A megbocsátás hónapjában is igen felemásan alakultak a boldogságóráink. A csoport egyik része otthon volt digitális oktatásban, még a másik fele ügyeletben, az iskolában. Ez egyfelől nehezítette a téma feldolgozását, mert mellőzte a személyes kapcsolatok, élmények, érzések csoporton belüli megélését, megtapasztalását. A témával kapcsolatos megélt élményekre, konkrét eseményekre, konfliktusokra koncentráltunk. Megkértem őket, hogy idézzék fel ezeket az eseményeket, az alsó tagozaton eltöltött évek alatt bőven volt ilyen. Végül is egy jó hangulatú beszélgetős óránk kerekedett ki belőle, most már mosolyogva idézték fel azokat a konfliktusokat, amik régen sebeket, könnycseppeket okoztak. Ha megbocsátunk, attól jobban érezzük magunkat, megnyugszik háborgó lelkünk, jókedvűek, vidámabbak leszünk. Nemcsak azért fontos, hogy a társunknak jó legyen, ez nekünk is jó. Örömmel tapasztaltam, hogy ezt már 5. osztályra nemcsak megtapasztalni, hanem szóban kifejezni is jobban tudták a tanulók. A szófelhős feladat igazán testhezálló volt a digitásis tanrendben, digitális kultúra órán csináltuk meg az ügyeletben lévő tanulókkal. Annyira tetszett nekik, hogy több variáció is született.
Megbocsátás
Megbocsátás gyakorlása
A szülők ismét lelkiismeretesen segítették gyermekeiket a feladatok megoldásában. Visszajelzéseik alapján a tanulók szívesen dolgoztak.
Elkészültek a kőbe vésett bocsánatkérések. A kövekre festették annak a nevét, akitől bocsánatot szeretnének kérni, ez a személy többségében az édesanya vagy testvér volt. Mindenki követett el olyan dolgokat, amiket később megbánt. A mozgásos feladatot is teljesítették, elvégezték Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatát, volt, aki szőnyegen és volt, aki a kanapén. A szülők elolvasták a kiselefántról szóló mesét, megbeszélték a mese tanulságát. Noel önállóan rajzolt elefántot, a többiek pedig kiszínezték az általam küldött elefántos színezőt. A lufi fújásában is részt vettek a gyerekek több-kevesebb sikerrel. Készítettek apró szívecskéket, amiket beletettek a lufiba még felfújás előtt. Kivitték az udvarra és felengedték őket. A szél messzire elfújta a lufikat, a bánatukkal együtt. Végül a szülők gyakorolták a mondókát a gyerekekkel. Többszöri ismétlés után a varázsszavak mondása már nagyon jól ment. A feladatok készítése során meghallgatták a hónap dalát.
A szülők beszámolója alapján élvezték a feladatokat a gyerekek, kellemes időtöltés volt mindannyiuk számára.
Az egyik nagyon fontos témát dolgoztuk fel ebben a hónapban. A harmadikosok olyan korban vannak, amikor már mélyebb barátságok alakultak ki, és sajnos gyakran előfordul, hogy megbántják egymást. Gyakorolni kell a megbocsátást! Megbeszéljük egymással a problémákat és megbeszéltük azt is, hogyan kell kezelni a haragot és a megbocsátást. Akinek sérelme volt, egymással szemben ülve mondták el egymásnak a bánatukat. Békejobbot nyújtva bocsátottak meg egymásnak. Ezután szíveket festettek, amivel megajándékozták egymást bocsánatkérésük jeleként.
A 2.b osztály útra indította a szeretet nyílt tengerén a megbocsátás hajóit. A hullámzó víz öröme könnyedén szállította a hajókat, amelyen minden osztálytárs együtt utazhatott.
A mostani boldogság óra témája a megbocsátás volt. Fontosnak tartják a gyerekek. Párhuzamot vontak a megbocsátás és az elnézés kérése között. Az első sokkal erősebb érzelmi töltéssel rendelkezik. Elnézést kérni mindennapos dolog, viszont megbocsátani nehezebb. Beszeltünk a haragról, ami nehezíti a folyamatot, és arról az érzésről amikor a megbántott személy megbocsát és leesik az emberről a teher. Sajnos vannak olyan dolgok amelyek személyfüggők és máshogy látják. Ilyen a megcsalás például. Van aki ezt végképp nem tudja elviselni, és nincs visszaút. Alapjában véve fontosnak tartják a megbocsátást, mindkét rész felé felszabadító érzés. Minden emberi kapcsolat része a vita, a konfliktus és a megbocsátás képessége.
