Talán minden bajra gyógyír az ölelés. A varázsszavak (kérem, köszönöm, sajnálom, bocsánat, szeretlek) tényleg csodákra képesek. Alkalmazásukkal csökken a feszültség, jobb lesz a kedvünk, könnyebben oldódunk a társaságban. Gyakorlásukhoz jó alkalmat jelentett egy házikó építése, mely előtt elmondva könnyebb volt elengedni a sérelmeket, megbocsájtani társainknak. A Föld napja alkalmából szervezett jeles napunkon is bőven nyílt alkalom a megbocsájtás gyakorlására a játékhelyzetek során kialakult feszültség csökkentése kapcsán, a környezetvédelem kérdéskörében egyaránt. Minden helyzetben törekszünk a megbocsájtásra, egymás elfogadására, a toleráns viselkedésre.

A megbocsátás gyakorlása
Belső békénk, harmóniánk megteremtésével önmagunkat segítjük. Már az óvodás gyerekek körében is megtapasztalható ennek fontossága. Napi szinten összevesznek, megbékélnek és bizony nem egyszer az óvónéni közbenjárásával oldódik csak meg a konfliktus. „Aki megbocsát, az lemond a haragról, leteszi a sérelmeit, valamint a bosszúvágyat!” Az ilyen esetekben mindig megbeszéljük a történteket, hogy senkiben se maradjon feszültség, harag.
E havi témánk feldolgozása sok-sok alkotás elkészítésével, szituációs játékkal, zenehallgatással, tánccal ….stb. történt. /Több alkalommal is foglalkoztunk a témával, minden hétre jutott egy feladat./ A boldogságórát általában relaxációval kezdjük, ami fontos, hiszen ezzel segítem, hangolom őket az oldódásra és az összpontosításra. /Amolyan rituálévá vált már./ A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom: a mondókára a tele tüdőt hallható fújással ürítjük ki, közben a szőnyegen előre kúszunk törzsünkkel./ Ezt követően Bagdi Bella: Ho’Oponopono című albumáról a megbocsátás dalát is meghallgattuk. Majd a magam kitalált veszekedésről szóló történettel folytattuk, ami a téma megbeszélését segítette. A szituációs játékban fakanál bábok segítségével gyakorolták a bocsánatkérés és megbocsátás szép gondolatait. Nagyon örültem ,mert nem felejtették el. A gyerekek kérésére előkerült a Jön a Zombi című játék is, melyben a megbocsátás gondolatait gyakoroltuk.
A boldogító levél elkészítésére szívesen vállalkoztak, ám a gyengébb rajzkészséggel rendelkező kisgyerekeknek segítenem kellett. A bocsánat-állat megrajzolása szépen sikerült. Általában madarat, és pónit jelenítettek meg virággal. Mindenkinek volt elképzelése, hogy a messzi bolygón élők hogyan kérhetnek bocsánatot. A Megbocsátás mező elkészítése nagyon motiválta főként a kislányokat. Elmélyülten dolgoztak ügyelve a részletekre is. A kép üzenete a szeretet és a megbékélés! Természetesen kiállítást rendeztünk az elkészült munkákból. A munkafüzetben is dolgoztunk. Az ott készült munkákat haza vihették.
Zárásként a Föld napja alkalmából ügyes kislányaim a Madarakkal táncolók című táncot mutatták be az óvodában, ami nagyon nagy sikert aratott.
A fent említett feladatok, játékok mindegyike jótékony hatást gyakorol a gyermekek érzelmi világára. A téma feldolgozásához a családi naptárt megkapták a családok is. Nagyon bízom abban, hogy a pozitív gondolkodásra nevelt, szeretni tudó gyermekek megállják helyüket az életben.

