Áprilisi Boldogságórám fő témája a Megbocsátás gyakorlása volt és a megtartása egybe esett a Föld napjával melyet április 22-én ünneplünk. Boldog Dórával újra találkozhattak a gyermekek, szeretettel köszöntötte őket. Együtt közösen megszámoltuk, hogy ha a mai Boldogságórán minden kis játékos feladatot teljesítenek, akkor a Boldogságvár hányadik lépcsőfokára léphetnek föl. Egy ügyes fiú oda is ment a várhoz és közelről is megszámolta a lépcsőfokokat. Boldog Dóra megkérdezte a gyermekektől, hogy most milyen boldogok? A gyermekek egyesével elmondhatták neki, hogy mit éreznek, milyen boldogok. Együtt fel is elevenítették a Boldogságmondókát: „A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok, rátalálok, ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom!” Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy mivel fognak ma foglalkozni és megkérdezte azt is, hogy milyen napot ünnepelnek ma. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük meg. „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga.” A gyermekek ezeket a relaxációs gyakorlatokat nagyon kedvelték, hiszen a cicával, mint állattal nagyon tudtak azonosulni, így magát a kivitelezését is szuperül megoldották. Az óvodai életükből már tudták, hogy hogyan nyújtózik, domborít a cica. A foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk, mégpedig a hónap dalával. (Bagdi Bella: Ho’oponopono a Ho’oponopono című album) Beszélgetőkörrel folytattuk tovább, melyben átbeszéltük a Megbocsátás gyakorlását és a Föld napját. A gyerekek felé kérdéseket tettem fel: Bántottak-e már meg titeket? Tudtatok-e megbocsátani? Szerintetek könnyű vagy nehéz megbocsátani? Beszélgettünk arról, hogy a sérelmeinket hol tudjuk hordozni (lelkünkben). Az volt a tapasztalatom, hogy ezzel a szóval még keveset találkoztak, így beszélgettünk róla egy kicsit. Megkérdeztem tőlük azt is, hogy ők bántottak-e már meg valakit. Engem hidegzuhanyként ért a válaszuk, hiszen nagyon sok gyermek az anyukáját és az apukáját mondta. Egy kisfiú őszinte válasza lepett meg teljesen. Elmondta, hogy tegnap este megbántotta az anyukáját nagyon, kiabált vele, mert véletlenül kiesett az üvegpohár a kezéből és eltört, a benne lévő folyadék pedig kiborult. Annyira fájt neki, ahogy az anyukája viselkedett vele, hogy inkább kedvezett neki odament az anyukájához, hogy beszéljék meg a történteket, bocsánatot kért a kisfiú és átölelte az anyukáját. Ez a kisfiú még nem felnőtt, bár nagyon sokat van a felnőttek között, de mintha érezte volna azt, hogy a megbocsátással elsősorban magának tesz jót. Bocsánat! játékkal folytattuk. A gyermekeknek fel kellett idézniük egy olyan helyzetet, amikor rosszat tettek. Hogyan kértek bocsánatot? Két szituációt is eljátszottak a gyermekek: 1: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátanak neked? 