Katica csoport
Megbeszéltük, hogy melyik társunk iránt érzünk haragot és miért. Ezután belekarcoltuk, rajzoltuk a szappanba a megbocsájtás szívet. Sorba mostak vele kezet, közben társuknak elmondták sérelmüket. Mire végeztünk, a szív forma elhalványult a szappanon, a barátok társak kibékültek.
Minden ember életében van legalább egy olyan ember, akitől bocsánatot szeretne kérni. Nem feltétlenül egy rossz kapcsolat vagy egy veszekedés miatt, akár egy régi emlék hagyhatott egy olyan sebet, melynél a megbocsájtásra, a bocsánat kérésre lenne a legnagyobb szükség. A fiatal generációk is tudnak már olyat mondani szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek és társaiknak, amit később megbánhatnak.
A havi feladatot, elsősorban mindenki saját magában végezte el. Saját belső lelkivilágunkra koncentrálva írtuk be a szív közepébe a nevet. Volt aki szívesen megosztotta történetét a társai előtt és volt olyan gyermek is, aki inkább magában tartotta. Ezeket a papírra rajzolt, díszített köveket, egy nagy szív formájában összegyűjtöttük, a megbocsájtás, szeretet és összetartozás jelképeként.
Az első osztályos napközis csoportommal lerajzoltuk a megbocsátás erdejét és bele írtuk az ehhez szükséges érzéseket. Ha nem vagyunk képesek megbocsátani saját magunkat büntetjük nem a másik félt. Megbocsátás alkalmával megkönnyebbül a testünk és a lelünk is.
Az áprilisi boldogságóra témáját szándékosan nem mondtam el előre a diákoknak. Azt szerettem volna, hogy maguktól jöjjenek rá, mert úgy gondolom, ez is nagyon sokat elárul a tanulók szociális kompetenciájáról.
Az első kérdésem az volt: „Szerintetek van hibátlan ember?”. A válasz –szerencsére az volt- nem, nincs.
Ezután azt kérdeztem, hogy milyen hibákat tartanak más emberekben a legnagyobbnak?
A következő válaszokat kaptam: előítéletesség, hirtelen harag, empátia hiánya, egoizmus….
Azt gondolom, hogy a válaszaik tökéletesen lefedik a mai fiatalok legnagyobb problémáit, és a közöttük kialakuló konfliktusok leggyakoribb okait.
Majd azt kérdeztem, hogy az esetlegesen elkövetett hibáink milyen következményekkel járhatnak a kapcsolatainkban? Sokféle választ kaptam, többek között azt, hogy ilyenkor megbántjuk a másikat.
Ekkor azt kértem a fiúktól, hogy először mindenki írjon le röviden egy esetet, amikor megbántott valakit vagy őt bántották meg, majd azt is, hogy hogyan rendeződött az így kialakult helyzet.
Arra a kérdésemre, hogy: „Mit kell tenni, ha rájövünk, hogy megbántottunk valakit?”, szinte azonnal jött a válasz (bocsánatot kérni).
A következő kérésem az volt, hogy mindenki gyűjtsön 3 olyan esetet, amiért illik, illetve 3 olyat, amiért kell bocsánatot kérni.
Ezután azt kérdeztem, hogy hogyan tud tovább működni az a kapcsolat, barátság, amelyben az egyik fél megbántotta a másikat. Egyöntetűen azt felelték, hogy csak úgy, ha a megbántott fél megbocsájt. Ekkor elárultam, hogy ez a mai témánk.
Elmondtam, hogy azért indultam olyan messziről, mert azt gondolom, hogy megbocsájtani is csak az tud, aki maga is képes bocsánatot kérni. Mindenképpen szerettem volna, ha ezt a diákok is felismerik, és egyet is értetek ezzel a véleményemmel a fiúk.
Majd megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy „megbocsájtás”, és kértem, hogy írják le, hogy miért érdemes megbocsájtani, milyen előnyei vannak a megbocsájtásnak. Valamint azt is leírhatták, hogy mi az, amiről azt gondolják, hogy nem lennének képesek megbocsájtani. A válaszokat ezután megbeszéltük.
Az óra végén a 158. oldal 2. feladatával -online beszélgetéssel- sikerült egy régi problémát rendezni két tanuló között. E gyakorlat végén elhangzott a várt mondat: „Megbocsájtok neked, már nem neheztelek rád.”.
Azt gondolom, ez nagyon pozitív hatással lesz a közösségre a továbbiakban.
A témát feldolgozva a gyerekek elindították hajójukat a megbocsátás szigete felé!