Április témája. / Megbocsátás
Varázsszavak:
Sajnálom,
kérlek bocsáss meg,
köszönöm,
szeretlek🙂!
A tündértestvérek meséje után varázspálca járt körbe és arra kerestük a választ,ha tehetnénk mit kívánnánk a tündértől.
Azt kértem a gyerekektől tárgyi dolog most nem lehet. Csodaként éltem meg azt is hogy ezt megértették,értelmezni tudták, de az is csodálatos volt ,amilyen válaszokat kaptam.
Szeretet,ölelés.. mindenkinek legyen étele.
Az egyik kisfiú azt mondta: mindenki szeressen mindenkit, de magát is. Kulcsmondat ez. Önmagunk szeretete talán a legfontosabb.
Nem tagadom/ örömkönnyek szöktek a szemembe. Később szíveket készítettek, amelyet annak adhattak oda akit nagyon szeretnek,kedvelnek. Mi felnőttek is részesülhettünk ebből. ❣️❣️💘

Az áprilisi téma a megbocsátás volt.A foglalkozást a „Repül a karom,ha akarom,ha nem akarom”című relaxációs gyakorlattal kezdtük.Aztán elmeséltem Bezzeg Andrea:Tündéri bocsánat című meséjét.Az ezt követő beszélgetés alkalmával megbeszéltük,hogy milyen érzés az,amikor megbántják őket,hogyan lehet ezt jóvá tenni.A „Varázsszavak” c.játék során azt is megbeszéltük,milyen fontos ezek használata a mindennapjainkban.Bagdi Bella:Ha boldog vagy..c.dalával zártuk a délelőttöt.

Egyik kedvenc zenekarom a Kowalsky meg a Vega. Nagyon szeretem a dalszövegeiket. Évek óta ezzel a dallal kezdem „A megbocsátás gyakorlása” témakör bevezetését a gyerekeknek. A dallamok már ismerősen csengtek, hiszen Napraforgóim több alkalommal hallották. Megbeszéltük, mi a dal mondanivalója. A bocsánatkérés és a megbocsátás is nehéz feladat. Célom az, hogy a gyerekek tiszta szívből kérjenek elnézést/bocsánatot. Ne üres szóként használják a bocsánat vagy bocsi szót. Szívükből érezzék, mit jelent a bocsánatkérés és a megbocsátás.

A beszélgetés után elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét. Az ovisaimat pedig arra kértem, emlékezzenek vissza, mikor kértek utoljára bocsánatot:

„Belefirkáltam Léna rajzába és bocsánatot kértem.”
„Amikor anyával csúnyán beszéltem.”
„A papámnak kiabálva válaszoltam és rosszul esett neki. Utána azt mondtam, bocsánat.”

Majd a következő kérdésre vártam a válaszokat: Volt már olyan helyzet az életedben, amikor megbántott valaki és nagyon haragudtál rá?

„Egyszer apa veszekedett velem, hogy tegyem el a játékokat a szobában. Nem is én szedtem elő, hanem a tesóm. Mérges voltam apára.”
„Egyszer Jocóka elvette azt a legó darabot, amiből építettem. Nagyon haragudtam rá.”

Ezeket a helyzeteket természetesen megbeszéltük és arra a következtetésre jutottunk, hogy a harag nem jó tanácsadó. Jó érzés békességben élni.

A megbocsátás témaköre (megint) remekül illeszkedett témaprojektünkhöz, ami a Föld napjához kapcsolódott. A gyerekeknek arról beszéltem, hogy megbocsáthatunk azoknak az embereknek is, akik szemetelnek és szennyezik a környezetünket. Ne haragudjunk rájuk, ne forduljunk feléjük utálattal, inkább példás viselkedésünkkel tereljük őket jobb útra! Mindig van remény a változásra!

A „Mérges torta” játékunk évek óta remekül működik. Megfigyeltem, hogy a konfliktusok többségét sikerül jól kezelni, vagy elkerülni. Ha valakit valami sérelem ér, az első gondolata az, hogy visszaadja, megbosszulja azt. Ez azonban nem megoldás! A nyugodt állapot elérése után jöhet a konfliktus megbeszélése, majd (szükség esetén) az őszinte bocsánatkérés és megbocsátás.

A munkafüzet feladatait is megoldottuk, Bagdi Bella dalai is rendszeresen szóltak, a megbocsátás mondókát is megtanultuk és természetesen a varázsszőnyegünkre is rápattantunk.

Ennek a hónapnak a témája nagyon aktuális a Tulipán csoportban.
Sajnos többször tapasztaltuk, hogy ha valakit megbántanak az óvodában csak annyit mondanak, hogy „bocsi”. Mi már nagy csoportosak vagyunk és érzelmi élet érése, fejlődése során tapasztalják a gyerekek, hogy nem elég már, hogy a társuk csak annyit mond, hogy „bocsi”. Ha fáj, ha bánt valami nagyon nehéz megbocsátani. Erről a napindító beszélgetéseinken sokat szoktunk beszélgetni, hiszen ez az életkor, a 3 éves kor egy mérföldkő. Tudjuk, hogy erről beszélni kell, hiszen vannak érzelmi mérgeink, amit nehéz kitisztítani még nekünk felnőtteknek jobban, mint a gyerekeknek. Sajnos tapasztaljuk, hogy otthonról hozott kis sérelmek itt a csoporton belül jönnek ki a gyerekekből. Azt, hogy ki, milyen mintát hoz otthonról, azt befolyásolni nem tudjuk, bár próbálkozunk, de itt az óvodában, a Tulipán csoportban meg lehet, meg kell mindent beszélni, még, ha ez néha nehéz is.
Azt gondoltuk ki a gyerekekkel, hogy megfestjük a megbocsátás virágát és kitesszük a csoportunkba, elvihetőek játszani térbeépítésbe, egy kis beszélgető sarokba. A gyerekek szavaival élve ez nem „bocsi” virág, hanem a nagy betűs BOCSÁNAT! Megbeszéltük, hogy bocsi szó rövid és könnyen kimondható, a Bocsánat hosszabb, elgondolkodtatóbb.