A problémamegoldásról beszélgettünk. Hogy mit tegyünk,ha nehézséggel találkozunk. Mi a helyes mód, hogy ne rosszul reagáljunk. Ki milyen problémával találkozott legutóbb? Meghallgattuk Az aranykulcs c mesét,ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Építettünk tornyot,amilyenben a királylány volt. Hajótöröttest és Cápafogót játszottunk.
Megküzdési stratégiák
A hónap témája a megküzdési stratégiák feldolgozása volt. Ebben a fejezetben a kihívásokkal, a problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal való szembenézéssel foglalkoztunk. Igyekeztem a gyerekeket megszabadítani a szorongásoktól, félelmektől. Hogy ezt megvalósítsam többféle játékos szituációt alakítottam ki. Nyugodt, barátságos légkört árasztottam a gyerekek felé. Közös tevékenységeket játékokat játszottunk, színezgetünk, énekeltünk / Toronyépítés, Cápatámadás/. Megismerték a hónap meséjét /Aranykulcs/ ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Mindenki nagyon jól érezte magát.
A hónapban a testedzést előtérbe helyeztük. Színes labdákkal különböző gyakorlatokat végeztünk, játszottunk. A sok színes labda feldobta a tél kicsit komor hangulatát, és a Farsangi színességet is előidézte. Táncoltunk is, amely során teljesen spontán egy kislány szinte előtáncossá vált és a többiek utánozták, így mintha tánckarunk született volna. Egyik csoporttárs fiúnknak a hónapban mandulaműtétje lesz, neki rajzoltunk, hogy bátorítsuk, és megmutassuk, milyen büszkék vagyunk rá. A délutáni olvasás előtt az Álompor című relaxációs mesével teremtettünk elcsendesedett, nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot.
A megküzdés a különböző stresszhelyzetekkel az életünk része. Ezt már gyermekkorban fontos, hogy tudják a gyerekek mivel tudják enyhíteni, hogyan tudnak segíteni magukon, hogy enyhítsék a helyzetek okozta kellemetlen érzéseket. Ezzel foglalkoztunk ebben a hónapban és igyekeztem a lehető legjobb módon átadni a gyermekeknek ezt a tudást. Az egész témakört a játékok eltüntetésével és a levél felolvasásával vezettem be. Nagyon izgatottak lettek, hogy most rájuk küldetés vár, hogy visszaszerezzék a szeretett játékaikat. Meghallgatták az Aranykulcs című mesét, ami nagyon tetszett nekik, hiszen az átváltozás és a varázslatos dolgok mindig felkeltik az érdeklődésüket. A történet után beszélgettünk arról, hogyha nekik lenne egy aranykulcsuk mit nyitnának ki vele és voltak, akik vicces helyeket mondtak, voltak akiknek a válasza elgondolkodtató volt még számomra is. Megvitattuk azt is, hogy kinek milyen nehézségei akadtak már a életében és azt hogyan oldották meg. A munkafüzetben található érzelmeket kifejező arcocskákkal is játszottunk, hogy ki hogyan, milyen hangulatban érkezett reggel és nagy örömömre mindenki valamelyik mosolygós, boldog arcot választotta. Mozgásos játékokban sem volt hiány. Játszottunk hajótöréses, cápatámadásos játékot is, amit nagyon-nagyon élveztek, többször kértek meg engem, hogy játsszunk még ilyen játékot máskor is. Minden feladatot sikerrel teljesítettek a gyerekek és nagyon nagy volt a boldogság, amikor Pók néni visszahelyezte a játékaikat a helyükre.
A foglalkozást most is énekléssel kezdtük. Meghallgattuk a megküzdési hónap dalát: Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című CD-ről, Ellazulni jaj de jó. Már maguktól tudják, hogy ezeket a dalokat különböző, saját maguk által kitalált mozdulatokkal kísérhetik. A szőnyegen ülve elmeséltem nekik az Aranykulcs történtét, közösen megbeszéltük a tartalmát, mondanivalóját. A munkafüzet 43. oldalán lévő arcok jelentéséről is beszélgettünk, utánoztuk azokat. A beszélgetés után játék következett, először a Cápatámadást játszottuk. Ez még új volt a gyerekek számára, de nagyon tetszett nekik. Többször is eljátszottuk, majd a karikákat összeszedtük, és különböző építőjátékokat vettünk elő. A feladat az volt, hogy közösen, minél magasabb tornyot építsenek belőle.
Elképzeltük, hogy a termünk egy hajó, megkerestük rajta a helyünket. Volt kapitány, árbóc, alkatrész.
Beszéltünk róla, hogy mi jellemzi a hajónkat, hogy érezzük magunkat rajta, milyen nehézségek adódhatnak ezen a hajón. Mit tehetünk, hogy jobban működjön?
Ezután hóvirágokat hajtogattunk, festettünk. Az általunk elkészített hóvirágok vigasztaló üzenetet hordoznak, ami nehéz helyzetben segítheti a „kiránduló” embereket az úton
maradni, megtalálni a helyes utat, vagy éppen megnyugtatja őket, ha vissza is kell fordulniuk.
Erzsébethelyi Általános Iskola
Sokat beszélgettünk a megküzdéseinkről, a gyerekek igen érzékenyek, és ügyesen fogalmaznak ebben a témában. Biztató hóvirágmezőt készítettünk, biztató mondatokkal.
A Boldogságórát a segédanyagban ajánlott relaxációval kezdtük, ezzel megalapozva az óra témáját is. Ezt követően beszélgettünk arról, hogy milyen helyzetekben jó ellazítani magunkat.
