Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Megbocsátás
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös “élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
“Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös „élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
„Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 8. osztályos diákomnak nagyon tetszett Elmondo de Amicis – Szív (Egy nagyszerű tett) története. Amikor megbeszéltük a hónap választható feladatait, rögtön a 3. feladatot szerette volna, hogy elolvassa a történetet, és saját befejezését osztja meg velünk. A fél perces videó hűen tükrözi,hogy mennyire jó látásmóddal vizsgálta meg és fejezte be az olvasmányt, kerek egészet adott a történetnek!
Mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is.
Megbocsájtani nehéz, de nemes ügy! Mert ennek köszönhetően maradunk meg szeretetteljesek, ezért lesz és van sok barátunk, ezért imádjuk egymást a családunkkal, rokonainkkal. Ezért is tudunk újabb és újabb kapcsolatokat létesíteni! Ezért kerek az életünk, lehet, hogy valami nem esik jól, lehet, hogy megbántódunk, de túllépünk rajta, mert fontosabb a szeretet!
2-3. osztályos gyermekeimmel, videóhívásban beszéltük át a megbocsájtás témáját. Volt olyan kis diákom, aki sírva is fakadt és közölte, ő nem haragszik senkire, csal már találkozzunk. Igen, ez az online tanítás, otthon tanulás mindenkit elkeserít, de a kicsi, alsó tagozatos gyerekeket a leginkább! A tanító néni számukra olyan, mint a pót édesanyjuk, nap, mint nap van egy kedves szó, egy gesztus, átölelés, szeretlek szó. Most csak az internet segítségével tudunk valami szeretet kifejezést közvetíteni a számukra. Most a család tölti be az elsődleges helyet a pici szívükben. Megértették a témát, hogy mindenki tudjon megbocsájtani a másiknak, és önmagának is, ettől lesz még inkább értékes az élete, hiszen nem szűnnek meg a barátságok, a kapcsolatok csak megerősödik a szeretet. Meghallgattuk a csodálatos hónap dalát, megbeszéltük miről szól, volt, aki azt is lerajzolta, vagy írt egy pár sort róla. Úgy gondolom, nagyszerűek voltak a Boldogság órák szeptember óta, de most, ebben a helyzetben még inkább felerősödött bennem az az érzés: Köszönöm! Nem csak a magam, a gyerekek nevében is. _Hiszen megerősít bennünket, szeretetet ad közvetett formában, és tudjuk ,érezzük az óráknak köszönhetően, jó,hogy vagyunk egymásnak, jó,hogy élünk, szeretjük az Életet!
A hónap témája a megbocsájtás. Talán ebben a nehéz időszakban volt a legnehezebb ezt a témát kibontani a gyerekekkel. Hiszen mindenkinek hiányzik az iskola, a barátok, a tanárok, senki még egy pici feszültséget sem érez a másik iránt, sőt a szeretet az, ami leginkább felerősödött!
Megbocsájtás az, ami az egyik legnemesebb emberi tulajdonság. Hiszen ,ha a haragot tápláljuk a szívünkben, senkinek nem jó, főleg nem saját magunknak. Mindenki követhet el hibát, hiszen emberből vagyunk, de a megbocsájtás, amit megteszünk a másik felé, még inkább megerősíti a szívünket-lelkünket, hogy jó emberek vagyunk, akiket úgy szeretnek, amilyenek. Ne akarjunk senkit megváltoztatni! Ne akarjuk a saját magunk mintájára formálni, mert akkor azt hisszük olyan jó ember lesz ,mint amilyenek mi vagyunk!
Mi az, ami segít a megbocsájtásban, esetleg mi az mi akadályoz? Az empátia és készségei. Aki képes az empátiára és minél inkább képes az empátiára, annál nagyobb esélye van a megbocsájtásra. És mint tudjuk, az empátia lényege, hogy képesek vagyunk szerepet cserélni valakivel, belebújni a cipőjébe, a bőrébe és megnézni onnan a világot, hogy az onnan hogyan fest.
Minden ember érték, minden ember egyedi és megismételhetetlen! Szeressük, tiszteljük egymást és vigyázzunk egymásra, a barátságunkra, a szeretetünkre, a családunkra! Tudjunk megbocsájtani, és nekünk is bocsássanak meg, ha megbántunk valakit akaratlanul is!
