Áprilisi boldogságóránkat kártyajátékkal kezdtük. Mindenki húzott 3 kártyát a boldogító erősségkártyák közül. A feladat az volt, hogy válasszák ki, szerintük rájuk mi a leginkább jellemző erősség. A megbocsátás kártyánál elidőztünk és beszélgetünk a megbocsátás boldogító erejéről. Majd meghallgattuk és együtt énekeltük a Gyújts egy gyertyát a Földért! dalt. Beszélgettünk a természet, Föld ajándékairól, az elengedés fontosságáról. Az esős időjárás miatt csak egy héttel később tudtuk elkészíteni Landart alkotásainkat. A fenntarthatósági témahéthez kapcsolódva készült lepke is, mosolygó szívecske is.
Megbocsátás
Iskolánk már több éve vesz részt a Boldogságóra programban, a boldogságórák pedig fokozatosan egyre több tanulócsoportba jutnak el. Olyan órák ezek, ahol nem a megszokott módon „tanulunk”, ahol észre sem vesszük, hogy mennyit tanulunk az emberi kapcsolatokról, az érzelmeinkről, azokról a dolgokról, amik valójában fontosak, amik jobbá teszik a mi kis világunkat. Ebben a hónapban a megbocsátás, az egymásra figyelés, az empátia, a szeretetkapcsolatok voltak figyelmünk fókuszában. Mint minden közösségben, nálunk is előfordul, hogy akarva-akaratlanul megbántjuk a másikat egy rosszul megfogalmazott mondattal vagy cselekvéssel. De mit tehetünk ilyenkor? Próbáltuk tudatosan beazonosítani és megvizsgálni azokat a helyzeteket, ami feszültséghez, rossz érzéshez és sértődéshez vezetnek. Mindkét részről, aki okozta és aki megbántódott miatta. Megfogalmaztuk, összegyűjtöttük és leírtuk az érzéseket, majd elkészítettük a Megbocsátás szótárt. Sokat foglalkoztunk a pozitív kapcsolatok fontosságával. Összegyűjtöttük, hogy miért jók és fontosak számunkra az emberi kapcsolatok, mivel gazdagítja életünket a barátság. Gondolatainkat lejegyeztük a kavicsainkra és megalkottuk a mi kis csoportszimbólumunkat.
Virágot ültettek a gyerekek a Föld mapja alkalmából. A megbocsájtás hónapban az áhítatok alkalmával sokat beszélgettünk a „megbocsájtás”szó jelentéséről. Boldog Dóra meséi is kapcsolódtak a témához, példát adva a gyerekeknek ha megbántunk valakit, mi a helyes viselkedés, mit tegyünk egy ilyen helyzetben.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
Április a megbocsátás hónapja. Ez a téma rendkívül nehezen érthető meg a gyermekek szemszögéből. Így az első boldogságórán a hónapban beszélgetést kezdeményeztem a témával kapcsolatban. A tanulóim a téma feldolgozása során megfogalmazták, hogyan próbálnak egy-egy problémán túllépni, milyen megbocsátási technikákat alkalmaznak. Nagyon eltérő javaslatok születtek a megbocsátás témájában, s a foglalkozás végén ügyesen összefoglalták a tapasztalataikat, valamint az újonnan megszerzett ismereteiket. Utolsó mozzanatként megtanultuk a hónap dalát. A következő foglalkozáson a Só című magyar népmesét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Itt már nem a saját megbocsátási élményeiket kellett megvitatniuk a gyerekeknek, hanem valaki más életébe kellett magukat beleképzelni. A mesefeldolgozás után eljátszott szituációs gyakorlatok alapjául szolgált a megismert mese, valamint a gyermekek egy kicsit önmaguk és társaik személyiségével is ismerkedtek a feladatokon keresztül. A szituációk megoldása fejlesztette a tanulóim problémamegoldó képességét, toleranciáját és empátiáját is. Két foglakozáson pedig egy tablót készítettünk a gyerekekkel. A tablón egy „szív figura” egyik oldalán található üveges szekrénybe zártuk a negatív érzéseinket. Azért rajzoltunk üveges szekrényt, hogy az elzárt negatív élményeket külsőleg figyelve ne feledkezzünk el arról, hogy léteznek, de elzárva nem kerülhetnek, vagy csak ritkán a felszínre az életünk során. A szív másik oldalára egy lufi került, mely minden olyan pozitív érzelmet tartalmaz, melyet a mindennapjainkban előhívhatunk, hogy jobbá tegyék az életünket. A lufi szárát a mosolygós szívecske szorosan tartja, nehogy elveszítsük bizalmunkat társainkkal szemben. Úgy gondolom sokat a gyerekek sokat tanultak ebben a hónapban egymástól, valamint maradandó élményekkel gazdagodtak.
