akinek már valaha volt ilyen tapasztalata? Fel szoktad adni? Erre jó példa volt a labirintus, de senki nem adta fel, még ha elsőre nem is sikerült. Az indulathomero rangsorolását és a testen található feszültségpontokat közösen oldottuk meg a táblánál. Új szavakat is tanultunk és a csapatszellem is erősödött játék közben.
A gyerekek egy dobókocka segítségével színezték ki a magabiztosság sálját. Minden számhoz tartozott egy szín. A dobások után érzéseket és tetteket soroltak fel, amitől magabiztosabbak lehetnek.
Körbeszélgetés- témára hangolódás.
Mesére hívó mondóka.
Mese: Fésűs Éva- Télkergető hóvirág.
Mese feldolgozása.
Mozgás: Bagdi Bella- Ellazulni jaj, de jó!
Vizuális tevékenység: pöttyözött hóvirágok megrajzolása, kiszínezése.
Mi tetszett ma a legjobban a foglalkozás alatt?
Nagyon tetszett a gyerekeknek a boszorkányos játék, amikor találtunk a folyosón egy kendőt, amit minden bizonnyal egy boszorkány hagyott el. Rengeteg akadályt állított fel előttünk, amit a tornateremben sorra le is győztünk. A sok-sok nehézség után találtunk egy varázsszőnyeget, amire ráülve, egy távcsövön keresztül megkerestük a csoportunkat, és „átvarázsolódtunk” oda.
Ott egy mindfulness gyakorlatot is elvégeztünk: „a szerető kedvesség kifejezése” kártyáról képzeltük el, ahogy a szeretet áramlik a környezetünk és a távolabbi emberek irányába. A gyerekek becsukott szemmel végezték a gyakorlatot.
Beszélgettünk arról, hogy a jegesmedve világnapja most van, és hogy mit jelképez, milyen tulajdonságokat társítanak hozzá. Kivetítettem nekik projektoron egy megható mesét egy jegesmedvéről, aki sok nehézség után végre megtalálja a társát. Nagy érdeklődéssel figyelték, és láthatóan beleélték magukat az állat érzelmeibe. Beszélgettünk utána, hogy sokszor mennyi mindent meg kell tennünk azért, hogy aztán el tudjuk érni a célunkat.
Van egy nagyon aranyos táncos dal (Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie), amit meghallgattunk, és együtt táncolgatva megünnepeltük, hogy végre elértünk a vár 6. lépcsőfokára.
Ebben a hónapban egy nagy feladatunk is volt, amit szintén sikeresen teljesítettünk, ugyanis az „Így látom a világot, ha boldog vagyok” pályázatra elkészítettük a csodaszép képet, a négy évszakban megjelenítettük azt, ami számunkra a boldogságot jelenti.
Február hónapban hatodikos osztályommal a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel a Boldogságóra keretében. A téma különösen aktuális volt, hiszen a tanév közepén a gyerekek egyre több tanulmányi, közösségi és személyes kihívással találkoznak. Célunk az volt, hogy tudatosítsuk bennük: a nehézségek az élet természetes részei, és minden helyzetre léteznek egészséges, építő megoldások.
A foglalkozások során beszélgettünk arról, mit jelent a stressz, mikor érezzük magunkat feszültebbnek, és hogyan reagálunk különböző helyzetekben. A gyerekek őszintén megosztották tapasztalataikat dolgozatokkal, feleléssel, baráti konfliktusokkal vagy akár otthoni kihívásokkal kapcsolatban. Már önmagában az is felszabadító erejű volt, hogy rájöttek: nincsenek egyedül az érzéseikkel.
Különböző megküzdési technikákat próbáltunk ki:
légzőgyakorlatokat és rövid relaxációt,
pozitív belső párbeszéd gyakorlását,
„mi az, amit tudok befolyásolni?” szemlélet alkalmazását,
segítségkérés fontosságának tudatosítását,
valamint a hála és az erősségeink felismerésének szerepét.
A tanulók csoportmunkában plakátokat készítettek „Az én megküzdési eszköztáram” címmel, ahol összegyűjtötték saját bevált módszereiket. Született például „nyugalomdoboz”, problémamegoldó gondolattérkép és egy közös „Erőforrás-fal” is, amelyre mindenki felírhatta, miben ügyes, mire lehet büszke.
A hónap végére jól látható volt a fejlődés: tudatosabban fogalmazták meg érzéseiket, bátrabban kértek segítséget, és egyre inkább támogatták egymást a nehezebb helyzetekben. A közösség is erősödött, hiszen megtanulták, hogy az empátia és a figyelem szintén fontos megküzdési eszköz.
Február üzenete számunkra az volt: nem az számít, hogy vannak-e nehézségek, hanem az, hogyan reagálunk rájuk. A hatodikosaim bebizonyították, hogy megfelelő támogatással és tudatossággal képesek rugalmasan, pozitívan és egymást segítve szembenézni a kihívásokkal.