2: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátasz valakinek? A Boldogságmondókával az asztalhoz mentünk és a gyerekekkel ott beszéltünk a Föld napjáról. Kérdeztem tőlük, hogy szerintük miért olyan fontos ez a nap? Mikor „boldog” és mikor „szomorú” a föld? Föld napja alkalmából papír virágcserepet díszíthettek a gyermekek, melyekbe virágokat rajzolhattak. Ennek előzménye az volt, hogy a gyermekek a múlt heti témánkhoz segítséget nyújtva virágokkal érkeztek meg az óvodába, mert a heti témánk a tavaszi virágok voltak, s elültettük, ill. meglocsoltuk a növényeket. Szélcsengő hangjára figyeltek fel, Boldog Dóra mesébe hívó mondókájával hívta a gyermekeket mesét hallgatni. Előtte beszélgetett velük egy kicsit, megkérdezte tőlük, hogy szerinte léteznek-e tündérek. Boldog Dóra elmesélte nekik azt, hogy a tündérek a mesében szoktak vitatkozni, de tudnak megbocsátani is. Az ő történetüket mesélte el. Mese címe: Tündéri bocsánat volt. A mesét figyelmesen, érdeklődve hallgatták meg a gyermekek, a feltett kérdésekre nagyszerű válaszokat mondtak. A csoportomnak elkészítettem ennek a mesének az apropóján egy varázspálcát. Elmondtam nekik, hogy mi is használni fogjuk ezt a varázspálcát. Mivel annyira szeretem a Boldogságórákat, a tartalmukat, a megtartásukat, így úgy döntöttem, hogy minden témához keresek a gyermekeknek még valami pluszt. Ehhez a témához, most egy könyvet hoztam nekik, amely kártyát is tartalmaz. (Deákné B. Katalin: Tündérek nálad is lakhatnak) Megosztottam velük, hogy nagyon sok tündér van közöttünk: (Jóságtündér, Igazságtündér, Mosolytündér, Tisztaságtündér, Egészségtündér, Rendtündér, Álomtündér, Figyelemtündér, Tudástündér, Barátságtündér, Szeretettündér, Boldogságtündér) A gyermekeknek nagyon tetszett és játszottunk a kártyákkal. Eldugtam előlük a tündéres kártyákat, mindenkinek egyet kellett megkeresnie és a szőnyegre vissza menvén meg kellett találniuk a tündéres párjukat. Mivel azt láttam rajtuk, hogy teljesen elvarázsolta őket ez a könyv és a kártyák, így megígértem nekik azt, hogy mivel ezekhez a tündérekhez mese is tartozik, alvásidőben olvasni fogok belőle nekik, hogy még közelebbről is megismerhessék az összes tündért. Varázsoltam elő egy varázsszőnyeget. Elmondtam a gyermekeknek, hogy ezzel a szőnyeggel Hawaii szigetére repülünk, ahol a bennszülöttek különleges varázsszavakkal ajándékoznak meg bennünket. Megtanultuk a varázsszavakat: Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek! Utoljára egy olyan játékot játszottunk, hogy varázsszavakat mondtam, azzal kellett mondatokat mondaniuk, majd a kiválasztott gyermeknek kellett egy varázsszót mondani és azzal egy mondatot feltenni a kiválasztott gyermeknek. Elmondtam a gyermekeknek, hogy otthon a családdal mit kell elkészíteniük. Családoknak úgy adtam tovább a témát, hogy el kell készíteniük egy virágos kertet egy tündérrel és a 4 varázsszóval. Erről majd a májusi reflexiómban beszámolok. Végül a Föld napja alkalmából plusz könyvvel gazdagítottam az ismereteiket, beszélgettünk a Társadalmi felelősségvállalásról is. Meghallgattuk Bagdi Bella: Gyújts Egy Gyertyát a Földért! című dalát. Másnap pedig ellátogattunk a Pagony könyvesboltba, ahol a Föld napja alkalmából egy ökológiai előadáson vettünk részt, egy kis állatsimogatóval egybekötve. Az előadás után pedig kézműveskedtünk, s a gyerekek megismerkedhettek Jane Goodallal az angol etológussal, aki a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója. Kapaszkodó majmot készíthettek el a gyermekek, közben meghallgattak egy mesét az újonnan megjelent könyvből: Rendkívüli történetek: 20 rendkívüli lány, aki megváltoztatta a világot.

A hónap témája a megbocsátás gyakorlása. Közösen meghallgattuk a hónap dalát.
A téma feldolgozásához a Morgós medve és a szorgos méhecske című mesét hallgattuk meg.
