A gyerekek varázsszavakból készítettek egyedi kártyákat.
Megbocsátás
Debreceni Bárczi Gusztáv EGYMI
Ez a fajta a képességünk életre szóló, melyet kicsi kortól tanítanunk kell, a téma hatalmas és a mindennapokban előjön, kis és nagy közösségeinkben. Versek, dalok, tanmesék, idézetek, képüzenetek színesítik a skálát. A gyerekeknek a homokba írva, kőbe vésve történetet mutattam meg, persze a virtuális tér nem olyan, mint a jelenélti oktatás. Úgy gondolom mindenki elgondolkodott azon, hogyan lehet hamar megbántani, aztán megbocsátani társuknak, család tagjainknak, barátaiknak.
A szófelhők azt a tudatot erősítették bennük, hogy ha feltesszük a felhőbe a gondolatunkat, onnan bármikor elővesszük.
Szerették a wordwall feladatokat is, mellyel a hétköznapi megbocsátások megvalósítása volt a célom: ölelés, mosoly, szeretet kifejezése, mely semmibe nem kerül, de nagyon nagy ereje van.
A következő szófelhők születtek szív alakban, kéz a kézben.
BOLDOG DÓRA ötödik alkalommal látogatott el hozzánk és mesélt nekünk egy különleges felfedező útról és egy nem mindennapi varázsszóról. A történetet el is játszottuk s meghallgattuk Bella Ho’oponopono dalát. Néhányan táncra is perdültek. A FÖLD NAPJA kapcsán sokat beszélgettünk a környezetünk védelméről, hogy mi emberek milyen sokat ártunk a Földnek, az élővilágnak. Ezért úgy gondoltuk, hogy mi most valamennyi ember nevében bocsánatot kérünk Földanyától. Gyertyát gyújtottunk és jelképesen, szeretettel megöleltük az általunk festett földgolyót, elmondtuk a négy varázsszót – SAJNÁLOM, KÉRLEK BOCSÁSS MEG, KÖSZÖNÖM, SZERETLEK.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Online beszélgettünk az osztályommal a megbocsátásról. Korábban, etika órákon is volt már szó a szeretetnyelvekről. Ehhez hasonlítva, a megbocsátás különböző lehetőségeiről, fajtáiról, különböző emberi reakciókról volt szó. A beszélgetés végén közösen készítettünk szófelhőt. Kettő is készült, egy szép (galamb) és egy vidám (pezsgős poharak), a gyerekek karakteréhez, javaslataihoz igazítva. A szavakat ők adták meg, és közösen választottuk ki a formát, betűtípust, színeket. Az elkészült szófelhőket elküldtem a gyerekeknek messengeren keresztül.
A mi csoportunkban kiscsoport óta gyakoroltuk, gyakoroljuk a megbocsájtást. Nagyon kis lépésekkel, de mindig haladtunk egy kicsit előre abban, hogy a gyerekek ezt ismerjék, elfogadják. Segítséget adva annak aki megbántódot, és akinek a bocsánatát el kell, hogyí fogadja a másik fél. Minden konfliktus után, leültünk a sértett gyermekekkel és elmondták mi történt. Megbeszéltük, mi lett volna a helyes út. Már nagycsoportban hagyjuk a gyerekeket közös beszélgetésekre, próbáljuk megoldatni velük a történéseket, bocsánatkérést, megbocsátást. Mindig megbeszéljük, hogy ne legyen harag a szivünkben a másik ember iránt. Nagyon nehéz, hiszen miért is ne haragudnának egymásra egy-egy konfliktus után. Ezt folyamatosan tanítjuk, mintát adunk a gyermekeknek, egymásnak. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több gyermek érzi, hogy ha valamilyen szomorú esemény történik, nem hagyják magukra egymást, hanem a tetteikért vállalva a felelősséget, próbálnak bocsánatot kérni. Reméljük a gyermekeinket ezzel a folyamattal egy magasabb, értékesebb szintre juttatjuk, amit az életben is alkalmaznak majd.
Április a megbocsátás hónapja. A digitális oktatás során is fontos, hogy „online” elbeszélgessünk a tanulókkal erről. Én ezt etika óra keretein belül tettem a 7.A osztályos tanulókkal. Elbeszélgettünk arról, hogy a vírushelyzetben, (mikor sokat vannak otthon), még kiélezettebb a feszültség a családtagok és közöttük. Sokkal gyakoribb az, hogy megbántjuk szeretteinket, vagy épp ők sértenek meg akaratlanul minket valamivel. Kitaláltam egy egyszerű, de nagyszerű bocsánatkérési formát nekik. Tudjuk, hogy az édességet-sütit mindenki szereti és a szíveket is sokkal könnyebben „meglágyítja”.
Az volt a tanulók feladata, hogy készítsenek szív alakú „bocsi sütiket”. Az egyik sütire rá kellett írniuk, hogy bocsi… a másik szív alakú süti „üresen”, díszítetlenül maradt. A „bocsi sütit” olyan hozzátartozójuknak, családtagjuknak kellett odaadniuk, akit a közelmúltban valamivel megbántottak, megsértettek. A sima szív alakú sütit pedig olyan családtagjuknak kellett odaadniuk, aki őket bántotta meg valamivel a közelmúltban, de akinek már megbocsátottak. Ezzel szimbolizálva azt, hogy már „szent a béke”. Természetesen a sütik elkészítésénél a családtagok segítségét is kérhették, így egy nagyszerű közös program is lehetett ez a feladat. Másik alternatívaként azt beszéltük meg, hogy akinek nincs kedve sütit készíteni, az bármiből elkészítheti ezeket a szíveket. Az ő kreativitásukra bíztam. Voltak tanulók, akik gyurmából készítették el a „bocsi” szíveket, mások papírból készítettek gyönyörű alkotásokat.
A szívek elkészítése után, a következő órán megbeszéltük, hogy mennyire fontos a megbocsátás. Néha nagyon nehéz megbocsátani, hatalmas erő kell hozzá, de a megbocsátás gyógyító erő. Soha nem szabad haraggal lefeküdni a szívünkben, bármivel is sértettek meg minket. Fontos az, hogy bocsánatot tudjunk kérni, ha hibáztunk, megbántottunk valakit… és ugyanúgy az is fontos, hogy mi el tudjuk fogadni mások bocsánatkérését, nem szabad haragtartónak lenni.
Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos kis feladat volt ez a tanulók számára, örömmel készítették a szíveket… és ami a legfontosabb, meg tudtak bocsátani és bocsánatot tudtak kérni. Célom az, hogy erősítsem ezt a tudatot a gyerekekben, hisz jobb velük a világ, ha béke van!