A megbocsátás gyakorlása
Elsős és másodikos kisdiákjaimmal az áprilisi foglalkozás kezdetén meghallgattuk a hónap dalát és közös énekléssel, tapsolással hangolódtunk a hónap témájára.
A foglalkozás következő részében a megbeszéltük, hogy miként fejleszti a megbocsátás a személyiségünket, hogyan leszünk tőle nyugodtabbak és boldogabbak. Mennyire fontos, hogy a családunkban és az iskolában is, hogy megbánjuk és megbocsájtsuk egymásnak, ha meggondolatlanul cselekedtünk. A megbocsátásunk mindig szeretetből fakad.
Az „elfújta a szél” gyakorlatban elképzeltük, milyen felhős, borús a hangulatunk, ha haragszunk, ezért gyorsan széllé változtunk. Újságpapír darabokból formált felhőket igyekeztünk magunk elől elfújni, az asztalon elhelyezett színes karikákba. A lelkes szélfújás gyorsan vidámságot csalt a csapat arcára.
A következő játékban az iskolaudvar egy napsütötte falán, „árnyjátékot” játszottunk. A gyerekek párokat alakítottak és rövid, konfliktus utáni megbocsátás jeleneteket adtak elő. Összeakasztott ujjaikkal, eljátszották az árnyak, az iskolánkban szokásos:
„Béke, béke, barátság,
Mi volt ez a szamárság?” -szövegű kibékülő versikét is.
A következő feladatban elkészítettük a közös „Megbocsátás mezőnket”, lelkesen rajzoltak a fiúk és a lányok. Jókat kacagtak a közös rajzon kialakult furcsaságokon.
A foglalkozás befejezéseként az udvaron vidám labdajátékkal lazítottunk.
Megbocsátás
E héten a szeles időjárásnak köszönhetően sok tapasztalatot szerezhettünk a felhőátvonulás tekintetében, a felhőformák megfigyelése terén. Így nem okozott gondot párhuzamot állítani a két dolog között. Egy kis rávezetéssel a gyerekek is megértették azt, hogy miért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak, és a társainknak is. Vannak rossz napjaink, illetve másnak is lehetnek.
E héten a szeles időjárásnak köszönhetően sok tapasztalatot szerezhettünk a felhőátvonulás tekintetében, a felhőformák megfigyelése terén. Így nem okozott gondot párhuzamot állítani a két dolog között. Egy kis rávezetéssel a gyerekek is megértették azt, hogy miért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak, és a társainknak is. Vannak rossz napjaink, illetve másnak is lehetnek.
Tiszakanyári Hunyadi Mátyás Általános Iskola
Boldogságóránkat a Te tetted? című játékkal kezdtük, majd az érzések játékával folytattuk.Sok történet került elő a gyerekek emlékeiből, amikor a megbocsátásról kellett beszélgetni.A megbocsátás gyakorlása minden napi feladat osztályunkban, mert sajnos gyakori a vita,melyeket bocsánat kéréssel, kézfogással zárunk le.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Tetettedetettettetettektettesete!
A megbocsátás gyakorlását a könyvből felolvasott Mark Twain idézet értelmezésével kezdtük. Majd egy boldogító ölelést adtunk olyan társunknak, akivel már régen tettük ezt.
Az „Arcunkra van írva!” rajzot mindenki a lány és a fiú esetében is ábrázolta, majd meg kellett mondják, hogy szerintük milyen hangulatot ábrázolt a társuk.
A „Te tetted e tettet, te tettek tettese, te” nyelvtörő kissé meggyötörte a csoportot, gyakorlása közben sokat nevettünk egymáson. Több napot vett igénybe, mire már labdával is egész ügyesen tudtuk alkalmazni.
„Az érzések játéká”-ban mindenki részt akart venni, ezért kicsit több időt szántunk rá.
A megbocsátás történetek elmesélése után ismét játszottunk. Kitalált és elképzelt helyzetekben gyakoroltuk a bocsánatkérést. Majd ismét egy bátorító, boldogságölelés következett.
Vidáman nézegették egymás rajzait a „Milyen állat a bocsánat?” feladat elvégzése után, és megbeszélték, hogy ki kinek a Bocsánat-állatát fogadná szívesen egy teára.
