Elengedjük a negatív dolgokat, tudunk bocsánatot is kérni, ha hibázunk.
Megbocsátás
A hónap témája a megbocsátás. Megismerkedtünk “Ha valakit megbántottál …” című verssel. Beszélgettünk arról ki mit érez, ha megbántják őt.Megtanultuk hogyan lehet jóvátenni , ha valakit megbántottunk.
Tisztáztuk a bocsánatkérő szavakat,jelentőségüket, szókincsükbe beépítésre került: a “sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek” szavak.
A megbocsátás témáját leginkább 2 dologra építettem az alacsony gyermeklétszámra való tekintettel: Bagdi Bella Ho’oponopono című dalára és a Tündéri bocsánat című mesére beszélgetőkörrel. A foglalkozást egy vidám Jön a zombi! játékkal zártuk.
Egy héttel a foglalkozás után, a nagyok összekülönböztek valamin és odajöttek hozzám, hogy megkérdezzék, hogy is volt pontosan „az a szó” /Ho’oponopono/, mert most nagy szükségük van arra a szóra. Büszke voltam rájuk, hogy mindezt a „gyakorlatban” is, valóban alkalmazzák, szívesen gondolnak vissza rá.
Április – Megbocsátás
Végig kellett gondolnunk, hogy ki milyen terhet cipel magával nap, mint nap. Mi az, ami bántja, ami foglalkoztatja. Két kis vonatot kaptak a gyerekek. Az egyikbe olyan sérelmet kellett leírniuk, amit nem tudtak megbocsátani, a másikba olyat, amit már megbocsátottak. Mindkettőhöz társítaniuk kellett azokat az érzelmeket, amik előtörtek belőlük, miközben ezekre a terhekre gondoltak. Azt tapasztaltuk a megbeszélés közben, hogy sokkal nehezebb olyan sérelmet előhívni, amit még nem bocsátottak meg. Ennek oka lehet az, hogy a gyerekek könnyebben megbocsátanak, továbblépnek a sérelmeken, mint a felnőttek, de lehet az is, hogy mélyebbre „ássák” azokat és így nehezebb felidézni őket. A beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik diák olyasmit tartott számon, amiről a társa nem is tudta, hogy „elkövette”. Tisztázták a félreértést és megnyugtató volt, hogy nem volt szándékosság a cselekedet mögött, sem negatív gondolat. A foglalkozás végére megegyeztünk, hogy sokkal jobb azonnal őszintén megbeszélni a másikkal, hogy mi bánt, milyen érzést kelt bennünk az ő tette, mert így kiderülhet, hogy ő nem is vette észre, hogy bántó volt, vagy nem nekünk szánta a cselekvést, félreértés, vagy véletlen volt.
Leggyakoribb sérelmek:
ellöktek
nem hagytak békén
belém rúgtak
megrántotta a karom
nem játszottak velem
kiközösítettek
a húgom szó nélkül veszi el a játékaimat
csúnyát mondott rám
ellöktek
kinevettek
elvették a tolltartómat
Érzések, gondolatok:
rosszul esett
megijedtem
haragudtam
szomorú lettem
rosszul éreztem magam, nem tudtam aludni
félek, hogy csak kicsit fog változni a dolog
mérges voltam
Meg tudtam bocsátani:
hogy nem játszottál velem
olyanon vesztünk össze, amin nem kellett volna (játékban ugyanaz volt a színünk)
rossz volt, hogy összevesztünk, ezért kibékültünk
egyszer valaki kiöntötte a kulacsom, de bocsánatot kért – meg tudtam bocsátani
A mindennapi élet során sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor olyat teszünk vagy mondunk, amivel a társunkat megbántjuk. Erről és a megbocsátás, bocsánatkérés fontosságáról beszélgettünk ebben a hónapban a boldogságóra keretein belül a kis elsősökkel. Majd egy befőttes üvegbe írtak üzenetet egymásnak és ráírták annak a nevét akinek az üzenet szólt.
A téma feldolgozásához a legnagyobb feladat, hogy a gyerekek megértsék, hogy a megbocsájtással maguknak tesznek jót.
Ehhez először meghallgattuk a Ho’ oponopono c. dalt.
Nagyon furcsának és érdekesnek találták.
Odaadtam nekik a feladatokat és utána elolvastam nekik a Tündéri bocsánat c. mesét.
Majd megkérdeztem körbe ülve, hogy Te kire haragszol és annak az illetőnek milyen jó tulajdonsága van?
A végén pedig átvettük a ,,varázsszavakat” és közben újból meghallgattuk a dalt.
Naponta belekeverednek a gyerekek is kisebb – nagyobb vitákba. Megbántanak vagy megbántódnak. Ők maguk jöttek rá, hogy minden bocsánatkérés után megkönnyebbül a lelkük. Annyi szál szalagot kötözött fel mindenki a Megbocsátás fájára, ahány embernek meg tudott bocsátani az őt ért sérelemért.
Több alkalommal dolgoztunk csoportmunkában. Ezt nagy nehezen sikerült az elején megvalósítani,mert mindig akadt olyan dolog,amin össze lehetett veszni! Szerencsére a kibékülés utáni pillanatot felhasználtuk a közös munkához!
A megbocsájtás
1) Bevezetés: Relaxációs zene: Bagdi Bella: Ho ’opononono c. dal hallgatása
2) A három csibe c. belga mese felolvasása:
Gyerekek reakciói:
A fehér csibe nagyon szimpatikus volt a gyerekek számára. A feketét és a vöröset találták negatív szereplőnek. A tündér felbukkanását minden gyerek fontosnak tartotta, ugyanis tőle várták a megoldást.
A róka megjelenése a gyerekeknél mindig valami rosszat jelent, így volt ez a mesében is.
Ehhez a témához kapcsolódóan szinte minden gyermek hozott a saját kis életéből példát.
Megbeszéltük a témához tartozó szavak jelentését:
– sajnálom
– kérlek
– bocsáss meg
– köszönöm
– szeretlek
Óra végén sok gyerek arcán láttam, hogy elgondolkodik azon, hogy jó érzés „megbocsájtónak” lenni.
3) Maci kép színezése.-1.sz. melléklet-
Bossányi Gáborné
1.t
Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
A megbocsátások terén is róla kell példát vennünk.