Február hónapban a gyerekekkel igyekeztünk a bennük lévő esetleges félelmeket, feszültséget feloldani, ehhez kapcsolódóan a farsangot is hozzákapcsoltuk a megvalósításhoz. Ugyanis nagyon sok gyermek fél a bohóctól, így próbáltuk számukra viccesé, kedvessé varázsolni. A gyerekekkel közösen meghallgattuk a ,,Szép nap, ölelj most át engem” kezdetű dalt, s ezzel is barátságosabb nyugodtabb légkört teremtve elkezdeni a foglalkozást. Bohócokat készítettünk, melyeket a gyerekek díszítettek fel, festettek nekik szemet, szájat, ebből is következtetve ki milyennek lát egy bohócot. Miután elkészültek az alkotások, mozgásra hívtam őket, ahol csapatmunkában dolgoztak a gyerekek, ezzel is könnyebb volt nekik megvalósítani a közös célt. Játékos feladatok között volt a ,,Melyik csapat gyűjt össze több labdát” labdajáték, mely közös erővel hat a csapatszellemre is. Továbbá a gyerekek az alagútban is átbújtak mely az esetleges bezártság félelmet oldhatja fel. A mai nap lezárásaként megbeszéltük, hogy nem kell félni semmitől, hisz boldog gyerekek vagyunk, boldog környezetben, s ezzel együtt az ,,Ellazulni, jaj de jó” dallal búcsúztam.
Megküzdési stratégiák
Februárban egyik mesénk Az égig érő borsófa volt. Ennek kapcsán foglalkoztunk a megküzdési stratégiákkal. A mese feldolgozása során több olyan helyzetben voltak a gyerekek, amikor megoldást kellett keresni.
Az első problémahelyzet: A gyerekek az óriásira nőtt borsófára szerettek volna felmászni, hogy lássák, mi mindent láthatott az öregember a túróházikó felé vezető úton, de csak egy bezárt varázskapun keresztül jutva indulhattak el. A bejutási lehetőségeket latolgatva végül egy békés megoldást választottunk: eljátszottuk, hogy kulcsot keresünk a kapuhoz, mert egy varázsige sem volt hatásos. A talált kulcsok kipróbálása közben a kulcs méreteire vonatkozó mellékneveket használtunk: túl vékony; nagyon hosszú; szögletes; stb. Végül megtaláltuk a megfelelőt, ami se nem túl vékony, se nem túl vastag, éppen beleillett a zárba.
A borsófán feljutni nem volt egyszerű. Akadályokon kellett átjutni (akadályátlépéssel/ kerüléssel/ átugrással), így haladva minden egyes levélnél szétnéztünk, vajon mit láthatunk. Eleinte én magam csodálkoztam rá a távcsőbe nézve. pl: „óóÓ! de gyönyörű rétre érkeztünk, mennyi szép virág! Milyen színű virágot láttok?” vagy: „Nahát, itt háziállatokat látok! Milyen hangjuk van?” stb.; később az a gyerek, aki elől ment (mindig más volt a vezető), látta meg először a madarakat, az elefántokat, majmokat stb. Végül olyan magasra jutottunk, hogy a vékonyka hajtás meghajlott alattunk, félő volt, hogy esetleg letörik és mindenki leesik. Ezért aztán óvatosan, de gyorsan visszafelé is teljesítettük az akadálypályát, és visszajutottunk a varázskapuhoz. A gyerekek pontosan emlékeztek arra, hogy milyen kulccsal tudtunk bejutni, most ezt a kulcsot vettük elő, és zártuk be a varázskaput.
Másik alkalommal összehasonlítottuk a borsó és a babszemeket méretük és formájuk alapján. Végül babot ültettünk úgy, hogy a növény fejlődésének minden mozzanatát láthassuk. Napokig gondoztuk, figyeltük, hogyan duzzad meg a babszem, hogyan jelenik meg és nő egyre nagyobbra a csíra, milyen gyökeret növeszt, és hogyan jelennek meg az első levelek.
Megbeszéltük, hogy mi szükséges ahhoz, hogy szépen fejlődjenek a növényeink, és el is játszottuk. Kicsi babszemekké változtak a gyerekek, és teljes átéléssel feszegették a babszemek héját, ahogy víz érte őket, elszántan fúrták bele a földbe a csírát, hogy végül erős gyökereket eresszenek, majd elinduljanak a napfény felé.
