Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük az óránkat. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ma szükségünk lesz arcunk izmaira, így ezek bemelegítésével kezdtünk. Az Arcizomlazítás játékosan nevű relaxációban először felfújtuk az arcunkat, majd pukkanó hangot hallatva kipréseltük a levegőt. Néhányszor elvégeztük a feladatot, megalapozva ezzel az óra jó hangulatát.
Ezután különböző érzelmeket játszottunk el a mimikánk segítségével. Az arcunkra volt írva, hogy mikor vagyunk mérgesek, szomorúak, meglepődöttek, vidámak, fáradtak és viccesek.
Az online feladattár Változó érzelmek feladatával folytattuk érzelmeink kimutatását: a lapozható játék segítségével üzentünk egymásnak, hogy éppen milyen érzéseket táplálunk a másik iránt, majd beszélgetéssel meg is oldottuk a nehezebb helyzeteket, a haragot felváltotta a megbocsátás, majd az öröm. Itt beszéltük meg azt is, hogy a megbocsátás mindkét fél számára boldogságforrás, valamint átvettük az elméleti hátteret, hogy milyen pozitív változásokat okozhat lelkiállapotunkban a megbocsátás, és hogyan mérgezheti életünket, ha cipeljük magunkkal a sérelmeinket és elmulasztunk megbocsátani a másiknak.
Mindenki átgondolta az érzéseit, majd visszaemlékeztünk korábbi sérelmeinkre, fájdalmainkra is. Hogy ne cipeljük ezeket úgy, mint nehéz bőröndöket az életünkben, óránk fő feladataként megpróbáltuk letenni ezeket a nehéz terheket. Beleírtuk a bőröndökbe nagyság, súlyosság szerint mindazt, ami bántott minket, majd látványosan, gyűrve, tépve, kidobva megszabadultunk minden korábbi rossz élményünktől.
Ezután gyakoroltuk a megbocsátás varázsszavait: kérlek, bocsáss meg; sajnálom; köszönöm; szeretlek. Meghallgattuk a hónap dalát, majd együtt énekeltük Bellával ezeket a varázsszavakat. Ezután körbe állva egymáshoz fordulva ki is mondtuk őket, miközben rájöttünk, hogy szemtől szembe nem is olyan egyszerű őszintén kimondani ezeket a szavakat. Gyakorlásképpen egy lapra le is írta mindenki a 4 mondatot, amit kitettünk az osztályterembe, hogy mindig segítsen nekünk ezeknek a szavaknak a használatában. Anyák napjához közeledve a Szeretlek kifejezésnél elidőztünk kicsit, hogy mekkora ereje is van ennek a szónak, majd elénekeltük szivecskés tánccal kísérve a Szeretem, szeretem, szeretem az Anyukám dalunkat, amit az édesanyáknak tanultunk meg.
Miután elsimítottuk a kimondott konfliktusokat, mindenki megbocsátott és mindenkinek megbocsátottak, a Szeretetgombóc feladattal zártuk az órát. Elénekeltem a gyerekeknek a boldogságóra képzésen személyesen Panyi Katinkától tanult Szeretetgombóc dalt, megtanulták a gyerekek, hogy annal „nincs jobb semmi, mint szeretetgombócban tölteléknek lenni”! Ki is próbáltuk, hogy milyen érzés a töltelék szerepe, hatalmas ölelésekkel fejeztük be az órát.
Megbocsátás
A megbocsátás téma feldolgozásához ebben a hónapban az oktatási segédanyagot használtam fel. Kedvelt meséim közé tartozik „Mészöly Miklós: A bánatos medve” című meséje. Örömmel fogadtam ennek a mesének a kibővített változatát. Relaxációs gyakorlatként az ajánlott légzés- és mozgásgyakorlatot használtam. (A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.)
Ezt követően elbáboztam nekik az ajánlott mesét, amit feszült csendben, nagy érdeklődéssel hallgattak és a végén megtapsoltak.
