Felidéztük a legjobb pillanatokat, amiket együtt töltünk szeptember óta.
Természetesen a gyerekek között mindig akad konfliktus, de ennek szerepéről és a megbocsátás jelentőségéről is sokat beszélgettünk.
Megbocsátás
A hétköznapok során is többször előkerül a téma: MEGBOCSÁTÁS. Igazi kihívás számunkra, gyermekvédelmi szakellátásban dolgozók számára ez a téma: biztatjuk a nálunk nevelkedő gyermekeket arra, hogy szüleiknek, családtagjaiknak bocsássanak meg, miközben legtöbbször mi, velük dolgozó szakemberek is átéljük azt a haragot az ő szüleikkel szemben, látva a gyermekek szenvedését. Szó szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy felhívják szüleikre a figyelmet, ezáltal saját magukról, jelenükről, jövőjükről elvonva a fókuszt – szakemberként képtelenek vagyunk kivonódni, negatív érzelmeket élünk át akár velük szembe is…
Ez a hónap kiváló pontja volt annak, hogy mi mutassunk mintát a gyerekeknek – képesek vagyunk megbocsátani. Egyik gyermekünk harmadik alkalommal járja a hetedik osztályt – nem járt be az előző két évben az iskolába. Ebben a tanévben többet járt be, mint az előző két évben, viszont látható, hogy az idei év elvégzése sem stabil. Szeretnék bevonni – ő ígér, helyzetben kivonódik, nem megbízható (ezt tapasztalta a családjában is). Vonzotta a lehetőség, hogy az AMAPED versmondó versenyén részt vegyen Bécsben – készült, a házi versenyen továbbjutott. Egy átlagos gyermek nagyon izgatottan várja az alkalmat. Vele nem így történt – utolsó pillanatban közölte, hogy szívességet tesz nekünk, végül felkel és eljön a számunkra nagy kirándulásra. Viselkedése rengeteg bizonytalanságot hozott a pedagógusok életébe – a megbocsátás gyakorlása számukra napi szintűvé vált – mély érzelmeket generált mindenkiben. Végül megnyerte a nemzetközi versmondó versenyt kategóriájában. Óriási teljesítmény egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esetében. Megerősített abban, hogy a megbocsátásnak ereje van, hatalmas.
A többi neveltünk számára Hágen Zsuzsa táncfoglalkozásán szimbólumokkal gyakorolták a megbocsátás kifejezését, továbbá Görögországból érkezett vendég ERASMUS hallgatók szintén foglalkozásukkal a megbocsátás útjára terelték őket.
A Golden Tiger’s Kung-Fu Egyesület által szervezett kirándulásunk szintén ennek fényében zajlott.
Különleges hónapunk volt, rengeteg érzelemmel – mélységekkel, magasságokkal.
Köszönöm a kollégáknak a kitartó és stabil közös munkát!
A Földike elnevezésű projektemet összhangba tudtam hozni a megbocsàtàs témàjàval.
Először is beszélgettünk arról, hogy mi is az a megbocsàtàs és mikor jön létre. A gyerekek nagyon jól tudtàk, hogy ha megbàntanak valakit, akkor az az illető haragot, mérget és dühöt érezhet. Àtbeszéltük, hogy ha megbocsàtunk annak, aki megbàntott minket, akkor sajàt magunknak is jót teszünk. Beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet kiengesztelni és bocsànatot kérni a másiktól.
És végül átvezettem a megbocsàtás témàjàt a projektembe ugy, hogy beszélgettünk arról, hogy a földnek az a jó ha békességben élnek egymàssal az emberek. A gyerekek nagyon jól tudtàk azt, hogy mi kell ahhoz, hogy békesség legyen az emberek és a természet között.
Megtanultuk a Megbocsàtás mondókàjàt.
Tenyér lenyomattal elkészítettük a Földünk béke plakàtjàt.
