Megírtuk a 10 éves születésnapra a Boldogító levelet. Nagyon kreatívak voltak a gyerekek, és tele voltak jó kívánságokkal. Bocsika állatkák is születtek, nagyon aranyos és fantáziadús állatfiguráknak gondolták a tanulók ezt az élőlényt. Sokat nevettünk, és nagyon vidáman teltek el a boldogságórák. A Föld napja alkalmából csatlakoztunk a Te Szedd! akcióhoz, így az iskolánk környékét megtisztítottuk. Hálásak vagyunk, hogy részt vehetünk ebben a programban, és kívánunk a Csapatnak jó egészséget, sok örömet, boldogságot, ötletes feladatokat, további jó munkát.
Megbocsátás
A gyerekekkel elutaztunk egy képzeletbeli szigetre Bagdi Bella Ho’oponopono c. zenéjére. Elmeséltem a Boldogságóra kézikönyvben található mesét a királyról, aki szintén ezen a szigeten élt 🙂
Minden kisgyerek elmondhatta, mi történik, ha valami rosszat tesz, vagy mond és hogy milyen érzés, ha megbocsájtanak neki, vagy ő megbocsájt valakinek.
A beszélgetést szintén a Ho’oponopono zenével zártuk, relaxáltunk közben.
A gyermekekkel körbe ültünk a teremben. Kialakult szokásunk, hogy babzsákot dobálunk és akihez került, elmondja, hogyan érzi magát.
Ezt követően a megbocsátásról beszélgettünk, milyen nehézségei vannak, miért fontos.
A hónapban a gyermekekkel a Gyújtsunk egy gyertyát a Földért c. éneket tanultuk, melyet közösen elénekeltünk azokkal az osztályokkal, akik az intézményen belül részt vesznek a Boldogságóra Programban.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
A megbocsátás gyakorlása
Elsős és másodikos kisdiákjaimmal az áprilisi foglalkozás kezdetén meghallgattuk a hónap dalát és közös énekléssel, tapsolással hangolódtunk a hónap témájára.
A foglalkozás következő részében a megbeszéltük, hogy miként fejleszti a megbocsátás a személyiségünket, hogyan leszünk tőle nyugodtabbak és boldogabbak. Mennyire fontos, hogy a családunkban és az iskolában is, hogy megbánjuk és megbocsájtsuk egymásnak, ha meggondolatlanul cselekedtünk. A megbocsátásunk mindig szeretetből fakad.
Az „elfújta a szél” gyakorlatban elképzeltük, milyen felhős, borús a hangulatunk, ha haragszunk, ezért gyorsan széllé változtunk. Újságpapír darabokból formált felhőket igyekeztünk magunk elől elfújni, az asztalon elhelyezett színes karikákba. A lelkes szélfújás gyorsan vidámságot csalt a csapat arcára.
A következő játékban az iskolaudvar egy napsütötte falán, „árnyjátékot” játszottunk. A gyerekek párokat alakítottak és rövid, konfliktus utáni megbocsátás jeleneteket adtak elő. Összeakasztott ujjaikkal, eljátszották az árnyak, az iskolánkban szokásos:
„Béke, béke, barátság,
Mi volt ez a szamárság?” -szövegű kibékülő versikét is.
A következő feladatban elkészítettük a közös „Megbocsátás mezőnket”, lelkesen rajzoltak a fiúk és a lányok. Jókat kacagtak a közös rajzon kialakult furcsaságokon.
A foglalkozás befejezéseként az udvaron vidám labdajátékkal lazítottunk.
E héten a szeles időjárásnak köszönhetően sok tapasztalatot szerezhettünk a felhőátvonulás tekintetében, a felhőformák megfigyelése terén. Így nem okozott gondot párhuzamot állítani a két dolog között. Egy kis rávezetéssel a gyerekek is megértették azt, hogy miért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak, és a társainknak is. Vannak rossz napjaink, illetve másnak is lehetnek.