A nézeteltérések az emberi kapcsolatok velejárója. Így van ez a gyerekek életében is.Nap mint nap kerülnek konfliktusba egymással, felnőttel, szüleikkel, testvérükkel egyaránt.
A Katica csoportban nagy hangsúlyt fektetünk a bocsánatkérésre. Azt tapasztaljuk, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy kit mennyire visel meg egy-egy vita. Van aki nagyon hamar tovább tud lépni és van olyan gyerek aki tovább hordozza sérelmét.Az igazság feltárása után azonban sosem maradhat el a bocsánatkérés, mert hiszem , hogy testi ,lelki előnyökkel jár ,ha valaki megbocsát.
Szituációs játékokkal gyakoroltuk,hogyan lehet bocsánatot kérni és hogyan érezzük azt,hogy tényleg megbocsátott a társunk.
Személyes példamutatással hatékonyan lehet érzékeltetni a megbocsátást.Volt rá példa,hogy könnyekig meghatódtam egy kislány bocsánatkérésén.
Rövid tanmese segítségével is próbáltam érzékeltetni a megbocsátás fontosságát.

Április hónapban a megbocsátás gyakorlását, a „Hervad a virágom, éled a virágom…!” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A gyakorlat elvégzését követően megkérdeztem a gyerekektől, hogy mit jelent a harag, haragudni valakire. Záporoztak a válaszok, mert igen gyakoriak a gyerekek között a konfliktusok, amelyek legtöbbször abból adódnak, hogy nem beszélik meg egymással a problémát, nem keresnek közösen megoldást, nem kötnek kompromisszumot, hanem egyből hangzik az „Óvó Néni, nem akar XY velem játszani, vagy most nem a barátom, vagy éppen elvette a játékot tőlem stb.” Ilyenkor közösen megbeszéljük, hogy mi a probléma, és mivel, hogyan tudnánk megoldani azt, hogy ne legyen harag, és mindig bocsánatot kérünk egymástól. A bocsánatkérés, és a megbocsátás eddig is nagy hangsúlyt kapott csoportunkban. Nagyon tetszik nekik a mondóka a könyv 173. oldaláról. sokszor mondogatjuk a nap folyamán.
Megkérdeztem tőlük, hogy milyen érzést kelt bennünk amikor mi bántunk meg valakit, és milyen érzés amikor minket bánt meg valaki. Ügyesen felismerték, hogy mindkét esetben rossz érzés van a szívünkben, és nem érezzük jól magunkat. Minél hamarabb szabadulni akarunk ettől az érzéstől, és amikor minket bántanak meg, akkor várjuk, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk, ha pedig mi bántunk meg valakit, akkor boldogok vagyunk, amikor megbocsát nekünk, viszont az utóbbi kissé nehezen megy számukra, ezt is elmondták.
Azt játszottuk, hogy beszélgetőkörben mindenki elmondhatta, hogy ki bántotta meg őt, mi esett neki rosszul nem olyan rég. A legtöbb esetben a testvért, vagy a csoporttársat említették, de akadt olyan is, aki azt mondta, hogy nem bántotta meg senki. Gondolkodtunk is, hogy ez hogyan lehetséges, és arra jutottunk, hogy valószínűleg olyan emberek veszik körül, és olyanokkal szere játszani is, akik nem szokták megbántani, vagy nagyon odafigyelnek arra, hogy nehogy véletlenül megbántsák őt.
Egy gyerek a szüleit említette, hogy ők szokták megbántani, mert sokszor kiabálnak vele, amit ő nem szeret, és nagyon rosszul esik neki. Próbáltam pozitív oldalról megközelíteni a problémát, hogy hátha segít neki a megbocsátás folyamatában, és elmagyaráztam neki, hogy gyakran a szüleik elfáradnak, és estére már nincs sok türelmük, ezért nem kellően tolerálják a huncutságokat, és megemelt hangon közölnek dolgokat, de ettől nem szeretik kevésbé őket, sőt biztosan minden alkalommal megbánják, hogy rosszul cselekedtek, csak nem beszélnek róla, és ez rossz. Elmondtam neki, hogy minden ilyen esetben legyen ő az ügyes, és mondja el szüleinek, hogy ez neki nem jó érzés, és próbálják meg megbeszélni, hogy ki hibázott, és miben, hogy senkiben ne maradjanak rossz érzések.
Megkértem őket, hogy soroljanak fel legalább egy-egy jó tulajdonságát is az illetőnek, aki megbántotta őket. Mindig akad ilyen tulajdonság is., ami pozitív.
Ezután a varázsszőnyegen elrepültünk Hawaii szigetére, és elmeséltem nekik a Ho’oponopono varázsszó történetét. Nagyon tetszett nekik, és örömmel el is dramatizálták a történetet. Meghallgattuk Bagdi Bella- Ho’oponopono című dalát is, hol kézfogással énekelve, hol pedig úgy, hogy mindenki odament egy társához, és mondott neki egy varázsszót. A munkafüzetekbe mindig örömmel dolgoznak, ami remek lehetőség a téma elmélyítésére, lezárására.
A téma továbbadására ajánlottam fel számukra, hogy meséljék el otthon szüleiknek a varászszó történetét és jelentését. Használják otthon bátran! Játsszanak együtt!
Április 22.- A Föld napja
Óvodánkban veteményezéssel, növénygondozással, ötletes játékokkal, és a zenés produkciónkkal emlékeztünk meg a Föld napjáról.

