Megbocsátás
Sokat beszélgettünk a megbocsátásról és a bocsánat kérés őszinteségéről. Hamar kiderült, ez egy nagyon nagy probléma számukra. Szituációs játékokkal hoztuk „testközelbe”. Most értették meg, hogy önmagunk miatt „kell” megbocsátani. Értékeltük a csibéket a meséből, kerestünk saját emlékeinkből sérelmeket, hozzá érzéseket. Nagyon jó téma volt.
Áprilisban a megbocsátás havában a konfliktusok feloldásaként a megbocsátással zártuk az estleges vitákat, problémákat. A varázsszavakat használtuk: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. A három csibe mesét elolvastuk ehhez készítettek a gyerekek rajzot, megbocsátó üzenetet írt egy tanulónk. A fonaljáték kedvelt volt ezen az órán, egymásnak dobva a fonalat elmondhatták az esetleges sérelmeiket, bocsánatkérésüket. Célunk, hogy nem csak ebben a hónapban gyakoroljuk a megbocsátást, hanem máskor is, hiszen lelki egészségünk egyik alapja, hogy békességben éljünk egymással.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel, kiderült: nem könnyű bocsánatot kérni, még nehezebb igazán megbocsátani. Volt aki a foglalkozáson értette meg, mit is jelent, miért fontos. A föld napjára is készültünk: rajzoltunk, közösen énekeltünk!
„Igazán jól sikerült ez a nap!”-mondták a gyerekek. Én is így gondolom…
A gyerekekkel a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk, egy levél formájában ezt a gyakorlatba is átültették.
Ebben a hónpban fokozottan figyeltünk arra, hogy ha véletlenül a legkisebb dologgal is megbántottunk valakit, ezt észrevegyük, tudjunk bocsánatot kérni, próbáljuk megkeresni az okot, miért cselekedtünk helytelenül, vegyük észre, legközelebb hogy ismerhetjük fel az okot előidéző érzést, mit kezdjünk vele, hol az a pont, amikor az eddigi hibás válaszrekciónkat megváltoztathatjuk. Ez történt az egyik oldalon. A másik oldalon pedig arra figyeltünk, hogy melyek a valós és vélt sérelmek, hogyan lehet megérteni, ha valakinek „rossz pillanata” volt, hogyan segíthetünk neki ezt felismerni és mi a mi szerepünk az adott szituációban. Végül pedig azt figyeltük és tapasztaltuk meg, hogy milyen jó érzés őszintén bocsánatot kérni, adni, elnyerni, közösen jóra fordítani egy negatív dolgot, ezáltal szabadabnak és vidámabbnak érezni magunkat úgy, hogy mindez közelebb hozott bennünket egymáshoz. 🙂
Óvodánk Micimackó és Napocska csoportjában a megbocsátás hónapjában sok-sok alkalmat teremtettünk arra, hogy szeretetkapcsolataik kiteljesedjenek.A mesék is megalapozták mindezeket.Örömmel bújtak a szituációs játékok során a sértve érzett-és a bocsánatot kérők „bőrébe”, egyre jobban odafigyelnek a varázsszavak használatára, és beépítik mindezeket a mindennapokban különösen a nagycsoportosaink.A „mit érez a maci”- játék során:felszínre kerültek elfojtott érzéseik,az hogy milyen rossz érzés, ha megbánt minket valaki, és sok esetben nehéz a bocsánat kérés.Úgy gondolom jó úton járunk, hiszen a Boldogságperceknek köszönhetően felerősödni látszik az empátia a másik gyermekre való odafigyelés, a segítség nyújtás, az alkalmazkodás, a türelem csoportjainkban.
Kedves Hófehérke!
Azért írok Neked levelet, mert sok hibát követtem el ellened és szeretnék bocsánatot kérni.
Rájöttem, hogy nem kellett volna olyan szívtelenül bánnom veled. Szorgalmas voltál és jóságos, nem ezt érdemelted. A mostohatestvéreid is csúnyán beszéltek veled és én hagytam, nem szóltam rájuk. Bocsásd meg nekem ezeket, de tudod, én csak jó anyukájuk akartam lenni. Lehettem volna neked is jobb mostohaanyád, hiszen édesapád rám bízott téged.
