A megbocsátás téma egy igen nehéz téma még a felnőttek világában is, hát még a gyerekekében. A felnőttek sem tudnak sokszor azonnal megbocsátani, hanem csak dédelgetik a sérelmeiket, ahelyett odamennének a kérdéses személyhez és megbeszélnék egymással, hogy az adott helyzetben, miért viselkedtek úgy, ahogy. Ha ezt a felnőttek tisztáznák egymással, nem lennének sértődött, haragos emberek. Ezért kell a gyermekeknek megtanítani a sértettség, a harag kezelését, a megbocsátás fontosságának szerepét. Meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy ha olyan dolog történik vele, ami neki nem tetszik, akkor merjen szólni, beszélni és kiállni és elmondani a saját érzéseit, hogy az a másik fél is tisztában legyen vele, hogy most megbántotta az egyik felet. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy ne bántalmazással védjék meg önmagukat, hanem a szavaikkal. A szavak az önvédelem fegyverei. El lehet mondani úgy a másik félnek, hogy mindenben csak a másik felet hibáztatjuk, ami nem szerencsés, mert akkor annak kölcsönös sértődés lesz a következménye. Hanem meg kell tanítani a fiatalokat, hogy a saját érzéseiket mondják el a másik félnek, hogy az együttérzéssel, beleérző képességével át tudja élni a másik helyzetét, gondolatait, érzéseit. Ezáltal ő is megtanulja, hogy csak úgy szabad cselekedni, ahogy a másiktól is elvárom, hogy velem cselekedjen.
A megbocsátást és a bocsánat kérést is tanítani kell, mert mindenki válhat egy helyzet elszenvedőjévé vagy a helyzet uralójává. Fontos a gyermekeknek azt is megtanítani, hogy érezzék meg, amikor a másikat megbántják. Legyen érzékük rá és akkor tudjanak bocsánatot kérni. A másik helyzetben pedig amikor elszenvedik a bántást, akkor legyen bátorságuk kiállni magukért és önmagukat megvédeni. Ez egy nagyon nehéz feladat, de pedagógusként ezt megtaníthatjuk a gyerekeknek, akkor sokkal tisztább lelkű és nyugodtabb, békésebb nemzedéket fogunk felnevelni. Ez szép és nemes feladat, hogy ezáltal egy egészségesebb és boldogabb generáció nőjön fel.
Bagdi Bella zenéje volt a kezdeti relaxációs zene, amelyet a gyermekek a földön tornaszőnyegeken fekve hallgattak végig. Voltak, akik becsukták a szemüket és úgy hallgatták ezt a szép zenét. Lassan ültek fel, hogy az elhangzott szavak még ott csengjenek a füleikben. Miről énekelt az énekesnő? Mit mondott? „Azt, hogy sajnálom.” „Kérlek, bocsáss meg.” „Szeretlek.” Mikor mondunk ilyet? Ha megbántunk valakit.
Egy kis óvodás hogyan tudja a megbántani a másik kis társát? Hoztam nektek képeket, amit kiosztok és arról beszéljetek nekünk. A gyerekek egyenként felálltak és a mágneses tábla mellett mondták el, hogy mit látnak a képen. A képek kiosztásánál figyeltem arra, hogy olyan képet adjak egy- egy gyereknek, akire jellemző az a cselekvési forma. Ezek rossz cselekedetek voltak, amit aztán feltettek a táblára. A gyerek mondta el, hogy megbántották egymást a gyerekek és kinek kell bocsánatot kérnie. Ezek a képek és a közös megbeszélés jó alkalom volt arra, hogy a gyermekekben elinduljon az a gondolat, hogy mit kell tennem, ha megbántok valakit és mit kell tennem, ha engem bántanak meg. Azóta is átszövi a mindennapjainkat ez a tanulás, ez a tanulság, amit akkor ott megtanultunk. Minden helyzetben mindenki elmondja, hogy ő mit érez és ezt hogyan tudják helyrehozni, bocsánatot kérni, hogy újra tudjanak jókedvűen együtt játszani.
Aztán megkérdeztem, ki szeret bocsánatot kérni és ki szeret megbocsátani? A jelenlévő gyerekek fele ide nyújtotta a kezét, a fele pedig oda. Azt gondolom, hogy a gyermekekben mindkét fél helyzetét be kell mutatni, mert akkor tudja majd a helyzetet megfelelően kezelni. Szép és nemes feladat ezt a megbocsátás erősségét a gyermekeknek megtanítani.
Ezt követően egy mesét mondtam nekik, az „Egyszemű, kétszemű, háromszemű” történetét, amelyben nagyon hamar rájöttek, hogy kinek kell bocsánatot kérni. Az egyszemű és a háromszemű hogyan tudták volna a különlegességüket kihasználni az életben? Csodás válaszok születtek: „Keresniük kellett volna ugyanolyan egyszemű és háromszemű fiúkat, mint amilyenek ők voltak.
Végezetül kiszínezték a megbocsátás jelét, amit a boldogság várunk 8. fokára felragasztottunk.