A mesét követően megkérdeztem őket, hogy szoktak-e otthon valami rosszaságfélét csinálni. Hogyan szoktak bocsánatot kérni? Nem jöttek egyből a válaszok. Ezért a saját gyermekkori példámat mondtam el nekik, hogy milyen rosszat cselekedtem és hogyan kértem bocsánatot az Édesanyámtól. A példám hatására megnyíltak a gyermekek és elmondták a rosszaságaikat. Pl. az egyik kisfiú a testvérével kipocsékolta a festéket, Anya nagyon haragudott és bocsánatot kértek tőle. Az egyik kislánytól a rendetlensége miatt elvették a tabletet, de nem kért bocsánatot, hanem magától elvette azt és a szülei engedték. Megbeszéltük, hogy ez így nem volt szép dolog, hanem legközelebb kérjen bocsánatot és ha megengedik, hogy elvegye, csak akkor kaphatja meg a táblagépet. Egy kisfiú elmesélte, hogy nem rendesen vacsorázott az asztalnál, ezért az Apukája felvitte a szobájába gondolkodni. Sokat sírt és azt mondta a szüleinek, hogy többet nem fog ilyet csinálni.
Aztán megkérdeztem tőlük, hogy mit rajzoljunk a csoportunk megbocsátás kártyájára. A következő ötleteket felrajzoltam a mágneses táblánkra. Ilyen ötletek születtek, mint: szívecske, smile, virág, mosolygós szivárvány, mosolygós napocska, mosolygós cica, kutya, mosolygós ember, pillangó, tábla csoki. Elindítottam a szavazást, hogy a legtöbben melyik jelet szeretnék a kártyán látni. A legtöbb szavazatot a smile és a mosolygós nap kapta. A két választás közül végül a smile lett a nyerő. A továbbiakban készítek belőle néhányat és bocsánatkérés alkalmával ezt fogják a gyerekek egymásnak átadni.
Ezt követte Bagdi Bella ajánlott „Ho’oponopono” dalának a meghallgatása és közben a megbocsátás jelének a kiszínezése. Zárásként a kastélyunk 8. lépcsőfokára felragasztottuk a jeleket.
A megbocsátás gyakorlása
Az április órám bemutató óra volt, amelyet meglátogatott iskolánk vezetősége és néhány kolléganő.
1. Relaxációs gyakorlat: „Közös légzés”
2. Kövek
Minden tanuló választ egy követ, amit egész órán fognia kell a kezében.
3. A téma bevezetése, megbeszélés
Lehetetlen felnőnünk testi, lelki és kapcsolati sebek nélkül. Miképpen testi seb gyógyulásához megtisztításra, gondozásra, kezelésre van szükség, úgy a lelki és kapcsolati sebesülések is ápolásra, ellátásra szorulnak.
A tanulók végig gondolják, hogy mit jelent számukra a megbocsátás! Milyen érzések, gondolatok jutnak eszükbe a megbocsátással kapcsolatban? Mi szokott segíteni abban, hogy meg tudjanak bocsátani? Mi hátráltathat? Példákat mondanak a tanulók.
Az az ember, aki képes rá: megszabadul a haragtól, nem lesz depressziós, önbecsülése erősödik, önmagának tesz jót.
Mindannyian őrzünk feldolgozásra váró sérelmeket. Némelyikük bár megbocsáthatatlannak tűnik, idővel, közös munkával, szeretettel és elfogadással megbocsáthatóvá válhat. A megbocsátásig eltelhetnek percek, hónapok, de akár évtizedek is. Rajtunk múlik, hogy addig érdemes-e ezzel a teherrel a vállunkon együtt élni!
4. Mi jut eszedbe az idézetekről?
Az idézetek szétosztása, a tanulók párokat alkotnak, a párok egymással szembe fordulnak és megbeszélik, kinek mi jut eszébe arról az idézetről, amit kapott.
A tankönyv 213-215. oldal
5. Engedem a kezem
A tanulók felállnak és elhelyezkezkednek a terem közepén úgy egy körben, hogy lehetőleg mindenki keze belekapaszkodik valakiébe. Lehunyják a szemeiket és felidéznek az osztállyal, osztálytársakkal kapcsolatos sérelmeiteket, majd három mély levegővétel után fokozatosan engednek a szorításon és kioldják magukat a kezek szorításából. Lassan leengedik a karokat, egy kicsit hátra is lépnek. Óvatosan, még mindig a szemeteket lehunyva,majd kinyitják a szemeiket és megosztják egymással, kiben maradt még feszültség, ki mennyire érzi most oldottnak magát!
6. Történet megbeszélése Tk.:157.o.
Babemba történet felolvasása, megbeszélése után kiválasztunk valakit és a leírásnak megfelelően elvégezzük a feladatot. Körbe állnunk és elmondjuk a jó cselekedeteit a kiválasztottnak. Senki nem vállalta, hogy a kör közepére áll, így én léptem be a körbe.
7. A hónap dalának meghallgatása
Bagdi Bella: Ho’oponopono
Minden tanuló kap egy szívet, amire felír egy dolgot a dalban elhangzottak közül: sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek, és odaadja az egyik osztálytársának.
