Áprilisi Boldogságóránk egyike rendhagyó módon zajlott: olyan fiatal, pályakezdő kollégák látogatták meg foglalkozásunkat, akik még nem ismerték, nem találkoztak a programmal. Ezért fontos volt számomra, hogy megmutassam a programban rejlő lehetőségeket az érzelmi nevelés, az empátia fejlesztése, a megbocsátás gyakorlása területén.
A foglalkozásra való ráhangolódásként a kicsikkel a rajzasztalnál a „Bocsánat Napocská”-t rajzoltunk a hozzá tartozó versike ismétlésével. Majd a szőnyegen a „Haragom kifújom…” és a „Medve vagyok, cammogok” relaxációs gyakorlatokat követően utánzó játék segítségével azonosítottuk az arcunk és testtartásunk által kifejezett érzelmeket. A gyerekek megmutatták a többieknek, hogy érzik magukat a csoportban: minek örültek, vagy éppen mi miatt szomorkodtak, kivel kerültek konfliktusba, kitől kaptak segítséget. A „Bocsánatsoroló” játék után felelevenítettül a „Varázsszavakat”, majd a „Jön a haragmanó” szituációs játékkal gyakoroltuk azokat. A „Morgós medve és a szorgos méhecske” történetét már többször hallották, így annak dramatizálását nagyon ügyesen megoldották. Mindenki izgatottan várta a történet végét, hogy a közös tánc révén végre bekapcsolódhasson és önfeledten táncolhasson. Pihenés képen kiemeltük a történet mondanivalóját, hogy „jó azokkal barátkozni, akik maguk is mosolygósak, barátságosak”. Ennek megerősítésére többször is eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot. A hangulat aztán a „Megbocsátás tánca” játékkal ért a tetőfokára, majd levezetés képen több tevékenységet is felkínáltam: asztali társasjátékot, melyben különböző érzelmeket ábrázoló arcokat kellett kirakni négy darabból; utánzós játékot, melyben a dobókockán dobott érzelem megnevezése és bemutatása volt a feladat; illetve a nagyobbak számára bee-bot segítségével az arcpárok megkeresése a méhecske programozásával volt a feladat.
A foglalkozás után a kollégák kiemelték a foglalkozás komplexitását, a téma sokoldalú feldolgozásának lehetőségét. Remélem sikerült kedvet csinálnom számukra a program alaposabb megismeréséhez és gyakorlati alkalmazásához.
Aztán a hétköznapok során kialakult konfliktusok feloldásához „jól jöttek” a varázsszavak, volt lehetőség a megbocsátás gyakorlására. Persze e mell sok vidám, boldog pillanatot is megéltünk: készültünk a húsvétra: káposzta levéllel, berzseléssel tojást festettünk, az udvaron vidám tojáskereső játékot játszottunk, és a fiúk meg is locsolták a kislányokat a húsvét előtti utolsó óvodai napon.
Megbocsátás
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
A „megbocsátás” témakörrel mondhatni rendszeresen foglalkozunk, hiszen az a mindennapjaink részét képezi. Igyekeztünk jó tanácsokkal ellátni egymással a téma kapcsán. Ehhez kapcsolódóan szituációs játékokat is játszottunk.
Április hónapban sok ünnep/témanap volt: húsvét, Föld napja, anyák napja…mely lehetőséget adott kreatív feladatok megoldására. 😊
Április hónapban „Bocsánatsorolókkal” és „Pillangó reptetéssel” gyakoroltuk a bocsánatkérést és a megbocsájtást, melyre igazán nagy szüksége volt a hibázó félnek és a sérelem elszenvedőjének is. Rá kellett jönnünk, hogy ez egy nagyon nehéz feladat volt! A hozzá kapcsolódó kézműves, rajzos kihívás ismét nagy sikerű volt, szép és „beszédes” pillangók születtek. A hónap jeles napjairól is megemlékeztünk. A kedvencünk most a MINDFULNESS MONDÓKA volt a Pillanatkapitánnyal.
