Óvodánk a hatályos rendelkezésekhez igazodva április 19- től újra fogadja a gyermekeket, így a havi programot sikeresen beterveztem a heti tematikába. A Föld napján egy közös óvodai projektnapot szerveztünk, melybe beillesztettük Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért dalát is. Közösen festettünk egy nagy Földet csomagoló papírra, körbefogtuk, és így hallgattuk, és néztük meg a klipet. A gyerekek is meghatódtak, hatása alá kerültek a képeknek, dalnak. Nagyon meghitt pillanatok voltak.
A havi téma a Megbocsátás gyakorlása, a mindennapokban szinte naponta felmerül, mikor a gyerekek egymás közötti sérelmeiket segítek elsimítani. Pedagógiai munkámban fontosnak tartom, hogy segítsem kialakítani a gyermekekben azt a belső iránytűt, amivel majd ráéreznek, hogy mi a jó, és mi a rossz. Az ajánlott feladatok közül a Jácint gyakorlatot választottam, Készítettem papírból sárga jácintot, Boldog Dóra segítségével elmondtam a népi hagyományt ezzel kapcsolatban. Beszélgettünk, hogy kinek milyen sérelem van a szívében, ki okozta. Néhányan megosztották velünk. Alapjában véve békésen tudnak egymás mellett, illetve együtt játszani, szerencsére nagy konfliktusok nem alakulnak ki közöttük.
Boldog Dóra a Tündéri bocsánat című mesét hozta a gyerekeknek, amit síkbábokkal illusztrálva meséltem el. Közösen meghallgattuk a Ho’oponopono dalt is, és gyakoroltuk a „varázsigét”: „Sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.”
A jelen helyzetben, amikor a 3-4-5 éves gyermekeim a zárások miatt nagyon keveset voltak együtt társaikkal, szívesen vesznek részt a boldogság foglalkozásokon, már megismerik Dórát, várják, hogy milyen mesét hoz nekik.
Megbocsátás
Megbocsátás: szeretet.
„Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”
Megint ott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt. Távol egymástól, ugyan azokkal összezárva, ezért biztos, hogy konfliktusok nélkül nem ússzuk meg. Biztos vagyok benne: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még az is igaz, hogy: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz?
Sokszor megbántunk valakit, utána bocsánatot kérünk, utána olyan jó újra egymásra találni. egymást átölelni. Sajnos nem mindenki képes bocsánatot kérni, mivel úgy érzi, hogy neki van igaza. Talán nem vagyok egyedül ezzel, de én például egész életemben irigyeltem azokat, akik képesek arra, hogy ha megbántja őket valaki, és bocsánatot kér, könnyed mosollyal azt feleljék, “semmi baj”, majd tovább lépjenek, mintha mi sem történt volna.
Nem mindenki ilyen, valakinek időbe telik, hogy ki tudja mondani, “minden rendben”. Nagyon sok ember hosszan rágódik a sérelmeken, pedig tudja ezzel sem magának, sem a kapcsolatainak nem tesz jót.
Személyesen találkoztunk az osztályommal pár hét után és hallottam, hogy mennyi sérelem érte őket. Egymást hányszor megbántották, olyan jó volt kibeszélni és elnézést kérni a másiktól.
De mi történik a kevésbé ideális helyzetben? Amikor nem jön a bocsánatkérés? Vagy ha szeretnénk megbocsátani, de nem megy? Egyáltalán: mindent meg lehet, és kell is bocsátani? Erről beszélgettünk és a gyerekek szerint van olyan, amit soha nem lehet elnézni.
A bocsánatkérés gyakran olyan esetekben marad el a másik oldal részéről, amikor igazán súlyos sérelmeket követnek el.
Milyen érzés bocsánatkérés után? Legtöbb vélemény, hogy utána felszabadultnak, és nyugodtnak érzik magukat.
Kértem, hogy írják le kinek és miért bocsátottak meg legutóbb. A válaszokból látni, hogy számunkra apró sérelmek érték őket, ami mellet lehtet, hogy elmennének, ha „rendes” életet élhetnének. Az elején , ahogy már említettem a bezártság sok minden kihoz belőlünk.
Közeleg Anyák napja, ilyenkor a gyerekek mindent megtesznek, hogy ne haragudjanak rájuk. Pedig minden nap ezt kellene.
A sértő szó,
Mint a mérgezett nyíl, szíven szúr.