Beszélgettünk arról, hogy egy hajónak milyen fontos részei vannak, majd kértem, hogy találják ki, ők melyik része lennének szívesen az 1.B osztály hajójának – volt többek között kapitány, árbóc, vitorla, kalóz, matróz, hajófenék, papagáj. Ezeket egy szoborban megjelenítették.
Az utolsó játékban szigetek között cirkáló hajóvá váltak, én voltam, aki figyelte a cápát. Ha elhangzott a cápa szó, akkor ki kellett kössenek a szigeten, hogy megmeneküljenek a cápától. A szigetek száma időről időre csökkent. A gyerekek lökdösődtek, kisajátítottak szigeteket, míg az egyik kislány rájött arra hangosan gondolkodva, hogy a szabályban nem volt az benne, hogy egyedül lehet csak a szigeten kikötni. Ezt követően a maradék gyermek nagyon összetartott, így három szigeten kikötő 9 gyermek maradt. Kértem, hogy egy pillanatra így összeölelkezve rögzítsék magukban a jó érzést. Utána megbeszéltük a játék lényegét. Kérték, hogy játsszuk újra. Ekkor már mindenki egymást segítette, hiába csökkent a szigetek száma, nagyon összetartottak, egymást hívták, figyelmét felkeltették, segítették. Úgy éreztem, hogy a játéknak itt kell véget vetni, hogy mindenki átélhesse az összetartás és egymásra figyelés nyereségét.
Kiváló volt az óra hangulata, mindeközben a gyerekek nagyon sok tapasztalatot szereztek a témáról.
Köszönöm a tanító néni aktivitását és a lehetőséget!
A február hónap boldogságóráinak témája a megküzdés. Első hallásra úgy gondoltam, hogy a 10 tematikus egység közül talán ez az egyik, melyet a legnehezebb az óvodáskorú gyermekek számára átadni, érzékeltetni, az ő „nyelvükre fordítani”. Mikor azonban jobban belemélyedtem az elméleti ismeretekbe rájöttem arra, hogyan is tudnám a téma aspektusait megragadni, mit is jelent értelmezésemben a megküzdés. Úgymint: a kitartást és erőfeszítést a célok eléréséhez; az esetleges kudarcok, negatív érzelmek elviselését és feldolgozását; az újrapróbálkozást vagy éppen a más nézőpontból való megközelítését egy-egy esetleges nehézségnek, problémának. Továbbá az is kirajzolódott számomra, hogy a napi pedagógiai munkámban pontosan ezek azok a tulajdonságok, melyeket tudatosan és indirekt módon (személyes példaadás) igyekszem kialakítani a gyermeki személyiségben. Előttem állt tehát a feladat, hogy összhangot teremtsek a boldogságórák céljai, valamint az érzelmi nevelés pillérei (élmény, tapasztalat, azonosulás), az ONAP szellemisége, illetve a csoportunk heti tematikus egységei között.
A megvalósításra remek alkalmat adott a farsangi alakoskodás időszaka, melyben a gyermeki fantázia és képzelet szabad szárnyalására bizton lehet alapozni a célokhoz rendelt tevékenységek tervezésekor. A télűző alakoskodásunk intézményi felelőseként jött az ötlet, hogy a boldogságórák pozitív érzelmi nevelési céljainak (megküzdés) „egy szeletét” kiterjesszem az óvoda valamennyi csoportjára.
MegküzdElla kapitány jelmezébe bújva felkerestem az óvoda kis kalózcsemetéit, hogy átadjam számukra a kincses-térképet, melyet követve teljesíthetik a próbák sorát és megküzdhessenek a jutalomhoz vezető akadályokkal. Szívmelengető érzés volt látni a csillogó (néhol ijedt) szemeket, a kíváncsiság és öröm jeleit a gyerekek arcán. A feladatokat úgy alakítottam, hogy abban a kicsik és nagyok is sikerélményhez jussanak, illetve más és más képességterületeket érintsenek. ( mozgásos feladatok, kulcskeresés, aranyásás, félelem barlangja, kalózkódfejtés). Ezáltal a játékos cselekedtetés módszerén keresztül észrevétlenül valósulhatott meg a célok eléréséhez tett erőfeszítések sora, az élményszerű tapasztalatszerzés. A különböző próbatételek helyszínét az óvoda helyiségeiben alakítottam ki oly módon, hogy azzal a gyermeki figyelmet, motiváltságot, kíváncsiságot folyamatosan fenntartsam. (dekoráció, verbális és non-verbális kommunikáció, jelmezbe bújás). A kalózkaland záró momentumaként a gyerekek részt vehettek a Zengő Erdő Sziget kincseinek „feltárásában”, melyet az óvoda tornatermében alakítottunk ki a dadusnéni hathatós közreműködésével. (kalózhajó, kincses sziget) A sikeres próbatételt egy hatalmas bulival ünnepeltünk meg, mely hozzájárult a tevékenység jó hangulatú lezárásához, illetve továbbéléséhez. Az elkészült hajódíszlet lehetőséget teremtett arra is, hogy a nyuszi csoportos gyerekek elképzelhessék a relaxációs gyakorlatban szereplő vitorlásukat, majd saját kalózhősüket is létrehozhassák. A céljaim megvalósulásának sikermérőjeként tartom számon a gyermeki öröm, izgalom megnyilvánulási formáit, a folyamatosan visszatérő beszédtémákat és azt, hogy olyan gyerekeket is sikerült motiválnom, akik előzőekben teljesen elzárkóztak. Nagyon örülök annak, hogy olyan kollégákkal dolgozhatom, akik minden területen partnerek és segítőtársak a tervezéstől a megvalósításig, melynek köszönhető nyuszi csoportunk szeretetteljes, családias miliője.