Megkértem a gyerekeket, hogy gondoljanak valakire, akire haragudtak, vagy haragszanak, majd ennek az illetőnek írják fel 3 jó tulajdonságát és soroljanak fel 3 jó cselekedetet, amit tett. A feladat célja azt volt, hogy lássák, egy rossz tulajdonság nem egyenlő az emberrel.
Készítettem egy összegzést a felírt jó cselekedetekről és a jó tulajdonságokról.
Ahogy, hogy jól érezzük magunkat fontos, hogy tudjunk megbocsátani másoknak.
Fontosnak tartom a csoportban, hogy a gyermekek között a lehető legjobb legyen a kapcsolat, igyekszünk elkerülni a konfliktusokat. Éppen ezért sokat dolgozom, dolgozunk azon közösen a gyermekekkel is, hogy ha probléma adódik, tudjunk megbocsátani a másiknak.
Sokat beszélgetünk ennek érdekében, úgy érzem nagy sikerrel:
Ez a havi téma kicsit elvont a mi tanulóink számára, így a célunk az volt, hogy a gyakorlatban tudjuk használni ezt a kifejezést. A Hoopponopono dalt hallgattuk reggelente, és a „sajnálom”, „kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm”, „szeretlek” szavakhoz kerestünk helyzeteket. A Bogyó és Babóca mesékben nagyon jó szituációk vannak, amelyek beleillenek ebbe a témába (is), így a mesén, a meseszereplők érzésein keresztül kerestük meg, hogy mi történt, mi illik abba a helyzetbe. Ezeket a szavakat mi is használjuk nap, mint nap, és megpróbálunk még jobban figyelni erre, hogyha történik valami, bátran mondjuk is ki. A húsvétra is készültünk, a szeretet kifejezése a családtagoknak szánt, saját kezűleg készített kis ajándéktárgyakkal is lehetséges.
Osztályfőnöki órán és az egyik délutánon foglalkoztunk az áprilisi témával, a megbocsátással.
Először beszélgettünk az elméleti háttérről:
• a megbocsátás képessége fontos eleme a pozitív „beállítódásnak”,
• különböző megközelítései, szintjei vannak,
• hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy mi bántottunk meg valakit.
Aztán meghallgattuk, megnéztük a hónap dalát, Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát.
Majd néhány megbocsátással kapcsolatos idézetet olvastam fel felsős tankönyvből, ezután pedig a 216-217. oldaláról „A megbocsátás jele” című történetet, aminek megbeszéltük a tanulságait.
Ezt követően mindenki kapott egy üres papírlapot, a táblára felírtam néhány kérdést, amit meg kellett válaszolni röviden.
Kérdések:
1. Kit bántottál meg és mivel?
2. Hogyan tetted jóvá?
3. Megbocsátottak-e neked, és hogyan?
4. Hogy érezted magad, miután megbocsátottak?
5. Mi volt az eset tanulsága?
Néhány válasz:
– Érzések: „Örültem, hogy megbocsátottak!”, „Boldog voltam, hogy jóvá tudtam tenni!”,
„ Nagy teher ment le vállamról” , „Felszabadult lettem!”, „Megkönnyebbültem”
– Tanulságok: „ Ha nem bocsátott volna meg, lelkiismeretfurdalásom lenne…”, „A barátság többet ér, mint egy vita!”
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a kézzel írott fogalmazásokat megőrizzük, és pár év múlva elővesszük!
„ Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki./
A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi erény. Ha valakit megbántunk, néha nehezünkre esik bocsánatot kérni. Ha minket bántanak meg, elvárjuk a bocsánatkérést. A megbocsátás nehézségeiről beszélgettünk egy közös szalonnasütés alkalmával.
Az osztályban a gyermekek közötti viták, konfliktusok során gyakran hangzik el az a mondat: „Akkor nem vagy a barátom”. A megbocsátásról szóló óra remek lehetőséget adott arra, hogy megbeszéljük, milyen fontos az egymásra figyelés, az empátia, a megbocsátás képessége. A gyermekek saját emlékeiket, történeteiket mesélték el, fogalmazták meg érzéseiket, majd közösen megbeszéltük a megoldási lehetőségeket. A mesehallgatás segítette a gyerekeket az érzéseik megfogalmazásában. Az órán rajzot készítettek egy olyan eseményről ahol a megbocsátás hozott eredményt.
A tanulókkal arról beszélgettünk, hogy átélték-e már a megbocsátást, milyen “élményeik” vannak a témával kapcsolatosan. Mikor kellett utoljára bocsánatot kérniük valakitől, milyen érzés volt amikor összeveszés után újra tudtak egymás felé nyitni, megbocsájtást nyerni, szeretve lenni. A gyerekek a mindennapi főként barátokkal, barátnőkkel, más gyerekekkel történt sérelmeikről számoltak be. Elmondták negatív érzéseket, beszéltek ” romboló” gondolataikról, amit ilyen esetekben éreztek. Valamint arról is, hogy milyen jó volt újra együtt játszani azzal, akivel néhány napos mosolyszünet után bocsánatot kértek egymástól. A tanulók meghallgatták A három csibe c. mesét, ami után csoportmunkában mutatták be három képben az olvasmány bonyodalmait és megoldását. A gyerekek eldönthették, hogy melyik jelenetet szeretnék lerajzolni, melyik rész a kedvencük. Mindannyian jól érezték magukat, bár a csoportmunka folyamán bizony meg kellet olykor kisebb nagyobb nehézségeket oldaniuk, ami fejlesztette együttműködési készségüket is. A munka közben többször is meghallgattuk a hónap dalát.
Drámajátékon keresztül játszottunk el, egy konfliktushelyzetet és a megbocsátást.
Kiscsoportban a befogadási időszakban gyakran meséltem gyermekeinknek Marék Veronika, Boribon meséit. Boribon és Annipanni történetei még mindig a kedvencek közé tartoznak, pedig azóta eltelt már több mint egy év.
A megbocsátás téma feldolgozásához is egy Boribon történethez nyúltam. A triangulum hívó hangjára a gyermekek elfoglalták helyüket a meseszőnyegünkön. A varázs mondóka „kerekerdő kalandra hív téged..” közös elmondása után, elmeséltem Annipanni mesélj nekem történetet. Átbeszéltük a történetet, majd beszélgettünk arról is, hogy a gyerekek kitől szoktak és hogyan bocsánatot kérni, mikor van erre szükség. Ezután elmondtuk a „Ha valakit megbántottál…” mondókát, majd a Ho oponopono dalt meghallgattuk CD-ről. Másnap készítettünk bocsánatkérő szívecskét nyomdázás technikájával. Megbeszéltük, ha egy konfliktus adódna, akkor ezzel a szívecskével tudnak bocsánatot kérni a megbántott társuktól, úgy hogy bocsánatkérésük és megbocsájtásuk jeléül kölcsönösen megajándékozzák egymást ezzel a szívecskével. Ezen a héten reggelente, a gyülekezés közben a Ho’ oponopono dal szólt.
„ Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki” (Müller Péter)
Az órakezdő relaxáció után Bagdi Emőke Ho’oponopono dalát énekeltük el. A témát közös beszélgetéssel kezdtük. Vajon miért boldogíthat bennünket a megbocsátás? Elmesélték, hogyan élték át, ha valakinek ők vagy amikor nekik bocsátottak meg. Majd egy történetet ( A megbocsátás jele) olvastuk el és beszéltük meg. A szép, megható történet igazán elgondolkodtatta a gyerekeket. Ügyesen fogalmazták meg a tanulságot. Majd tanulói kiselőadások következtek olyan emberekről, akik híresek a megbocsátás gyakorlásáról. Ezután bocsánatkérő levelet írtak. Az óra végén megkértem, hogy fogalmazzák meg, mi a legfontosabb dolog, amit megtanultak a megbocsátásról. „A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás.”