Medvét és méhecskéket is színeztünk. Utána a morgós medve mozgását és a méhecskék röpködését játszottuk el. Végül nagy öleléssel mindenki megbocsátott a társának.

Megbocsátani valakinek nem könnyű, de nemes dolog. A mi szívünk is könnyebb lesz tőle. Valami ilyesmi üzenetet szerettem volna átadni ovisaimnak az áprilisi boldogságóra keretein belül. Most is mint mindig egy kis relaxációval kezdtem el a téma bevezetését, majd beszélgettünk arról, van e olyan a csoportban jelenleg, aki valamiért szomorú és neheztel a másikra. Ezeket átbeszéltük, és próbáltam pozitív formára áthangolni a mondatokat, gondolatokat. Utána a körbeölelős játékot játszottuk, és még egy olyan játékot, amikor be kellett fejezni az elkezdett mondatot („Haragszom rád, mert…” – és ezután ugyanazzal a gyermekkel pedig „Szeretlek, mert…”). Voltak napok, amikor összevonva voltunk a kicsikkel, mert sok betegünk volt, így a hónap meséjét a kisebbek is meghallgatták ügyesen. A nagyok a meséhez tartozó színezőt is kiszínezték, melyek felkerültek a boldogságórás faliújságunkra a csoportszobában. A varázsszavakat ügyesen megtanulták és használták is elég sűrűn („Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek”). A zombi-s játékot, ahol ezeket a szavakat kellett használniuk nagyon-nagyon élvezték, erről sajnos elfelejtettem képet készíteni. A javasolt gyakorlatok közül a nyelvtörőkön hatalmasakat kacarásztak, kicsit fel is borult a „rend”, de úgy éreztem, hagynom kell őket kibontakozni, mert sok feszültséget éreztem mostanában a gyerekekben egyéb gondok miatt és ez a gyakorlat jól oldotta aktuálisan a bennük felgyülemlett stresszt. Ugyanúgy, ahogy a havi dalunk hallgatása is, kicsit relaxáló hatással volt rájuk, és a csoportnak most pont erre volt szüksége. Ezen a héten ünnepeltük a Föld napját is, mely alkalomból mi minden évben virágot ültetünk az előkertbe, egy szebb környezetet varázsolunk magunknak így tavasszal és megpróbálunk gyerekeknek átadni egy fenntarthatóbb világ képét azzal az üzenettel, hogy vigyázzanak környezetükre, a Földre, mert nincs belőle még egy. Összességében eléggé érzelmes, hullámvölgyes, viszontagságos napokon vagyunk túl, de azért is szeretem a gyerekek társaságát, és szemléletmódját, mert ők ilyenkor is próbálnak pozitív dolgokat csempészni a mindennapjainkba.

2024. Április
A megbocsátás Hónapja
A múlt héten készítettünk a gyerekekkel kör alakú papírokból kivágott, szivárvány szirmú virágot, aminek a közepébe, ami fehér papírból van, le kellett rajzolniuk, hogy számukra ki a legfontosabb ezen a világon. Ezeket a rajzolt, ragasztott virágokat raktam ki a folyosóra, a szalagra, ami alatt el lehet menni. Marcsika kolleganőm meg is jegyezte, hogy olyan jó elmenni itt előttetek, mert mindig valami színes van kinn.
