Boldogságóra Program

A könyvtárba lépve minden tanuló kapott egy nagyméretű, nehéz kézikönyvet, amelyet a foglalkozás során végig abban a kezükben kellett tartaniuk, amivel nem írnak. Körbeültünk, és meghallgattuk a Ho’oponopono-t. Ezt követően a gyerekeknek egy lapra fel kellett írniuk öt olyan embernek a nevét, aki iránt haragot éreznek, 1-től 10-ig tartó skálán osztályozniuk kellett az általuk elszenvedett sérelem nagyságát, illetve saját haraguk mértékét. Írhattak olyan dolgot is, amiért magukra haragszanak. Amikor elkészültek, a lapot a náluk lévő könyvbe kellett helyezniük. Ezután megosztottam velük négy olyan ember történetét, akik képesek voltak a megbocsátást gyakorolni . (A bibliai József, aki saját testvéreinek bocsát meg;egy amerikai bokszoló, aki sikeres felnőttként azt a férfit támogatja, aki iskoláskorukban zaklatója volt, egy auschwitzi túlélő , akivel Mengele kísérletezett gyermekkorában, az 1972-es hírhedt napalm támadás egyik vietnámi áldozata.) A történetek kapcsán megbeszéltük milyen fajtái lehetnek a megbocsátásnak, milyen szakaszokon keresztül juthatunk el a teljes megbocsátásig, hogyan kell bocsánatot kérnünk, miért segít, ha bele tudjuk élni magunkat más helyzetébe (akár áldozatok vagyunk, akár elkövetők), hogyan bocsáthatunk meg magunknak. Eközben időnként mindenkinek el kellett végeznie egy-egy egyszerű feladatot (leguggolni, nyújtózkodni, sétálni), figyelve arra, hogy a náluk lévő könyvet ne tegyék le. Az óra végéhez közeledve rámutattunk arra, hogy ez a nehéz könyv olyan volt az órán , mint a haragunk, amit magunkkal cipelünk, számos kellemetlenséget okoz nekünk fizikailag is. Végül újra elővettük az óra elején írtakat , és átgondoltuk. Lehetőség nyílott arra, hogy megváltoztassuk azokat az „osztályzatokat”, amiket az óra elején adtunk, illetve aki akarta, az szét is téphette a papírját. Miközben a lapocskákat tépkedtük a Kovalszky meg a Vega Varázsszavak című dalát hallgattuk.

Képek