Ebben a hónapban több alkalommal is tartottunk Boldogság órát. A választható feladatokat nagyon ötletesnek találtam, a mesét szintén. Nagyon elnyerte a gyerekek tetszését is.
Elkészítettük a Gyurma arcokat, volt, aki teljes emberkét (saját magát) készített, utána szépen el tudták mondani, hogy kié milyen hangulatot tükröz. Nemcsak a saját maguk által készítettet elemezték ki, hanem megpróbálták másét is.
A Föld napját természetesen mi is megünnepeltük, egyúttal részt vettünk az „Énekelj a Földért!” kezdeményezésben is. A gyerekek a Föld színeinek megfelelő ruházatban jöttek oviba, és kivetítőn megnéztük, meghallgattuk Bagdi Bella erre az alkalomra ajánlott dalát is. A gyerekek örömmel táncoltak, mozogtak rá.
A „Szeretetgombóc” annyira elnyerte a tetszésüket, hogy mindenki akart lenni „töltelék”. Óvodánkba, így csoportunkba is nagyon sok hátrányos helyzetű kisgyerek jár. Nekik tényleg nagy szükségük van a szeretetre. Napi szinten igénylik az öleléseket, a simogatást, a dicséreteket.
A mese után készítettek „bocsánat pipacsot”, amit az ajtónkra is kitettünk, hogy emlékezzenek rá, ki miért kapta és készítette. Utána természetesen hazavihették.
Megbocsátás
Ebben a hónapban több alkalommal is tartottunk Boldogság órát. A választható feladatokat nagyon ötletesnek találtam, a mesét szintén. Nagyon elnyerte a gyerekek tetszését is.
Elkészítettük a Gyurma arcokat, volt, aki teljes emberkét (saját magát) készített, utána szépen el tudták mondani, hogy kié milyen hangulatot tükröz. Nemcsak a saját maguk által készítettet elemezték ki, hanem megpróbálták másét is.
A Föld napját természetesen mi is megünnepeltük, egyúttal részt vettünk az „Énekelj a Földért!” kezdeményezésben is. A gyerekek a Föld színeinek megfelelő ruházatban jöttek oviba, és kivetítőn megnéztük, meghallgattuk Bagdi Bella erre az alkalomra ajánlott dalát is. A gyerekek örömmel táncoltak, mozogtak rá.
A „Szeretetgombóc” annyira elnyerte a tetszésüket, hogy mindenki akart lenni „töltelék”. Óvodánkba, így csoportunkba is nagyon sok hátrányos helyzetű kisgyerek jár. Nekik tényleg nagy szükségük van a szeretetre. Napi szinten igénylik az öleléseket, a simogatást, a dicséreteket.
A mese után készítettek „bocsánat pipacsot”, amit az ajtónkra is kitettünk, hogy emlékezzenek rá, ki miért kapta és készítette. Utána természetesen hazavihették.
A megbocsátás gyakorlása
A hónap témája felnőtteknek is nehézséget jelentő kihívásra szólít. Csoportunk fiataljai már elegendő élettapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy a megbocsátást fontosnak, szükségesnek, de nehezen teljesíthetőnek lássák. A kezdeti foglalkozásokon a ráhangolódásban ezért együtt próbáltuk elhinni, hogy képesek vagyunk bárkinek megbocsátani, és még akkor is mi járunk jól, mert a neheztelés kihat az egészségünkre. Ki ne szeretne testi, lelki és szellemi egészségben élni? Így hát tennünk kell érte.
A megbocsátás fontosságának tisztázása után összegyűjtöttük azokat az általános sérelmeket, amelyeket nehéz megbocsátani. Több sérelem hangzott el, a legtöbb a családot vagy baráti, szerelmi kapcsolatot érintett, amikor egy igen nehéz, de fájdalmasan aktuális téma jelent meg. Mi van azokkal, akik háborúban bántanak másokat, minket vagy a családunkat? Az életünkre törnek, megkínozzák vagy megölik a rokonainkat, barátainkat? Hogyan lehet ilyen embereknek megbocsátani? Egyrészt megható volt a fiatalok őszintesége, amivel legmélyebb félelmeikről tudtak beszélni, mert ez bizalmi légkört feltételez, másrészt nagyon nehéz volt visszajutni az eredeti alapálláshoz, miszerint a megbocsátás elsősorban a megbocsátónak hasznos. A megbocsátással erkölcsileg nem legalizáljuk a másik tettét. Abban valamennyien meg tudtunk egyezni, hogy a téma még számunkra elméleti, és visszatérhetünk saját tapasztalati példáinkhoz, mert jelen helyzetünkben így jutunk előbbre.
