Megbocsátás
Helyszín: M. 19., 116-os tanulószoba
Téma: A megbocsájtás, mint boldogságforrás
Foglalkozásvezető:
Az egyik tanítványom felkiáltott a témánk hallatán: Tünde néni, életet mentettél! Pont most vesztem össze Sárival! A kedves mackó kiszínezése után, valamint a rajz átnyújtásával és a bocsánatkéréssel Miának és Sárinak meglett a lelki békéje. De ugyanez igaz a többi gyermekre is. Néhányan kezdetben azt mondták, hogy nem bántottak meg senkit és nincs miért bocsánatot kérniük. Aztán szépen lassan belátták, hogy ez nem így van. A boldogságóra után úgy érzetem, hogy megtisztultunk, és a gyerekek kicserélődtek. 🙂
A „Megbocsátás” témával kapcsolatos feladatokat oldottuk meg a munkafüzetből.
A három tanóra után úgy éreztem, hogy a megbocsátás fogalmáról lett elméleti és gyakorlati tapasztalatuk a fiataloknak.
Mindezt a mindennapokban is szívesen alkalmazni fogom velük a továbbiakban.
A témának egy érdekes mozzanatát szeretném megosztani!
Közösségünkön belül voltak apróbb, és nagyobb problémák, amit ebben a témában tartott foglalkozásainkon szerettünk volna megoldani. Mindenki kapott egy lapot, melyre leírta, hogy mi az a problémája, ami nyomja a szívét. Egy másikra, azt hogy mit tett, amivel szerinte megbántott valakit. Beszedtem a név nélküli lapokat, majd megbeszéltük, hogy melyik lapra mi van írva. Aki magára ismert, és tudta, hogy abban ő szerepel, elindult a másik felé, és a másiktól, másikaktól bocsánatot kért, amire mindig kapott választ: MEGBOCSÁTOK. Ezután a lapot együtt semmisítették meg.
A megbeszélés végén feltettünk a terembe egy „Tiszta lap”-ot, és az volt a feladat, hogy úgy kell viselkedni, hogy ne legyen senkinek oka oda írni bármit is.
A program 8. hónapjában a megbocsátást gyakoroltuk. A téma nagyon aktuális volt a csoportunkban, mivel sok konfliktus, vita előfordult a mindennapjainkban. Így szinte nap, mint nap be tudtam csempészni a Boldogságórát.
A gyerekeknek és sok felnőttnek is nehezen megy kimondani, hogy: Sajnálom! – Bocsánat! – Köszönöm! – Szeretlek! Ebben a hónapban ezt gyakoroltuk.
Feldolgoztunk, eljátszottunk „A három csibe” történetét, bocsánatkérő kártyákat készítettünk és a témához illő dalokat éneketünk.
A megbocsátás képességünkön van még mit fejleszti, de jó úton haladunk. 🙂
