A hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A téma feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd elmeséltem a „Tündéri bocsánat” című mesét. A mese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a gyerekek megértsék mit jelent valakinek megbocsátani. Ezt követően, beszélgető-kört indítottam, melynek alkalmával mindenki elmondhatta, hogy megbántott-e már valakit, elfogadta-e valaki bocsánatkérését. Milyen érzés ragadta el őket abban a pillanatban? Sok játékot játszottunk, melyek során gyakorolhatták a megbocsátást. Meghallgattuk a hónap dalát majd ez után mindenki megölelte egyik társát. Nagy hangsúlyt fektettünk egész hónapban arra, hogy a varázsszavakat: kérem, köszönöm, légyszíves, stb. minél gyakrabban használjuk.

Nagyon sok programunk volt ebben a hónapban is, amikor lehetőségünk volt a megbocsátás gyakorlására. Az emlékeink felidézésével kezdtük a hónapot. Ebben a hónapban szakmai napot tartottam az óvodánk 3 telephelyén dolgozó kolléganőknek. A főhangsúlyt a megbocsátás témája kapta. Az egyik kislány szülei fehér pólókkal ajándékoztak meg bennünket, melyre egy piros szív lett hímezve. Feladat volt a gyerekeknek a Megbocsátás vers megtanítása a szüleiknek. Nagyon kedves beszámolót hallottam az egyik szülőtől, aki mondta, hogy gyermeke még a nagyszülőknek is elmondta a verset. A nagymama megkérdezte, miután meghallgatta a verset, hogy ezt ki írta. Erre a kisfiú minden gondolkodás nélkül azt felelte: „Azt nem tudom, de biztos Marika néni”. Nagy derültséget keltett ezzel a családban. A szakmai napon meghallgattuk a hónap dalát is. Sok – sok közös feladatot csináltunk, mutattunk be. A végén a szokásnak megfelelően, mindenki ráragasztotta a lapjára a következő szívecskét a nyolcadik lépcsőfokra, majd öleléssel és kedves szavakkal fejeztük be a foglalkozást. Az ajándékokat a gyerekek adták át az óvó néniknek egy hatalmas ölelés kíséretében. Nagyon szép napunk volt. Sokszor hallottam különböző napszakokban és szituációkban is, hogy használták a gyerekek a varázsszavakat. Mindig reagáltam is rá, jó érzés volt látni a gyerekek arcán, hogy tudatosan kérnek bocsánatot, illetve sokszor ölelték meg egymást a szeretlek szó elhangzásakor.

A megbocsátásról a beszélgetés érdekes volt a gyermekek számára. Szinte minden kisgyermeknek van egy kabalája, amit a bocsánat-állatkájának is nevezett. Szóba került, ha összevesznek valamin, akkor ki hogyan bocsát meg a másiknak. Nálunk a közös mondóka mindig bevállik: Béke, béke, barátság, mi volt ez csak szamárság. Aztán már béke is van közöttük.

Az április havi boldogságóra téma a megbocsátás, mely a gyerekek mindennapjaiban előforduló jelenség.
A boldogságóra kezdő relaxációnak most olyan közös mozgást választottam, amit a gyerekek már jól ismernek. Ezek lassan végezhető nyújtó gyakorlatok, amit kb 10 másodpercig ki is tartanak.
Közben hallgattuk a Bagdi Bella Ho’oponopo c. dalát.
Téma bevezetése: Nagy hangsúlyt fektettem magára a megbocsátásról és a megbocsátani tudásról való beszélgetés kiteljesedésére. Adott helyzetek, szituációk felidézése, azok megoldása.
Téma feldolgozása: A tündéri bocsánat c. mesével.
A csoportunkban elég sok testvérpár szokott lenni, most is van több is, de a baráti kapcsolatokban is előforduló konfliktusok megoldásához is hozzásegítenek ezek a mesék.
A varázsszavakkal való játék során a gyerekek tetszőlegesen választhattak maguknak párt. Jellemzően ahhoz mennek oda, aki a legközelebb áll hozzájuk.
Játék: A Ho’oponopo dalra sétálgatnak, majd amikor elhallgat a zene egy társat kell választani, akinek mondanak valamelyik varázsszóval egy mondatot. Pl.: Bocsáss meg, hogy elvettem a játékot tőled! A Szeretlek varázsszót önmagában használták.
Téma lezárása: Levél, azaz rajz készítése a boldogságóra csapatnak és a megbocsátás jelének kiszínezése.

A boldogságóra áprilisi témája a megbocsátás volt. Nehéz téma, de szükséges.
A foglalkozásunk elején meghallgattuk a megbocsátás dalát, amit a gyermekek figyelmesen hallgattak, és a nap folyamán dúdolgatták is.
A megbocsátás napján felidéztünk a gyerekekkel közösen olyan helyzeteket, amikor valaki valami rosszat tett, amivel megbántotta az illetőt. Mi lett annak a következménye, milyen volt számára azon nap megbocsátás nélkül. Hogy miért kell bocsánatot kérni? Ennek a megértése még nehéz a gyermek számára. Ezért egy mesével próbáltam elmagyarázni számukra. A mesét bábjáték formájában adtam elő. Izgatottan figyelték, és utána ők is eljátszották a történetet.
A nap folyamán többször használtunk varázsszavakat, mint pl. a sajnálom, szeretlek, megbántam.
Hiszen a MEGBOCSÁTÁS a boldogság első lépése!

Mindenkivel előfordul, hogy olyat tesz, vagy mond, amit nem kellett volna. A megbocsátás pozitív hatással van ránk. Fonros, hogy a gyerekek is megtanuljanak agresszív megnyilvánulás helyett megbocsátani. Mindennap légzőgyakorlatokat végeztübk, és nem csak ebben a hónapban, hanem nálunk ez már szokássá vált. A légzőgyakorlat után bevezettük a masszírozást. A gyerekek körben álltak és egymás hátát, vállát simogatták, masszírozták, majd megfordult a kör és akit masszíroztak, ő viszont masszíroztak. A gyerekek többsége rajzolt megbocsátás állatkát,majd megbeszélték, kinek melyik tetszik. Még azt is elmondták, hogy melyiket fogadnák el, ha őket megbántaná valaki. Az egyik kislány annyira belelkesedett, hogy az édesanyjának mondta otthon, hogy ő szeretné elhozni az óvodába az egy hetes kiskacsáját és kiscsibéjét. Édesanya felhívott telefonon, hogy elhozhatják-e , mert a kislány teljesen lázban van. Természetesen megbeszéltük, hogy elhozhatja. A többieknek nagyon szívesen mutatta, hogy milyen jó simogatni őket.
A Föld világnapja alkalmából meghallgattuk Bagdi Bella és az Oscar-díjas Mindenki kórusa: Gyújts egy gyertyát a Földért dalát. A gyerekekkel előtte megbeszéltük, hogy egy idegen országnak küldjenek a zenére üzeneteket, úgy hogy csak táncolnak. Ez teljes mértékben örömtánc volt, nem betanított, egymást utánozták. Nagyon fontosnak tartom , hogy a gyerekek saját maguktól mozogjanak, nem szerettem volna nekik koreográfiát betanítani. Így nem volt bennük semmiféle feszültség, hogy megtudják-e tanulni, amit mutatok.