A megbocsátásról tanultak az 1. osztályosok.
Megbocsátás
Egy elengedés szertartással dolglzták fel a gyerekek a korábbi sérelmeiket, amiket eddig magukban hordoztak.
VIII: Megbocsátás gyakorlása
Csoport : Vegyes csoport ,3-6 éves korosztály
Idő : 20-30 perc
Tér : csoportszoba ,üres játéktér
Eszközök :
Fókusz : Konfliktuskezelés lehetőségei ,érzelmi nevelés, empátia ,alázatosság ,metakommunikáció
Mi lehet olyan közös cél ,amely feloldja a viszályt ?
Kompromisszumkészség alakítása
Hogyan tudom helyrehozni ha hibát követek el .
Ho’oponopono-int4eraktív játék alapján
Álljatok körbe! Átadok a tőlem balra állónak egy tapsot és közben mondok egy
varázsszót. Add tovább te is! (Ho’oponopono varázsszó megtanulása)
A mese előtt is csengettyűvel érkezik Boldog Dóra ,a meseindító mondókával
„ Kerekerdő kalandra hív téged…”
Mese : Fésűs Éva : Kié a virág ?
Fésűs Éva: Kié a virág?
Malacka egyszer gyönyörű virágot talált az erdőben. Akkorát visított örömében, hogy a
bükkfa oldalán dolgozó harkály félrenyelte a farontó kukacot.
– Ejnye! – bosszankodott. – Miféle csendháborítás ez?
– Én nem háborítok semmiféle csendet, csak kimondhatatlanul örvendezek az én
szépséges virágomnak! – visított tovább malacka – Nézd meg, ha nem hiszed!
A harkály odasandított.
– Csakugyan gyönyörű. De mi a neve?
– Természetesen Nesze pisze virág – ugrándozott a vadmalac, ekkor azonban odatoppant
a kényes őzike.
– Tévedsz! Ilyen szép virágnak csak őzikefüzér lehet a neve!
– Semmi közöd hozzá! – visított a kunkori farkú. – Ez a virág az enyém, mert én
találtam.
– De azon a tisztáson nőtt, ahol én szoktam játszani!
– Kár a szóért! – lépett közéjük fölényesen a rókakölyök. – Ez a virág a világszerte
ismert rókatulipán és át fogom ültetni a saját kertembe!
– Ülteted ám az árvacsalánt! – huppant melléje a mókus. – Én láttam meg legelőször,
onnan a magasból.
– Ugyan, mikor?
– Tegnap ilyenkor!
– Hiszi a piszi! Akkor mért nem szóltál?
– Mert a virág egyikőtök sem, hanem az enyém! – válaszolt mókus helyett váratlanul
macika, és mindjárt szagolgatni kezdte az üde szirmokat. – Mézszagú! Világos, hogy
nekem termett!
Malacka segélykérőn tekintett fel a bükkfára.
– Harkály bácsi, tégy köztünk igazságot!
– Nem vagyok én bíró – berzenkedett a harkály – , és úgy sem tudnék olyat mondani, hogy
mindannyian elégedettek legyetek.
– De hát akkor mi lesz?
– Egyszer csak kiderül az igazság magától.
– Csakhogy én addig nem várok! – kiáltott malacka, és mindjárt egy botocskát ragadott,
hogy vonalat húzzon vele a földön a virág köré; bűvös kört, amibe senkinek sem szabad
belépnie.
Hanem a többiek azt hitték, hogy malacka verekedni akar a botocskával. A róka nagyot
kanyarított lompos farkával, hogy kiüsse a kezéből, de ugyanakkor a kényes őzet is
meglegyintette. Az őz visszarúgott, és eltalálta macika balhátsó lábát. Macika sem volt
rest, visszabokszolt a mancsával. Közben mindenki azt visította, kiabálta, brummogta,
hogy:
– Enyém a virág! Enyém a virág!
Akkor arra jött a sün. Letette csigákkal teli kis kosarát, körülnézett, és csodálkozva
kérdezte:
– Hol van itt virág?
A virág, amelyen összevesztek, eltiporva, tönkretaposva hevert a tisztáson. Akkora csend
lett, hogy a hangyák lépteit is hallani lehetett a fűben. Legelsőnek malacka pityeregte el
magát.
– Jaj, odavan a virágom! Most már mindegy, hogy mi lett volna a neve.
– Úgy láttam, őzikefüzér volt – fintorgott az őz –, de azt hiszem tévedtem.
