Különösen aktuális volt ez a téma az osztályban. A tavaszi virágok nyílásával a sérelmek is felszínre törtek. Nagyon sokan megbántották a társukat véletlenül és akarattal is, illetve sokan érezték ezt különösebb ok nélkül. Megbeszéltük, hogy milyen érzés az, amikor őt megbántják, és milyen, amikor ő bánt meg mást. A megbocsátás egyik lehetséges megoldásának a megbeszélést javasolták. Ezek után megpróbáltuk átadni a szeretetet azoknak, akik úgy érezték, hogy a legtöbbször megbántották őket. Ez a szeretetgombóc játék nagyon tetszett nekik. Mindenki végig gondolta, ki az, akitől bocsánatot kérne egy-egy kavics átadásával. Az órát a hónap dalának eléneklésével zártuk le.

Megbocsátás gyakorlása

A megbocsátás gyakorlása nem egy könnyű hónap volt a számunkra, de annál hatékonyabb.
A foglalkozásunkat beszélgető körrel kezdtük, ahol a következő kérdéseket boncolgattuk:
-Mi is az a megbocsátás?
-Mikor szükséges megbocsátanunk?
-Volt-e olyan, amikor egy barátod elárult?
-Volt-e olyan, hogy valaki megbántott?
-Milyen érzés volt, mikor sértegetett?
– Milyen érzés volt, mikor a testvéreiddel, szüleiddel összevesztél, elhanyagoltak?
-Te bántottál-e már meg valakit?
-Tudtál bocsánatot kérni?
-Milyen érzés volt, mikor megbocsátottak neked?
-Milyen érzés, ha neked- vagy mikor te bocsátasz meg valakinek?

Volt olyan gyermek, aki nehezen tud bocsánatot kérni. De rávilágítottunk neki arra, hogy milyen könnyed, felszabadult érzés, mikor ez megtörténik. Attól függetlenül, hogy mi kértünk bocsánatot vagy tőlünk kértek bocsánatot.
Olyan cukik voltak a diákjaim, mert az osztályon belül is megbeszéltük, kézfogás, ölelés. Jó volt ezt megélni.

Relaxációt a segédletből merítettem, mely a következő volt:
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom. Üljetek a sarkatokra! A mondókára teleszívjuk a tüdőt levegővel, majd hallható, lassú fújással ürítjük ki, közben a padlón, vagy szőnyegen a törzsetekkel kússzatok előre!”
A hónap dala meghallgatása után az osztálytársakkal való megbocsátás gyakorlása következett.

Kísérletet is végeztünk, mellyel az volt a célom, hogy ha valakit megbántunk az nem múlik el nyomtalanul a szívünkből, hanem sok jó dolgot kell tenni, hogy oldódjon bennünk.
A kísérlethez szükség volt egy kancsó vízre és színes folyadékra (mi Betadint használtunk). Aki megbántott valakit cseppentett belőle a vízbe, ami elszíneződött. Majd pozitív dolgokat mondtunk és vizet cseppentetünk a kancsóba. (pl.: odafigyelek rá, segítek neki, azt mondom neki: sajnálom, bocsásson meg, szeretlek…).
A folyadék színe halványodott, de még mindig látszott, hogy nem ugyanaz. Így van ez a mi lelkünkkel is, ha megbántják. Sok csodára van szüksége, hogy csökkenjen a megbántottság érzése.
Mikor már oldódott a sok felgyülemlett érzelem, elvégeztük:
Szeretetgombóc gyakorlatot.
„Jelentkezzen valaki, akinek szüksége van támogatásra, vigaszra, szeretetre! Ő lesz a töltelék. A többiek lágyan, óvatosan, öleljétek át, és mondják egyszerre: „Mi vagyunk a szeretetgombóc, és te vagy benne a töltelék.” Addig maradjanak így, amíg a „töltelék” azt nem mondja: „Köszönöm!”
A foglalkozás zárásaként a Pozitivity társasjátékkal zártuk.

SAJNÁLOM, KÉRLEK BOCSÁSS MEG, KÖSZÖNÖM, SZERETLEK

Ezek a gondolatok lettek a napindító varázsszavaink, amelyek aztán szeretetgombóccá nőtték ki a hetek elteltével magukat. A gombóc „töltelékét” sokszor megédesítettük, elmondtuk, hogy mit szeretünk benne / Azt szeretem benned, … Azt kívánom neked …/ Bár videó készült, de nem szeretnénk a youtube-ra feltölteni, ezért csak egy képet emelnénk ki belőle.

A gyerekek bocsánatkérő kártyákat készítettek szüleiknek, testvéreiknek, barátaiknak.

Megbocsátás medálokat készítettünk azoknak, akiket akaratlanul megbántottunk.

Áprilisban a boldogság óra keretében a megbocsátás témája került előtérbe. Sokat beszélgettünk egymás megbecsüléséről, elfogadásról az empátiáról, a megbocsátás erejéről. Naponta volt olyan szituáció, amelyben megbocsátottak, ill, megbocsátottunk társunknak. A lelki megtisztulásnak egy lépcsőfoka, ha meg tudunk a másik embernek bocsátani. A SZERETET GOMBÓC jó hatással volt a tanulókra.