Rajzolás és a keresztrejtvény megoldása közben Bella aktuális dalát is meghallgattuk.
Föld Napi Üdvözletként közösen készítettünk egy kis koreográfiát a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalhoz. A felvételt elküldtem a szülőknek és a youtubra is feltöltöttem. https://youtu.be/q0oL0L4T-1U
Boldogító levél írására is ösztönöztem a gyermekeket a megadott sablon segítségével. Íme néhány ízelítőül:
Domonkos:
Azt szeretem a boldogságórában, hogy mindig játékos feladatokat csinálunk. A gondolkodós matekórák után jó egy kicsit megpihenni. Szeretem amikor beszélgetünk. Nagyon jó volt amikor képregényt írtunk, meg amikor az arcunkkal kellett mutogatni azt az érzést, amit Ildikó néni mond. Tetszett a te voltál párbeszéd eljátszása is. Jó volt az a feladat is, hogy oda kellett menni a legjobb barátunkhoz és meg kellett ölelni. Mindig különleges és változatos feladatokat csinálunk. Szóval a boldogságórán öröm lenni.
Jázmin:
Nekem nagyon jó érzés volt amikor együtt megszőttük a csodálatos mesénket. Nem is az volt benne a jó, hogy a hónap csoportja lettünk, hanem az, hogy a 2. c osztály együtt megszőtte a mesét. És mindenki benne volt ebben a munkában. Nagyon köszönöm ezt a jó élményt az egész osztálytól és Ildikó nénitől! A legjobb ez volt! És nagyon-nagyon köszönöm!
Hanga:
Én azért szeretem a boldogságórát mert ha az előző órán nem volt jó, vagy rossz jegyet kaptam, mindig felvidított. És úgy vidított fel, hogy például beszélgettünk és kipróbáltunk párbeszédeket, meg sok mindent. És ritka volt az az óra, amikor nem nevettünk. Nekem ez a kedvenc órám, mert sokat nevetünk, beszélgetünk és mindig jól érzem magam.
Levente:
Nagyon jók, kedvesek vagyunk egymással. Az egyik kedvenc órám. Öröm az órán lenni. Mert Ildikó néni nagyon jó tanítónő. Nem tanulunk úgy, mint a többi órán. Nagyon szeretem és kedvelem. Nem fogom megunni soha.
Emma:
Nagyon szeretem a boldogságórákat, mert tanulságosak. A legjobb óra az volt, amikor Ildikó nénivel gyertyát gyújtottunk a Földért.
Damián:
Nagyon tetszett az az óra, amikor rajzoltunk és olvastunk. A boldogságóra a kedvenc órám. Szeretem a boldogságórát mert néha vicces, néha szomorú, néha pedig mindenféle. Szeretem a boldogságórát, mert a kedvenc tanárom vesz rajta részt.
Csenge:
Az én kedvenc témám a boldogságórán az arckifejezések voltak. Azért tetszett, mert nagyon vicces volt, amikor különböző arcokat kellett vágni. Ezen az órán nagyon jól éreztem magam.
Aliz:
Én azért szeretem a boldogságórát, mert szeretem , ha játszunk és szeretem, hogyha Ildikó néni mesél valami mesét.
Mira:
A kedvenc órám az volt, amikor két osztálytársam megkérdezte egymástól mérgesen: Te voltál? Nem én voltam! Akkor ki volt?
Panna:
Az volt a legjobb a boldogságórában, amikor megtanultuk a tetettedet.
S. Áron:
Azért szeretem a boldogságórát, mert játékos. És még azért, mert nem uncsi.
