Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Megbocsátás
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös “élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
“Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös „élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
„Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 8. osztályos diákomnak nagyon tetszett Elmondo de Amicis – Szív (Egy nagyszerű tett) története. Amikor megbeszéltük a hónap választható feladatait, rögtön a 3. feladatot szerette volna, hogy elolvassa a történetet, és saját befejezését osztja meg velünk. A fél perces videó hűen tükrözi,hogy mennyire jó látásmóddal vizsgálta meg és fejezte be az olvasmányt, kerek egészet adott a történetnek!
Mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is.
Megbocsájtani nehéz, de nemes ügy! Mert ennek köszönhetően maradunk meg szeretetteljesek, ezért lesz és van sok barátunk, ezért imádjuk egymást a családunkkal, rokonainkkal. Ezért is tudunk újabb és újabb kapcsolatokat létesíteni! Ezért kerek az életünk, lehet, hogy valami nem esik jól, lehet, hogy megbántódunk, de túllépünk rajta, mert fontosabb a szeretet!
2-3. osztályos gyermekeimmel, videóhívásban beszéltük át a megbocsájtás témáját. Volt olyan kis diákom, aki sírva is fakadt és közölte, ő nem haragszik senkire, csal már találkozzunk. Igen, ez az online tanítás, otthon tanulás mindenkit elkeserít, de a kicsi, alsó tagozatos gyerekeket a leginkább! A tanító néni számukra olyan, mint a pót édesanyjuk, nap, mint nap van egy kedves szó, egy gesztus, átölelés, szeretlek szó. Most csak az internet segítségével tudunk valami szeretet kifejezést közvetíteni a számukra. Most a család tölti be az elsődleges helyet a pici szívükben. Megértették a témát, hogy mindenki tudjon megbocsájtani a másiknak, és önmagának is, ettől lesz még inkább értékes az élete, hiszen nem szűnnek meg a barátságok, a kapcsolatok csak megerősödik a szeretet. Meghallgattuk a csodálatos hónap dalát, megbeszéltük miről szól, volt, aki azt is lerajzolta, vagy írt egy pár sort róla. Úgy gondolom, nagyszerűek voltak a Boldogság órák szeptember óta, de most, ebben a helyzetben még inkább felerősödött bennem az az érzés: Köszönöm! Nem csak a magam, a gyerekek nevében is. _Hiszen megerősít bennünket, szeretetet ad közvetett formában, és tudjuk ,érezzük az óráknak köszönhetően, jó,hogy vagyunk egymásnak, jó,hogy élünk, szeretjük az Életet!
A hónap témája a megbocsájtás. Talán ebben a nehéz időszakban volt a legnehezebb ezt a témát kibontani a gyerekekkel. Hiszen mindenkinek hiányzik az iskola, a barátok, a tanárok, senki még egy pici feszültséget sem érez a másik iránt, sőt a szeretet az, ami leginkább felerősödött!
Megbocsájtás az, ami az egyik legnemesebb emberi tulajdonság. Hiszen ,ha a haragot tápláljuk a szívünkben, senkinek nem jó, főleg nem saját magunknak. Mindenki követhet el hibát, hiszen emberből vagyunk, de a megbocsájtás, amit megteszünk a másik felé, még inkább megerősíti a szívünket-lelkünket, hogy jó emberek vagyunk, akiket úgy szeretnek, amilyenek. Ne akarjunk senkit megváltoztatni! Ne akarjuk a saját magunk mintájára formálni, mert akkor azt hisszük olyan jó ember lesz ,mint amilyenek mi vagyunk!
Mi az, ami segít a megbocsájtásban, esetleg mi az mi akadályoz? Az empátia és készségei. Aki képes az empátiára és minél inkább képes az empátiára, annál nagyobb esélye van a megbocsájtásra. És mint tudjuk, az empátia lényege, hogy képesek vagyunk szerepet cserélni valakivel, belebújni a cipőjébe, a bőrébe és megnézni onnan a világot, hogy az onnan hogyan fest.
Minden ember érték, minden ember egyedi és megismételhetetlen! Szeressük, tiszteljük egymást és vigyázzunk egymásra, a barátságunkra, a szeretetünkre, a családunkra! Tudjunk megbocsájtani, és nekünk is bocsássanak meg, ha megbántunk valakit akaratlanul is!
A koronavírusnak „köszönhetően”, a megváltozott élethelyzetünk miatt, minden kompetenciánkat elővéve, minden gátlásunkat ledobva kellett megtervezni a mindennapokat, hogy ne sérüljön az eddigi sok-sok munkával, szeretettel, törődéssel kialakított jó kapcsolat a gyermekekkel és szüleikkel.
Az előző hétvégén feltettem egy videót, melyben elmondtam a szülőknek, hogyan szeretném átadni a gyerkőcöknek – a Boldogságprogram keretében – a Megbocsátás témakört.