A következő alkalommal a megbocsátás gyakorlati formáit jártuk körül. Visszaemlékezve a gyermekorra, hogyan bocsátottak meg nekünk a szüleink? Ahol nem volt kialakult családi hagyománya a megbocsátásnak, ott honnan lehetett tudni, hogy már nem haragszanak ránk?
A gyakorlat másik oldala: mi hogyan bocsátunk meg másoknak? Van-e összefüggés vagy hasonlóság a családi szokás és a személyes gyakorlat között? Megállapítottuk, hogy van, de inkább a családi gyakorlatban használatosak az onnan hozott „rítusok”, a baráti kapcsolatokban kevésbé érthetőek.
A „szeretetgombóc” sikert aratott a csoportban, de azért nem mindenki akart „töltelék” lenni. Az autizmusban érintett fiataloknál csak javasoltam a gyakorlatot, szívesebben is maradtak a gombóc szélén vagy távolabb.
A „Bőrönd” gyakorlatban a fiatalok összeírták kis és nagy sérelmeiket, csalódást, rossz élményeiket, többeknél nagyon sok cipelnivaló akadt. A végén egy általunk kitalált rítussal összegyűrték és bedobták a terem közepére állított papír-szelektív kukába. A határozott összegyűrés, sőt papírtaposás után látványos volt a megkönnyebbülés valamennyiüknél.
A „Vonaljátéknál” a csoportra szabott kérdéseknél meglepődtek egymás válaszain. Több megbocsátással kapcsolatos téma is előkerült. Van, aki a családjában évek óta tartó neheztelést tapasztal, míg mások a napi szintű megbocsátást gyakorolják inkább.
A csoporttal úgy döntöttünk, hogy közösen tervezünk és készítünk egy megbocsátást jelképező szívet. Színekkel sikerült ábrázolni, ahogy a haraggal teli szív átváltozik és felszabadult, ragyogó szívvé válik. Az osztálytermünkben jól látható helyre tettük, hogy mindig emlékeztessen a megbocsátás fontosságára.
A témát záró babzsákos játékunk lehetőséget adott a csoportban esetlegesen megbújó neheztelések rendezésére. A játékba én is bekapcsolódtam. Annak adtuk tovább a babzsákot, akitől bocsánatot szerettünk volna kérni. A „Sajnálom, hogy” kezdetű mondat többször hangzott el mindenkitől. Most először történt, hogy a fiatalok könnyek között bocsátottak meg egymásnak olyan sérelmeket, amelyekről korábban nem is sejtették, hogy a másiknak fájdalmat okoztak. Megállapítottuk, hogy a csoportunkban a legtöbb megbántottság félreértésekből adódik.
-Relaxáció:” A haragom kifújom,mint a cica nyújtózom.” „Domborítok,mint a cica, házba bújok,mint a csiga” -Dal: Ho”oponopono -Interaktív játék: Mese a királyról (Boldogságóra könyv 180. oldal) -„Varázs szavak”-mozgással kísérve (Boldogságóra könyv 182.oldal) -Zárókör: „Hogy érzed magad?”
-Relaxáció:” A haragom kifújom,mint a cica nyújtózom.” „Domborítok,mint a cica, házba bújok,mint a csiga” -Dal: Ho”oponopono -Interaktív játék: Mese a királyról (Boldogságóra könyv 180. oldal) -„Varázs szavak”-mozgással kísérve (Boldogságóra könyv 182.oldal) -Zárókör: „Hogy érzed magad?”
A Boldogságóra program 8. hónapjának témája a Megbocsátás gyakorlása.
A megbocsátásról könnyű beszélni, de valóban megtenni az egyik legnehezebb dolog a világon. Nagyon nehéz odamenni egy olyan gyerekhez a csoportban, aki bántott, s én történetesen, ,,visszaadtam” neki. Nagyon nehéz a gyermekeknek elhinni, hogy ez a bántás nemcsak tettel, hanem szóval is lehetséges. A megbocsátás egy hatalmas dolog, s nemcsak a másik fél számára jó érzés, hanem a mindkét felet gyógyítja.