A megbocsájtás az a képesség, amely képesség megléte testi-lelki jóllétünk fő alappillére.
Csoportunkban sokszor fordul elő a gyerekek között konfliktus, ahol általában mindkét fél sértett.
Három fő szabály létezik, mely közül az egyik az, ha problémánnk van, megbeszéljük.
Oldásként pedig törekedjünk a valódi megbocsájtásra. Hogyan?
Az ehhez kapcsolódó állatos bábjátékot nagyon szerették a gyerekek. Sokan vállalkoztak a szerepekre, mely bízom benne a mindennapi életünket is megjönnyíti ezután.
A Bagdi Bella Ho’oponopono című dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek boldogan jöttek a szőnyegre. Nagyon tetszett nekik ez a dal. Kérték, hogy mégegyszer hallgassuk meg. Utána a relaxációs játék következett (Fújj, fújj). Ez aktuális is volt, hiszen kint is nagyon fújt a szél. Mi is széllé változtunk, nagyon élvezték a gyerekek. Majd Boldog Dóra érkezett hozzánk, köszöntötte a gyerekeket, majd elmondta a Ha valakit megbántottál… kezdetű verset. Ezután beszélgetés következett. „Te bántottál már meg valakit? Téged mikor bántottak meg? Mi történt utána?” Ezekre a kérdésekre válaszoltak. Néhányan már kerek mondatokban meg tudták fogalmazni, volt, aki elmesélte: „Anyát megbántottam, amikor rendetlenkedtem a konyhában, és kiborult a liszt. Akkor anya nagyon veszekedett velem.” kérdeztem tőle: „És mit csináltál utána?” – „Hát sírtam… de utána bocsánatot kértem. És anya boldog lett.” Ugye milyen fontosak a varázsszavak. Képeken megnéztük ezeket, megbeszéltük mit jelent, mikor mondjuk. Köszönöm, Kérlek, bocsáss meg, stb. Majd a mese következett, amelyet bábbal adtam elő, ez is nagyon tetszett a gyerekeknek, figyelemmel kísérték. A mesét a végén megbeszéltük, hogy viselkedett a sünike, és a társai, ki hogy reagált, és a végén mindenki megbocsátott. Ezt a beszélgetést a gyerekek kezdeményezték. Majd Varázsszőnyegen elutaztunk egy másik országba, közben meghallgattuk Bagdi Bella Repülj velem c. dalát. Amikor megérkeztünk, a Ho’oponopono c. játékot játszottuk el (a király köszöntötte a gyerekeket, úgy játszottuk). Először teljesen meglepődve hallgatták és nézték, ahogy a király hajlong és egymás után mondogatja a kifejezést. Nagyon vicces játék volt. Majd megbeszéltük, hogy milyen jelentéssel bír. Amikor kicsit beszélgettünk, utána visszarepültünk a varázsszőnyegen az óvodába, újra meghallgattuk a Repülj velem c. dalt. Felragasztottuk a jelet a boldogság várunkra, és aki szeretett volna, készíthetett varázskártyákat (a varázsszavak lerajzolásával, kinek mi jut eszébe ezekről a szavakról), amelyeket hazavihettek. Majdnem minden gyermek készített kártyát, örömmel láttam, hogy sokfélét gondoltak ki, például a „köszönöm” volt egy virág, a „szeretlek” egy szívecske, egy virág, a „sajnálom” egy szomorú arc.
