Boldogságóra Program

Februárban egyik mesénk Az égig érő borsófa volt. Ennek kapcsán foglalkoztunk a megküzdési stratégiákkal. A mese feldolgozása során több olyan helyzetben voltak a gyerekek, amikor megoldást kellett keresni.
Az első problémahelyzet: A gyerekek az óriásira nőtt borsófára szerettek volna felmászni, hogy lássák, mi mindent láthatott az öregember a túróházikó felé vezető úton, de csak egy bezárt varázskapun keresztül jutva indulhattak el. A bejutási lehetőségeket latolgatva végül egy békés megoldást választottunk: eljátszottuk, hogy kulcsot keresünk a kapuhoz, mert egy varázsige sem volt hatásos. A talált kulcsok kipróbálása közben a kulcs méreteire vonatkozó mellékneveket használtunk: túl vékony; nagyon hosszú; szögletes; stb. Végül megtaláltuk a megfelelőt, ami se nem túl vékony, se nem túl vastag, éppen beleillett a zárba.
A borsófán feljutni nem volt egyszerű. Akadályokon kellett átjutni (akadályátlépéssel/ kerüléssel/ átugrással), így haladva minden egyes levélnél szétnéztünk, vajon mit láthatunk. Eleinte én magam csodálkoztam rá a távcsőbe nézve. pl: „óóÓ! de gyönyörű rétre érkeztünk, mennyi szép virág! Milyen színű virágot láttok?” vagy: „Nahát, itt háziállatokat látok! Milyen hangjuk van?” stb.; később az a gyerek, aki elől ment (mindig más volt a vezető), látta meg először a madarakat, az elefántokat, majmokat stb. Végül olyan magasra jutottunk, hogy a vékonyka hajtás meghajlott alattunk, félő volt, hogy esetleg letörik és mindenki leesik. Ezért aztán óvatosan, de gyorsan visszafelé is teljesítettük az akadálypályát, és visszajutottunk a varázskapuhoz. A gyerekek pontosan emlékeztek arra, hogy milyen kulccsal tudtunk bejutni, most ezt a kulcsot vettük elő, és zártuk be a varázskaput.
Másik alkalommal összehasonlítottuk a borsó és a babszemeket méretük és formájuk alapján. Végül babot ültettünk úgy, hogy a növény fejlődésének minden mozzanatát láthassuk. Napokig gondoztuk, figyeltük, hogyan duzzad meg a babszem, hogyan jelenik meg és nő egyre nagyobbra a csíra, milyen gyökeret növeszt, és hogyan jelennek meg az első levelek.
Megbeszéltük, hogy mi szükséges ahhoz, hogy szépen fejlődjenek a növényeink, és el is játszottuk. Kicsi babszemekké változtak a gyerekek, és teljes átéléssel feszegették a babszemek héját, ahogy víz érte őket, elszántan fúrták bele a földbe a csírát, hogy végül erős gyökereket eresszenek, majd elinduljanak a napfény felé.
A játék után beszélgettünk arról, mi volt a legnehezebb a kicsi babszemeknek ebben a játékban. Többen a héj átszakítását mondták, illetve volt, akinek a napfény felé törekvés volt nehezebb.

Képek