8. Összegzés felírása táblára, megbeszélés
Sérelem
Érzelmek
Elengedés
Megbocsátás
Megbeszéljük, hogy mit jelképeznek a kövek, milyen érzés volt tartani egész órán, majd beledobják a dobozba.
Megbocsátás képlete: megbocsátás+szeretet=lelki béke
Hála
Házi feladat: Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című dalának meghallgatása
Az áprilisi boldogságóránkat „A haragom kifújom…” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd elmeséltem Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjének részletét. Mivel a csoport jelentős része a kis-középsős korosztályból kerül ki, boldogan ismerték fel és mondták velem együtt már az első mesélés alkalmával a már jól ismert medvés, pillangós mondókákat. Élvezték a mese egyszerű, rímes, dallamos nyelvezetét, nyelvi humorát.
A mese után beszélgető körben kiemeltük a mese cselekményéből a különböző érzelmi állapotokat, melyeken a szereplők keresztül-mentek, mint a búslakodás, elégedetlenség, düh, bánat, megbánás, sajnálat, megbocsájtás, öröm, jókedv, pozitív életszemlélet. Majd egymással szemben megpróbáltuk arcunkkal, testtartásunkkal kifejezni a különböző érzelmi állapotokat. Megfigyeltük, hogyan változik az arcunk a különböző érzelmek kifejezése közben, aztán én mutattam be némán néhány érzelmet, a gyerekek pedig kitalálták, mi is történhetett, majd ezek után ők mutatták meg a számukra legkedvesebb, vagy legkülönlegesebb arckifejezéseket, amit a többieknek kellet kitalálni. Nagyon élvezték a játékot. Ezek után mindenki lerajzolta a számára legjobban tetsző arckifejezést. A legtöbben boldog, mosolygós arckifejezést rajzoltak, de néhányan megpróbáltak kétkedést, csodálkozást, vagy éppen fogvicsorgató arckifejezést rajzolni. Aztán izgatottan kisebb csoportokat alkottunk, és addig játszottuk a „Szeretetgombóc” játékot, amíg mindenki eljátszhatta a töltelék szerepét. A hónap folyamán sokszor meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopo meditációs dalát, és a benne ismétlődő varázsszavakat, melyek sokat segítettek a hónap során a csoportban kialakult konfliktusok feloldásában. A varázsszavakat használva boldogan játszottuk újra a tavaly megismert „Jön a zombi!” játékot és a múlt hónapban megismert „Simogató”-t.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Az órára való ráhangolódást Bagdi Bella hónap dalával kezdtük. Felidéztük emlékeinkből,hogy ki ,mikor,kivel,miért volt haragban. Kerestünk megbocsátással kapcsolatos idézeteket. Ez volt a kedvenc:
„A világ legjobb és legszebb dolgait nem lehet látni vagy megérinteni…ezeket a szívünkben érezhetjük”
Az elhangzott történetek közül ezt választottuk a havi feladat elkészítéséhez:
Rajzórán történt az eset. Egy kislány megharagudott az osztálytársára,mert ő kérdezés nélkül belenyúlt a tolltartójába és kivette a kedvenc ceruzáját. A ceruza eltörött. Igaz,véletlenül. A kislányt próbálta kiengesztelni az osztálytársa. Bocsánatot kért,és másnap hozott egy új ceruzát. A történet megbocsátással végződött.
Állatbarátok csoportja
Beszámoló
A Mesevár Óvoda és Bölcsőde Mende
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, melynek témája: Megbocsátás
A téma megvalósítását a Lepke, lepke…c. mondókánkkal kezdtük el, ezzel hangolódtunk a hónap témájára, mindenki röptethette a lepkéjét a hüvelykujjával és a tenyerével.
Minden gyermek ujjára hajgumira ragasztott pillangókat húztunk, /lilát, sárgát, kéket, rózsaszínt/ a csoportszobában elhelyeztünk ezekből a színekből nagy pillangókat, és jelre minden pillangónak a saját színéhez kellett repülnie.
Körbenjártunk, énekeltünk a Lassan jár a csiga-biga.. c. énekes játékunkat, először lassan, majd gyorsabb ütemben.
Meghalgattuk a hónap dalát is, Bagdy Bella: Ho’oponopono c. dalt, amelynek nagy sikere volt a gyermekek körében.
A mondókát, szívesen ismételték újra a gyermekek, örömmel mondták, gyakorolták többször is.
