Megbocsátás

Tündéri Bocsánat

Megbocsátás gyakorlása

A foglalkozást csoportban történt szituáció átbeszélésével kezdtük. gyermekek közötti civakodásnak voltam szemtanúja, mely játékeszköz birtoklása miatt alakult ki. A konfliktus kezelésében a gyermekeknek segítségére voltam, sőt ötletet is kértem a többi gyermektől. A jó megoldás hatására a konfliktusban résztvevő gyermekek megbékéltek és bocsánatot kértek egymástól.
Felajánlottam, hogy elmesélem a tündéri bocsánat című mesét, mely nagyon elgondolkodtatta őket. Azt nem tudták felidézni, hogy Ők kiknek bocsátottak meg és miért, viszont arra jobban emlékeztek, hogy nekik ki bocsátott meg, ha „rossz fát tettek a tűzre”. Sok-sok ilyen történetet meséltek el. A mese után feltettem a könyv kérdéseit, a varázspálca birtokosai szinte mind a családjában szeretette volna használni a csodatevő pálcát. Végül a „Kinek adnál szívecskét?” kérdésre is gyakori volt a családi szituáció felelevenítése. Anyák napjára készülve szívesebben rajzoltak családtagokat a kérés kapcsán.
Varázsszavakat gyakran alkalmazzuk, még sokszor fordulnak elő konfliktus helyzetek, viszont kevesebb az agresszív megoldási mód alkalmazása csoporton belül.

4080 Hajdúnánás, Magyar utca 104

A megbocsátás gyakorlása nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Nem rég tértünk vissza a lezárást követően az óvodai életbe, mely telis – teli van konfliktussal, feszültséggel. Ezáltal újra gyakoroltuk, játszottuk, hogy a mi kis csoportunk egy kicsi család ahol mind szeretjük egymást és nem csapunk oda a másiknak nem vesszük el a játékot egymástól….. Tudatositva azt a gyerekekben hogy nem vagyunk egyformák, de mindenki fontos úgy fogadjuk el ahogy van. Mindezen érzelmek megerősítése mellett készültünk a FÖLD NAPJÁRA. Kasiroztunk, festettünk, énekeltünk, verseltünk.

A megbocsátás gyakorlása

Nehéz ügy a megbocsátás, hiszen sokszor bánt, fáj a múlt. De ahhoz, hogy ezt ne görgessük tovább és ne ez határozza meg a mindennapjainkat, tennünk kell valamit!
Mindannyiunknak más-más füle van arra, hogy meghalljon egy őszinte bocsánatkérést – ezért is fordulhat elő, hogy egyik-másik bocsánatkérő szót nem hiszünk el és tovább dédelgetjük sérelmeinket.
Megkértem a gyerekeket, hogy írjanak egy levelet maguknak, másnak, megbocsátásról, vagy bocsánatot kérésről.
Íme egy részlet:

„Bocsánatot szeretnék kérni azért, mert nagyon sokszor csak a saját fejem után megyek, és butaságokat csinálok, annak ellenére, hogy te mindig elmondod nekem, hogy amit csinálok az nem jó. Sajnálom, hogy az ilyen helyzetekben nem hallgatok rád, pedig mindig tudom,a végén úgyis igazad lesz a dolgokkal kapcsolatban, hiszen mindenkinél jobban ismersz. Bocsánat azért is, mert sokszor ok nélkül kiabálok veled pedig tudom, hogy nem érdemled meg, mivel te csak nekem akarsz jót, még akkor is, ha számomra abban a helyzetben nem úgy tűnik. Egy szóval bocsánat azért, mert sokszor önfejűen viselkedem.”

A távolságot, mint üveggolyót

A hosszú covid-szünet miatt 04.19-én találkozhattunk a bátrabb gyerekekkel újra az iskola falain belül. Az online találkozásokat csak kevés családban tudták megoldani. Inkább messengeren érkeztek a házi feladatok megoldásai. Azoknál, akik ezt sem választották, bizony van lemaradás. Látszik a személyes találkozásunk hiánya. Akinél indokolt volt, most sem jött iskolába. Nagyon családias légkörben teltek a napok.A Köbe vésve feladatot mi az udvaron álló betongarázs falára rajzolva végeztük el. Filmet néztünk maszkban. Virágokat, dughagymát ültettünk gondolva azokra is, akik nincsenek velünk ezekben a napokban a pandémia miatt. Még a relaxálás is könnyebb volt így. Persze az új hintát és az udvari játékokat semmi nem múlhatta felül. Örömmel vették birtokba a tanórák közötti szünetekben a gyerekek.

Megbocsátás

Mindenkivel előfordul, hogy néha megbánt valakit vagy őt érti apróbb sérelem. Ezekről a helyzetekről és megoldásairól beszélgettünk ebben a hónapban. Szerencsére a harag hamar elszáll, a szeretet megmarad a gyerek szívekben. Készítettünk papírrepülőt és vele együtt szélnek eresztettük a sérelmeinket. A szeretet jegyében szívecskéket gyártottunk egymásnak.

Megbocsátás

„Egyetlen út van: a megbocsátás. Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”

Bach Kata

Megbocsátás

„Egyetlen út van: a megbocsátás. Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”

Bach Kata

A megbocsátás akkor az igazi, ha a saját békénkről szól

Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy másik embernek kisebb-nagyobb sérüléseket okoz. Ideális esetben egy ilyen sérülést bocsánatkérés, majd megbocsátás követ.A megbocsátás olyan téma, amiről rengeteget hallhatunk. Elsősorban azt, hogy ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket.
Vajon hogyan tudnánk könnyebben megbocsátani másoknak? Hogyan tehetünk szert empátiára azokkal szemben, akik megbántottak bennünket?ezekre a kérdésekre kerestük ebben a hónapban a választ.
Vittünk be a terembe Jácintot és megbeszéltük hogy a megbocsájtás virága e kis növény. Megbeszéltük hogy ezzel bárkitől bocsánatot kérhetünk, ha megbántottuk vele.
Megismerkedtünk a Prücsök és a harag meséjét!
Beszélgetőkör alkalmával megbeszéltük hol érezzük a testünkben a haragot amikor valaki megbánt bennünket.
Eldobtuk a köveket az udvaron és megbeszéltük hogy így kell kidobni a haragot és sérelmeket az életünkből is.
Elkészítettük a könnycseppet is. Belerajzoltak olyan sérelmeket amikor valaki megbántotta őket vízzel teli edénybe tetük. Az idő a szellő a nap melege mind segített abban hogy a fájdalom könnyei felszáradjanak.
„Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.”

«‹ 229 230 231 232›»
‹