Áprilisi boldogságóránk középpontjában a megbocsátás került. Lazító relaxációval indítottuk az órát, majd megismerkedtünk Aranyosi Ervin idézetével.
” Aki eddig bántott, annak megbocsájtok, kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is őmiatta, magam miatt teszem, mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!”
Ezek után nyelvtörőkben kerestük, hogy kinek van szüksége a megbocsátás gyakorlására. Keresztrejtvény segítségével kerestük a megbocsátás szavait. „Megbocsátok” kártyákat készítettünk, amelyek segítségével a gyerekek megbocsátottak egymásnak.
Megbocsátás
A hónapban a megbocsátás témaköréhez csoportosítottuk tevékenységeinket.
Bagdi Bella dalát hallgatva inspirálódtunk,és próbáltunk megoldást keresni.
A gyerekek a témához kapcsolódva kerestek megoldási lehetôsêgeket.
Sajnálatos módon, pont egy reggeli osztályon belüli probléma igazán aktuálissá tette a témát. Így ezzel is indítottuk az óra elejét. Miután megbeszéltük, hogy mi és miért történt, minden tanuló kapott 2 db papírból készült szívet. Azt kértem tőlük, hogy gondolják végig, volt-e olyan, hogy úgy érzik megbántottak valakit az osztályból ebben a tanévben. Kaptak egy kis gondolkodási időt. Egy-két gyerkőc volt, aki mert jelentkezni, de utána mindenki felbátorodott. Elmondták, hogy mivel bántották meg társukat, és sajnálják, hogy megtörtént. A megbántott gyermeknek a szívecske odaadásával jelképezték bocsánat kérésüket, a szívecske elfogadása pedig azt jelentette, hogy megbocsátott a sérelemért a másik gyerkőc.
Az óra végén egy kisfiú odajött hozzám, és ezt mondta: ” Rita néni, én nem tudom mi történt most, de olyan letisztultnak érzem magam.”
Nagyon büszke vagyok rá, hogy így, felnőtt módjára meg tudta fogalmazni az érzését, s büszke vagyok az osztályra is, hogy képesek voltak felülkerekedni a múlt sérelmein.
Április végén ünnepeljük a méhek világnapját. E nap köré szerveztük az április havi boldogság óránkat a harmadik osztályosokkal. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen hasznos állatok. Különböző méretű és kinézetű méhecskéket rajzoltak a gyerekek, melyeket kivágtak és mindenki odaragasztotta a saját kis kaptárjába, melyet előtte készítettünk el. Közben többször is meghallgattuk a hónap dalát.
Április havi téma a megbocsátás gyakorlása volt.A „Villámlazítás”című relaxációs gyakorlatot választottam kezdésnek.Ezután elmeséltem Bezzeg Andrea:Tündéri bocsánat című meséjét,majd átbeszéltük a kérdéseket.A mesén keresztül nagyon jól megérthették,hogy mit jelent a megbocsátás.Néhány példát hoztak fel arra,hogy ki és mivel bántotta meg őket,mit éreztek akkor,esetleg ők kit bántottak meg és azt hogyan próbálták helyrehozni.A megbocsátás nem könnyű,de a saját egészségük és nyugalmuk miatt szükséges és „felszabadító”.Zárásként meghallgattuk és mozgással kísértük Bagdi Bella:Ha boldog vagy…című dalát.
Az április nagy része iskolánkban és azon belül a kis osztályunkban a Föld napjához kapcsolódott.
Ebben a témakörben csoportmunkáztunk többször is, törekedtünk a kis környezetünkben az újrahasznosításra, szelektív gyűjtésre, műanyag flakon helyett kulacsot használtunk, sőt szemetet is szedtünk az iskolánkhoz közel levő játszótére.
Az itt levő feladatok közül a landart készítést választottuk, amit természetes anyagokból amit a gyerekek hoztak csináltunk meg. Ehhez segítségül hívtuk a nagyon ügyes kezű kolleganőmet és az ő nagyobb kézműves szakköröseit, akik megmutatták nekünk hogyan is készülnek a csodálatos munkáik és közösen alkottak a kicsikkel együtt.
Április a megbocsátás hónapja. Ennek jegyében tartottuk az e havi boldogságóránkat.
Mint minden alkalommal, most is a hónap dalának, Bagdi Bella: Ho,oponopono című szerzeményének meghallgatásával kezdtük a foglalkozást ráhangolódásként. Első benyomásukat a gyerekek a dal hangulatával kapcsolatosan fogalmazták meg. Ezzel összefüggésben a táblára felírt alábbi idézetről beszélgettünk a feladat bevezetéseképpen.
„A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.” (Gary Chapman)
A bevezető beszélgetést követően a gyerekek egy-egy megbocsátásról szóló idézetet tartalmazó cédulát húztak. Kaptak időt, hogy értelmezzék, gondolják át magukban, hogy számukra mit sugallnak a mondatok. Majd egyenként, önkéntes sorrendben elmondták, hogy mi is jutott eszükbe a témához kapcsolódó mondatokról. Saját otthoni, iskolai életükből hozták a példákat. Az egy-egy eset az osztálytársakban is felidézett hasonlót, vagy ahhoz kapcsolhatót, így meghallgattuk mindenki gondolatát, történetét. S ezzel, szinte észrevétlenül, el is szaladt az idő! Épp annyi maradt, hogy (a tervezett történet-feldolgozást és dramatizálást kihagyva) a dalt újra meghallgassuk, s a benne felmerülő szavak így, az egyéni történetek után már többlettartalommal telítődtek mindenki számára.
Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A téma feldolgozását beszélgetéssel kezdtük.