A koronavírusnak „köszönhetően”, a megváltozott élethelyzetünk miatt, minden kompetenciánkat elővéve, minden gátlásunkat ledobva kellett megtervezni a mindennapokat, hogy ne sérüljön az eddigi sok-sok munkával, szeretettel, törődéssel kialakított jó kapcsolat a gyermekekkel és szüleikkel.
Az előző hétvégén feltettem egy videót, melyben elmondtam a szülőknek, hogyan szeretném átadni a gyerkőcöknek – a Boldogságprogram keretében – a Megbocsátás témakört.
Felvettem a Tündéri bocsánat című mesét, majd megosztottam velük a Harkály, zárt körű facebook csoportban, valamint a Viberen.
Ezt követően, közvetlen kolléganőmmel, beosztottuk a gyermekeket, hogy online is tudjunk velük beszélgetni. Nagyon izgalmas pillanatokat éltem meg. Beszélgettünk a mindennapokról, beszélgettünk a meséről. Megkérdeztem tőlük, hogy van-e néha veszekedés a tesókkal? és ha igen, akkor hogyan békülnek ki? Elhangzik-e a bocsánat vagy a puszi és az ölelés gyakoribb? Ha lenne egy varázspálcájuk, akkor mit tennének vele? Voltak vicces válaszok: „Apa kényszerít, hogy megöleljem a tesót!”, de voltak szívbe markoló válaszok is: „Szegényeknek ennivalót, pénzt varázsolnék, sőt befogadnám őket a saját házamba!”, „Szivárványt varázsolnék!”
Nagyon sok erőt és boldog pillanatot adott, hogy láthattam őket, és amit még fontosnak éreztem, hogy a szülőkkel is tudtam beszélgetni. Egy-két szülő hosszú-hosszú ideig mesélte, hogy miként élik meg ezt a helyzetet és jól esett nekik, hogy van, aki meghallgatja őket.
Készítettem egy vizuális videót, melyben „emberlánc” elkészítésének lépéseit mutattam és mondtam el. Volt gyermek, aki, miután megcsinálta, elküldte a fotót róla.
Tanítottam nekik egy mondókát, melyet elmondhatnak egymásnak, ha összevesznek. Elküldtem nekik Bagdi Bella Tükördal című számának a linkjét, hogy bármikor meghallgathassák és együtt énekelhessék a családjukkal.
Minden nap tettem fel folytatásos mesetörténetet, amire nagyon sok lájkot kaptam.
Az egyik kisfiú, a beszélgetésünk alatt azt mondta, hogy néha a rossz dolgok is jók. Egy kicsit én is ezt érzem, hisz bizonytalanságot szül a most kialakult helyzet, de vannak jó pillanatai: egy videó chatban dobott puszi, egy gitár szóló, mely csak nekem szól, sok-sok kép a plüssökről, egy profin megcsinált Minecraft Titanic, vagy egy üzenet:
„Jaj Judit néni! Ha tudnád Ádinak mekkora boldogság, hogy minden nap van mese. Este fut az ágyba sietve, tegnap azt mondta: „Anya jöhet az én drága Judit nénim meséje, annyira szeretem Őt, sőt imádom!” Gondoltam ezt megírom, hogy tudd milyen nagy érték, amit teszel. Ja és Ricsi is hallgatja a mesét, naná!! köszönjük és nagyon szeretünk!!! ”
Az apró örömök hónapja új kihívás elé állított bennünket. Beigazolódott, hogy egyetlen biztos dolog létezik – a változás. Mindent, amit Boldog Dórától eddig tanultunk, most gyakorolhatjuk igazán! Az élet kihívásânak engedelmeskedve, a zárt Facebook csoportunkban elindítottuk az online ovit, itt kereste fel a családokat Boldog Dóra és Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét mesélte el a gyerekeknek. Megkértük a szülőket, hogy minden napi apró örömeik megéléséről készítsenek néhány fotót és küldjék el nekünk. Sok visszajelzést kaptunk, hogy a gyerekek mennyire örültek a mesének, képek is érkeztek. Ez pedig a mi apró örömeink sorát is gazdagította.