E havi témánk a megbocsájtás lett. Bár nem ezt terveztem, de csoportunkba jött egy új kisfiú, Botika. Sajnos, beszélni nem tud, és a szobatisztaság sem mindig sikerül neki, de az igazi problémát az jelenti, hogy,- sokszor ok nélkül is-odacsap, vagy fellöki társait. A gyerekek megdöbbenve figyelték, hogy mit csinál. Amikor már mi is láttuk, hogy mi vele a baj, leültünk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy Botit tanítani kell együtt, mert még nem tudja, hogyan kell viselkedni az óvodában. Meghallgattam a véleményüket, amelyek között az is szerepelt, hogy jól verjük meg… Szépen rávezettem őket, hogy ez nem megoldás és hogy a veréstől még senki sem lett okosabb… végül abban egyeztünk meg, hogy amikor verésre emeli a kezét, megfogjuk és azt mondjuk neki ” nem szabad”! Amikor pedig megsimogatja, megöleli kis társait, mi is viszonozzuk, hogy érezze, hogy szeretjük. Így meg fogja tanulni a helyes viselkedést.
Bár Boti sokat fejlődött ezalatt a hónap alatt is, még most is előfordul, hogy odacsap. Néha, mivel ez előre nem kiszámítható sikerrel. Persze ezután sírás-panaszkodás következik. Botival- az ő szintjén- megkövetjük a kis „áldozatot” ilyenkor Ő is megsimogatja, akit megütött. Eljátszottuk milyen mérgesek tudunk-tudnak ilyenkor lenni és megbeszéltük, hogy akkor , amikor mérgesek, még ha csak játékból is- nem érzik jól magukat! Viszont, amikor megsimogatják, megölelik egymást- az jó…
Megbocsátani, újrakezdeni egy barátságot az jó érzés.
Botika is érzi, hogy szeretettel fordulunk felé és így kevesebbszer fordul elő, hogy durva-mindnyájunk örömére…
Megbocsátás
A megbocsátás folyamata három képben elmesélve. 1. Új diák érkezik az osztályba, a többiek kikezdik. 2. Az új kislány nagyon szomorú, egyedül van, megbántották. 3. Rájönnek arra, hogy mindenkinek jobb, ha összefognak, megbecsülik egymást, együtt játszanak.
A képeket külön-külön egy-egy csapat készítette előzetes megbeszélés, egyeztetés alapján.
8, Megbocsátás gyakorlása
Ehhez a témához a Katica elveszett pöttyei c. mesét használtam fel. https://bolt.anyameselj.hu/meseido/a-katica-elveszett-pottyei
Kis katicákat i készítettünk, a mit a foglalkozásokon és szabad játékban tovább használhattak a gyerekek. Ezek a kis bábok jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy általuk kibeszéljék gondjaikat, és akár a bábok hangján megtanuljanak bocsánatot kérni, és megbocsátani.
Kezdő relaxáció: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”
Zenehallgatás: Ho’ oponopono
Mondóka: Kerekerdő kalandra hív téged…
Mese: Tündéri bocsánat
Játék: Jön a zombi
A gyerekek felidézték, milyen sérelmek érték őket, kire miért neheztelnek még, majd ezeket megpróbálták a varázsszavak segítségével feloldani. Természetesen nem ment könnyen mindenkinek, maradtak még apró szálkák egyesek lelkében, de a többség arról számolt be, hogy jobban érezte magát, megkönnyebbült.
Első feladtunk a szó értelmezése volt. Megbeszéltük a saját életükből vett példákkal, hogy mit is takar a fogalom. Vajon ugyanaz, mint az elfelejtem, hogy mi történt, a spongyát rá? Milyen érzések munkálkodnak bennünk, amikor valaki megbánt, megsért, fájdalmat okoz? Könnyű a megbocsátás? A beszélgetés során felszínre került, hogy vannak olyan dolgok, olyan történések, amire annak idején, az odavetett „bocsi” –ra válaszként adott „semmi baj” nem szívből jött. Időt és teret kaptak ezek a gyerekek, hogy a többiektől elvonultan megbeszélhessék ezt. Az osztály, bár dolgozott közben, aggódva figyelte őket, és amikor a „haragosok” megölelték egymást, vagy kezet fogtak, őszinte örömmel fogadták.
S min dolgoztak közben a gyerekek? Egy szituációba képzelték bele magukat, és bocsánatkérő kártyákat készítettek, amit át is adhattak annak, akinek szánták, illetve a történethez kapcsolódóan bocsánatkérő levelet írtak.