A téma bevezetéséhez Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című szerzeményét játszottam le a gyerekeknek. Megörültem, hogy egy-két kisgyermeknek ismerősek voltak a dallamok. Kíváncsi voltam, mit mond a gyerekeknek ez a dal. Ügyesen megfogalmazták, ha valakit megbántunk, bocsánatot kell kérni. De mit is jelent igazából megbocsátani? Nehéz feladat.
A csoportunkban is előfordult már, hogy egy kisgyerek tönkretette társa játékát, vagy belefirkált a rajzába. Ilyenkor az első gondolatuk általában az, hogy visszaadják ugyanazt a fájdalmat a másiknak, amit kaptak. Ez azonban nem megoldás! Segítségül egy Mérges torta elnevezésű pozitív fegyelmezési módszert alkalmazok. A táblán olyan tevékenységek láthatók, melyek segítenek megnyugodni a gyerekeknek. Pld.: birkózás, táncolás, éneklés, nagy ölelés, kiabálás, ugrálás… stb. Ha az ovisaim közül valaki dühös, elkeseredett, bátran használja a Mérges tortát! Választ egyet az imént felsorolt tevékenységek közül, amelyik számára szimpatikus és a mérge már el is szállt. A nyugodt állapot elérése után jöhet a konfliktus megbeszélése, majd (szükség esetén) az őszinte bocsánatkérés és megbocsátás. Csoportunkban remekül működik ez a módszer.
A gyerekeket arról is kérdeztem, hogy ki az, akinek megbocsátottak, és nekik ki bocsátott már meg? Többen meséltek arról, hogy megbántották szüleiket valamilyen cselekedettel, mondattal. Sokan beszéltek társaik által elkövetett bántásokról 🙂 . (Elvette…, Nem engedte…, Azt mondta, hogy…)
A beszélgetés után elővettem a Boldogságóra könyvet és elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét. A következő kérdésre vártam a választ óvodásaimtól: Ha lenne egy varázspálcád, mint a tündéreknek, mit tennél vele?
Ha lenne egy varázspálcám:
– Egy tündérré változnék és akkor mindig velem lenne a varázspálca és csak repülnék, repülnék…
– Elvarázsolnám magam.
– Nyuszikat varázsolnék, több nyuszit. Egy lányt és egy fiút, hogy aztán egybekeljenek és legyenek kisnyulaik.
– Varázsolnék egy motort és azzal mennék.
– Odaadnám anyának.
– Életre kelteném a plüssöket.
– Varázsolnék egy unikornist.
Megcsináltuk a munkafüzet feladatai közül néhányat, megtanultuk a megbocsátás mondókát is.
Fokozottabban odafigyelek arra, hogy a gyerekek (és én is 🙂 ) gyakrabban használják, használjuk a megbocsátás varázsszavait!

Megbocsátás gyakorlása

A foglalkozást csoportban történt szituáció átbeszélésével kezdtük. gyermekek közötti civakodásnak voltam szemtanúja, mely játékeszköz birtoklása miatt alakult ki. A konfliktus kezelésében a gyermekeknek segítségére voltam, sőt ötletet is kértem a többi gyermektől. A jó megoldás hatására a konfliktusban résztvevő gyermekek megbékéltek és bocsánatot kértek egymástól.
Felajánlottam, hogy elmesélem a tündéri bocsánat című mesét, mely nagyon elgondolkodtatta őket. Azt nem tudták felidézni, hogy Ők kiknek bocsátottak meg és miért, viszont arra jobban emlékeztek, hogy nekik ki bocsátott meg, ha „rossz fát tettek a tűzre”. Sok-sok ilyen történetet meséltek el. A mese után feltettem a könyv kérdéseit, a varázspálca birtokosai szinte mind a családjában szeretette volna használni a csodatevő pálcát. Végül a „Kinek adnál szívecskét?” kérdésre is gyakori volt a családi szituáció felelevenítése. Anyák napjára készülve szívesebben rajzoltak családtagokat a kérés kapcsán.
Varázsszavakat gyakran alkalmazzuk, még sokszor fordulnak elő konfliktus helyzetek, viszont kevesebb az agresszív megoldási mód alkalmazása csoporton belül.

A megbocsátás gyakorlása nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Nem rég tértünk vissza a lezárást követően az óvodai életbe, mely telis – teli van konfliktussal, feszültséggel. Ezáltal újra gyakoroltuk, játszottuk, hogy a mi kis csoportunk egy kicsi család ahol mind szeretjük egymást és nem csapunk oda a másiknak nem vesszük el a játékot egymástól….. Tudatositva azt a gyerekekben hogy nem vagyunk egyformák, de mindenki fontos úgy fogadjuk el ahogy van. Mindezen érzelmek megerősítése mellett készültünk a FÖLD NAPJÁRA. Kasiroztunk, festettünk, énekeltünk, verseltünk.