Megnézte a letiport növényt, azután sántikálva odébbállt.
– Giz-gaz! – legyintett a sunyi róka.
– Gyim-gyom! – brummogta macika, a mókus pedig még megtoldotta.
– Söprűnek sem való!
Egykettőre otthagyta mindenki, harkály doktor pedig folytathatta a dolgát. Le sem nézett
a tisztásra, csak három sikeres féreg-operáció után vetett egy sajnálkozó pillantást az
eltaposott, szép virágra – de akkor azt hitte, káprázik a szeme attól, amit látott.
A virág újra egyenes száron állt, mert valaki gondosan karóhoz kötötte, földjét
megkapálta, elegyengette körülötte.
– Nini! – kiáltott harkálydoktor – Hát mégis van ennek a virágnak igazi gazdája? Jobban
körülnézett, s akkor látta, hogy a kicsi sün jön a patakról egy öntözőkannával döcögve,
és nagyon jókedvűen dudorászik magában.
https://padlet.com/piroskaovoneni/5hmfjku2p4u8ixdn
Asszociációs játék:
Mi jut eszetekbe az erdőről?
Nekem a nyugalom, madarak, állatok, fák…
Szerepjáték felajánlása, csoportok alakítása
Ti vagytok az állatok a tisztáson, akik játszadoznak.
Macik, őzikék, mókusok, rókák. Hogyan játszhattak együtt. Játsszuk el!
Miért szeretne együtt játszani? Akinek megérintem a fejét, mondja el, hogy miért szeret az állatbarátaival együtt játszani.
Az állatkák barátok ,gyűjtsétek össze ,hogy miért barátok ?
Szerepbelépés, a pillanat megjelölése
Ezen a délelőttön egyikük észrevette, hogy a tisztás közepén kinőtt egy gyönyörű szép
Virág. Itt ez a szép virág. (leteszek egy virágot középre) Mit mondhattak az állatok, amikor
megpillantották?
Játsszuk el!
Aznap délután üres volt a tisztás, amikor különös dolog történt. Arra jött a sün. Letette
csigákkal teli kis kosarát, körülnézett, és csodálkozva kérdezte: – Hol van itt virág?
Meghallotta a harkály doktort, aki éppen mérgelődött a fa tetején.” Fogócskáztak aztán
jól összevesztek azon a virágon, a végén még verekedtek is..nahát, ilyet! A többiek azt
hitték, hogy malacka verekedni akar a botocskával. A róka nagyot kanyarított lompos
farkával, hogy kiüsse a kezéből, de ugyanakkor a kényes őzet is meglegyintette. Az őz
visszarúgott, és eltalálta macika balhátsó lábát. Macika sem volt rest, visszabokszolt a
mancsával. Közben mindenki azt visította, kiabálta, brummogta, hogy: – Enyém a virág!
Enyém a virág! „Enyém a virág” ezt kiabálták.
A harkálytól megtudtuk, hogy az állatok bizony összeverekedtek a virágért. A virág,
amelyen összevesztek, eltiporva, tönkretaposva hevert a tisztáson. Akkora csend lett,
hogy a hangyák lépteit is hallani lehetett a fűben.
(Előkészítem az érzelmeket kifejező maszkokat egy székre. A földre leteszem a virágot
elfektetve.)
Kérlek benneteket, hogy szólaltassátok meg a virágot, mit érezhetett.
Hogyan érezhették magukat a kis állatok a verekedés után. Válasszatok egy maszkot, ami
kifejezi, hogy mit érezhettek!
Mindenki válassza ki magának, hogy melyiket szeretné először megszólaltatni.
Levél
Írjunk egy levelet az állatoknak közösen! Mondjatok olyan szófordulatokat, amelyek
segíthettek volna nekik megegyezni, hogy kié a virág, vagy ötleteket, hogy megegyezésre
jussanak.
Páros improvizáció
Tudjuk, hogy barátok voltak. azt is, hogy ezen a délelőttön ott játszottak a tisztáson. Aztán
veszekedtek, azt kiáltották, hogy „Enyém a virág…A virágot összetaposták. Most
ugorjunk vissza az időben, legyetek ti ott, akik megpillantjátok a virágot! Válasszatok
magatoknak egy párt és játsszátok el! Hogyan lehetett volna elkerülni a veszekedést,
verekedést? Mit lehetett volna tenni, hogy elkerüljék a verekedést?