Ha szíven szúr,
Éget! Tátongó, nem múló sebet ejt.
Vérző sebet ejt,
Lelked fénye is kialszik, fáj nagyon.
Fáj is nagyon!
Hallgatsz, tűrsz… Őt szereted, váratlanul ér.
Oly` váratlanul ér,
Mert ő a mindened, a gyermeked.
Miért a gyermeked?
Neki mindig segítesz, tanítod, jót akarsz.
Csak jót akarsz…
Érte hála? – még köszönet se nincs.
Köszönet se nincs,
Bocsánatkérés sem jár, csak bántó szó.
A bántó szó,
Mint só, marja lelked, megkeseríti életed.
Ha megkeseríti életed,
Akkor is feltétel nélkül tovább szereted…
A Micimackó csoportban, elkészítettük együtt a sárga és fehér jácint virágokat. A megbocsátás virágát.
A héten történt, rossz cselekedeteket meg beszéltük, és az érintettek át adták a társaiknak a virágot és bocsánatot kértek tőle. „Sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek”!
Minden gyermek meg tudott bocsátani a társának.
A Katica csoportban, a téma feldolgozásához dudás Ágnes „Prücsök és a harag” című meséjének dramatizálását választottam. A mesét miután meg ismertük, el játszottuk a gyermekekkel és a történet befejezésére ők adtak ötleteket.
Másnap „Bocsánat napot” tartottunk a csoportban. Megbocsátás szimbólumokat színeztünk és a beszélgetés alkalmával, mindenki el mesélhette, ha valaki meg bántotta vagy, ha szeretne bocsánatot kérni valakitől a csoportban. El mondhatták a megbocsátás „varázsszavait” és a megbocsátás jeleket át adták társaiknak. Ezzel tudatosítva egymásban a bocsánatkérés és megbocsátás jelentőségét.
A Megbocsátás programelemet 2021. április 29.-én dolgoztuk fel a helyi nevelési programunkkal összhangban a Gomba csoportosokkal, az alábbi program szerint:
relaxációs gyakorlattokkal hangolódtak a témára a kicsik („Napraforgó”, „Éled a virág, hervad a virág”, a Boldogságóra CD zenéjére mindenki olyan választott testhelyzetben helyezkedett el, ahogyan neki a legkényelmesebb volt.) kezdtünk.
A relaxáció után megérkezett a csoportba Boldog Dóra, aki a Tündérekről hozott egy mesét az óvodásoknak.
A mese meghallgatása után beszélgettünk: ki mit csinálna, ha lenne egy varázspálcája.
Újabb zenehallgatást követően meghallgathatták a gyerekek Süni Simi történetét, melyet elbáboztam nekik. Annyira lelkesek lettek, hogy a bemutatásom után ők kezdtek el bábozni.
Végül a javasolt feladatlapokat közösen, zenehallgatás közben megoldhatták, kiszínezhették, illetve a kiszínezett szívet annak adhatták oda, akit a legjobban szeretnek. Az elkészült munkákat mindenki hazavihette.
A kevés idő ellenére sikerült a gyerekekkel feldolgozni a hónap témáját. A megbocsátáshoz tartozó mesét, ami a csoportunk fejlettségéhez jól illeszkedett, több alkalommal hallgatták, beszélgetőkörben kérdések segítségével felidéztük miről szólt, mi történt a tündér testvérekkel. Fontos feladatunk az óvodába az empatikus képesség fejlesztése, saját és mások érzelmeinek megismerése, próbálják beleképzelni magukat mások helyzetébe. A Simi süniről szóló bábozás nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét, utána kezükbe vehették a bábokat, eszközöket, folytatták a történetet. A következő napokban a szabad játékidőben újból eljátszották egy-egy jelenetét. A mesékkel megérezték a gyerekekkel a megbocsátás lényegét, jóérzés a kibékülés, ha szeretnek, újból játszanak velem. A foglakozás előtti napon piros papírból nyírhattak ki szívecskéket, amivel eljátszottuk a bocsánatkérést.
