Varázsszőnyegünkön elindultunk a megbocsátás erdejébe. Miután elmeséltem a Tündéri bocsánat című mesét, .aki szeretett volna, beszélt arról,hogy ő kit bántott már meg és őt ki bántotta meg. Kiemeltem az érzést, ami a megbocsájtáshoz társul és ezzel a jó érzéssel a szívünkben körbe álltunk. Elindítottam egy ölelést az egyik irányba és körbejárva vissza érkezett hozzám. A kérdésre, hogy-Ki érezte jól magát ölelés közben?-egy kisgyerek kivételével mindenki feltette a kezét.
Megbocsátás
Áprilisi témánk a megbocsátás, illetve a megbocsátás gyakorlása volt. A bevezető beszélgetés során megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is jelent a megbocsátás, miért nehéz olykor bocsánatot kérni és megbocsátani a velünk történt sérelmeket. A téma sok sebet feltépett a gyerekeknél, amit a beszélgetés során megbeszéltünk, megvitattunk és megpróbáltunk helyre tenni. Volt, olyan tanuló, akinek nem esett nehezére bocsánatot kérni, de volt olyan tanuló is, akinek elsőre nem is ment. Végigvettük, ki hogyan kezd a bocsánatkéréshez, milyen lépéseket tesz a másik felé. Segítségül hívtuk a program által ajánlott “A bocsánatkérés öt nyelve” nevezetű, a bocsánatkérést segítő, kifejező mondatokat. Próbáltam tudatosítani a tanulókban, hogy az első fontos dolog, hogy egyáltalán észre vegyük, azt, ha valakit megbántottunk. A bocsánatkérésünk legyen őszinte! A gyerekek legyenek bátrak, ha bocsánatot kell kérniük! A megbocsátás jegyében elkészítették a saját bocsánatkérő pillangójukat, amiket el is engedtünk a magasból, elengedvén a korábbi sérelmeiket. A program által ajánlott jeles napok közül A méhek napját dolgoztuk fel, melyet április 30-án ünneplünk.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Húsvétra várva hímes tojásokat rajzoltunk. Föld napjára hangolódva beszélgettünk arról, hogyan védhetjük Földünket, mit tehetünk azért, hogy jobbá tegyük környezetünket. A tojások hátoldalára ígéreteket fogalmaztunk meg, bocsánatot kértünk a Földtől helytelen viselkedésünkért. Majd készítettünk egy tavaszi fát, melyre ráhelyeztük a tojásokat.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
Áprilisban számba vettük, hogy mik azok a negatív dolgok, érzések, benyomások melyek minket értek. Lenyugtattuk a lelkünket „Mindfullnes Kapitány” mozgásos mondókájával, majd elkészítettük a saját megbocsátás pillangónkat, melynek szárnyaira leírtuk, hogy milyen negatív érzéseket szeretnénk továbbengedni magunkból az univerzumba.
A Szivecskék 6.a csoport boldogságóráján – A MEGBOCSÁTÁS GYAKORLÁSA – április havi téma feldolgozásának nagyon megörültem, pici közösségünk életében aktuálissá vált erről beszélgetnünk!
A csoport tagjai – életkoruknál fogva – keresik önmagukat, a hormonális változások érzékennyé teszik Őket, aminek a miértjét sokszor nem is értik, viccesnek gondolt dolgokkal sikerül egymást megbántaniuk, ami konfliktusokat eredményez, néhányan jobbnak és többnek érzik magukat másoknál, és még sorolhatnám… bármilyen jó lelkű, szeretetre méltó serdülő gyermeknél fellelhető „problémák” ezek, melyekről kell beszélgetni!
A Boldogságóránk első fele arról szólt, hogy mindenki elmondhatta szeretettel, vádaskodás nélkül, hogy ki és mivel bántotta meg, milyen érzéseket váltott ki belőle a bántás illetve szerintük kit és mivel bántottak meg. Nagyon fegyelmezett és őszinte beszélgetés volt, mely során sikerült tiszteletben tartaniuk mások érzéseit.
Az órát Lewis B. Smedes idézettel folytattam: „Megbocsátani annyit tesz, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy ez a fogoly te magad voltál.”