Hétfőn reggel háromdimenziós színezőt lehetett színezni, kivágni, ragasztani, egy szívecskét tartó lány volt rajta, akit fel kellett ragasztani egy virágos kis billegő papírra. Előcsalogattuk Dórát a dobozból, aki elmesélte, milyen rossz, ha valakivel haragban vagyunk. Vajon miért? Sokan nagyon ügyesen válaszoltak rá. Eljátszottuk, milyen is, amikor valakivel összeveszünk, akkor dühösek vagyunk, mérgesek, és gyorsan dobog a szívünk is. De amikor kibékülünk, megnyugszunk, megbarátkozunk másokkal, akkor a szívünk is lassabban dobog (mozdulatokkal, mimikával kísérve). Van kedvünk enni, beszélgetni, játszani, zenét hallgatni. Ezért inkább mindig béküljünk ki. Beszélgettünk még arról is, hogy mit tegyünk, ha nehéz kibékülni, kivel beszéljük meg, hogyan közeledjünk a többiekhez, és ahhoz, akivel esetleg haragban vagyunk. Elmondtuk a békülő mondókát, és meg is hallgattuk a Hahó együttes előadásában is. Folytattuk Tina történetét, már a harmadik könyvnél tartunk. Annyira jó ez a sorozat, olyan, mintha direkt a Boldogságórára írta volna a szerző. Rose Lagercrantz: Boldogság mostanában, az előző könyv pedig A szívem ugrál örömében volt. Pont a békülésről, és a megbocsátásról olvastunk belőle.
Kedden reggel kiraktam a folyosó táblára egy papírt, melyen az állt: AZ ÉN ANYUKÁM…Készítettem oda a kisasztalra szíveket, ceruzát, ragasztót. Lehetett rajzolni, vagy írni anyáról, és felragasztani. A gyerekekkel kis virág kosarat ragasztottunk, ezt már anyák napjára készítjük. Gyakoroltuk is a dalokat, verseket. Meghallgattuk a Hahó együttes Barátság dalát, arra táncoltunk is, és utána a Varázsszavakat Kowalskytól. Folytattuk Tina történetét. Annyira aranyos rész következett megint, amiben a tanító néni a Tízparancsolatról mesél, és Tina elhatározza, hogy tovább folytatják a szabályok írását. Ne bántsd a nálad kisebbet! Ne dicsekedj! Ne légy zsugori, ha van harminc süteményed, oszd meg másokkal! Amikor le kellett rajzolnia anyukáját (aki nagyon pici korában meghalt) akkor apukáját rajzolta le. De ő ennek ellenére mégis mindig nagyon boldog!!
A szerdai nap elefántokat, illetve elefántos dolgokat lehetett hozni, mert ma volt a Mentsük meg az elefántokat! nemzetközi nap. Megbeszéltük, hogy miért is van ilyen nap, és az elefánt plüssöknek egy szép parkot készítettek, és persze jót játszottak velük. Már tegnap el kezdtük írogatni kis szívekre, hogy Miért szeretem az anyukám? illetve valami szépet kellett mondani az anyukájukról, amit kiteszek majd a folyosóra, egy szép nagy szívből kis szívek lógnak formában. Nagyon cukik, ahogy hebegnek, habognak, mert nehezen fogalmazzák meg. Így a folyosónk, most teljes mértékben felkészül az Anyák napjára. Fejdíszt készítettünk a Föld napjára készülve. Elővettük a bolygós pokrócot, rakétát, űrhajós plüssöket, földgömböt, hogy a Naprendszer is kicsit kézzelfogható legyen. Ma a Margaréta csoport előadását néztük meg az aulában. A gyerekekről írt erősségek, amiket szüleik írnak, szépen gyűlik a dobozkában. Ez a feladatuk a szülőknek, amit hét elején kértem tőlük.
Csütörtök a torna napunk, ma labdával tornáztunk, ma a Föld napja projekt is beindult már a csoportunkban, föld mintájú labdával játszottunk ügyességi játékot, amin jókat nevettünk, annak ellenére, hogy a feladatok nem voltak könnyűek. Ma befejeztük a szívet, amin a gyerekek szeretet üzenete van az anyukájuk felé, kitettük a folyosóra. Föld színező volt, és szituációs játékban eljátszották a gyerekek, hogy autóban ülve a szüleikkel, evés után szépen a szülők kidobták a poharat, szalvétát, zacskót a kocsiablakon. Persze a gyerekeik, és a Föld aktivistáink jöttek összeszedték, és rögtön meg is mutatták, hova kell dobni őket, a szelektív kukákba, hulladékgyűjtőbe. A szőnyegen körben ülve mindenki húzott egy kártyát, amin pozitív üzenetek vannak, és felolvastam nekik. Utána kinyitottuk a dobozt, és a jótulajdonságaikat olvastam fel azoknak, akiknek az anyukája már megírta. Jó volt látni, ahogy kivirultak azok, akiknek szépeket írt az anyukájuk. Persze az éneklés sem maradt el mára.
