Kőbe vésve
Megbocsátás
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Online beszélgettünk az osztályommal a megbocsátásról. Korábban, etika órákon is volt már szó a szeretetnyelvekről. Ehhez hasonlítva, a megbocsátás különböző lehetőségeiről, fajtáiról, különböző emberi reakciókról volt szó. A beszélgetés végén közösen készítettünk szófelhőt. Kettő is készült, egy szép (galamb) és egy vidám (pezsgős poharak), a gyerekek karakteréhez, javaslataihoz igazítva. A szavakat ők adták meg, és közösen választottuk ki a formát, betűtípust, színeket. Az elkészült szófelhőket elküldtem a gyerekeknek messengeren keresztül.
A mi csoportunkban kiscsoport óta gyakoroltuk, gyakoroljuk a megbocsájtást. Nagyon kis lépésekkel, de mindig haladtunk egy kicsit előre abban, hogy a gyerekek ezt ismerjék, elfogadják. Segítséget adva annak aki megbántódot, és akinek a bocsánatát el kell, hogyí fogadja a másik fél. Minden konfliktus után, leültünk a sértett gyermekekkel és elmondták mi történt. Megbeszéltük, mi lett volna a helyes út. Már nagycsoportban hagyjuk a gyerekeket közös beszélgetésekre, próbáljuk megoldatni velük a történéseket, bocsánatkérést, megbocsátást. Mindig megbeszéljük, hogy ne legyen harag a szivünkben a másik ember iránt. Nagyon nehéz, hiszen miért is ne haragudnának egymásra egy-egy konfliktus után. Ezt folyamatosan tanítjuk, mintát adunk a gyermekeknek, egymásnak. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több gyermek érzi, hogy ha valamilyen szomorú esemény történik, nem hagyják magukra egymást, hanem a tetteikért vállalva a felelősséget, próbálnak bocsánatot kérni. Reméljük a gyermekeinket ezzel a folyamattal egy magasabb, értékesebb szintre juttatjuk, amit az életben is alkalmaznak majd.
Április a megbocsátás hónapja. A digitális oktatás során is fontos, hogy „online” elbeszélgessünk a tanulókkal erről. Én ezt etika óra keretein belül tettem a 7.A osztályos tanulókkal. Elbeszélgettünk arról, hogy a vírushelyzetben, (mikor sokat vannak otthon), még kiélezettebb a feszültség a családtagok és közöttük. Sokkal gyakoribb az, hogy megbántjuk szeretteinket, vagy épp ők sértenek meg akaratlanul minket valamivel. Kitaláltam egy egyszerű, de nagyszerű bocsánatkérési formát nekik. Tudjuk, hogy az édességet-sütit mindenki szereti és a szíveket is sokkal könnyebben „meglágyítja”.
Az volt a tanulók feladata, hogy készítsenek szív alakú „bocsi sütiket”. Az egyik sütire rá kellett írniuk, hogy bocsi… a másik szív alakú süti „üresen”, díszítetlenül maradt. A „bocsi sütit” olyan hozzátartozójuknak, családtagjuknak kellett odaadniuk, akit a közelmúltban valamivel megbántottak, megsértettek. A sima szív alakú sütit pedig olyan családtagjuknak kellett odaadniuk, aki őket bántotta meg valamivel a közelmúltban, de akinek már megbocsátottak. Ezzel szimbolizálva azt, hogy már „szent a béke”. Természetesen a sütik elkészítésénél a családtagok segítségét is kérhették, így egy nagyszerű közös program is lehetett ez a feladat. Másik alternatívaként azt beszéltük meg, hogy akinek nincs kedve sütit készíteni, az bármiből elkészítheti ezeket a szíveket. Az ő kreativitásukra bíztam. Voltak tanulók, akik gyurmából készítették el a „bocsi” szíveket, mások papírból készítettek gyönyörű alkotásokat.
A szívek elkészítése után, a következő órán megbeszéltük, hogy mennyire fontos a megbocsátás. Néha nagyon nehéz megbocsátani, hatalmas erő kell hozzá, de a megbocsátás gyógyító erő. Soha nem szabad haraggal lefeküdni a szívünkben, bármivel is sértettek meg minket. Fontos az, hogy bocsánatot tudjunk kérni, ha hibáztunk, megbántottunk valakit… és ugyanúgy az is fontos, hogy mi el tudjuk fogadni mások bocsánatkérését, nem szabad haragtartónak lenni.
Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos kis feladat volt ez a tanulók számára, örömmel készítették a szíveket… és ami a legfontosabb, meg tudtak bocsátani és bocsánatot tudtak kérni. Célom az, hogy erősítsem ezt a tudatot a gyerekekben, hisz jobb velük a világ, ha béke van!
AZ Értel-mező ábrát és témákat felhasználva angolul beszélgettünk a megbocsátásról. Mindenki kapott szót; vagy általános megállapításokat téve, vagy saját példát említve vettek részt a tanulók a beszélgetésben.
Majd megnéztük és megbeszéltük a rövid videót erről a honlapról:
https://www.pbslearningmedia.org/resource/transt.pd.forgiveness/young-peace-leaders-cultivating-forgiveness/
Házi feladatként pedig elkészítették a szófelhőt, ügyesen felhasználva az órán érintett témákban előfordult szavakat.
Április hónapban a boldogságórákat ismét online formában tudtam tartani. Bár az utolsó hetekben visszamehettünk az iskolába, a feladatokat otthon végezték el a gyerekek. A megbocsátás hónapja számomra a legnehezebb feladatok egyike. Talán azért mert nekem is van még bőven feladatom abban, hogy jól tudjam a megbocsátást gyakorolni. Ugyanakkor nagyon érdekes tapasztalataim lettek a gyerekek által. Sokkal érzékenyebbek, fáradtabbak, nem igazán érezték jól magukat az online tanulásban. Az egyik kislány napi szinten küldte nekem a szívecskét,mosolygós jeleket várva a találkozást.
Amikor arról beszélgettünk, hogyan kell kezelni ha megbántottak vagy ha megbántottunk valakit elérzékenyültek és a legtöbben az anyukájukat nevezték meg annak kapcsán hogy megbántották. Kérdésemre hogy mivel, vagy miért zömmel hasonlóan válaszoltak a tanulás miatt.
A szülők is fáradtak, nehéz nekik az otthon tanulás, a gyerekekkel nem úgy tudnak foglalkozni és ez feszültségekhez vezet. A gyerekek ezt pontosan érzik.
Az egyik feladat amit választottam a megbocsátás hajója. Papírhajókat készítettek és ráírták a varázsszavakat, mint „sajnálom,köszönöm,szeretlek”. Majd arra kértem őket tegyék vízre és engedjék el …..
Másik feladat a kőbe vésve. Köveket gyűjtöttek, megfestették és ráírták annak a nevét akitől bocsánatot szeretnének kérni.
A harmadik feladat amit közösen dolgoztunk fel egy versillusztráció. Tihanyi Tóth Kinga: Úgy szeretném versét beszéltük meg, arra kértem a gyerekeket, rajzoljanak vagy fessenek bármit ami eszükbe jut a versről.
Nagy izgalommal vártuk a boldogságóránkat, hiszen bő egy hónapig a vírushelyzet miatt nem találkozhattunk egymással. Április hónapja a megbocsátás hónapja.
Relaxációval kezdődött a boldogságóránk. Előre-hátra gurultunk, mint a hintaszék!
A hónap meséjét (Tündéri bocsánat) meghallgatva beszélgettünk a két tündérről és az ő tetteikről. Aztán elképzeltük, hogy mit csinálnánk, ha lenne varázspálcánk.
A prücsök és a harag c mese alatt minden kis pillangós elgondolkodott, és megállapítottuk, hogy nem jó haragudni senkire! Beszélgettünk arról, hogy harag esetén a testünkben is rossz érzéseket tapasztalunk.
Majd egy kalandos utazásra indultunk Hawaii szigetére, ahová a hónap dalával a Ho’oponopono -val érkeztünk. Megismerve a történetet, együtt mondogattuk a 4 varázsszót: Sajnálom, Kérlek, bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek!
A „Jön a szörnyi” játék során sokat kacagtunk, de igazán ügyes volt mindenki, hiszen a szörnyi senkit nem kapott el, mindenki jól eltudta mondani a varázsszavak egyikét.
A zárókörben újra önfeledten táncoltunk a kedvenc dalunkra.
Az érdeklődő gyerekekkel még kiszíneztük a megbocsátás varázs szavait.