E héten a szeles időjárásnak köszönhetően sok tapasztalatot szerezhettünk a felhőátvonulás tekintetében, a felhőformák megfigyelése terén. Így nem okozott gondot párhuzamot állítani a két dolog között. Egy kis rávezetéssel a gyerekek is megértették azt, hogy miért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak, és a társainknak is. Vannak rossz napjaink, illetve másnak is lehetnek.
Tiszakanyári Hunyadi Mátyás Általános Iskola
Boldogságóránkat a Te tetted? című játékkal kezdtük, majd az érzések játékával folytattuk.Sok történet került elő a gyerekek emlékeiből, amikor a megbocsátásról kellett beszélgetni.A megbocsátás gyakorlása minden napi feladat osztályunkban, mert sajnos gyakori a vita,melyeket bocsánat kéréssel, kézfogással zárunk le.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Tetettedetettettetettektettesete!
A megbocsátás gyakorlását a könyvből felolvasott Mark Twain idézet értelmezésével kezdtük. Majd egy boldogító ölelést adtunk olyan társunknak, akivel már régen tettük ezt.
Az „Arcunkra van írva!” rajzot mindenki a lány és a fiú esetében is ábrázolta, majd meg kellett mondják, hogy szerintük milyen hangulatot ábrázolt a társuk.
A „Te tetted e tettet, te tettek tettese, te” nyelvtörő kissé meggyötörte a csoportot, gyakorlása közben sokat nevettünk egymáson. Több napot vett igénybe, mire már labdával is egész ügyesen tudtuk alkalmazni.
„Az érzések játéká”-ban mindenki részt akart venni, ezért kicsit több időt szántunk rá.
A megbocsátás történetek elmesélése után ismét játszottunk. Kitalált és elképzelt helyzetekben gyakoroltuk a bocsánatkérést. Majd ismét egy bátorító, boldogságölelés következett.
Vidáman nézegették egymás rajzait a „Milyen állat a bocsánat?” feladat elvégzése után, és megbeszélték, hogy ki kinek a Bocsánat-állatát fogadná szívesen egy teára.
Rajzolás és a keresztrejtvény megoldása közben Bella aktuális dalát is meghallgattuk.
Föld Napi Üdvözletként közösen készítettünk egy kis koreográfiát a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalhoz. A felvételt elküldtem a szülőknek és a youtubra is feltöltöttem. https://youtu.be/q0oL0L4T-1U
Boldogító levél írására is ösztönöztem a gyermekeket a megadott sablon segítségével. Íme néhány ízelítőül:
Domonkos:
Azt szeretem a boldogságórában, hogy mindig játékos feladatokat csinálunk. A gondolkodós matekórák után jó egy kicsit megpihenni. Szeretem amikor beszélgetünk. Nagyon jó volt amikor képregényt írtunk, meg amikor az arcunkkal kellett mutogatni azt az érzést, amit Ildikó néni mond. Tetszett a te voltál párbeszéd eljátszása is. Jó volt az a feladat is, hogy oda kellett menni a legjobb barátunkhoz és meg kellett ölelni. Mindig különleges és változatos feladatokat csinálunk. Szóval a boldogságórán öröm lenni.
Jázmin:
Nekem nagyon jó érzés volt amikor együtt megszőttük a csodálatos mesénket. Nem is az volt benne a jó, hogy a hónap csoportja lettünk, hanem az, hogy a 2. c osztály együtt megszőtte a mesét. És mindenki benne volt ebben a munkában. Nagyon köszönöm ezt a jó élményt az egész osztálytól és Ildikó nénitől! A legjobb ez volt! És nagyon-nagyon köszönöm!