Ezután, a Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom, relaxációs feladatot végeztük el többször is, amely a gyerekek számára nagy örömet jelentett.
A tevékenység során, a gyermekek gondolkodását arra szerettem volna terelgetni, hogy mennyire fontos számunkra, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak.
Jó érzés-e, ha megbocsátunk? Miért lehet megbocsátani?
Beszélgetőkört indítottunk, ahol, ezekről a dolgokról beszélgettünk.
Egy kis gondolkodás után, már szívesen meséltek a gyerekek egyéni élményeikről.
Boldog Dórával és a csengettyűvel hívtam a gyerekeket mesehallgatásra. Meghallgattuk, A bánatos medve c. mesét, majd válaszoltunk a kérdésekre, és mindenki piros szívecskét adhatott annak, akit nagyon szeret.
A mesével motiválni szerettem volna a gyermekeket, hogy a történet hangulati elemei beindítsák a gyerekek képzeletét, érezzék meg a megbocsátás lényegét.
Ezután a Szeretetgombóc játékot játszottuk el a csoporttal, mindenkire sor került, mindenki gombóc akart lenni, akit megölelnek. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, kérték a játék ismétlését.
Átsétálhatott mindenki a szeretet-folyosón is, ahol a szerető simogatással megbocsátottunk egymásnak.
A legnagyobb sikere a Szeretetrobot játéknak volt, amelyben mindenki robot szeretet volna lenni, és boldogan teljesítették a gyerekek, azt, amire a robot megkérte őket.
Ezután az „Erdőben jártam, keltem… c. játékkal elsétáltunk a megbocsátás erdejébe, és valakinek megbocsátottunk. Legtöbben a kis barátjukat említették meg, annak adtak egy szeretet gyümölcsöt.
A játékban valamennyien kipróbálhatták magukat, kiélhették szereplési vágyukat, bővíthették szókincsüket.
Végezetül, közösen kiszíneztük a hónap képét, a színeket a gyerekek választották ki.
Befejezésül, a hónap dalát hallgattuk meg ismét, néhányan már nagy lelkesedéssel, boldogan énekelték a dalt.
Az egész tevékenység nagyon jó hangulatban telt el, mindenki nagyon jól érezte magát.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjének részletével indítottuk az e havi témánkat, a megbocsátás gyakorlását. A mese feldolgozását követően a hónap dalát énekelgettük, megöleltük közben egymást, mint a medve és a kecske. Jó volt látni, mennyire élvezik a gyerekek ezt a tevékenységet. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos egymásnak megbocsátanunk, milyen érzéssel tölt el bennünket, ha sérelem ér, ha szomorúak vagyunk, ha csodálkozunk, boldogok vagyunk…Beszéltünk arról is, hogy mennyire nehéz bocsánatot kérni, és ha elnyerjük a másik bocsánatát, az mennyire jó érzés. A kisebbekkel gyurmaarcot készítettünk, a nagyobbak mindenféle érzelmeket tükröző arcokat rajzoltak. Élvezetes munka volt. A gyermekek a Szeretetrobot játékot nagyon élvezték, bár kezdetben kicsit nehéz volt szavakba önteniük az érzéseiket, a későbbiekben egyre ügyesebbek lettek. Előfordult, hogy önállóan játszották ezt a játékot, ha konfliktusba kerültek egymással. Zárókörben arról beszélgettünk, hogy a családok otthon hogyan gyakorolják a megbocsátást.
Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem milyen világ van benned. Ahhoz, hogy nyugalom és béke legyen bennünk fontos, hogy ne cipeljünk haragot, sérelmeket. Ehhez fontos a megbocsátás, nem azért, mert a másiknak feltétlenül igaza van, hanem azért, hogy ne mérgezzük magunkat! Megbeszéltük az óra keretein belül kit milyen mélyebb sérelem ért, hogy tudta feldolgozni, ha tudta, megcsináltuk a múlt gyógyítása című meditációt, mert a jobb jövőhöz kell, hogy elfogadással legyünk a múlt dolgaival! A megbocsátás pozitív hatással van mint a fizikai, mint a mentális állapotunkra! A megbocsátás nem mindig könnyű, de sokkal könnyebb, mint éveken, évtizedeken keresztül cipelni a fájdalom batyuját, ami akár betegség tüneteihez is vezet. A szeretet ereje csodákra képes, és ha szívvel tekintünk a dolgokra, sokkal elfogadóbbakká válunk. Az óra végén a pozitivity társas játékkal játszottunk!