Fàkat készítettünk, melyekkel a Föld napja alkalmából körbe sétàltuk az óvodànkat.
I. BEVEZETŐ RÉSZ
1. Lazító gyakorlat: Összehangoló
2. Ráhangolódás: Bagdi Bella: Hó oponopono c. dallal.
3. Rávezetés: Miről szólt a dal? beszélgetéssel.
II. FŐRÉSZ:
1. Célkitűzés: Téma felvetése.
2. Téma megbeszélése. egyéni tapasztalatok, vélemények. Szakirodalom: A megbocsátás 3 megközelítése, 6 szintje.
3. Közmondások értelmezése.
4. Játékos gyakorlat: A „Szabadulás útja”
5. Feladatlap párban: A „Megbocsátás jelei”.
III. BEFEJEZŐ RÉSZ
1. Bocsánatkérő kártya készítése szabadon.
2. Meditációs gyakorlat.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A Föld napja alkalmából együtt énekeltünk.
„Az igazi megbocsátás az a gyógyszer, mely a legmélyebb érzelmi sebeket is begyógyítja.” (Részlet A megbocsátás gyógyító ereje c. ingyenes kiadványból)
Megbocsátani nem könnyű. Ha őszintén, szívből sajnáljuk, akkor talán könnyebb.
A gyerekek sokszor kérnek bocsánatot, attól, akit megbántottak. Van, hogy kérésre teszik meg, de az nem igazán őszinte. Amikor maguktól kérnek bocsánatot, az inkább szívből szól. Sokszor és sokat kell mondani, hogy igyekezz nem megbántani a másikat, de, ha már megtörtént, kérj bocsánatot. Ezt nem csak ebben a hónapban kell gyakorolni, hanem minden nap. Mindig tanulunk valami újat, megismerünk egy más érzést. A megbocsátással nem felejtjük el a bennünket ért sérelmet, de ha meg tudunk bocsátani, akkor jobb érzés kerít hatalmába bennünket.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a bocsánatkérésről, annak formáiról. El is játszottunk néhányat. Elmesélték, ők, hogyan szoktak bocsánatot kérni társaiktól, szüleiktől, vagy attól, akik megbántottak.
Vadkan Vendel történetén keresztül igyekeztem megmutatni, hogy a megbocsátás milyen fontos. Hiszen, ha nem akarunk egyedül maradni, kiközösítve lenni, akkor magunktól kell rájönni a megoldásra (vagy némi segítséggel).
Csoportokban eljátszották a mese egy-egy fontos részletét. Öröm volt látni, amikor megbocsátottak Vadkan Vendelnek. Megbeszélés nélkül, egyszer csak megölelték.
Bocsánatot kérő kártyát készítettek, amit át is adtak annak, akit megbántottak. Hálás voltam, hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.
Végül meghallgattuk a hónap dalát, és közben mindenki végiggondolta, kitől szeretne még megbocsátást kérni. Ezeket a gondolatokat belesuttogták a tenyerükben lévő köveknek, majd beledobtuk ezeket a vízbe. Jelképesen is elengedtük a problémát. Hisz, ha nem gyötrődünk a megbántáson, jobban érezzük magunkat, egészségesebbek leszünk.
Személy szerint, én ismét sokat tanultam a gyerekektől a megbocsátásról, miközben én is igyekeztem megmutatni, miért is kell és fontos a megbocsátás, valamint annak a gyakorlása.
Köszönöm.
„Az igazi megbocsátás az a gyógyszer, mely a legmélyebb érzelmi sebeket is begyógyítja.” (Részlet A megbocsátás gyógyító ereje c. ingyenes kiadványból)
Megbocsátani nem könnyű. Ha őszintén, szívből sajnáljuk, akkor talán könnyebb.
