Kőbe vésve-megbocsátás
Megbocsátás
Megbocsátás
Kivárva a személyes találkozást, elméleti ismeretek és éneklés nyitotta meg a hónapot. Megismerkedtünk a Ho’oponopono varázsszavaival és énekeltük őket. Megbeszéltük milyen terhet cipelünk, amikor haragszunk. Miért könnyebb észrevenni más szemében a szálkát…Miből tudom, hogy a másik megbocsátott nekem? Sokat beszélgettünk az udvaron szabadidő alatt is, elmesélték saját élményeiket, rengeteg tapasztalatuk van már 10 éves korra. Készítettünk bocsánatkérő kártyákat, amit át is adtunk. Jó volt látni, hogy a gyerekek lényegesen könnyebben bocsátanak meg, mint mi felnőttek.
Sajnálatos módon ebben a hónapban is nélkülöznünk kellett a személyes találkozást a pandémia miatt, pedig úgy gondolom ennek a témának a feldolgozása nagyon igényli a személyes kontaktust. Egyszerűen látni kell a szempárokat, hiszen azok adnak útmutatást a téma további taglalásában. S mivel a megbocsátás, mint tevékenység gyakorlása és nem csak elméletben való tudása fontos, elengedhetetlen a boldogság tiszta és teljes megéléséhez, én ezt a témát májusban fel fogom dolgozni a gyerekekkel személyesen is.
Addig is szófelhőt készítettünk a gyerekek által megadott hívószavakból és elkészítettük a csak a szív a lényeg nevű feladatot is, Valamint versillusztrációt készítettek a gyerekek Tihanyi Tóth Kinga Úgy szeretném című verséhez.
– Relaxáció – Kövi Szabolcs zenéjére
– Mese: Tündéri bocsánat – Bezzeg Andrea
– Zenehallgatás: Bagdi Bella: „Sajnálom, kérlek bocsáss meg…”
– Bábjáték: Ferenczi Irén
– Visszavezetés a játékba: Bábok simogatása – süni-mókus-mackó-nyuszi
– Lezárás: A megbocsátás jelének színezése, kivágása /a 8. lépcsőfok/
Zajzoni Rab István középiskola
A tartalom feldolgozása után a gyerekek így képzelték el a megbocsájtás hajóját. Ez a hajó sikeresen bejárta a tengerek, óceánok vizét, hogy minél több gyerekhez eljusson.
Taszári Körzeti Általános Iskola
Nehéz téma. Szembenézni a megbántottsággal, elfogadni azt, hogy nekem lesz jobb ha megteszem ezt a gesztust. Tudjuk, hogy fokozatai vannak. Második osztályban azt gondolom, elég, ha eljutunk oda, hogy ezt meg kell tennünk. Hogy mi motiválja, később válhat belsővé. A megbocsátás kövei. Annak a nevét kellett a kőre írni, akinek szeretnének megbocsátani. Érdekes volt, hogy aki mögött stabil családi háttér van, barátja, osztálytársa nevét írta a kőre. Akinek rendezetlenebb a háttere, általában szülő nevét írta a kőre. Nem kértem magyarázatot, de volt, aki szünetben, négyszemközt beszélt arról, hogy miért szeretne a szülőjének megbocsátani.
Kiraktak a kövekből napot, szívet, teknőst, házat.
A foglalkozást mozgásos gyakorlatokkal kezdtük. A témát érzelmeket ábrázoló kártyák nézegetésével kezdtem. Feladat volt az érzelmek felismerése: mérges voltam, nem értem, unatkozom, szomorú voltam, örültem, jól érzem magam. Beszélgettünk arról, mikor éreztünk hasonlót. A beszélgetést úgy irányítottam, hogy szóba került mások megbántása, és az is ha minket minket bántanak meg. Mit érzünk akkor, mit szeretnénk? Érezhet olyat az akit mi megbántunk? Mit lehet tenni a boldogságért? Hangsúlyoztam a „varázsszavakat”: bocsáss meg, kérlek ne haragudj, köszönöm,. szeretlek! Majd ismét mozgás következett: futkároztak a gyerekek. Ezután ismét képeket nézegettünk és beszélgettünk az érzelmekről: szégyen, barátság, szeretet. A foglalkozást a Tündéri bocsánat c. mesével zártam.
Április 19-én megkezdődött az iskola, de sajnos a járványhelyzetre való tekintettel kevés gyermek van jelen az osztályunkban. A 2. osztályos gyerekekkel a Föld napját egybekötöttük a megbocsátás hónapjával. Kisfilmet néztünk meg azzal kapcsolatban, hogyan segíthetjük a Földünket, hogy ne szennyezzük be, mire kell figyelnünk nekünk, hogy élhetőbb legyen számunkra. Beszélgettünk a környezettudatosságról, játszottunk digitális táblán, meghallgattuk a Wass Alberttől az Erdők könyve című hangoskönyvet. A gyerekek szívesen beszélgettek a megbocsátásról egyénileg, örömmel rajzoltak, színeztek. Örültek az újratalálkozásnak.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Bácska u Telephely
„Ne haragudj!”
A gyerekekkel a témát igyekeztünk változatos formában feldolgozni. Fontosnak tartottuk, hogy a foglalkozásokkal növekedett a gyermekek empátiája, mivel beleélték magukat társaik helyzetébe. Míg a kisebbek inkább a fizikai sérelmeket sorolták (játék elvétel) addig a nagyobbaknál megjelent, hogy szóval is bánthatjuk a másikat.
A gyerekek örömmel élték át azt, hogy milyen megkönnyebbülés a sérelmek elengedése. Fontosnak tartottuk azt is, hogy felismerjék hibáikat (mások megbántása) és ezt igyekezzenek helyre hozni.