Pénteken Föld színezőket lehetett színezni, több féléből válogathattak, még fejdíszt is csinálhatott, aki akart. Sajnos a kutyusunk, akit egy hete fogadtunk örökbe, otthon nagyon beteg lett, így egy óra hosszára el kellett mennem az állatorvoshoz. Mikor visszaértem, elmeséltem mi történt, mit csinált az orvos, hogyan segítettem a kutyusnak, hogy ne féljen. Persze a gyerekek is elmesélték élményeiket az orvosról, körházról. Ezután zenéltünk egy kicsit, két kedvencet is meghallgattunk, a Varázs szavakat is. Táncoltak! Felolvastam a ma érkező jó tulajdonságokat, ennek mindig örülnek, még tapsolni is szoktunk. Folytattam Tina történetét, és ma megint baj történt, Tina apukáját autóbaleset érte, nem tudni, hogy felébred-e valaha. Nagyon izgulunk érte, mert a történetét, csak hétfőn folytatjuk.
A Föld napjára óvodánk kiállítást szervezett, ahova a szülők által készített újrahasznosított dolgokat kértünk. Csoda gyönyörü lett, büszkék vagyunk rájuk, nagyon szép alkotások díszítik az aulánkat. A kedvencet egy legó emberke papírdobozból, és gurigából, úgy 70 centi magas lehet. Egy igazi csoda!!

A hónapban a megbocsátás témája került a középpontba. Egész hónapban igyekeztem olyan meséket feldolgozni a gyerekekkel, amiben a bocsánatkérés, a jóvátétel és a megbocsátás kerül valamilyen formában előtérbe. Április hónapban így négy különböző mese köré épültek a mindennapjaink.
Meséink:
• A só –magyar népmese – ahol az öreg király bocsánatot kér lányától, mert meggondolatlanul elzavarta otthonról.
• Marék Veronika : A csúnya kislány – A csúnya kislányt mindenki kineveti kinézete miatt, de a csúnyácska a külső egy igazán jó szívet rejt, így a sünik segítségével megszépül és barátai is bocsánatot kérnek tőle.
• Az aranyhal legendája – Ez a mese arra tanítja a gyerekeket, hogy a jócselekedeteinkért nem szabad köszönetet elvárnunk, annak szívből kell jönnie. A mesében a halacska barátokat szeretne szerezni, mindenkinek segít, annak reményében, hogy ezzel hálából lesznek barátai. A mese végére a kezdetben hálátlan tengeri lények észreveszik a jószívű halacskát, aki már önzetlenül segít mindenkinek és ő lesz a tengerek jótevője.
• Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Tündérkártyák – Ezt a mesét azért választottam, mert nem csak a bocsánatkérés jelenik meg benne, de a hibák jóvátétele is. A bogárkák összefirkálják barátjuk kártyáit, aki ezért nagyon elszomorodik és megharagszik. A bocsánatkérés kevésnek bizonyul, a kártyák ettől még nem jönnek helyre, ezért a kis barátok elhatározzák, hogy kijavítják. Ez sem sikerül, ezért újakat készítenek együtt, közösen, ami hatalmas örömet jelent tulajdonosának. A megbocsátás, a kibékülés olykor nehéznek bizonyul, de a hiba kijavításával megkönnyebbíthető.