A megbocsátás témában elsőként arra kértem a diákokat, hogy egy kis papírra írjanak le olyan esetet, eseteket, amikor meg kellett bocsátaniuk valakinek, valamiért.
Ezzel felidézték az ezzel kapcsolatos emlékeket és érzelmeiket.
Ezután osztály szinten arról beszélgettünk, hogy kinek, milyen érzés volt a megbocsátás. Volt, aki azt mondta, először nem jó, mert nagyon megbántották. Mások szerint jó érzés volt már azonnal a megbocsátás, hiszen el tudtak engedni, le tudtak zárni vele egy problémát.
Ezután arra kértem a gyerekeket, hogy párban beszéljék meg, hogy szerintük milyen érzelmek, szavak kapcsolhatók a megbocsátáshoz.
Ezzel az volt a célom, hogy a foglalkozás végére készítsük el a saját megbocsátás pókhálóábránkat. Felírtam a táblára a megbocsátás szót és közösen körbeírtuk azokkal a kifejezésekkel, érzelmekkel, melyek számukra a megbocsátáshoz kapcsolhatók.
Az ajánlott dal mellett pedig, miközben gondolkodtak, meghallgattunk egy számukra ismerős slágert, amit szinte mindenki tudott kívülről (Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak).
A pókhálóábrát mellékeltem a fotók között, a legfontosabb kifejezések voltak: erő, szeretet, hit, elengedés, kompromisszum, lelki erő.
A megbocsátás minden nap jelen van óvodai életünkben. A gyerekek ujjrázással szoktak egymástól bocsánatot kérni a béke, béke barátság mondókán keresztül. Öleléssel és puszival pecsételik meg a kibékülésüket, mivel még náluk a szeretet, és a megbocsátás többet ér, mint a büszkeség és a haragtartás. A szerepjátékon keresztül még inkább rögzült bennük az a tudat, hogy a barátjuk szeretete sokkal többet ér számukra, mint a haragtartás.
ÖNBIZALMUNKAT EGY HOSSZÚ KÖZÖS TÚRA MEGTÉTELE UTÁN MÉTÁN NÖVELTÜK.
Megbocsátás szótár
Nagyon köszönjük ezt a feladatot, mert nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlati rész is nagyon kidomborodott.
Április elején, a ráhangolódó játék után, majd a hónap során több időt szántam a témára, mert fontosnak éreztem rögzíteni tanulásban akadályozott diákjaimban, hogy a megbocsátás hosszú és bonyolult folyamat, sok-sok érzéssel. Ezeket a fellépő érzéseket meg kell ismerni , gyakorolni, automatizálni – megélni.
A 9 képről külön-külön beszélgettünk, ezen alkalmakkor párban dolgoztunk. Az 1., a 3., a 6. és a 9. képpel sokat foglalkoztunk. Érdekes és fontos volt megélni, hogy a 6. és 9. képnél tanulóink nem lehetnek biztosak a kölcsönösségben.
Ebből következett, hogy a hónap közepe felé 2 kép lett a gyakorlatok pillére: 1., 3.
Lassan kialakultak a szótár szavai, kifejezései: bizalom, elengedés, lemondás, szeretet, igazságosság, bölcsesség, irgalmasság, feldolgozás, nagylelkűség, elfogadás, bocsánatkérés, bocsánat elnyerése.
Hálás vagyok, hogy eljutottunk a legfontosabbhoz: a saját lelki béke megtalálásához. A fiatalok büszkék a saját MEGBOCSÁTÁS SZÓTÁRRA. A képek beszélik el a személyiségfejlődés folyamatát.