Április hónapban a megbocsátás témakörét dolgoztam fel ovisaimmal. A foglalkozásunkat dr. Bagdy Emőke Villámlazítás c. relaxációs gyakorlatával kezdtük, mely nagyon jó feszültségoldó hatásúnak bizonyult. Ezt Vándorjátékkal folytattuk, ahol arcsimogatást adtunk körbe egymásnak. Utána elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat c. mesét, melyhez aztán kérdéseket fűztem. A varázsszavakat külön elismételtük, meg-megállva közben. A beszélgetőkörünkben, ahol a megbocsátás érzését, a szó jelentését próbáltuk elmondani egymásnak, sorban mindenki mondhatott egy cselekedetet, mellyel társát esetleg megbántotta és rögtön gyakorolta is a megbánást azzal, hogy bocsánatot kért érte. Sok megható pillanat volt ezen a foglalkozáson, ahogy a társak kiengesztelődtek és rögtön meg is ölelték egymást. Érezni lehetet, hogy a gyerekek emelkedett hangulatba kerültek ez idő alatt. A gyerekek a megbocsátás jelét haza is vitték, és otthon odaadták valamelyik családtagjuknak, kiengesztelve őket.
A tevékenység lezárásaként a csoportszoba falán elhelyezett papírfánkra mindenki rajzolhatott, színezhetett, ollóval kivághatott egy-egy madárkát, amiket aztán együtt tettünk fel az ágakra. Ezek a megbocsátás madarai voltak, még mindig ott vannak a csoportszobában és emlékeztetnek minket, hogy milyen jó érzés annak, aki tud bocsánatot kérni és annak, aki megbocsát.
A Tündéri bocsánat mese tetszett a gyerekeknek. Beszélgettünk, hogy ha lenne varázspálcájuk mit is kívánnának: szép háza, állatokat és házat számukra, óra, nyaklánc, autó, ruha, smink készlet, egy erdőt stb. Megbeszéltük kit szeretnek és kitől kérnének bocsánatot. El is készítették a varázspálcáikat.
Játékkal indítottuk a foglalkozást: Körben álltak a gyerekek, egy tanulót kiküldtem. A körben álló gyerekek közül kiválasztottunk kettőt, a kaput, ahol a kör közepébe visszatérő majd ki tud jutni. A középen állót csak mimikával és gesztusokkal irányíthatják a kapu felé. (fejbiccentés sem megengedett) A kaput képviselő két gyerek, csalogatóan nézhet, a többiek elutasítóan, vagy éppen pillantással irányíthatják a középen állót a megfelelő helyre. A feladat után arckifejezéseket kaptak a tanulók, azt beszéltük meg, ki hogyan néz ki, milyen érzelmeket mutatnak az arcok: pl. rémült, aggódó, meglepett, gondterhelt stb. Ügyesen felismerték mások érzelmeit. Innen már egy lépéssel eljutottunk az önismeretet fejlesztő feladathoz: Különféle állítások szerint kellett önvizsgálatot tartani: könnyen sértődnek –e meg, sérelmeiket őrzik –e, vagy éppen hamar túllépnek dolgokon? Figyelnek –e másokra, bele tudják képzelni magukat mások helyzetébe? Jutott már eszükbe bosszúállás, vagy éppen teljesen tehetetlennek látták helyzetüket? Meg kell-e bocsátani, vagy van, amit nem lehet? Csoportmunkában folytatódott az óra: Egy szituációt kellett értelmezni (baráti körből való kiközösítés, egy új gyerek miatt) A helyzetet vizsgáltuk a kiközösített tanuló és a baráti kör szempontjából is. Több tanuló fejezte ki nyitottságát a képzeletbeli konfliktus feloldására, a helyzet tisztázására és a megbocsátás lehetőségére. Ketten választották azt, hogy nem így gondolkodnának, egyikük szóba sem állna a haverokkal, a másik inkább letolná őket az elszenvedett sérelmek miatt. A baráti kör részéről többen próbálnák meg jóvá tenni a sértést, kedvességgel és gesztusokkal. Kevés gyerek vállalná fel a bocsánat kérését és őszinte megbánást. De jeleztem, saját véleményem szerint is, teljesen elfogadható, ha a kárt okozó cselekvés visszavonása párosul több olyan gesztussal, őszinte figyelmességgel, amely jelzi a sértett számára, hogy megpróbálom helyrehozni a dolgokat és mindenekfölött azt, hogy kapcsolatunk fontosabb számomra, mint hogy feltétlen igazam legyen. Szívmelengetőbb egy egyszeri bocsánattól. Van még lehetőségünk, ha nehezen jön szánkra a bocsánat: A humor sok élethelyzetben segít. Számtalan vicces vagy állatos kártya is segítheti a kezdeti nehézséget a párbeszéd kialakításában. (Már on-line képeslapokat is lehet küldeni.)