A kártyás mese után indultunk mi is tovább a megbocsátás útján a gyerekekkel. Mi is elkészítettük közösen a Boldogságóra jeleit tartalmazó kártyáinkat, amit a gyerekek nap, mint nap használnak is. A kilenc jelet kilenc gyerek tartja a kezében, ezzel is elmélyítjük, amit hónapról hónapra tanulunk gyakorlunk a Boldogságórák alkalmával.

A közös alkotások itt még nem értek véget, hiszen a mesék feldolgozása közben megbeszéltük, hogy miként is szoktunk bocsánatot kérni. Kitértünk arra is, hogy milyen tetteinkért kell/kellene elnézést kérnünk. A gyerekek soroltak otthoni és óvodai eseteket is, végül egy közös alkotásra olyan bocsánatkéréseket is felsoroltunk, amit akár idegeneknek is mondhatunk. Pl. ha a szomszédba átrepül a labda, miként illik visszakérni, mit érezhet a felhő, mikor elered az eső, de alatta játszó gyerekek állnak vagy éppen pont betörik egy ablaka és azt bizony meg kellene javíttatni.

A mindennapjaink során hangsúlyt fektetünk a pozitív konfliktusmegoldási technikák alkalmazására. Ha a gyerekek összevesznek, akkor egyre gyakrabban kérnek egymástól bocsánatot, kifejtik, hogy miért tettek dolgokat és őszintén meg is bánják egyes tetteiket. Mindemellett megjelent a Boldogságórák hatására, hogy segítenek megjavítani azt, amit elrontottak. Pl. ha véletlenül vagy szándékosan ledöntik egymás várát, széttúrják a megépített autópályát, akkor társuk haragjára vagy bánatára sokan megkérdezik, hogy segíthetnek-e újra építeni vagy miben segíthetnek annak érdekében, hogy a másik haragja, bánata elszálljon. Pedagógusként örömmel látjuk ezt a pozitív változást a gyermekeinken.

A Föld napjához közeledve nem csak egymással szerettünk volna békét és harmóniát teremteni, de a körülöttünk lévő természettel is. Ezért készítettünk két, középen lyukas képet (egy kislányt és egy kutyust), majd az óvodát és a környező utcákat bejárva más szemmel tekintettünk a körülöttünk lévő tájra. Olyan képeket készítettünk, amikkel feldíszíthettük a kartonra rajzolt fekete alakjainkat. A gyerekek nagyon élvezték, hogy az üres lyukak megtelnek élettel.
Végezetül egy köszöntő Tündérkertet is varázsoltunk együtt, amivel az óvodánkba érkező régi és új gyerekeket és szüleiket köszönthetjük, így ők is láthatják, hogy milyen jó is együtt.

Tavaszi Pedagógiai Napokra meghirdetett programon vettem részt Debrecenben a Sípos Utcai óvodában, ahol egy Boldogságórát is megtekinthettem. Ennek a sémájára tartottam meg az április hónap Megbocsátás témáját. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a Boldogságórán, és egy tapasztalt kolléganő bemutató foglalkozását tekinthettem meg, és szereztem tapasztalatot.
Mindfulness pillangóölelés relaxációval kezdtük a tevékenységet, majd képzeletbeli utazáson vettek részt a gyerekek Polli pillangó segítségével. Egy szigetre utaztak, ahol a szigetlakók különleges varázsszavakat használtak: sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.
Ho’oponopono zene meghallgatása után beszélgettünk a varázsszavak jelentéséről.
A nagy beszélgetés, élmények elmondása közepette egy palackpostát fedeztünk fel a tengerben, amiben egy mese érkezett a morgó medvéről és szorgos méhecskéről. A gyerekek átérezték a mese lényegét amit meg is fogalmaztak a mese végén.
Zárás képen kértem a gyerekeket, hogy menjen oda ahhoz a társához, akit megsértett, vagy megbántott és kérjen tőle bocsánatot a varázsszavak segítségével: sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Segítségként ismét bekapcsoltam a Ho’oponopono zenét.