Megbántam minden tettemet, ha lehetne, mindet eltörölném, meg nem történtté tenném. Nagyon szépen kérlek, hogy bocsáss meg nekem, ígérem, hogy nem csak veled, hanem mással is jóságosan fogok viselkedni! Soha többé nem leszek gonosz.
Légy boldog a herceggel!
Mostohaanyád
A megbocsátás gyakorlása témát iskolánk értelmileg akadályozott 9.-10. osztályos tanulóival dolgoztuk fel. Meghallgatták A három csibe című mesét, leírtuk, hogy melyik szereplőt milyen sérelmek érték. A munkafüzet keresztrejtvényét megfejtettük a táblánál, a megfejtésével (sajnálom) átkapcsolódtunk a csoportfeladathoz: meghallgattuk Kowalsky meg a Vega Varázsszavak című dalát és megbeszéltük, hogy az osztályban milyen megbocsátási szituáció merülhet fel. 3 képből álló képsorozatban lerajzolták a megbeszélt helyzetet. Jó hangulatban telt az óra, mindenki aktívan részt vett benne.
Bűnbánás és megbocsátás
A foglalkozásunkat az eddigi témáink felidézésével kezdtük. Elmondhatták mi tetszett a legjobban, miből tanultak a legtöbbet. Majd Bella dalával és Dale Carnegie idézetének felolvasásával folytattuk az órát. A három csibe című mese meghallgatása közben párban, felváltva töltötték ki a táblázatot. Ezután megbeszéltük melyik szereplőnek milyen bosszúságai, sérelmei voltak, hogyan viselkedtek, milyen érzéseik lehettek. Miután elmondták, hogy mire gondolhatott a tündér, mikor a fehér kiscsibét vigasztalta, le kellett írniuk mit gondolt át a csibe, hogy végül beengedte testvéreit. A megoldások meghallgatása után arról beszéltek, hogy a legtöbbjüknek nem okozott nehézséget a megbocsátó kiscsibe gondolatait megfogalmazni. Ilyen megoldások születtek: „Gondolkodjak pozitívan! Nem akarom, hogy felfalják őket. Lehet, hogy ezt nem kellene, de, de… hm azért mégis, mert egy család vagyunk! Én jobb akarok lenni, beengedem a testvéreimet! Én jobbá válok! Hogyha én kinyitom, talán ők is megváltoznak. Jobb lenne, ha lenne mellettem valaki. Lehet, hogy nem is olyan rosszak. Lehet, hogy azóta megbánták. Lehet, hogy csak hiba volt az agyukba!”
A saját élményeik megosztása közben történt egy CSODA! Az egyik gyermek bűnbánó módon a következőket mondta: Én voltam az, aki eddig elvettem, elloptam dolgokat az osztályban. Radírt, ceruzát, hegyezőt, rotring hegyet, nadrágot. Akkor jó volt, hogy nekem is van olyanom, de egy idő után lelkiismeret furdalásom volt, és az nagyon rossz érzés. De már megbántam és nem akarom ezt tovább csinálni!
Nemcsak az osztálytársak, de én is az első pillanatban megrökönyödve hallgattam. Láttam, hogy a gyerekek kérdőn néznek rám, mi lesz ebből. Elbeszélgettünk a lehetséges okokról és megbeszéltük, hogy segítünk neki, hogy jóvátehesse hibáit, és egyúttal biztosítottuk arról, hogy mindez köztünk marad, ez lesz a mi kis közös titkunk.
Egyértelmű volt, hogy a feltöltendő feladatul a „Sorozat”-ot választották. Az alapötletet a bevallott történet adta és azt formálták, alakították át: egy kislány nyakláncot rejt el a táskájába az egyik társa padjáról, miközben otthon nézegeti magát nyaklánccal a nyakában a tükörben édesanyja észreveszi és visszaviteti vele az iskolába, ahol osztálytársa megbocsátja tettét.
Három csoportban rajzolták meg közösen a történetet.