Egy történetet mondtam: Két ember gyalogolt a forró sivatagban, valamin összevitatkoztak ezért az egyik pofon vágta a másikat. Aki a pofont kapta a homokba írta, a barátom lekevert egyet. Találtak egy oázist. Bemnetek a kis tóba fürödni. A pofont adó fuldokolni kezdett, a másik a segítségére sietett. A pofont adó a kőbe véste: Ma a legjobb barátom megmentette az életem. Két mondatot kellett befejezi a történet tanulságát levonva: Ha valaki megbánt, a homokba írd, hogy … Ha jót tesz veled valaki azt vésd kőbe, hogy ….
Ezután egy PPT bemutatót tarottam a megbocsátásról. Mindannyian őrzünk megbocsátásra váró sérelmeket. A harag az a méreg azonban, amit mi nyelünk le, közben azt várjuk, hogy a másik majd megbűnhődik. (Persze a bűnös, gyakran nem is tud róla, milyen fájdalmat okozott nekünk, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget.) A harag önvédelem, de a bent tartott harag már megkeseredés, mint ahogy Prof. dr. Bagdy Emőke egy videójában így mondja: „A szív nem bírja elhordozni a haragot.” „A test hordozza a lelkiállapotokat.” A harag, az ellenségesség és a düh fenntartása hatalmas tartalékokat emészt fel, így komoly megbetegedésekhez vezethet hosszú távon. Röviden, a fel nem dolgozott harag önpusztító, okozhat infarktust és daganatos megbetegedéseket, gyulladásokat is. Mások viselkedésére vagy történésekre gyakran nincs ráhatásunk. De képes vagyok befolyásolni, hogy mit teszek a sérelem elszenvedése után. A döntést érzelmileg nehezen hozom meg, ezért legyen racionális: Leteszem a terhet, saját érdekemben is. A bemutató fontos része a megbocsátás lépéseinek bemutatása volt: Először szembe kell nézzek érzelmeimmel, indulataimmal. Második lépésben: feladom a harcot és a miértek keresését. Megfogalmazom, hogy milyen szükségleteim voltak a helyzetben, és „meggyászolom” azokat. Elengedem az áldozati szerepemet, saját életért felelősséget vállaló emberként gondolok magamra: nem ez az esemény határozza meg azt, hogy ki vagyok, hogy milyen ember vagyok, és hogy milyen lesz a jövőm. Közben és mindig is megpróbálok váltani, saját nézőpontomon kívül próbálom megérteni mások szempontjait is. A megbocsátástól félünk, hiszen mintha elismerném, hogy rendben van, hogy ezt tették velem. A megbocsátás hosszú folyamat, talán végül mégsem sikerül megbocsátani. A megbocsátás, nem egyenlő a sértés tolerálásával, elfeledésével, sokkal inkább lemondás a bosszú jogáról. Dr. Buda László így fogalmaz: „Azokat az energiákat, amelyek le voltak kötve, a neheztelésre a haragra, régi történetek felelevenítésére és átélésére, azokat mind megkapja ajándékba, aki megbocsájt.”
Persze létezik olyan súlyú tett, amelyet nem lehet megbocsátani, elfeledni főleg. A megbocsátásnak ilyen módjára, csak kevesen képesek, ezért, nem kell hogy haragudjunk magunka, ha mégsem sikerül a megbékélés. Ezzel viszont élni nehéz, más segítségre is szükségünk lehet. (embertársaink támogatásának elfogadása vagy éppen a sorstársakkal való kapcsolat, mi is lehetünk mások segítői, ezáltal életünk új célt, értelmet kaphat)
Egy csónak képére ragasztottuk fel azokat a dolgainkat, amelyektől szívesen megszabadulnánk, közben Bagdi Bella Elengedlek című videóját vetítettem ki: A gyerekek, sok fájdalmas élethelyzettől szabadulnának: veszekedés, félreértés, mellőzöttség, csúfolódás, rossz döntés, kiszolgáltatottság, megalázottság vagy a bűntudat.
