A baráti és társas kapcsolatok ápolásáról beszélgettunk. Különböző tevékenységek segítségével tudatosították a személyes kapcsolatok fontosságát, ami nagy mértékben hozzájárul a testi, lelki és szellemi jólléthez. Szó esett az igaz barátságról, milyen társas közegben élnek, miért fontos a társas kapcsolatokat kialakítani, fenntartani, hogyan hathat a boldogságukra. A legkedvesebb osztálytársukat kellett lerajzolniuk, majd szóban bemutatniuk. A barátság pókhálója elég nagyra sikeredett, ami elárulta az osztályokon belüli kapcsolatokat. A baráti szoborjáték minden tanuló tetszését elnyerte. Az összegyűjtött barátsággal kapcsolatos fogalmakból plagátot készítettek. A foglalkozáson mindenki jól érezte magát és megtanulták, hogy a barátság drága kincs, meg kell becsülni, vigyázni kell rá.
Megbocsátás
A megbocsátás témakörének átbeszélését az osztálykirándulás programjával hangoltuk össze. Megbeszéltük, hogy nem jó haragban lenni egymással és rosszat akarni másoknak, az egyik legnagyobb emberi erény a megbocsátás. Megbeszéltük, hogy ez nem csak az osztálytársainkra, hanem családtagjainkra és egyéb ismerőseinkre is vonatkozik. Az osztálykirándulás alkalmával egy erdei faházikóban aludtunk és este szalonnasütés és tábortűz mellett beszéltük át ennek a fontosságát.
„Azt hiszed, ez a bocsánatkérés: egy varázsige, amit ráolvasol valakire, hogy megbocsásson? A bocsánatkérés lehetőség, hogy beismerd a hibáidat.”
A hónap témájában egy érdekes beszélgetés alakult ki a gyerekek között. A bocsánatkérés lényegétől indulva a Létezik-e a megbocsátás valójában? – kérdésig sok gondolatot fogalmaztak meg.
Mezőlaki Arany János Általános Iskola
A Boldogságóra szakkörös gyerekek levelei közül választottam néhányat. Szabadon írhattak a saját tapasztalatukról, érzéseikről, gondolataikról, élményeikről a programmal kapcsolatban.
A foglalkozás kezdetét egy mesével kezdtem, melynek címe: Mese a megbocsátásról. A mese előtt megbeszéltük, mi is az a megbocsátás, miért fontos, kinek tudunk megbocsátani, stb. A mese után pedig a mese tanulságáról, illetve mit gondolnak róla. Ezután hoztam be két dobozt, az egyikben kövek voltak, a másikban pedig homok. Megtapogattuk, megnéztük nehéz vagy könnyű, a meséből példákat hozva. Ezután kaptak a gyerekek egy üres és egy teli hátizsákot. Felvették és járkáltak a csoportban, majd átgondoltuk, melyikkel volt jobb sétálni, mit éreztek közben, és elmagyaráztam nekik, hogyha valakinek nem bocsátunk meg, teli hátizsákkal járunk.
Ezután kézműveskedtünk, és ők találhatták ki, hogy mit készítsünk. Az egyik kislány ötlete volt, hogy mivel Húsvétra készülünk és a Húsvét a megbocsátás ünnepe is, legyen egy húsvéti jelkép. Így készültek szebbnél szebb tojások.
A megbocsátás fontos része az életünknek. Megbeszéltük, hogy mindannyiunkat érnek sérelmek, megbántanak, és mi is vétünk mások ellen, sőt önmagunk ellen is. Vajon bocsánatot kérünk-e, és mit jelent számunkra a megbocsátás? Tisztáztuk, hogy a megbocsátás nem a teljes elfelejtést jelenti, nem elnézést, nem is a tett mentegetését. A sérelmekről való beszélgetés során elmondták egymásnak ki-kit bántott meg, és hogyan kért bocsánatot. Megosztották egymással milyen érzés volt bocsánatot kérni és milyen érzés volt megbocsájtani. A foglalkozást a megbocsátás, a harag elengedésének meditációja zárta.
A foglalkozást ez alkalommal „A robbanásra kész rakéta” játékkal indítottuk, mellyel megszabadultunk az összes feszültségtől.
A téma bevezetéseként Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjét meséltem el a gyerekeknek. Majd arra kértem őket, idézzenek fel olyan helyzeteket, amikor valaki megbántotta őket vagy éppen ők tettek olyan dolgot, amivel megbántottak és szomorúvá tettek valakit. Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően mindenki húzott egy kártyát. Kisgyerekek arckifejezéseiből próbáltuk beazonosítani az érzelmeket. Ezután mindenki megrajzolhatta, kiszínezhette a saját arcát is, ahogyan érzi magát, amikor megbocsátanak neki. Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy figyeljék meg milyen varázsszavakat hallanak a dalban. A dal végén ügyesen felsorolták a hallott varázsszavakat.
A színezést a Kibékülünk? játék követte. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott magának, akivel „csúnyán összevesztünk”, mégpedig úgy, hogy elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A Jön a zombi játék, ami ez után következett, ami a gyerekek egyik kedvence. A délelőtt folyamán ezt később többször maguk is kezdeményezték.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.