Az óra második felében a boldogság egyik legfontosabb forrásáról a megbocsátásról beszélgettünk. A csoportunkból nem mindenki volt képes régi sérelmeik megbocsátására, ezért fontosnak tartottam elmondani nekik, hogy a megbocsátás tanulható, és segítek ebben nekik! Ha valaki őszintén bocsánatot kér Tőlünk, akkor a saját magunk boldogsága érdekében bocsátsunk meg neki, nem feltétlenül a történteket, hanem a sértettségünket engedjük el. De hogyan vehetjük észre az őszinte bocsánatkérést? Segítségükre volt a bocsánatkérés öt nyelve. Arról is beszélgettünk, ha képtelenek a megbocsátásra, akkor mit okozhatnak maguknak: állandó neheztelés érzését, haragot, ellenségeskedést, gyűlöletet, fontos hormonok előállításának akadályozását, sejtjeik fertőzések elleni védekező képességének csökkenését, stb.
Összegzésül megállapítottuk, hogy legyünk empatikusak, bújjunk a másik fél szerepébe, ami segíthet bennünket az empátia fejlesztésében, a megbocsátásban és ez által boldogabbak lehetünk; ne cipeljük magunkkal a sérelmeinket!
Hálásan köszönjük a segítséget, mely segített bennünket a tiszta lap útjára vezető úton!
A megbocsátás téma kevésbé kézzel fogható egy enyhe- vagy középfokban sérült óvodás kisgyermek számára.
A téma feldolgozását és megértését nagyban segítette a Bocsánat Napocska mondóka és kedvelt lett a Megbocsátás tánc is.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Az áprilisi foglalkozáson megbeszéltük a megbocsátás fogalmát. Elmondták a gyerekek, kinek, mit jelent, miért fontos, hogy ne tartsunk haragot. Versenyeztünk, ki tud adott idő alatt minél több bocsánat kérő kifejezést, mondatot írni. A mellékletből mindenki elkészítette „bocsánatkérő pillangóját”, melyre ráírták azokat a neveket, akiktől elnézést kell kérniük vagy akinek meg kell bocsátaniuk. A pillangó ölelés gyakorlatsor nagyon tetszett mindenkinek. A végén többen mondták, mennyire megnyugtatta őket. Jó gyakorlat lesz ez a későbbiekben is. A foglalkozás zárásaként felolvastam A morgós medve és a szorgos méhecske című mesét, amiből el is játszottuk a „táncoló” medvét. Jókat nevettünk ezen.
Felsős osztályommal ebben a hónapban arról beszélgettünk, hogy miért fontos saját magunk számára is az, hogy képesek legyünk megbocsátani annak, aki megbántott minket. Ez nemcsak a személyes lelki békéhez, hanem a megfelelő osztályklíma fenntartásához is elengedhetetlen. Mivel rendszeresen vannak kisebb konfliktusok az osztályban, példaként feldolgoztunk néhány, a közelmúltban kialakult és megoldott konfliktushelyzetet.
Az osztály a megbocsátás témakörében szófelhőt készített, két csoportban, tojás alakban.
Ugyanez a két csoport a hódok és a hörcsögök világnapja alkalmából készített figyelemfelhívó plakátot.
2025. Április
Megbocsátás hónapja
A megbocsátás témáját a szőnyegre leülve kezdtük boncolgatni. Most nem mondtam nekik, hogy Boldog-ság hét van, és mivel fogunk foglalkozni, hanem csak feltettem egy kérdést: „Van valaki, akire haragszol, mérges vagy?, Miért?” A gyerekek persze tették fel sorba a kezüket, és olyanokért haragudtak a társukra, amik nagyon apró dolgok voltak. Például, hogy nem jött el a szülinapomra, elvette a játékom amikor épí-tettem, vagy piszkált. Amikor megkérdeztem lehetett-e volna javítani a hibán, persze mindenki elmondta a megoldást. Akkor rájuk néztem, és azt mondtam: ”Most komolyan képesek vagytok egymásra ilyen butaságok miatt haragot hordozni a szívetekben, ahelyett, hogy jókat játszanátok? Na akkor gyorsan ker-gessétek el magatokból a haragot, meg a mérgességet, és öleljétek meg gyorsan egymást, mert felrobban mindjárt a szívetek, aztán minden piros lesz a szobában. Olyan lesz, mint a vulkán kitörés.” Erre nagyokat nevettek, megölelgették egymást, nevetve, vidáman. Meghallgattuk a Hahó együttes Barátság dalát, és a Varázsszavakat Kowalskyéktól, közben persze táncoltunk. Megtanultuk a varázsszavakat, megbeszéltük, melyik mire jó, hogyan is történik a bocsánatkérés, és megbocsátás. A folyosóra a táblánkra kiraktam:
Április
Megbocsátás Hónapja
A varázsszavak: sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek!