A játék után beszélgettünk arról, mi volt a legnehezebb a kicsi babszemeknek ebben a játékban. Többen a héj átszakítását mondták, illetve volt, akinek a napfény felé törekvés volt nehezebb.
Februárban a pétfürdői Horváth István Általános Iskola 8.b osztály tanulói a megküzdési stratégiákkal foglalkoztak Borszukné Kropf Ilona tanárnő vezetésével. Személyes példák segítségével beszélgettek arról, mely problémákkal kellett eddig megküzdeniük. Képelemzés segítségével mások problémáit kellett kitalálniuk. Mit nevezünk megküzdésnek? A pontos fogalom meghatározást is elvégezték. Beszéltek a kétféle megküzdési stratégiáról. Megállapították, hogy általában a problémaközpontú stratégiák a leghatékonyabbak, ezek ugyanis a stressz forrásának megszüntetésére irányulnak. Amint az ember felismeri a problémát, bátran szembefordul vele, felméri, majd számba veszi a megoldási módokat, valamint saját lehetőségeit. Végül mindezek alapján meghatározza, mi az optimális válasz, és cselekszik. Egy teszt segítségével mindenki megtudhatta, hogy ő melyik megoldást választja többnyire. Majd személyiségük erősségeit kellett megjeleníteni egy tablón saját tulajdonságkártyákkal, mely alapján ki kellett kitalálniuk, ki írhatta a jellemzőket. Jó hangulatú órákat töltöttek a témakör feldolgozásával februárban.
A kis színinövendékek a kecskés mese eljátszása közben. Már maga a kézműveskedés is egy élmény volt bééééé-getések közepette. Persze a kecskés fejdíszt egész nap viselték a kis elsősök, le se lehetett róluk varázsolni! 🙂
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Februárban az első boldogságórát beszélgetőkörrel indítottuk. Egy gondolatébresztő kulcsos képről a jut eszembe játékkal gyűjtöttük össze a gondolatainkat, majd megbeszéltük mi is az a megküzdés, mivel kell nekünk megküzdenünk. A gyerekek elmondták a saját jól bevált módszereiket. Ezután megnéztük az animációs filmet és beszélgettünk a látottakról. A lányokat nagyon felcsigázta a fodrászkodós feladat. Lelkesen készültek hozzávalókkal a következő órára. A fiúk inkább a kiképzést választották. A hajszobrászok munka közeben meg is állapították, hogy a fodrásznak sincs könnyű hivatása. A fiúk egy dobozba gyűjtötték össze először a az általunk megírt mozgásos feladatokat, kihívásokat, majd mindenki a legjobb tudása szerint, megküzdve a nehézségekkel teljesítette is azokat.
A sok „küzdelem” után igazán jóleső érzés volt a nyugalom szivárványán keresztül gyakorolni a mély légzést.
Februárban a Boldogság órák a megküzdési stratégiák kidolgozására épültek. Napjainkban nagy teher nehezedik tanulóinkra. A problémák megoldásához nyújt ez a hónap a boldogság órákon keresztül segítséget. Megküzdésre minden nap szükségünk van, mert az élet teremti nekünk ezekhez a helyzeteket. A „hogyan” kérdésén van a hangsúly a feldolgozás menetében. Megküzdünk a boldogabbá válás lehetőségéért. A viselkedésünk, a gondolkodásunk összefügg azzal, hogy mennyire leszünk boldogok. Az órákon a módszer lehetőséget mutat a stratégiák elsajátításához, ami a személyiség változásához is hozzá járul. Munkánk akkor sikeres, ha el tudjuk mondani magunkról, hogy a probléma megoldása érdekében minden erőnkkel tenni akarunk valamit. Ebben a folyamatban csak kis lépésekben szabad haladni. A segítséget el kell fogadni, a tanácsot szívesen kell fogadni.
Az órákon az órakezdő relaxáció nyújtott alapot, amit a hónap dalának eléneklése segített kiteljesíteni. A munkafüzet feladatai a témával kapcsolatban segítettek a gyereket megerősíteni az elsajátítás folyamatában. A gyerekek szerették azt a feladatot, amiben ösztönző mondatokat gyűjtöttek. Ennél a feladatnál lehetőségük volt a saját tapasztalataikat elmondani: mit éltek meg, hogy dolgozták fel, ki segített nekik, mit tanultak belőle. Az „öröm bödönt” is sikerült csupa jó dologgal, támogató mondattal tele pakolniuk.
