A mostani boldogság óra témája a megbocsátás volt. Fontosnak tartják a gyerekek. Párhuzamot vontak a megbocsátás és az elnézés kérése között. Az első sokkal erősebb érzelmi töltéssel rendelkezik. Elnézést kérni mindennapos dolog, viszont megbocsátani nehezebb. Beszeltünk a haragról, ami nehezíti a folyamatot, és arról az érzésről amikor a megbántott személy megbocsát és leesik az emberről a teher. Sajnos vannak olyan dolgok amelyek személyfüggők és máshogy látják. Ilyen a megcsalás például. Van aki ezt végképp nem tudja elviselni, és nincs visszaút. Alapjában véve fontosnak tartják a megbocsátást, mindkét rész felé felszabadító érzés. Minden emberi kapcsolat része a vita, a konfliktus és a megbocsátás képessége.

Az áprilisi boldogságóra témáját szándékosan nem mondtam el előre a diákoknak. Azt szerettem volna, hogy maguktól jöjjenek rá, mert úgy gondolom, ez is nagyon sokat elárul a tanulók szociális kompetenciájáról.
Az első kérdésem az volt: „Szerintetek van hibátlan ember?”. A válasz –szerencsére az volt- nem, nincs.
Ezután azt kérdeztem, hogy milyen hibákat tartanak más emberekben a legnagyobbnak?
A következő válaszokat kaptam: előítéletesség, hirtelen harag, empátia hiánya, egoizmus….
Azt gondolom, hogy a válaszaik tökéletesen lefedik a mai fiatalok legnagyobb problémáit, és a közöttük kialakuló konfliktusok leggyakoribb okait.
Majd azt kérdeztem, hogy az esetlegesen elkövetett hibáink milyen következményekkel járhatnak a kapcsolatainkban? Sokféle választ kaptam, többek között azt, hogy ilyenkor megbántjuk a másikat.
Ekkor azt kértem a fiúktól, hogy először mindenki írjon le röviden egy esetet, amikor megbántott valakit vagy őt bántották meg, majd azt is, hogy hogyan rendeződött az így kialakult helyzet.
Arra a kérdésemre, hogy: „Mit kell tenni, ha rájövünk, hogy megbántottunk valakit?”, szinte azonnal jött a válasz (bocsánatot kérni).
A következő kérésem az volt, hogy mindenki gyűjtsön 3 olyan esetet, amiért illik, illetve 3 olyat, amiért kell bocsánatot kérni.
Ezután azt kérdeztem, hogy hogyan tud tovább működni az a kapcsolat, barátság, amelyben az egyik fél megbántotta a másikat. Egyöntetűen azt felelték, hogy csak úgy, ha a megbántott fél megbocsájt. Ekkor elárultam, hogy ez a mai témánk.
Elmondtam, hogy azért indultam olyan messziről, mert azt gondolom, hogy megbocsájtani is csak az tud, aki maga is képes bocsánatot kérni. Mindenképpen szerettem volna, ha ezt a diákok is felismerik, és egyet is értetek ezzel a véleményemmel a fiúk.
Majd megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy „megbocsájtás”, és kértem, hogy írják le, hogy miért érdemes megbocsájtani, milyen előnyei vannak a megbocsájtásnak. Valamint azt is leírhatták, hogy mi az, amiről azt gondolják, hogy nem lennének képesek megbocsájtani. A válaszokat ezután megbeszéltük.
Az óra végén a 158. oldal 2. feladatával -online beszélgetéssel- sikerült egy régi problémát rendezni két tanuló között. E gyakorlat végén elhangzott a várt mondat: „Megbocsájtok neked, már nem neheztelek rád.”.
Azt gondolom, ez nagyon pozitív hatással lesz a közösségre a továbbiakban.

Áprilisban a megbocsátással foglalkoztunk. Az óra elején beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás, ki és miért szokott vagy tud megbocsátani. A téma felkeltette a fiatalok érdeklődését, de érezhetően nehézséget jelent számukra a megbocsátás, mert ilyenkor azt hiszik, hogy a másiknak lesz igaza, és ők maradtak „alul”. Fontos volt átbeszélni, hogy mit is jelent ténylegesen a megbocsátás, és hogy hány fajta megbocsátási nyelv létezik. Ez felkeltette kíváncsiságukat, így a teszt kitöltésére motiváltak voltak. Az osztály bocsánatkérő nyelve nagyon szórt, nem egységes. Megbeszéltük, hogy ez miért jelenthet nehézséget, és mit lehet tenni, hogy ez változzon, és meghalljuk mások bocsánatkérését, és ők is meghallják a mi bocsánatkérésünket.