Kedves Romeó!

Azért írok most neked, hogy tudd, nem haragszom rád semmiért.
Megbocsátom, hogy már találkozásunk is a tiszteletlenségedből fakadt, mert olyan házba érkeztél hívatlanul a barátaiddal, ahol tudtad, hogy nem látnak szívesen, hiszen családjaink ellenségek voltak.
Megbocsátom neked, hogy kétszer is gyilkosságot követtél el, amikor megölted Tybaltot és amikor Parist. Tudom, hogy az első a barátod elvesztése miatti fájdalom miatt volt, a másik pedig önvédelemből.
Nem volt könnyű elveszíteni egy rokonom úgy, hogy a szerelmem ölte meg, de még így is erősebb volt az irántad érzett szerelmem, mintsem, hogy elítéljelek. Miattad az otthonom is el akartam hagyni, csakhogy veled lehessek. Te mérget ittál, és így mikor én felébredtem a kriptámban, két halott feküdt mellettem. A kérőm, és a szerelmem. Minden erőfeszítésem hiába volt így, mert nélküled minden perc értelmetlen. Tudom, hogy nem jutott el hozzád a tervemről szóló levél, így nem tudhattad, hogy igazából nem haltam meg, de várhattál volna pár napot és gyászolhattál volna, és akkor nem történik mindez. Ám, szívemben nincs harag, mert még mindig szeretlek és ez az érzés mindennél erősebb.
Remélem, a szellemeink újra találkoznak majd és akkor boldogok lehetünk majd.
Szerelmed, Júlia