Mivel egészségre és boldogságra született emberi lények vagyunk, a szeretetkapcsolatokat fent kell tartani, ami ezeken az órákon megvalósul.
Februárban a Boldogság órák a megküzdési stratégiák kidolgozására épültek. Napjainkban nagy teher nehezedik tanulóinkra. A problémák megoldásához nyújt ez a hónap a boldogság órákon keresztül segítséget. Megküzdésre minden nap szükségünk van, mert az élet teremti nekünk ezekhez a helyzeteket. A „hogyan” kérdésén van a hangsúly a feldolgozás menetében. Megküzdünk a boldogabbá válás lehetőségéért. A viselkedésünk, a gondolkodásunk összefügg azzal, hogy mennyire leszünk boldogok. Az órákon a módszer lehetőséget mutat a stratégiák elsajátításához, ami a személyiség változásához is hozzá járul. Munkánk akkor sikeres, ha el tudjuk mondani magunkról, hogy a probléma megoldása érdekében minden erőnkkel tenni akarunk valamit. Ebben a folyamatban csak kis lépésekben szabad haladni. A segítséget el kell fogadni, a tanácsot szívesen kell fogadni.
Az órákon az órakezdő relaxáció nyújtott alapot, amit a hónap dalának eléneklése segített kiteljesíteni. A munkafüzet feladatai a témával kapcsolatban segítettek a gyereket megerősíteni az elsajátítás folyamatában. A gyerekek szerették azt a feladatot, amiben ösztönző mondatokat gyűjtöttek. Ennél a feladatnál lehetőségük volt a saját tapasztalataikat elmondani: mit éltek meg, hogy dolgozták fel, ki segített nekik, mit tanultak belőle. Az „öröm bödönt” is sikerült csupa jó dologgal, támogató mondattal tele pakolniuk.
Mivel egészségre és boldogságra született emberi lények vagyunk, a szeretetkapcsolatokat fent kell tartani, ami ezeken az órákon megvalósul.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó -című zenéjére. Az volt a kérésem, hogy mindenki képzelje magát valamilyen szuperhősnek. A relaxáció végén megbeszéltük, hogy kinek milyen szuper képessége lenne, ha tehetné.
Arra próbáltam rávilágítani, hogy az ember bármit elérhet szuper erő nélkül is ha nagyon kitartó és van akaratereje.
A következőkben mesével folytattuk: Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével.
Megkérdeztem miaza dolog, amit szeretnétek ti is elérni, amire nagyon vágytok, és mit tennétek érte? Legtöbb válasz valamilyen tárggyal kapcsolatos volt és próbáltam kicsit eltéríteni őket a konkrét dolgoktól.
Majd a tornateremben bátorság próbát rendeztünk, különféle akadályokkal. Nagy örömömre az udvaron is folytatódott a bátorság próba, amit saját maguk szerveztek és szerveznek azóta is olykor folyamatosan az udvaron. Próbára teszik ezzel az akaraterejüket, feszegetik a határaikat.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó -című zenéjére. Az volt a kérésem, hogy mindenki képzelje magát valamilyen szuperhősnek. A relaxáció végén megbeszéltük, hogy kinek milyen szuper képessége lenne, ha tehetné.
Arra próbáltam rávilágítani, hogy az ember bármit elérhet szuper erő nélkül is ha nagyon kitartó és van akaratereje.
A következőkben mesével folytattuk: Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével.
Megkérdeztem miaza dolog, amit szeretnétek ti is elérni, amire nagyon vágytok, és mit tennétek érte? Legtöbb válasz valamilyen tárggyal kapcsolatos volt és próbáltam kicsit eltéríteni őket a konkrét dolgoktól.
Majd a tornateremben bátorság próbát rendeztünk, különféle akadályokkal. Nagy örömömre az udvaron is folytatódott a bátorság próba, amit saját maguk szerveztek és szerveznek azóta is olykor folyamatosan az udvaron. Próbára teszik ezzel az akaraterejüket, feszegetik a határaikat.