A foglalkozást lazító gyakorlatokkal kezdtük: „Körbe, körbe, karikába…”, Ó hangoztatása, „Domborítok, mint a cica…”. Utána meghallgattuk a már ismert, szép, megnyugtató hónap dalát, beszélgettünk a megbántás, megbántottság érzéséről, elmondták a gyerekek, ők mikor éreztek már ilyet. „Kivel fordult már elő, hogy valami rosszat tett és megbánta?” Nemcsak óvodai, otthoni történetek is előkerültek. Átkelhettek a megbocsátás szigetére kis hajókkal a hullámzó folyón, amikor kikötöttek a szigeten, elmondták a varázsszavakat: „Sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!” A szigetről „Szeretet szívecskékkel” érkeztek vissza az óvodába.
Ezek az élmények, a gyakorlás elindította a gyerekeket azon az úton, hogy a megbocsátás természetes szükségletté válhasson az életük során.
A megbocsátás gyakorlása
1. A téma bevezetése, megbeszélés
Mit jelent megbocsátani? Kit bántottak már meg? Hogyan tudott megbocsátani? Hogyan kérhetünk bocsánatot? Jobban érezzük magunkat, ha bocsánatot kérünk? Mit érzünk ilyenkor? Miért boldogít minket a megbocsátás és ha nekünk bocsátanak meg?
2. Mi jut eszedbe az idézetekről?
A tankönyv 213-215. oldalán található idézetekből mindenki kiválaszt egyet és elmondja, miért tetszik neki, miért azt választotta.
3. Történet megbeszélése
Babemba történet felolvasása, megbeszélése után kiválasztunk valakit és a leírásnak megfelelően elvégezzük a feladatot. Most nem tudunk körbe állni, hanem elmondjuk a jó cselekedeteit a kiválasztott tanulónak.
4. Szófelhő készítése közösen
A tanulók olyan szavakat mondanak, ami eszükbe jut a mai témáról, a megbocsátásról. Én beírom a szófelhőbe, majd elküldöm mindenkinek.
5. A hónap dalának meghallgatása
Bagdi Bella: Ho’oponopono
Fazekas József Általános Iskola
Az áprilisi témát újra az iskolában, közösen, több órában dolgoztuk fel. Nagyon örültünk, hogy nem képernyő előtt ülve kell megbeszélnünk a megbocsátás fontosságáról szóló gondolatainkat, hanem személyes találkozás során, egymás szemébe nézve mondhattuk ki a varázsszavakat: sajnálom; kérlek, bocsáss meg; köszönöm, szeretlek.
Az órát most is relaxációs gyakorlattal kezdtük. A tavaszra hangolódva a „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok” gyakorlatot végeztük el. Nagy szükség volt erre a másfél hónapnyi digitális munkarend miatt, mert a gyerekek kicsit zárkózottan kezdték az első napokat, „elszoktak” a közösségtől. Ezzel a gyakorlattal azonban megélhették a kinyílás, majd a nyitottság és szabadság érzését.
Ezután kiválasztottuk a hónap szimbólumát, ami a szív lett. Eköré építettük a feladatainkat.
Elsőként az osztály tanulóinak nevéből megalkottunk egy nagy szívet a táblára, majd a közepébe beleírtuk a varázsszavakat. Nagyon szeretnek a gyerekek az interaktív táblán „alkotni”, így ez már önmagában is boldogságot okozott nekik.
Ezután az online ötlettárból a Kőbe vésve című feladatot választottuk is és végeztük el. A gyerekek folyamatosan keresték a megfelelő köveket, majd elkezdődött az alkotás: ráfestettek a kőre egy szivecskét, ebből kiraktunk egy nagy szívet. Erről is az jutott eszükbe a gyerekeknek, hogy milyen jó, hogy újra együtt vagyunk, közösen alkothatunk, hiszen a sok kis szívből kialakított nagy szív mindenkinek tetszett, benne van mindenki munkája, mindenki szeretete. A kövekre ráírták még annak a személynek a nevét, akinek elmondanák a varázsszavakat, akitől bocsánatot kérnének, akinek megköszönnének valamit, vagy aki felé kimutatnák a szeretetüket. Néhányan (akik osztálytársaik nevét írták rá) át is adták a kiválasztott személynek a követ. Így a kimondott szó már kőbe lett vésve, tehát megmásíthatatlan, örök érvényű.
A téma lezárásához a hónap dalát választottuk. Ezt a dalt relaxálásra, élmények felidézésére, a varázsszavakkal kapcsolatos érzéseink megélésére használtuk.
A megbocsátás témájának feldolgozása után azt tapasztaltam, hogy gyakrabban hallani a közösségünkben, hogy „sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek”…