Mivel mi vegyes csoport vagyunk, elég sok a csoportunkban a konfliktus. A kicsik még sokszor ott tartanak, hogy nehéz osztozkodni, vagy épp belekotnyeleskednek a nagyok játékába. A nagyok pedig azt az időszakukat élik, hogy már van, aki szerelmes, vagy van kedvenc barátja, akivel szeret játszani, és néha zavarja, ha más is csatlakozik. Így aztán jön a furkálódás, árulkodás, szócsatáznak, megsértődnek, kibékülnek, aztán újra távolságtartás, kibékülés következik. Ez mind másképp játszódik le a lányoknál, mind a fiúknál. A fiúk valahogy hamarabb képesek a megbocsátásra, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a nemkívánatos havert. A lányok már inkább árulkodásra hajlamosak és képesek fél napig nem beszélni a másikkal egy-egy apróság miatt. Szóval, nagyon vártam ezt a témát, hogy miként is építsem fel, hogy igazán tudjak a lelkükre hatni és hatásos, elgondolkodtató legyen számukra a téma. Relaxációs gyakorlattal indítottunk, halk zenére, átadtuk a mozdulatokat, méghozzá az ölelés mozdulatát, de előtte furfangosan egy helycserélős játékkal olyan gyermekeket ültettem egymás mellé, akik azért beletartoznak ebbe a gondolkodásmódba. Jó volt látni, hogy igazán tudnak ölelni és szeretni. Ezután bábszínházas mese következett. Sün Soma meséjével készültem, aki ugye mindig keresztbetesz valamelyik barátjának, aztán megharagszanak rá, végül kibékülnek. Nahát, nagyon találó volt ez a mese a kis Csigabigáknak. Megbeszélgettük a témát igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek is értsék, ezért példákat hoztunk fel, hogy a mi kis életünkben milyen „balhék” fordulnak elő. Pl.: kizárt a játékból, ezért nem fog elhívni a szülinapjára, nem építhetek vele, mert a másik fiúval játszik, megszorította a kezét a sorakozónál, szemébe szórta a homokot a homokozóban, kinevetett, kicsúfolt, azt mondta, hogy baba vagyok…és csak sorolták, sorolták a sérelmeket.. Elmondtam a gyermekeknek, hogy hatféle megbocsátás létezik, és a legcsodálatosabb, amikor szeretetből tudunk megbocsátani, ami nem bosszúból, elégtételből, vagy társadalmi elvárásból fakad, hanem úgy igazán a szívünkből jön. Igen, láttam meglepett, komor, csodálkozó arcokat is, de úgy érzem valami talán átment. Mert látok öleléseket azóta is, vagy épp „elengedő” szituációkat, megbocsátani képes gyermekeket. Nehéz út ez, talán nekünk felnőtteknek is, de tanulható, és olyan jó, hogy ezt ilyen pici korban is lehet tanítani, vagyis inkább megalapozni, hogy megbocsátani jó! A foglalkozásokon kipróbáltuk a zombi játékot és elmeséltem a Ho’oponopono mesét is, és hogy mit jelent ez a szó, megpróbáltuk elénekelni. Utána pedig kiszíneztük a Megbocsátás hónapunk jelét és kicsit feladatoztunk is a nagyokkal a szeretet gyümölcsökkel. Nehéz, de fontos téma volt az április, várjuk szeretettel a következő hónapot, hogy eljussunk hamarosan a boldogság várunkba.

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport