Megbocsátás
A gyerekek körbe ültek és arról beszélgettünk, hogy milyen csodák vannak körülöttünk. (pl. csiripelő madarak, felkelő nap). Utána zenés tornát végeztek a gyerekek. Egy külföldi zenére körjátékot játszottunk, amit nagyon szerettek a gyerekek, általuk csak „kalózosnak” nevezett ez a játék. Itt együtt kell, hogy működjenek és a csoportkohéziót is formálja ez az adott körjáték. Ez elvezet a megbocsátáshoz is, bizonyos esetekben. Ezután rajzos feladat következett arckifejezéseket kellett rajzolniuk, hogy mit éreznek, amikor megbocsájtanak valakinek. Utána elmondtuk a Megbocsátás című verset. Mindenki lerajzolta, hogy mit gondol a versről és mit érezett, miközben hallgatta. A mese előtt csengővel hívtam a gyerekeket a mesehallgatásra. A gyerekek meghallgathatták Boldog Dóra bábbal a „Tündéri bocsánat” című mesét. Utoljára pedig az volt a feladat, hogy kinek adnál piros szívet a csoportban. Volt olyan gyerek aki 2-3 szivet is kapott a másiktól.

Áprilisi Boldogság óráink központjában a szeretetkapcsolatok fontossága, az egymásra figyelés, az empátia és a megbocsátás gyakorlása, mint a pozitív beállítódás fontos elemei kerültek. A szeptember óta eltelt nyolc hónap alatt sokat változtak, alakultak a gyermekek közötti társas kapcsolatok: új barátságok alakultak, régi kapcsolatok váltak szorosabbakká. Az együtt megélt változatos élethelyzeteken keresztül igyekeztünk jobban megismerni, elfogadni egymást. Legfontosabb tevékenységünk – a játék – számtalan lehetőséget biztosított ennek megtapasztalására.
Folyamatosan megfigyeltük a természeti környezetünkben végbemenő változásokat – a tavasz kibontakozását, a költöző madarak visszatérését, a fészekrakás-, fiókagondozás folyamatát, a kertekben meginduló tavaszi munkákat. Ennek az év eleje óta tartó megfigyelésnek az eredménye volt többek között a napokban lezárult – óvodánk által meghirdetett városi fotópályázat -, mely a családokat szólította meg, és arra ösztönözte őket, hogy nyitott szemmel járva, együttműködve, vegyék észre a természet szépségeit és örökítsék meg egy-egy fotóban. A több, mint száz alkotás közül – legnagyobb örömünkre – csoportunkba járó gyermekek és családjuk nyerte el a zsűri első-, harmadik-, és különdíját.
Boldogságóráinkat a „Haragom kifújom…” és a „Medve vagyok, cammogok” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd elmeséltem „A morgós medve és a szorgos méhecskék” meséjét, aztán át is beszéltük a történetet, majd el is játszottuk. Nem csak a csoportszobában, de az udvaron is nagy kedvvel vettek részt a játékban, mindenki szereplője, részese akart lenni a történetnek. Boldogan készítették el a „Figyelős színező”-t, megtanultuk a békülős mondókát is. Egy héten keresztül, változatos tevékenységekkel készültünk a Föld napjára.
A hónap folyamán sokszor meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopo meditációs dalát, és a benne ismétlődő varázsszavakat, melyek sokat segítettek a hónap során a csoportban kialakult konfliktusok feloldásában. A varázsszavakat használva boldogan játszottuk újra az előző években megismert „Jön a zombi!” játékot.
A változatos tevékenységek lehetőséget nyújtottak a kapcsolatok megjavítására, megerősítésére, egymás elfogadására, testi-lelki jóllétünk fenntartására.