A gyerekek sokszor kérnek bocsánatot, attól, akit megbántottak. Van, hogy kérésre teszik meg, de az nem igazán őszinte. Amikor maguktól kérnek bocsánatot, az inkább szívből szól. Sokszor és sokat kell mondani, hogy igyekezz nem megbántani a másikat, de, ha már megtörtént, kérj bocsánatot. Ezt nem csak ebben a hónapban kell gyakorolni, hanem minden nap. Mindig tanulunk valami újat, megismerünk egy más érzést. A megbocsátással nem felejtjük el a bennünket ért sérelmet, de ha meg tudunk bocsátani, akkor jobb érzés kerít hatalmába bennünket.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a bocsánatkérésről, annak formáiról. El is játszottunk néhányat. Elmesélték, ők, hogyan szoktak bocsánatot kérni társaiktól, szüleiktől, vagy attól, akik megbántottak.
Vadkan Vendel történetén keresztül igyekeztem megmutatni, hogy a megbocsátás milyen fontos. Hiszen, ha nem akarunk egyedül maradni, kiközösítve lenni, akkor magunktól kell rájönni a megoldásra (vagy némi segítséggel).
Csoportokban eljátszották a mese egy-egy fontos részletét. Öröm volt látni, amikor megbocsátottak Vadkan Vendelnek. Megbeszélés nélkül, egyszer csak megölelték.
Bocsánatot kérő kártyát készítettek, amit át is adtak annak, akit megbántottak. Hálás voltam, hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.
Végül meghallgattuk a hónap dalát, és közben mindenki végiggondolta, kitől szeretne még megbocsátást kérni. Ezeket a gondolatokat belesuttogták a tenyerükben lévő köveknek, majd beledobtuk ezeket a vízbe. Jelképesen is elengedtük a problémát. Hisz, ha nem gyötrődünk a megbántáson, jobban érezzük magunkat, egészségesebbek leszünk.
Személy szerint, én ismét sokat tanultam a gyerekektől a megbocsátásról, miközben én is igyekeztem megmutatni, miért is kell és fontos a megbocsátás, valamint annak a gyakorlása.
Köszönöm.
Esztergomi József Attila Általános Iskola
Évek óta minden áprilisban elénekeljük ezt a dalt. Csak a covid szakította meg ezt a hagyományt. Az idén így énekeltünk.
Április hónapban a megbocsátást gyakoroltuk. Nagy hangsúlyt fektettünk rá, mert a boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás képessége. Azt, hogy mit jelentett számunkra a sok-sok Boldogságóra, egy Boldogító levélben fogalmaztuk meg közösen. Jót nevettünk a Te tetted? nyelvtörőjével. Az érzések játékában megjelenítettük a lelkesedést, vidámságot, szomorúságot, reményteliséget. A gyerekek komolyan vették a feladatot, ügyesen „bántak” a hangjukkal, arckifejezéseikkel. Próbáltuk elképzelni és papírra vetni a Bocsánat-állatot. Az instrukcióm szerint mindenki szabadjára engedhette kreatív fantáziáját. Csatlakozva a TeSzedd! akcióhoz „megbocsátottunk” azoknak az embereknek, akik a szemetükkel rosszul bánnak. A megbocsátást az év minden napján gyakoroljuk azért, hogy ne cipeljünk haragot, inkább engedjük el sérelmeinket.
Ebben a hónapban Boldogító levelet írtunk, de nem hagyományos módon. Felelevenítettük a gyerekekkel, hogy melyik téma, feladat tetszett nekik legjobban az elmúlt közel három évben. Mit jelent nekik a Boldogságóra? Mi volt, ami a legközelebb állt hozzájuk, mi volt számukra a legemlékezetesebb? Nem volt könnyű a választás! Csak úgy záporoztak az élmények, az emlékek. Végül mindenki megfogalmazott egy-egy gondolatot, amit egy hatalmas levélként küldünk el Nektek, hogy együtt ünnepeljünk Veletek. A leírt gondolatokhoz rajzot is készített minden kisdiák.