Február hónap témája a megküzdési stratégiák volt. A Maci nagycsoportban a gyerekekkel az előző havi célokat elevenítettem fel, majd beszélgettem velük arról, hogy ezek eléréseként mikre kell figyelniük, milyen pozitív tulajdonságokat kell erősíteniük magukban, milyen módszereket alkalmazzanak: ha elakadnak hívjanak segítséget, fogjanak össze a barátokkal, legyenek kitartóak, elszántak, bátrak, optimisták…stb. A Szerencsepróbáló királyfi meséje előtt egy kis kosárból „elővarázsoltam” különböző tárgyakat, melyeket magunkkal vinnénk egy „sárkánylegyőző kaland” -hoz. Megbeszéltük, ezek miért szükségesek nekünk: étel, távcső, kötél és társai. ezután elmeséltem nekik a mesét, és közben kérdezgettem őket a királyfi kalandja során átélt érzelmeiről (kíváncsiság, meglepődés, megszeppenés, harag, öröm) – ezeket mind el is játszottuk. A mese segítségével a megküzdés folyamatát tudtam átadni a gyerekeknek. A csoportszobát eztán berendeztük akadálypályának, ahol a székeken átkelve mentünk végig az erdőn, a végén leugrottunk egy leterített kendő forrásba, majd hét karikába ugrálva győztük le egyenként a sárkány fejeit. A kalandunk nehézségét fokoztuk a csoport ötletei alapján, már a harmadik körnél összetolt asztalok alatt is kellett bújni, és a karikákba kívülről ugráltunk bele -mindegyikben még kétszer ugorva. Menet közben a csoport óvodapedagógusaival folyamatosan biztattuk az akadályokon éppen küzdő gyerekeket útjukon, és amikor kellett, fizikai segítséget is adtunk nekik. A foglalkozás zárásaként egy általam készített mozgáskottán haladtak végig egyenként a gyerekek. A mozgásos játék közben tapasztalatot szerezhettek a kitartás, bátorság, türelem, önbizalom érzéseiről. Második alkalommal egy társasjátékot próbáltam ki velük (ez A szerencspróbáló királyfi c. mesére készült), amivel egyszerre két játékos játszhatott: cél a sárkányvár elérése és a sárkány legyőzése volt, dobókocka határozta meg a lépéseket, az erdőben kétfelé lehetett menni, a forrásnál ugrás könnyítette a pályát, és a sárkány fejeinél csak egyes vagy hatos dobásával juthattak tovább a játékosok. A gyerekek lelkesen küzdöttek végig a játék során.

2025. január 22 – én kaptam egy hírlevelet a Boldogságóra Integrált Programtól, hogy „Vegyetek részt boldogságórás csoportotokkal a Nemzeti faültetés napján.” Ez a felhívás azonnal megindította a gondolataimat, mert a Mesterprogramomban az áprilisi vállalásom, hogy Kapcsolódok a Boldogságórás csoportommal a Református Hittan szakkörhöz és a Föld napja alkalmából közösen egy fát ültetünk. Megkérdeztem az Igazgató Asszonyunkat, hogy beleegyezik – e ebbe a faültetésbe és ő „Igent” mondott. Ennek a két programnak az összecsengéséből indult el a regisztráció.
A közös foglalkozás megtervezése a Hittan szakkör gyerekeivel, ennek az első lépcsőfoka az volt, hogy beszéltem a szakkör Vezetőjével, Papné Zudor Mártával, a terveimről. Elmondtam, hogy a tevékenység témája: a megküzdési stratégiák és a faültetés. Kértem őt is, hogy ehhez a témához válassza meg a tematikáját a foglalkozásnak. Amikor mind a kettőnkben körvonalazódott a cél és a feladat, akkor kerestünk hozzá megfelelő mesét, illetve történetet. Egy újabb megbeszélés során közösen összeállítottuk a foglalkozás menetét.
A foglalkozás első része a Boldogságórák és a második része a Hittan menete szerint épült fel. A harmadik rész pedig az udvari faültetés részét képezte.
Az első részben egy köszöntés, egy közös ismerkedés a 7. sz. csoport gyerekei és hittanos gyerekek között. A megküzdés fogalmának magyarázata a gyermekek számára érthető, szemléletes módon.
Aztán a magyar népmese (Az ágy alatt kinőtt fa) bemutatása, amelyben a megküzdés hiányát fedezhetik fel a gyerekek. Ellentétben a hittanos bibliai történettel, ahol a megküzdés „A magvető történetében” megtalálható. Ez a párhuzam segítette a gyermeki gondolkodásban a következmények, az eredmények meglátását. A két történet között a gyermekek felállhattak és az asztalokra készített megküzdés jeleket kiszínezhették a saját elképzeléseik alapján. Menet közben a gyermekek kissé feszültek és szorongóak voltak az új helyzettől és a sok gyerektől, de a mese és a bibliai történet meghallgatása, a Boldogságóra és a Hittan megszokott menetének folyamata megnyugtató és feszültségoldó volt. A foglalkozás végére került a nagymozgásos játék, az „Ültetés” játék, de sajnos idő hiányában már nem tudtuk megvalósítani, mert öltöztetni kellett a gyermekeket, hogy részt tudjanak venni az udvari faültetésen.
A gyermekcsoport viselkedése, oldottsága megfelelő volt, mert folyamatosan odafigyeltek a tevékenység folyamán. Az eszközöket és módszereket a korosztálynak megfelelően választottuk ki. Ennek ellenére eredményesnek tekintem a tevékenységet és bízom benne, hogy pozitív emléknyomot hagyott bennük ez az alkalom.

A debreceni Áchim András Utcai Óvodában a Nemzeti Faültetési Napon (2025. febr. 28.) ebéd előtt összegyűlt az óvoda apraja és nagyja, hogy a 10 millió FA Alapítvány víziójához a mi óvodánk is csatlakozzon. A Boldog Óvodák közösségének tagjaként kapcsolódtunk ehhez a mozgalomhoz. 1 fa elültetésére vállalkoztunk és a választásunk az ezüstfenyőre esett.
Az ültetés napjára készülődve megkértem a kollégáimat, hogy a csoportjuk életébe csempésszék be a következő zeneszámokat:
– Tompeti és Barátai: Ültess fát!
– Bagdi Bella: Jobb Veled a Világ
Hallgassák és tanulják meg a szöveget és beszélgessenek el a gyermekekkel, hogy miért is fontos, hogy ültessünk fát. Nemcsak velünk emberekkel lesz jobb a világ, hanem minden egyes fával is, amit elültetünk és a jövő nemzedékére hagyunk.
Ültetés közben meghallgattuk Tompeti és Barátai zeneszámát és együttesen hangoztattuk, hogy „Ültess fát!”. Bagdi Bella zenéjére közösen énekeltünk, körbejártunk és táncoltunk.
Megkértem az óvodapedagógus kollégákat, hogy a csoportszobákba visszatérve, mondják el a gyermekeknek Fekete István: Az erdő fohásza című versét és magyarázzák el a jelentését és a FA jelentőségét. Ez a 10 – 15 perces kis ünneplés formálta a közösségünket, erősítette az összetartozást és remélem elindított egy szemléletváltást is akár a gyermekekben, akár a felnőttekben.
Végezetül álljon itt ez a fohász, amit mindannyiunknak kötelessége lenne betartani!
Fekete István: Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsőd fája …
… Koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
NE BÁNTS!