Hanga:
Én azért szeretem a boldogságórát mert ha az előző órán nem volt jó, vagy rossz jegyet kaptam, mindig felvidított. És úgy vidított fel, hogy például beszélgettünk és kipróbáltunk párbeszédeket, meg sok mindent. És ritka volt az az óra, amikor nem nevettünk. Nekem ez a kedvenc órám, mert sokat nevetünk, beszélgetünk és mindig jól érzem magam.
Levente:
Nagyon jók, kedvesek vagyunk egymással. Az egyik kedvenc órám. Öröm az órán lenni. Mert Ildikó néni nagyon jó tanítónő. Nem tanulunk úgy, mint a többi órán. Nagyon szeretem és kedvelem. Nem fogom megunni soha.
Emma:
Nagyon szeretem a boldogságórákat, mert tanulságosak. A legjobb óra az volt, amikor Ildikó nénivel gyertyát gyújtottunk a Földért.
Damián:
Nagyon tetszett az az óra, amikor rajzoltunk és olvastunk. A boldogságóra a kedvenc órám. Szeretem a boldogságórát mert néha vicces, néha szomorú, néha pedig mindenféle. Szeretem a boldogságórát, mert a kedvenc tanárom vesz rajta részt.
Csenge:
Az én kedvenc témám a boldogságórán az arckifejezések voltak. Azért tetszett, mert nagyon vicces volt, amikor különböző arcokat kellett vágni. Ezen az órán nagyon jól éreztem magam.
Aliz:
Én azért szeretem a boldogságórát, mert szeretem , ha játszunk és szeretem, hogyha Ildikó néni mesél valami mesét.
Mira:
A kedvenc órám az volt, amikor két osztálytársam megkérdezte egymástól mérgesen: Te voltál? Nem én voltam! Akkor ki volt?
Panna:
Az volt a legjobb a boldogságórában, amikor megtanultuk a tetettedet.
S. Áron:
Azért szeretem a boldogságórát, mert játékos. És még azért, mert nem uncsi.
Április hónapban a megbocsátás témakörét dolgoztam fel ovisaimmal. A foglalkozásunkat dr. Bagdy Emőke Villámlazítás c. relaxációs gyakorlatával kezdtük, mely nagyon jó feszültségoldó hatásúnak bizonyult. Ezt Vándorjátékkal folytattuk, ahol arcsimogatást adtunk körbe egymásnak. Utána elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat c. mesét, melyhez aztán kérdéseket fűztem. A varázsszavakat külön elismételtük, meg-megállva közben. A beszélgetőkörünkben, ahol a megbocsátás érzését, a szó jelentését próbáltuk elmondani egymásnak, sorban mindenki mondhatott egy cselekedetet, mellyel társát esetleg megbántotta és rögtön gyakorolta is a megbánást azzal, hogy bocsánatot kért érte. Sok megható pillanat volt ezen a foglalkozáson, ahogy a társak kiengesztelődtek és rögtön meg is ölelték egymást. Érezni lehetet, hogy a gyerekek emelkedett hangulatba kerültek ez idő alatt. A gyerekek a megbocsátás jelét haza is vitték, és otthon odaadták valamelyik családtagjuknak, kiengesztelve őket.
A tevékenység lezárásaként a csoportszoba falán elhelyezett papírfánkra mindenki rajzolhatott, színezhetett, ollóval kivághatott egy-egy madárkát, amiket aztán együtt tettünk fel az ágakra. Ezek a megbocsátás madarai voltak, még mindig ott vannak a csoportszobában és emlékeztetnek minket, hogy milyen jó érzés annak, aki tud bocsánatot kérni és annak, aki megbocsát.
A Tündéri bocsánat mese tetszett a gyerekeknek. Beszélgettünk, hogy ha lenne varázspálcájuk mit is kívánnának: szép háza, állatokat és házat számukra, óra, nyaklánc, autó, ruha, smink készlet, egy erdőt stb. Megbeszéltük kit szeretnek és kitől kérnének bocsánatot. El is készítették a varázspálcáikat.