Áprilisban a megbocsátás havi témát dolgoztuk fel boldogságóránkon. Egy beszélgetőkörrel kezdtünk, ahol egy-egy sérelmet, egymás megbántását kezdtük el kibogozni, megbeszélni. Szituációs gyakorlatokkal szemléltettünk néhány olyan helyzetet, amikor valaki megsérti a másikat. Ezzel próbáltuk szemléltetni, hogy milyen rossz és bántó tud lenni, ha valaki a másikat sértegetni, bántja szavakkal. A tudatos megbocsátás elemeit vettük segítségül amikor a nehéz helyzeteket igyekeztünk megfejteni. Az óra tartalmas volt, tele csupa olyan helyzettel, mellyel napi szinten találkoznak a gyerekek, csak sokszor oda sem figyelnek szavaikra, cselekedeteikre.
Megbocsátás
Egy igazi barát megbocsát.
A boldogságórák célja a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatának elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, társadalmi beilleszkedésük elősegítése. A program módszertani tárháza támogatja olyan, a tanulók életében nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a mértéktartás, az együttérzés, segítőkészség és a tisztelet, megbocsájtás. A felsorolt beállítódások kialakítása kihat egész felnőtt életükre, és elősegíti kapcsolataik eredményes alakulását.
Lehetőségünk volt egyéni esetek megbeszéléseivel élményt szerezni arról, hogy mit jelent és mit nem jelent a megbocsájtás. Valamint arról, hogy mi segíthet a helyzetek során akaratlanul megjelenő rossz érzések elengedésében.
Megismerkedtünk az empátiajáték lényegével: fontos, hogy bele tudjuk élni magunkat a másik ember lelkivilágába.
Megbeszéltük a gyerekekkel mi történik akkor, amikor megbántunk valakit. Hogy érezzük magunkat olyankor, ha megbántottak, vagy mi bántottuk meg a másikat. Szerepjáték során eljátszottunk egy jelenetet is, amelyben megjelent egy békítő kis angyal és segített a társaknak kibékülni. Ezután technika órán a gyerekek egy angyalkát készíthettek és az óra végén átadhatták egymásnak, ha úgy érezték, hogy valamivel esetleg a tanév során megbántották egymást és szeretnék kiengesztelni a másikat. A varázsszavakat is egy kis mondóka segítségével megtanultuk, így nem felejtik el, hogy mit kell tenni legközelebb, ha valakit véletlenül megbántunk.
„Ha valakit megbántottál, akit nagyon szeretsz.
Meséld el a szíved súlyát, könnyebb lesz neked.
Ő pedig majd mosolyogva ölel át téged,
Veled örül majd, mert nagyon szeret téged,
S ezentúl, ha megbántod a másik szívét,
a varázsszavakat elmondani ne feledd:
Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!”
Osztályfőnöki óra keretében csoportokban dolgoztuk fel a megbocsátás témakört. Kinek tudunk, mikor, mit megbocsátani?Van-e olyan, amit nem tuddunk megbocsátani?
Az egyik legnehezebb témával, a megbocsátással foglalkoztunk áprilisban.
Először is a boldogság fogalmát fejtettük ki. A gyerekek kaptak egy színezős lapot, melyen a boldogság minden betűjére volt megjelenítve egy-egy kifejezés. Ezeket a szavakat értelmeztük.
Ezután olyan eseteket idéztünk fel, amikor valaki megbántotta a másikat, sérelmet okozott neki. Beszélgettünk arról, mennyire nehéz volt a megbocsátás, milyen sérelmeik vannak. Akinek volt sérelme, elmondta a másiknak. Ezután társasoztak, játszottak, vidáman telt el a nap.
A Ho’oponopono című dal meghallgatásával kezdtük, és megkértem őket,hogy figyeljék a dalban felbukkanó varázsszavakat.
Sikerült is megtalálni a :”sajnálom,bocsáss meg,köszönöm,szeretlek” szavakat.Megbeszéltük,mikor szoktuk használni,ekkor felmerült a megbántás is.