Használd ezeket!
Színezz tojást, ragaszd fel, addig öröm tölti el a szíved, a haragot meg felejtsd el!
Az asztalon meg kis színezni való tojások várták, hogy kiszínezzék, és felragasszák őket. A csoportban pedig a tojásokat mikrocsoportban díszítették, óriásiakat, és papírtépéssel mozaikozva. A közös munka miatt. Csináltunk ügyességi, vicces váltóversenyeket, ahol mindenki nyert, mert nem a verseny számított, hanem a küzdés, az ügyesség, a másik bíztatása. Tornaórán is a focizás, labdaadogatás, célbadobás volt a sláger, amit együtt-egymásért végezhettünk. Erősítettük a barátságokat, a kitartást, a küzdést. Az állatok szeretetének is kedveztünk, mert elmentünk a közeli Pinto Ranchre, ahol egyedi, ritka állatokat etet-hettek, figyelhettek meg. Ott is volt váltóverseny, amibe mi felnőttek is beálltunk, például az egyik játék-ban minket kellett ’felöltöztetni’ cowboynak. Táncoltunk, még limbózás is volt zenére, kincskeresés térkép segítségével. Ami mégis a legjobban tettszett nekem, hogy a gyerekek a felelős állattartásba is betekint-hettek, megismertük az állatok egymás, és családjuk iránti feltétel nélküli szeretetét, hogyan lehet, és kellene sok embernek is óvnia kicsinyeit, párjukat. Különleges törpe állatokkal ismerkedtek meg, törpe kenguru, szarvas, aki akkora volt, mint egy kiskutya. Szarvasmarha fehér, fekete szemekkel, amik az or-szágban már csak két helyen tenyésztenek, mert annyira ritka. Természetesen törpeló, csacsi , láma is volt, fácán, bárány, madárkák, csíkos mókus, stb.
A folyosóra a húsvéti dísz is közös munka, mindenki tett hozzá valamit. Többször zenéltünk, egymással szemben kézenfogva egymás szemébe mondtuk a varázsszavakat, és hogy miért jó, hogy a barátom vagy. A kedvenc mesénk a Hétszínvirág lett, ahol a megbocsátás, a harag rossz tanácsadó, és az elfogadás sze-repel olyan hétköznapi mesében, mintha velünk is megtörtént volna. Hiszen ki ne szeretne egy szirmot, hogy minden kívánsága valóra váljon. Bella Hála című erősség dalára koreografáltam egy táncot, amivel az anyáknapi műsort kezdjük el, a lányok piros tulipános, a fiúk kék tulipános kendővel a kezükben. El kezdtem olvasni nekik Antoine de Saint-Exupéry: A Kis Herceget. Azt gondolom, nem lehet elég korán, és túl későn sem megismerni ezt a könyvet. Tele érzelemmel, jó érzelemmel. A mindfullnessben is lépked-tünk előre, a Szívmanó nyugilégzésből mindig húzhatott valaki, és azokat ismételtük, gyakoroltuk, vagy ismertük meg.
Írtam nekik verset is a barátságról, ezt gyakoroltuk:
Nekem a legjobb a világon,
van egy kedves barátom.
Alig várom, hogy minden nap lássam,
és vele nagyon jókat játszak.
Mindig figyelünk egymásra,
én mondom meg mi a pálya,
Ő meg rákontráz a szabályra.
Azt hiszem ez most már így marad,
Együtt döntjük le a falakat.
Ha valami tán gondot okoz,
Ő reá mindig számíthatok!