Áprilisi boldogságóráink célja a megbocsátás képességének fejlesztése volt. Beszélgetéseink által, majd egy szép történet segítségével, valamint elvégzett feladatainkkal elindultunk a megbocsátás felé vezető, lelket próbáló ugyanakkor lélekemelő úton.

A hónap tevékenységei:

I. Ráhangolódás, érzelmi előkészítés: zenehallgatás, daltanulás

II. Szövegfeldolgozás: „A megbocsátás jele” c. történet feldolgozása (Boldogságóra kézikönyv 216. oldal)
A történet egy másik változatát, és az azt követő záró gondolatokat is szeretettel ajánlom:

A megbocsátás jele

III. Beszélgetőkör: Mit jelent megbocsátani valakinek? A megbocsátás képessége miért fontos feltétele lelki jóllétünknek? Személyes példák, tanácsok

IV. Gyakorlat: „A sérelem elhajítása”

Minden csoporttag leírt egy olyan eseményt, amikor valaki megbántotta őt, egy olyan sérelmét, ami még mindig kínozza, majd a lapot összegyűrte, és elhajította.
Ezután mindenki felvett egy papírgombócot a földről, sorban felolvasták a gyerekek a társuk által lejegyzett bántó dolgokat. Igyekeztünk kitalálni, hogy vajon ki írhatta. (Aki nem akarta, nem kellett felvállalnia.)

V. „Megbocsátás-szótár” készítése
A téma megbeszélése során sok fogalom felvetődött, ezekből a szavakból – az ábécét felosztva, csoportmunkában – állítottuk össze a „Megbocsátás-szótárt”, amelyet ügyes kezű lányaim szép formába öntöttek.
És természetesen nem maradhatott el a Földünk védelméért tett szemétszedő túránk sem.

A Szivecskék 5.a csoport 2024. áprilisában a – A MEGBOCSÁTÁS GYAKORLÁSA – hónap témájáról beszélgetett. A mi kis osztályközösségünk mottója „Szeretjük egymást!”. Természetesen nálunk is adódnak nézeteltérések, viták, sértődések. Összevesznek, majd kibékülnek. Általában képesek a konfliktusaik megbeszélésére, mindenki számára elfogadható megoldására, de március hónapban három barátnő tartós eltávolodására lettem figyelmes. Hiába vártam a kibékülést, nem következett be. Egyéni beszélgetésekből megtudtam az okokat és kiderült, hogy mindenkit bánt a kialakult helyzet, mégis szükségük volt kívülálló felnőtt segítségére. Az első közös beszélgetésünket követően, a nézőpontokat megismerve, egymás érzéseit átérezve elindultak a megbocsátás útján. Hiszem, hogy semmi sincs ok nélkül! Két fontos dolog is segített nekik – az egyik a megbocsátás téma feldolgozása Boldogságórán, a másik a közös készülés iskolánk „Miénk a színpad!” előadására! A próbák jó hangulata, az előadáson átélt közös siker érzése, a konfliktusukról való beszélgetések elérték céljukat – megbocsátottak egymásnak.
Boldogságórán beszélgettünk a megbocsátás három megközelítéséről, melyekre saját életükből meséltek példákat. Kiderült, hogy vannak köztünk olyanok, akik hosszabb idő óta – számukra fontos személynek – nem képesek megbocsátani. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy a megbocsátás nem azonos a felejtéssel, elnézéssel és mentegetéssel. Egyetértettünk abban, hogy fontos képesség a megbocsátás, mely segít a testi-lelki harmóniánk megteremtésében, gyógyító erővel bír! Javasoltam nekik, hogy első lépésként beszéljenek róla olyan ismerősükkel, barátjukkal, szülőjükkel, tanárukkal vagy szakemberrel, akiben megbíznak. Kérjenek segítséget abban, hogyan oldják fel önmagukban a haragot, a sértettséget, hogyan váljanak képessé a megbocsátásra. A barátnők őszintén meséltek arról, hogy milyen érzéseik voltak a megbocsátás előtt és után. Javasolták, hogy aki megbántotta Őket, azzal is próbáljanak beszélni, mert mindkét félnek lehet igazsága a maga nézőpontjából. A szeretettel való kommunikáció, egy bocsánatkérés csodákra képes. Tegyék meg önmagukért, hogy azt tudják mondani: „Én megtettem mindent!” – aztán kiderül majd, hogy a másik fél hogyan gondolkodik és érez. Ez segíteni fog a feldolgozásban, elfogadásban, elengedésben. Zárásként felolvastam az alábbi idézetet Aranyosi Ervintől „Aki eddig bántott, annak megbocsájtok, kerülje el őt is a bánat, az átok! Nem is őmiatta, magam miatt teszem, mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!”
Az idézet kapcsán szóba került még egy nagyon fontos képesség: az önmagunknak való megbocsátás.