A hét elején a beszélgető körben beszélgettünk a megbocsátásról, haragtartásról, bocsánatkérésről, varázsszavakról, mikor és miért használjuk őket. A Tündéri bocsánat című mesét nagyon élvezték a gyermekek, utána kérdéseket tettem fel nekik. „Szeretlek” pillangós karkötőt készítettek egymásnak a gyermekek és adták egymásnak a hét folyamán.
Készítettünk közösen egy nagy piros szívet a szőnyegen piros csoportszobai játékokból, majd egyesével beleálltak a gyermekek. Első körben azt kellett elmondani a szívben állva, hogy mit szeretnek enni, inni, játszani, mi teszi őket boldoggá. Második alkalommal pedig olyan tulajdonságokat kellett felsorolniuk, amiket magukban szeretnek. A csendesebb, visszahúzódóbb gyermekeknek a körülötte ülő gyermekek mondtak róla kedves dolgokat és pozitív tulajdonságokat.

Április hónapban a megbocsátás volt a témánk. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk mikor szükséges bocsánatot kérni, milyen szavakat használunk ilyenkor, és fontos az is hogy megbánjuk,így a másik könnyebben meg tud bocsátani nekünk. A témával kapcsolatban sok kisgyermek elmesélte otthoni történetét, melyre a többi gyerek reagált.
A hónapban elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat című mesét is, melyet meseillusztráció formájában a gyerekek le is rajzoltak. Játszottuk még a Zombis játékot is, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Először csak ugyanazokat a pozitív csengésű szavakat használták a Zombi ellen, majd mikor többször játszottuk már egyre több új pozitív szót hoztak be a játékba.

A megbocsátás képessége egy nagyon fontos tulajdonság, amit meg kell tanulnunk. Elmondtam a gyerekeknek, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy elfelejtjük, ami történt és nem teszi meg nem történté a dolgot.
Meghallgattuk a megbocsátás dalát, megismerkedtünk a varázsszavakkal. (köszönöm, bocsánat, sajnálom, szeretlek, kérlek).
A relaxációs gyakorlat után beszélgettünk arról, hogy mikor van szükség bocsánatkérésre. Milyen érzés, ha megbántanak minket, vagy ha mi megbántunk valakit. Hogy lehet jóvá tenni, és milyen érzés mikor bocsánatot kérünk és elnyerjük a bocsánatot, illetve, ha megbocsájtunk. Elmondtam, hogy tudunk bocsánatot kérni, azonkívül, hogy azt mondjuk, hogy “bocsánat”. (öleléssel, simogatással). Megbeszéltük, hogy nem jó haragba lenni senkivel, ha megbeszéltük az okot utána bocsássunk meg egymásnak mert akkor lesz boldog mindenki. A Tündéri bocsánat c. mese két testvér tündér összeveszéséről és megbocsátásáról szólt, ezzel is példát mutatva a gyermekek előtt a bocsánatkérés fontosságára. A tevékenység végén elkészítettük a megbocsátás pillangóit – wc-gurigát festettek a gyerekek és a szárnyait színes mozaik kockákkal díszítették, majd ráragasztották a gurigára.

A megbocsátás témája kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermekek őszintébben és nyitottabban beszéljenek saját érzéseikről, sérelmeikről, valamint egymáshoz fűződő kapcsolataikról. Foglalkozásunkat Bagdi Bella „Ho’oponopono” című dalának meghallgatásával kezdtük, mely megalapozta a téma érzelmi hangulatát, segített a a témára hangolódásra.
Ezután egy képzeletbeli utazásra indultunk a „varázsszőnyeggel” az érzelmek világába. Az utazás során közösen beszélgettünk arról, milyen érzelmeket ismerünk, és arckifejezésekkel is kifejeztük ezeket: hogyan nézünk ki, amikor szomorúak, boldogok vagy éppen dühösek vagyunk. Amikor megérkeztünk az érzelmek világába, minden gyermek megoszthatta velünk, mikor érezte magát a legboldogabbnak, valamint olyan élményeit is, amikor dühös vagy szomorú volt.
A foglalkozás során tisztáztuk a megbántás, harag, bocsánatkérés és megbocsátás fogalmait. Egyszerű, életkorukhoz illeszkedő példákon keresztül beszélgettünk arról, hogy mindannyian hibázhatunk, és hogy a megbocsátás nem a gyengeség, hanem épp ellenkezőleg: a bátorság és az érzelmi erő jele. A gyerekek nyitottan osztották meg saját tapasztalataikat, sokan meséltek olyan helyzetekről, amikor ők bántottak meg valakit, vagy amikor nekik volt nehéz megbocsátani.
Gyakoroltuk a „varázsszavakat” is: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek – melyeket egy játékos mondókán keresztül is elmélyítettünk. Ezek a szavak segítenek a konfliktusok megfelelő kezelésében.
A megbocsátás témáját nem csupán egyetlen foglalkozásként kezelem, hanem mindennapos, nevelési célként. A gyerekek életében gyakran előfordulnak konfliktushelyzetek vagy kisebb-nagyobb balesetek, ezért kulcsfontosságú, hogy megtanulják ezeket megfelelő módon, empátiával kezelni.