Elmeséltem nekik egy történetet, a „Sok krumplid van?”címmel, óvodásokra átköltve.Ez a történet kiemeli,hogy nem szabad sokáig haragudni valakire,mert az nyomja a lelkünket.
Kört alakítottunk,és valakit elvarázsoltunk „zombivá”,bekötöttem a szemét,megforgattam,és aki felé elindult,ki kellett mondania a varázsszavak egyikét.
Ha nem sikerült,ő változott zombivá.
Persze volt,aki szándékosan akart zombivá változni,nagyon élvezték ezt a játékot!
Ehavi témánkba belevontam az édesanyákat is, hiszen ki is bocsátana meg többször a kis csínytevésekért, mint az édesanyánk. Naponta történnek apróbb kis dolgok, félreértések, rosszul megfogalmazott mondatok, amiket nem is biztos, hogy szándékosan mondunk, vagy csak később ébredünk rá, hogy ezt nem jól fogalmaztuk meg. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ilyenkor ők mit szoktak tenni, hogy oldják a rossz élményt az édesanyjukban. Nagyon lelkesen gyűjtötték össze a bocsánatkérő szavakat, ám hozzá tették azt is, hogy nem csak szavakkal, de gesztusokkal, mimikával, hangsúllyal is kísérhetjük. Érdekes volt, hogy a gyermekeink számára a bocsánatékérés nem csak feloldja, de el is tünteti az általuk okozott történést, több példára volt szükség ahhoz, hogy megértsék, hogy csak oldja a feszültséget, amit tettünk, az megmarad.
Számos tüske került elő a beszélgetés során a gyermekekből, melyet ez alkalommal megpróbáltunk oldani, a bocsánatkérésnek több formáját használva, jelképekként kis szívecskékkel. Volt olyan kisgyermek, aki szavak nélkül kért bocsánatot, volt olyan, aki csak szavakkal, a legtöbben érintéssel, öleléssel és szóval tették meg. Megbeszéltük, hogy mindannyian mások vagyunk, más módon tudjuk elmondani a varázsszavakkal a mondanivalónkat.
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
A megbocsátás témájának feldolgozását a segédanyagban található 9 képpel kezdtük. Mindenki kiválasztotta azt a képet, amely számára leginkább kifejezi a megbocsátást. Megbeszéltük, hogy ki, miért éppen azt választotta, milyen érzéseket kelt benne a kép. Néhányan saját történetet is megosztottak. Szó volt arról, hogy nem mindig könnyű megbocsátani, de ha megtörténik, milyen felszabadító érzés.
A magunknak való megbocsátásról is beszélgettünk és gyakoroltuk is az alsós anyag javaslata alapján. (https://www.youtube.com/watch?v=h1lD9qCVXPA)
Elénekeltük Bagdi Bella: Ho’oponopono dalát, „ízlelgettük” a sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek varázsszavakat.
Az áprilisi boldogságóra témáját a beporzók, a méhek témahét köré csoportosítottuk. A homok víz asztal segítségével egy terepasztalt hoztunk létre, közösen a gyermekekkel virágokkal ültettük be, újra hasznosított dobozból méh kaptárt készítettünk, majd méhecskés síkbábokat is alkottunk hozzá.Megbeszéltük, hogy mennyire fonosak életünkben a méhek, valamint azt is, hogy a méhecskének meg tudjuk bocsátani, ha esetleg megcsíp minket, remélhetőleg nem vagyunk a méh csípésre allegiások és a méhecske ilyenkor elpusztul, ha valakit megcsíp. A gyermekek kis filmet láthattak a méhecskék életéről a méz készítésének folyamatáról, a méz fontosságáról az egészségmegőrzés folyamatában.A Morgós medve és a szorgos méhecske c. mese meghallgatása során még érthetőbbé vált számukra a megbocsátás, mint bolodság fokozó cselekedet.