Sajnos a kialakult helyzet miatt más módon tudtuk megtartani a „Boldogságórát”. A gyerekekhez továbbra is eljutott a foglalkozás anyaga, amit már nagy izgalommal vártak. Kiszínezték a munkafüzet 56. oldalán található képet.
Megbocsátás
A gyerekekkel megbeszéltük a havi témát, meghallgattuk a dalt. Nagyon nehéz így, ebben az online időszakban, de legalább ezek a boldogság órák is összekötnek bennünket, és még erősebbé válik a szeretet közöttünk! Megbeszéltük, hogy milyen rossz érzés az, ha egyikünk haragszik a másikra, milyen rossz az, ha már úgy érezzük, esetleg „nem vagy többé a barátom”! Szükségünk van a barátainkra, szükségünk van egymásra! Tudni kell megbocsájtani, tudni kell elfogadni azt, hogy hibázhatunk, de kijavítjuk azt és minden folytatódhat ott, ahol elváltunk! Nagyon szép rajzokat kaptam a gyerekektől. Ebből készítettem egy montázst is!
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös “élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
“Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös „élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
„Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 8. osztályos diákomnak nagyon tetszett Elmondo de Amicis – Szív (Egy nagyszerű tett) története. Amikor megbeszéltük a hónap választható feladatait, rögtön a 3. feladatot szerette volna, hogy elolvassa a történetet, és saját befejezését osztja meg velünk. A fél perces videó hűen tükrözi,hogy mennyire jó látásmóddal vizsgálta meg és fejezte be az olvasmányt, kerek egészet adott a történetnek!
Mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is.
Megbocsájtani nehéz, de nemes ügy! Mert ennek köszönhetően maradunk meg szeretetteljesek, ezért lesz és van sok barátunk, ezért imádjuk egymást a családunkkal, rokonainkkal. Ezért is tudunk újabb és újabb kapcsolatokat létesíteni! Ezért kerek az életünk, lehet, hogy valami nem esik jól, lehet, hogy megbántódunk, de túllépünk rajta, mert fontosabb a szeretet!
2-3. osztályos gyermekeimmel, videóhívásban beszéltük át a megbocsájtás témáját. Volt olyan kis diákom, aki sírva is fakadt és közölte, ő nem haragszik senkire, csal már találkozzunk. Igen, ez az online tanítás, otthon tanulás mindenkit elkeserít, de a kicsi, alsó tagozatos gyerekeket a leginkább! A tanító néni számukra olyan, mint a pót édesanyjuk, nap, mint nap van egy kedves szó, egy gesztus, átölelés, szeretlek szó. Most csak az internet segítségével tudunk valami szeretet kifejezést közvetíteni a számukra. Most a család tölti be az elsődleges helyet a pici szívükben. Megértették a témát, hogy mindenki tudjon megbocsájtani a másiknak, és önmagának is, ettől lesz még inkább értékes az élete, hiszen nem szűnnek meg a barátságok, a kapcsolatok csak megerősödik a szeretet. Meghallgattuk a csodálatos hónap dalát, megbeszéltük miről szól, volt, aki azt is lerajzolta, vagy írt egy pár sort róla. Úgy gondolom, nagyszerűek voltak a Boldogság órák szeptember óta, de most, ebben a helyzetben még inkább felerősödött bennem az az érzés: Köszönöm! Nem csak a magam, a gyerekek nevében is. _Hiszen megerősít bennünket, szeretetet ad közvetett formában, és tudjuk ,érezzük az óráknak köszönhetően, jó,hogy vagyunk egymásnak, jó,hogy élünk, szeretjük az Életet!