1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Prof.Dr. Bagdy Emőke – kézikönyv 36.-39.o. 27. sz. gyakorlat
2. Dalos játék : Ki libámat elviszi c. játék
3. A téma feldolgozása mesével: Bezzeg Andrea: A lusta király c. mese előadása, bemutatása
4. Beszélgetőkör
5. Feladat: Boldogságóra munkafüzet 60. oldal
6. A foglalkozás lezárása: Megbocsátás jel elkészítése
7. A foglalkozást záró éneklés: Bagdi Bella: Megbocsátás c. dalának meghallgatása

8. Téma továbbítása: Húsvét váró családi nap az óvodában

Amikor a gyermekek megtanulják, hogy lehetséges helyrehozni egy hibát, rendezni egy kapcsolatot, az növeli önértékelésüket, empátiájukat és felelősségtudatukat. Egyben hozzájárul egy biztonságos, támogató közösségi légkör kialakításához, ahol nem a hibák elkerülése, hanem a jóvátétel és a kapcsolatok ápolása kerül a középpontba.

Áprilisban a Boldogságóra program témája a megbocsátás volt, amely rendkívül fontos része a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlődésének. A Katica és Csiga-biga csoportban különféle módokon közelítettük meg a témát, életkorukhoz és élményeikhez igazodva.

A Katica csoportban a feldolgozást Bagdi Bella egyik ismert és kedvelt dalával kezdtük. A már korábban is hallgatott énekre a gyerekek játékos mozdulatokkal jártak körbe, ami segített nekik ráhangolódni a téma érzelmi mélységeire. Ezt követően különleges, bensőséges légkört teremtve gyertyát gyújtottunk, és azt körbe ülve beszélgettünk a megbocsátásról.
A gyerekek őszintén megosztották velünk, hogy volt-e már olyan élményük, amikor ők megbántottak valakit vagy őket bántották meg. A beszélgetés során áttértünk arra is, hogy sikerült-e megbocsátaniuk, és ha igen, hogyan; ha pedig nem, akkor miért nem. Együtt gyűjtöttük össze azokat a „forrásokat”, amelyek segíthetnek a megbocsátásban: szeretet, megértés, türelem, bizalom, és az empátia. Beszéltünk arról is, hogy a megbocsátás nemcsak a másik embernek segít, hanem saját lelkünket is megkönnyíti, és békét hoz számunkra.

A Csiga-biga csoportban meséken, dramatikus játékokon keresztül közelítettük meg a megbocsátás fogalmát. A gyerekek kedvelt bábfigurák segítségével dolgozták fel a „megbántás – megbocsátás” helyzeteit, és közösen kerestünk megoldásokat a konfliktusokra. Játékos helyzetgyakorlatokban gyakoroltuk a „bocsánatkérés” és a „megbocsátás” szavait, gesztusait is. Nagy öröm volt látni, hogy a gyerekek maguktól is kezdték alkalmazni a tanultakat napközben – több alkalommal hallottuk tőlük, hogy „bocsánatot kérek” vagy „megbocsátok neked”.
Áprilisban tehát nemcsak a megbocsátás jelentőségét ismerték meg a gyermekek, hanem gyakorlati példákon, játékokon és beszélgetéseken keresztül saját élményeken át dolgozták fel ezt a fontos témát. Hisszük, hogy ezek az apró lépések segítik őket abban, hogy nyitottabb szívvel forduljanak egymás felé, empatikusabbá váljanak, és megtanulják: hibázni lehet, de a megbocsátás mindig lehetőséget ad az újrakezdésre.
Óvodánkban mindig is fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek az év jeles napjait, ünnepköreit ne
csupán megismerjék, hanem élményszerűen, tevékenyen, saját tapasztalataik által éljék meg.
Így volt ez idén húsvétkor is, amikor egy egész héten átívelő, közös projekt keretében
készültünk a tavaszi ünnepre, a szülőket is bevonva.