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
A tevékenységet a megbocsátás táncával indítottuk, amely során a gyerekek az adott zenéknek megfelelően kifejezték nem csak a mimikájukkal, hanem az egész testükkel is az érzelmeiket. Ezt követően a gyerekekkel a Föld anyától is bocsánatok kértünk a tevékenységjavaslatok között felsorolt „Bocsánattojások” segítségével.
Az áprilisi boldogságórás foglalkozások közül a másodikosok a „Landart” alkotást élvezték a legjobban. Az iskola udvarán csoportokban gyűjtöttük a természet kincseit, amiből aztán elkészültek a művek. Megnéztük egymás munkáját, és közösen énekeltük a természetről szóló dalokat.
Énekórán az 1. osztályos gyermekekkel a megbocsátás témakörében virágokról szóló dalokat énekeltünk, majd elolvastam nekik A megbocsátás virága című mesét, majd kiszínezték s megbocsátás virágát és a megbocsátás hídján áthaladva megbocsátottak azoknak a társainak, akik iránt haragot éreztek.
Az áprilisi témát, a megbocsátás gyakorlását játékosan dolgoztuk fel. Kijelöltünk az osztályteremben három sarkot: 1. Könnyen megbocsátok, 2. Talán meg tudok bocsátani, 3. Nem bocsátok meg. A tanulók különböző szituációkat hallottak és el kellett dönteniük, hogy miként döntenének az adott helyzetben. Nagyon élvezték a feladatot, nekem is érdekes tapasztalat volt látni a véleményüket, döntéseiket. Meghallgattuk a hónap dalát, majd a Föld napjához kapcsolódva saját szófelhőt készítettünk arra a kérdésre válaszolva, hogy mi miatt kellene bocsánatot kérnünk Földanyától.
„Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon,
sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!”-Aranyosi Ervin
Bonyolult feladat elé állított minket a hónap témája, hiszen mi sem nehezebb annál, mint a megbocsátás gyakorlása- , ami még a felnőtteknél is okoz számtalan problémát-, hogyan is éreztessük a gyermekekkel, mit is takar ez a nehéz fogalom. Átérzik-e egyáltalán, hogy miért is fontos, boldogságunk, lelki egészségünk érdekében megbocsátani?
Azonban, amint a játékokra került a sor, valamint tudatosan próbáltuk a helyes kifejezések gyakorlatát alkalmazni, egyszerűvé vált, mint az „egyszeregy”. Minél többször használták a bocsánatkérés öt nyelvét, annál inkább észrevehető lett, hogy nem csak úgy kimondják: „Sajnálom”,” Ígérem” „Hibáztam”- hanem teljesen átérzik a szavak súlyát. A , „Nem fordul elő többet”,” Meg tudnál bocsátani?” bizony nehézkesen sikerült.
Az ismerős klasszikus zenékre szemléltettük a hónap témáját, amit képek is bizonyítanak, hogy fokozatosan jutottunk el a felszabadulás érzéséig.
Kerestünk közös vonásokat, különbözőségeket, ami felhőtlen vidámságra ösztönözte őket, valamint osztozkodtunk igazságosan gyümölcs fogyasztása alkalmával. Játszottunk Smile-t, a gyerekek rajzoltak bocsánatkérő mosolygó arcokat, és odaadták annak, akitől megbocsátást szerettek volna kapni.
Zöld húsvétunk alkalmával a földanyától kértünk bocsánatot, a letépett levelekért, letört ágakért, kéregkaparászásért. Együttérző szavainkat biztosan meghallgatta, hiszen egy hét elteltével, a parkunkban található akácfa ” nyári hóesőt” adott a gyerekeknek.
A gyermekek emocionális intelligenciája fejlődött a számos lehetőség közben, igyekszünk változatlanul fenntartani jól működő csoportunkat, hogy minél problémamentesebb legyen közösségünk.
A megbocsátást valójában mindig gyakoroljuk. Kisgyerekeknél gyakori, hogy összeszólalkoznak, vagy akár véletlenül is megütik, megsértik egymást. Ilyenkor meg szoktuk beszélni, hogy mit cselekedtek rosszul, hogyan lehetett volna másképp csinálni, hogy ne sértse meg társát. S természetesen nem marad el a ,, Bocsáss meg!” Azt is megbeszéljük, hogy bocsánatkérés után megkönnyebülünk, felszabadultabbnak érezzük magunkat. Ez mindkét fél számára nagyon jó érzés.
Egy alkalommal, amikor összeültünk, elmondták egymásnak sérelmeiket, megbeszélték érzéseiket, bocsánatot kértek egymástól. Jó volt látni, hogyan szabadult fel belőlük az összegyűlt feszültség. Olyan is volt, aki nem érezte, hogy megsértette volna társát.
Meghallgattuk Bagdi Bella Hooponopo dalát, hogy megerősítsük a Sajnálom!, Kérlek, bocsáss meg!, Köszönöm! Szeretlek!, kifejezéseket.
Anyák napjára készülve üdvözlőlapot készítettünk, amelyben hálájukat, köszönetüket fejezték ki édesanyjuk gondoskodása, szeretete iránt.
Megkértem a nagyobb tanulókat, hogy próbálják meg szemlélteti a megbocsátást, bocsánatkérést egy mesén, történeten keresztül. Egy III. osztályos kislány meséjét közlöm: Jázmin és Jolika barátsága címen.
Élt egy faluban egy kislány, akit Jázminnak hívtak. Amikor unatkozott, el szokott menni a legjobb barátnőjéhez játszani.
Egy alkalommal elvitte az új babáját Jolikához, a barátnőjéhez. Önfeledten játszottak, jól érezték magukat. Jolika egy kissé irigyelte a babát, ezért egy alkalommal, amikor Jázmin kiment a konyhába, hogy vizet igyon, belevágott a baba szép, hosszú hajába. Közben Jázmin arra gondolt, milyen jó móka lenne, ha varrnának egy babaruhát. Nagy lelkesedéssel akarta ötletét elmondani, amikor meglátta a megcsonkított babahajat. Lélegzete elállt, sírásra fakadt. Jolika annyira szemtelen volt, bocsánatkérés helyett, kiszaladt, és elment a játszótérre. Jázmin szomorúan hazament. Bezárkózott a szobájába, és azon gondolkodott, mi késztethette barátnőjét ilyen cselekedetre. Édesanyja is próbálta vigasztalni, de hiába.
– Nézd, Jázmin, eligazítjuk a frizuráját, rövid hajjal is menő lesz a babád!
Mivel Jázmin édesanyja fodrász volt, behozta ollóját, fésűjét, és egy modern frizurát alakított a meglévő hajból.
Estére megérkezett Jázmin unokatestvére, akit azért hoztak szülei, mert elutaztak. Amikor meglátta a babát, meglepődve érdeklődött:
– Milyen menő ez a baba! Honnan vásároltátok?
Jázmin egy kissé felvidult, és elmesélte, hogy mi történt.
Teltek a napok, Jázmin haragja lassan múlni kezdett. Rájött, ha tovább haragszik, ezzel saját magának árt, és belátta, ha megbocsát, akkor továbbra is tudnának játszani Jolikával.
Egy napon bátorságot vett, és újra elment a barátnőjéhez.
– Úgy örülök, hogy eljöttél! Gyere, nézd mit akarok adni neked!
Bementek Jolika szobájába, és átadott Jázminnak egy ugyanolyan babát, mint amilyenben kárt tett.
– Bocsáss meg, kérlek!
Jolika rosszul érezte magát becstelen cselekedetéért, s megspórolt pénzéből visszavásárolta a babát.
Tanulság: Aki megbocsát, az lemond a haragról, leteszi a sérelmet. Akinek megbocsátanak, nő az önbizalma, hinni kezd abban, hogy jobb emberré válhat.