A megbocsátás feldolgozásának kezdetekor motivációként Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét választottam. A mesemécsesünket meggyújtva, egy nyugodt hangulatot teremtve a meseszőnyegen hallgathatták végig a Tulipán csoportba járó gyermekek Lili és Lola történetét. A mese meghallgatás után beszélgettünk arról, hogy szinte elkerülhetetlen, hogy megbántsunk olyan gyerekeket, hozzánk közelálló embereket (anyukákat, testvéreket, apukákat…), akiket nagyon szeretünk. Ilyenkor sokféleképpen kérhetünk bocsánatot, csak az a lényege, hogy szívből jöjjön. Csoportunkban napi szinten jelen van a varázsszavak használatának előtérbe helyezése, hiszen a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésénél egyik nagyon fontos feladatunk az érzelmi nevelés pozitív tartalmakkal való megtöltése.
A héten Anyák napjára készülődvén az anyukákat helyeztük előtérbe. Az anyák napi ajándék készítése közben arról beszélgettünk, hogy ki érzi úgy, hogy megbántotta-e már az anyukáját. Emlékeztek ilyenre? Tettem fel a kérdésemet. Van aki szeretné elmesélni, hogy mi történt? Hogyan éreztétek ilyenkor magatokat? Minden gyermeknek volt ezzel a témával kapcsolatos élménye, ez alkalmat adott a beszélgetésre: a veszekedések, viták, helytelen magatartásformák megbeszélésére. A gyerekekkel közösen felelevenítettük a varázsszavakat, amelyeket a mindennapi óvodai életben is használunk. Ilyenek a Köszönöm, kérlek bocsáss meg, sajnálom, szeretlek, légy szíves.
Gyerekek! Itt a csoportunkban volt már olyan gyerek, akit megbántottatok? A gyermekeknek elkészítettem Boldog Dórát, s aki szerette volna egy olyan gyermeknek odaadni, akit úgy érezte, hogy megbántott, a megfelelő varázsszavak elmondása kíséretében át is adhatta. Elmondták ki mivel bántotta meg csoporttársát, s ez alkalommal gyakorolhatták a bocsánat kérést és a megbocsátás képességét, ami úgy gondolom, hogy nagyon nagy akaraterőt igényel. Nagyon élvezték a gyermekek, mosolyogva, örömmel ajándékozták Boldog Dórát a piros szívecskéjével együtt, egymásnak.
Az ajándékozás és beszélgetés után kiszíneztük a megbocsátás jelét és varázsszavait, mely közben Bagdi Bella: Ho’oponopono dalát hallgattuk meg.
Erzsébethelyi Általános Iskola
Nagyon tetszett a gyerekeknek a téma: repülőről dobtuk ki a sérelmeinket, megbocsátottunk!
A megbocsátás gyakorlását két órában dolgoztuk fel. Az óra elején relaxációs gyakorlatot végeztünk: „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar.” Ezután meghallgattuk a hónap dalát többször is, a gyerekek közben kiszínezték a hónap színezőjét. Voltak, akik énekeltek, táncoltak is közben. A rejtvény megfejtése után (sajnálom), megbeszéltük a témához kapcsolódó elméleti hátteret. Az első órát meditációval zártuk. A második óra elején újból meghallgattuk a hónap dalát, elmeséltem nekik a „Hebrencs Hód” meséjét. Megbeszéltük a tanulságokat, átbeszéltük, hogy a főszereplő, hogyan kért bocsánatot, hogyan engesztelte ki barátait. Ezután megfogalmazták, hogy mi olyan történt velük, amit meg tudtak bocsátani és mi az, amit már nem. Ezeket felírtuk egy mozdonyos tablóra. Nagyon örültem neki, hogy az esetek többségében meg tudtak bocsátani. Mindenki készített egy „bocsánatkérő kártyát”. Az óra végén lezárásként elmondták, hogy milyen gondolatokkal lettek gazdagabbak, mi az, amit tovább tudnak vinni magukkal az óráról.