A boldogságóránkon a „boldogság kövei” segítettek nekünk a megbocsátás és az elengedés fogalmát megérteni, melyet végül a gyerekek hazavittek és a szülők segítségével elhajították jó messzire, így engedték el a problémákat, a bánatot, ami foglalkoztatta őket.
Minden reggel a Bagdi B: Napindító jó reggelt c. dalával kezdtük a napot, melyhez olykor relaxációs zenét is hallgattunk. Az anyák napi műsorunk egyik eleme lett a „Nap, nap fényes nap…” c. versike, mely segített a megnyugvásban és a megbékélésben. A „boldogság kövek” színesre festése pillanatnyi érzéseket takart, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk. A színek jelentését már előtte átbeszéltük a gyerekekkel. Megfogalmazták, kinek milyen bánata van, mi az, amit egyedül nem tud megoldani, segítettünk egymásnak a megoldásokban.
Egy nagy kartonra rajzolt szívre helyeztük a köveket, melyek egy nagy szív részeseivé váltak, egymásba fonódva, egymást erősítve a bajban is. A végén a mindent megoldó baráti ölelés zárta a beszélgetésünket, mely minden bajra gyógyír volt. Feladatként tűztem ki a gyerekeknek, hogy vigyék haza az általuk festett követ és jó messzire dobják el, így engedjék el a rossz dolgokat és leljenek nyugalomra. Kértem, hogy készítsenek fotókat is. Hatalmas meglepetés ért, mert a szülők folyamatosan küldték az elkészült fotókat és videófelvételeket a feladat végrehajtásáról. Boldog vagyok, hogy ilyen rövid időn belül is sikerült a témát feldolgozni és hálás vagyok, hogy ezen szülők gyermekeinek is én lehetek az óvó nénije.

A megbocsátás jegyében telt az április hónapja a tekerőpataki óvodában. Sokat sétáltunk, miközben a gyerekeknek lehetőségük volt megcsodálni a megújúló természetet és kiválasztani egy számukra fontos természeti elemet pl. madárfészek, virág, fa vagy éppen egy kis hangya, amelyet le is rajzoltak. Ezekhez fűződő bocsánatkérő szavaik a legőszintébben hangzottak:
-Bocsánat hangya, hogyha rádléptem! -Igérem fecskefióka, hogy visszateszlek a fészekbe! Ezekhez hasonló ígéreteket tettek a gyerekek, ezután pedig testbeszéddel jelenítettek különböző bocsánatkérési formákat. A megbocsátás tánca tetszett nekik a legjobban, amelyben a klaszzikus zenék által élhettek meg különböző hangulatokat. Egy kislány meg is fogalmazta, az igazi felszabdulás élményét: Úgy érzem magam ,mint egy pillangó.

Megtanultuk Ha valakit megbántottál verset és a gyermekek kiszínezték a hozzátartozó színezőt. A Tündéri bocsánat mese után megbeszéltük a Bocsánat szónak a jelentését. Ki miért kér bocsánatot és hogyan kell megbocsájtani?
Játszottuk a Jön a Zombi játékot miután átbeszéltük a varázsszavakat. Köszönöm, Bocsánat, Sajnálom, Szeretlek, Kérlek!