Őszinte leszek, mikor először szembesültem a hónap témakörével, nagy fejtörést okozott, hogy ezt hogyan fogom én megvalósítani a mi vegyes csoportunkban, sok-sok kiscsoportos között. Aztán ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy mi valójában önkéntelenül is erre neveljük a gyerekeket a minden napok folyamán, hiszen egy óvodai csoportban naponta történnek olyan dolgok, ami miatt a gyerekek összevesznek, vitatkoznak. Például nem veszik be egyik társukat a játékba, vagy mindketten ugyanazzal játszanának, de nem tudnak megegyezni, veszekedésbe, netán verekedésbe megy át a dolog. Ilyenkor van szükség a mi segítségünkre, tanácsainkra. Rávezetjük őket arra, hogy milyen jó érzés megbocsátani a társunknak, elfogadni az ő bocsánatkérését, és milyen jó utána együtt játszani, hiszen ettől mindketten boldogabbak lesznek. A gyerekeknél ez még könnyen megy. A gond az, hogy mire felnőtté válunk, megfeledkezünk ezekről a dolgokról, és ahelyett, hogy megbocsátanánk, inkább haragot tartunk, mérgezve ezzel a saját lelkünket, boldogságunkat is.
Természetesen azért alaposan körbejártuk a témát, amit a bábjáték eljátszásával kezdtünk. A gyerekek napokig örömmel húzták kis kezeikre a bábokat, hogy hogy eljátszhassák Süniék történetét. A mese meghallgatása után könnyen áttereltük a témát egy jó kis beszélgetésbe, amibe nagycsoportosaink egytől egyig lelkesen bekapcsolódtak, és nem volt olyan, aki ne tudott volna felidézni egy-egy emléket, amikor ő bocsátott meg valakinek, vagy éppen neki bocsátottak meg a viselkedése miatt.
Nagy sikert aratott a gyerekek körében a Ho’oponopono című dal meghallgatása, aminek címe még nyelvtörőnek is használható. A kimondása kissé nehéz volt a gyerekeknek. de a jelentését a királyos mese segítségével nagyon gyorsan megértették. Úgy vettük észre, hogy innentől kezdve a varázsszavak egyre gyakrabban jelentek meg mindennapjaink során, és mintha kevesebbszer kellett volna figyelmeztetni őket a ” Sajnálom”, „Kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm” és a „szeretlek” szó használatára. Azért, hogy ezek jól rögzüljenek, a zombis játékot hívtuk segítségül. Nálunk a fiúk amúgy is szeretnek zombi bőrébe bújni, úgyhogy most megtöltöttük játékukat egy kis pozitív tartalommal. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik olyan játék a csoportban, amibe mindenki szívesen bekapcsolódott.
A hét zárásaként pedig megtartottuk óvodánkban a „Megbocsátás napját”, ami április 18-ra esett. Itt megpróbáltunk a gyerekekkel kétszemélyes helyzetben rájönni olyan dolgokra, felidézni olyan eseteket, amikor szerintük ők megbántottak valakit, és ezért illik bocsánatot kérni. Persze mindenkinek eszébe jutott egy-egy csíny, rosszaság, irigység, undokság, ami miatt felkeresett valakit az oviban, akitől bocsánatot kért. Természetesen megbeszéltük azt is, hogy akitől bocsánatot kérnek, annak illik elfogadni a bocsánatkérést, és a végén a kibékülést egy szívből jövő öleléssel koronázzák meg.
Szerintem eddig ez volt a legsikeresebb témafeldolgozásunk, aminek hatására néhány gyerek viselkedésében nagy változások következtek be.

Ho\’oponopono inteaktív játék elmesélése, játszása közben felelevenítettük a varázsszavakat: Sajnálom; Kérlek, bocsáss meg; Köszönöm; Szeretlek;
Zombis játék játszása közben sokszor elismételtük ezeket a szavakat, amiket persze nap, mint nap hallanak tőlünk és kérjük őket, hogy használják. De ez így játék közben sokkal gyorsabban eszükbe jutott és mókásabb is volt.

Az óvodai mindennapokban bizony gyakran előfordulnak kisebb-nagyobb konfliktusok. Leginkább a segítő megbeszéléssel lehet ezeket rendezni, ahol szükség van-legalábbis kezdetekben- a felnőtt odaforduló, segítő jelenlétére. Csoportunkban az empátiát erősítem ezekben a helyzetekben, hiszen, ha megtanuljuk a másik érzéseit átérezni, ritkábban bántjuk meg. Konfliktusfeloldó mondataink: ” Hogy eshetett neki?” „Mit érezhetett?” „Nekem jó érzés lett volna, ha..?” Minden esetben jó átélni a megbocsátás érzését, és levonni a következtetést, hogy „Ne tegyünk olyant másokkal, ami nekünk sem esne jól.”
Az őszinte bocsánatkérés szavait alkalmazzuk: „Ezek a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek…”A megbocsájtás jele lehet egy simogatás, őszinte ölelés, mosoly.