Gyakori helytelen attitűdöket írtuk át olyanokkal, amelyek békét hozhatnak a kapcsolatokban:
Ki nem állhatom, bármit tesz.- Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai.
Kritizálás.-Megértő szándék.
A saját érdekeim számítanak csak.- Mások helyzetének mérlegelése.
Mindig győztes legyek!-Tudni kell engedni is!
Levegőnek nézem!-Fenntartom a párbeszédet.
A bosszú hajt-Megbékélésre törekszem.
Felkapom a vizet-Átgondolom a helyzetet.
A foglalkozást a süni történet kiegészítésével zártam. A téli éjszakán összehúzódnak, mert fáznak, ezért távolodnak egymástól, de akkor újra dideregnek. Így mégis jobb az összehúzódás, hiszen nekünk is vannak tüskéink, amelyeket másoknak kell elviselniük. Ha mindenki igyekszik kezelni a konfliktusokat, empátiával közeledni embertársai felé, ugyanakkor képes az elengedésre, megbékélésre a tüskepárbajok nem lesznek végzetesek.
Nagy örömmel tölt el, hogy kezdeményezésemre immár hagyománnyá vált óvodánkban a „Boldog Ovi Program”, mely során minden hónapban egyszer összegyűlik óvodánk apraja-nagyja és Boldogságóra oktató kollégáimmal közösen adjuk tovább a Boldogságórák aktuális témáját.
A Makói Óvodában a környezeti nevelés kiemelten fontos terület, ezért a Föld napját a Boldogságóra keretében ünnepeltük meg. Épületünk rajzszakkörösei műanyag kupakokból elkészítették Földünk kicsinyített makettjét, ahová a gyermekek mécseseket helyeztek el Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért című zenéjére.
A nagycsoportos gyerekek színvonalas, zenés-táncos műsorral készültek, melyet összekapcsoltunk a Föld napi üdvözlettel. Itt a „Fű-lányok” egy mozdulatsorral küldtek üdvözletet egy másik ország lakóinak azzal a céllal, hogy a Föld a barátunk, akit szeretni, óvni és védelmezni kell.
Ezután óvodánk minden csoportja együtt sétálta körbe óvodánkat a Föld napját jelképező zászlókkal, lobogókkal, ezzel hangsúlyozva, hogy „Zöld Óvoda” is vagyunk.
Büszkeség, hogy megmozdulásunkat a DÉL MAGYARORSZÁG napilapja is megjelenítette, ahol rövid interjús beszámolómban kiemeltem a Boldogságóra Program jelentőségét óvodai életünkkel kapcsolatban.
Konyári Óvoda, Pillangó csoport
Mi az a megbocsátás, milyen érzelmekkel társul, hogyan tudjuk gxakorolni kiscsoportban? Erre kerestünk a héten a példákat a gyermekekkel. Minden délelőtt végén leültünk a szőnyegre és megkérdeztem az ovisaimtól, hogy érzik magukat, s a válaszaiknak (érzelmeiknek) megfelelően vidám, vagy szomorú szmájlit választhattak. Ha valaki rosszul érezte, érdeklődtem, érte-e valamilyen sérelem a nap folyamán, s ha igen, próbáltak beszélni a sérekmeikről és ahhoz kapcsolódóan arról, ki bántotta meg őket, kivel kerültek konfliktusba. És ha a nap folyamán nem békültek ki társukkal, akkor a megbeszélés során sort kerítettünk a békülésre, a megbocsátásra, melynek kapcsán arra kértem a gyermekeket, próbálják elmondani milyen (érzés) volt „rosszban lenni” és milyen (érzés) volt kibékülni, megbocsátani. S bár az érzelmek önálló megfogalmazása nehezen ment, de egyetértettünk abban, hogy jó érzés megbocsátani, szeretettel viszonyulni egymáshoz, mert ettől jobban érezzük magunkat, boldogabbak vagyunk. A szomorú szmájlikat is ennek megfelelően cserélték vidámra és ezt jelenítettük meg a plakátunkon is, valamint szeretetük kifejezéseként szívecskéket adtak át egymásnak.