Lezárás „Varázsszavak „ játék
Nagyon vártuk már, hogy sorra kerüljön a boldogság foglalkozások között a megbocsátás, hiszen napi szinten találkozunk olyannal, hogy valaki megbántottnak érzi magát csoportunkban. Beszélgettünk a gyermekekkel arról, hogy mennyire fontos dolog a megbocsátás. Szituációs játékokkal játszottuk el, hogy hogyan kell kezelni, ha megbántottak, vagy ha megbántottunk valakit. Meghallgattuk, majd meg is tanultuk a megbocsátás Hooponopono című dalát. A témát ismét mese segítségével dolgoztuk fel, a Tündéri bocsánat című mese nagyon tetszett a gyermekeknek, meg is építették a tündérkastélyt a foglalkozást követően, majd felléptünk a Boldogság várának 8. fokára.
A gyerekeim nagyon sokfélék, és bizony volt pár konfliktus közöttük. Főleg a lányok között volt jópár cicaharc, de elkezdődtek a klikkesedések is. Nagy hangsúlyt fektettünk a mi tudat kialakítására, arra, hogy különbözőségünk az egyik legnagyobb erősségünk is lehet. Időnként elővettünk egy lapot, és ha valaki úgy érezte, még bocsánatot kell kérnie valakitől, azt leírtuk, átadtuk, átbeszéltük. Hiszem, hogy az őszinteség és a megfelelő kommunikáció mindennek az alapja.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Mindenki megkereste annak a társának a legkedvesebb versét, akit megbántott. Ezután felolvasta és
bízott abban, hogy megint újra együtt játszanak.
Elolvastuk a magyar költőktől a szép idézeteket, majd a Megbocsátás lépései feladatot alaposan megbeszéltük.
Föld napi közös éneklés után készítettek a gyerekek egy-egy Landart alkotást, amit nagyon élveztek.
A csoport mindennapjaiban fontos szerepe volt és van ennek a témának. A közösség működésében előfordulnak konfliktusok, a közös játéktevékenység során adódnak nézeteltérések, szükség van a kompromisszumkészségre. Mivel a gyermekeink ennek elsajátításában különböző szinten állnak, előfordul veszekedés és hangos szóváltás. A szerzett sérelmeket igyekszünk megbeszélni, feloldani, a játszótársakat kibékíteni egymással. Ebben lett hasznos segítőnk a „Ho’oponopono” interaktív játék, melyet sokszor játszottunk velük. A négy varázsszó („sajnálom”, „bocsáss meg”, ”köszönöm”, ”szeretlek”) segítségével minden hibánk kijavítható, mindig van esély az újrakezdésre. Beszélgetéseink során arra fókuszáltam, hogy kiderüljön, hogy a gyerekek kitől szeretnének bocsánatot kérni és kinek szeretnének megbocsátani. Ez általában rövid beszélgetés után kiderült és a „hibákat kijavítottuk”, együtt nevettünk az átélt bonyodalmakon. A témához ajánlott bábjáték is segített a megértésben, először egyedül meséltem el a süni történetét kis barátaival, aztán a gyereke kis szerepet vállaltak az előadásban. Könnyen rájöttek a cselekményből, hogy miben hibázott Simi és kiket bántott meg. A bonyodalom feloldásaként a barátai megbocsájtottak neki, ő pedig megígérte, hogy többé nem viselkedik így. Játékaink: A lógó orrúak városa, Örömölelés
Nagyon sokat beszélgetünk a megbocsátásról, annak fontosságáról. S arról, hogy mindig el kell mondanunk a másiknak, hogy megbocsájtunk, mert attól mindenkinek sokkal jobb lesz.
A barátság egyre szorosabb az osztálytársak között. Ha csak tehetik, ellátogatnak egymáshoz, együtt tanulnak, jókat játszanak.
A párban rajzolás segített abban is, hogy jobban megismerjék egymást. Nagyon tetszett nekik.
Az osztálykavicsok az üvegben a szekrény tetején foglalnak helyet. Segítik a jó kapcsolatok elmélyítését. Időnként előveszik, kirakják, elolvassák a pozitív szavakat, és újabb kavicsokat festenek meg.
A Föld napjára is csodaszép munkák készültek. Tudatosodott bennük, a Földünk védelmének a fontossága.
A méhekről sok új dolgot hallottunk, verseket, meséket olvastunk. Számos szép illusztrációt készítettek.