Felvettem a Tündéri bocsánat című mesét, majd megosztottam velük a Harkály, zárt körű facebook csoportban, valamint a Viberen.
Ezt követően, közvetlen kolléganőmmel, beosztottuk a gyermekeket, hogy online is tudjunk velük beszélgetni. Nagyon izgalmas pillanatokat éltem meg. Beszélgettünk a mindennapokról, beszélgettünk a meséről. Megkérdeztem tőlük, hogy van-e néha veszekedés a tesókkal? és ha igen, akkor hogyan békülnek ki? Elhangzik-e a bocsánat vagy a puszi és az ölelés gyakoribb? Ha lenne egy varázspálcájuk, akkor mit tennének vele? Voltak vicces válaszok: „Apa kényszerít, hogy megöleljem a tesót!”, de voltak szívbe markoló válaszok is: „Szegényeknek ennivalót, pénzt varázsolnék, sőt befogadnám őket a saját házamba!”, „Szivárványt varázsolnék!”
Nagyon sok erőt és boldog pillanatot adott, hogy láthattam őket, és amit még fontosnak éreztem, hogy a szülőkkel is tudtam beszélgetni. Egy-két szülő hosszú-hosszú ideig mesélte, hogy miként élik meg ezt a helyzetet és jól esett nekik, hogy van, aki meghallgatja őket.
Készítettem egy vizuális videót, melyben „emberlánc” elkészítésének lépéseit mutattam és mondtam el. Volt gyermek, aki, miután megcsinálta, elküldte a fotót róla.
Tanítottam nekik egy mondókát, melyet elmondhatnak egymásnak, ha összevesznek. Elküldtem nekik Bagdi Bella Tükördal című számának a linkjét, hogy bármikor meghallgathassák és együtt énekelhessék a családjukkal.
Minden nap tettem fel folytatásos mesetörténetet, amire nagyon sok lájkot kaptam.
Az egyik kisfiú, a beszélgetésünk alatt azt mondta, hogy néha a rossz dolgok is jók. Egy kicsit én is ezt érzem, hisz bizonytalanságot szül a most kialakult helyzet, de vannak jó pillanatai: egy videó chatban dobott puszi, egy gitár szóló, mely csak nekem szól, sok-sok kép a plüssökről, egy profin megcsinált Minecraft Titanic, vagy egy üzenet:
„Jaj Judit néni! Ha tudnád Ádinak mekkora boldogság, hogy minden nap van mese. Este fut az ágyba sietve, tegnap azt mondta: „Anya jöhet az én drága Judit nénim meséje, annyira szeretem Őt, sőt imádom!” Gondoltam ezt megírom, hogy tudd milyen nagy érték, amit teszel. Ja és Ricsi is hallgatja a mesét, naná!! köszönjük és nagyon szeretünk!!! ”
Az apró örömök hónapja új kihívás elé állított bennünket. Beigazolódott, hogy egyetlen biztos dolog létezik – a változás. Mindent, amit Boldog Dórától eddig tanultunk, most gyakorolhatjuk igazán! Az élet kihívásânak engedelmeskedve, a zárt Facebook csoportunkban elindítottuk az online ovit, itt kereste fel a családokat Boldog Dóra és Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét mesélte el a gyerekeknek. Megkértük a szülőket, hogy minden napi apró örömeik megéléséről készítsenek néhány fotót és küldjék el nekünk. Sok visszajelzést kaptunk, hogy a gyerekek mennyire örültek a mesének, képek is érkeztek. Ez pedig a mi apró örömeink sorát is gazdagította.
Beszélgetés arról, milyen érzés, ha valaki megbánt bennünket, milyen érzés, haragosnak lenni, és milyen érzés megbocsátani és kibékülni. Kire haragszol? Felidézünk egy olyan helyzetet, amikor valaki megbántott bennünket, megnevezzük azt a személyt, akinek meg kellene bocsátanunk, és megnevezünk egy jó tulajdonságát.
A gyermekekkel együtt megtanuljuk a megbocsátás versikéjét, akinek van kedve, kiszínezheti a Munkafüzet 56.o.-n található színezőt.
Bábjáték (Kéziköny 177. o.): A bábozás után megbeszéljük a süni viselkedését, és a barátai megbocsájtását, hogyan kellett volna viselkedni, mi volt a helyes, helytelen?
A megbocsátás erdeje tele van a szeretet gyümölcseivel (Mf. 61. o.) Kösd össze a pontokat a fákon található szívecskékkel.
Varázsszavak köre: Körben ülve elkezdjük a varázsszavak sorolását, minden gyermek a soron következőt mondja.
Ho’oponopono dal meghallgatása – közös éneklés – relaxálás