Mindenki elmondhatta, hogy ki az, akivel veszekedni szokott és végül hogyan bocsátanak meg egymásnak. Majd varázsszavakat gyűjtöttünk, melyeket a táblára is felírtunk. Ezután készítettünk papírból egy kézzel formált szívet, melybe beleírtak egy varázsszót. Hangsúlyoztam a gyerekeknek, hogy ezeket a varázsszavakat minél gyakrabban használják a megbocsátás alkalmával.
A mai órán a megbocsátással foglalkoztunk a gyerekekkel. Mint minden órát ráhangolódással, elcsendesedéssel kezdtünk. A gyerekekkel saját emlékeikre, tapasztalataikra hagyatkozva megbeszéltük, mit jelent, ha valaki megbocsát, kinek fontos ez és mit éreznek megbocsátás előtt és után. Kivetítettük a Mark Twain -től vett idézetet és megpróbáltuk értelmezni.
Olyan élethelyzeteket gyűjtöttünk, ahol egyszer sértett fél, majd megbántó volt valaki. Megbeszéltük, mi lehetett az, amivel megbántotta a másikat, illetve őt mivel bántották meg. Megpróbáltuk belehelyezni magunkat ebbe a helyzetbe és átélni azt is, hogy a másik fél hogyan érezhette magát adott esetben.
Ez után arra kerestünk választ, miért jó, ha megbocsátunk. Elolvastuk a hónap témájához ajánlott mesét, majd többször is meghallgattuk a „Ho’oponopono-t” végül ezt rövid meditációval kötöttük össze.
A hónap dala hallgatása közben elkészítettük „Megbocsátás” hajóinkat, amikbe aztán gondolatban belehelyeztünk minden sérelmünket, és elengedtük őket.
A terveim között szerepelt, hogy Boldogságóra nyílt napot rendezek az óvodai kollektíva egyik felének, így betekintést nyerhetnek a foglalkozások menetébe.
A foglalkozás elején a gyerekek a szőnyegen állva köszöntötték a megjelent óvónéniket. Egyből a relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely a „Napimádás” címet kapta. Mivel a csoport gyerekei szeretnek énekelni, ezért esett a választásom erre a gyakorlatra. Ez az „Á” hang erős kitartásával kezdődik és aztán szép lassan elhalkul és közben egy mozgástevékenységet végzünk. A gyerekek meglepődtek a saját hangjuktól, de aztán egyre bátrabban kezdték kiereszteni.
Utána elmagyaráztam nekik, hogy a megbocsátásnak két oldala van. Van, amikor megbántanak minket, szóval vagy tettel és akkor a másik félnek kell bocsánatot kérnie. De bizony van olyan, amikor mi bántunk meg másokat és akkor nekünk kell bocsánatot kérni.
Ezért egy olyan játékot hoztam nekik, ahol mindenki aktivizálhatta magát, mert minden gyerek kapott egy mosolygós és szomorú smiley-t. A korosabb gyerekek között osztottam szét néhány képet, amelyen jó és rossz cselekedetek voltak. A gyereknek el kellett mondani, hogy mit lát a képen és a többi gyereknek ezt fel kellett fogni és dönteni, hogy jó vagy rossz cselekedetről van szó és annak megfelelően kellett a smiley jelet felmutatni. Megerősítésként a szekrény oldalán ki voltak függesztve ugyanezek a képek és ott ellenőrizhették a megoldásokat. A kisebbek inkább csak egymást figyelték, illetve a nagyobbakat, de a végére már ők is belejöttek a választásba és könnyebben el tudták dönteni a választ. A differenciálás tehát abban jelent meg, hogy a nagyobbaknak képet is kellett olvasni, úgy, hogy a kisebbek azt megértsék, sőt többször még a válasz is megszületett, hogy jó vagy rossz cselekedet, amit a képen látnak. A nagyoknak még arra is választ kellett adniuk, hogy a képen kinek kell bocsánatot kérni.
Ezt követte a mese: A két kicsi bocs meg a róka, amelyet élőszavas előadásban, bábok segítségével adtam elő. A gyerekek elmélyülten, csendben hallgatták végig ezt a bábjelenetet. A végén megkérdeztem őket, hogy ki melyik szereplő lett volna ebben a mesében és kb. a fele – fele arányban választották a kis bocs és a róka szerepét.
Elmondtuk a „Dirmeg, dörmög a medve” … kezdetű mondókát és elénekeltük a „Mackó, mackó ugorjál… kezdetű dalt, hogy az ülés után a mozgással egy kicsit felfrissítsem őket. Az asztalokra ki volt helyezve a megbocsátás jele, amelynek a hátoldalára előre rárajzoltam a jeleket, így a gyereknek csak a saját jelét kellett megkeresni, ami a gondolkodását is fejlesztette azáltal, hogy a sok jel közül analizálta a sajátját. Mindenki olyan színre színezhette, amilyenre akarta, a kreativitás és alkotói szabadság engedélyezett volt. Közben hallgatták a gyerekek a hónap ajánlott zeneszámát.
A foglalkozás zárásaként megint feltettem nekik a kérdést, hogy hogyan tetszett ez az alkalom és a gyerekek mindegyike a mosolygós smiley jelet tette a megszokott szekrényajtóra.
Összegzésként talán ez a téma a legnehezebb, amit a gyerekeknek el lehet magyarázni és megértetni velük, hogy miért is fontos a bocsánatkérés. 3 – 4 éves korosztályba ez nem egyszerű feladat, de fontos a megismertetés, hogy a három év alatt valami rögzüljön a gyermekek fejében.
A kollegák részéről elismerő és bátorító szavakat kaptam, hogy így folytassam tovább az eddigi munkámat.