Megbocsátani minden életkorban nehezünkre esik, senkinek sem könnyű. Talán, ha őszintén kérünk bocsánatot, vagy érezzük a megbocsátás fontosságát, nem esik olyan nehezünkre.
Az osztályomba járó gyerekek sokszor kérnek bocsánatot, attól, akit megbántottak. Talán túl sokszor, olykor meggondolatlanul is. Előfordul, hogy egy felnőtt kérésére teszik meg, de az nem igazán őszinte. Amikor maguktól kérnek bocsánatot, azt sem mindig szívből teszik. Ezért a hónap első boldogság óráján minden gyerek elmondta a témával kapcsolatos véleményét, valamint szituációs játékokkal gyakoroltuk a megbocsátás kéréséhez és elfogadásához szükséges technikákat. A gyerekekben itt tudatosult, hogy a felnőttek is kérnek egymástól és akár a gyerekektől is bocsánatot. Sok érdekes mesét, történetet mondtam el a gyerekeknek a témával kapcsolatban. A hónap során többször meghallgattuk a hónap dalát, és közben mindenki végig gondolta, kitől szeretne még megbocsátást kérni. Az utolsó foglakozáson készítettünk egy bocsánatkérő kártyát, majd minden gyereknek az volt a feladata, hogy a kis kártyákat észrevétlenül juttassák el annak a személynek, akinek készítették.
Megbocsátás
Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola
A téma bevezetéseként a Te tetted… kezdetű nyelvtörő mondókával játszottunk, miközben babzsákot dobáltunk egymásnak. Aztán beszélgetőkör következett. A tetteink, mondataink következményeiről beszélgettünk. Így jutottunk el a megbánásig. Arckifejezésekkel, testtartással mutatták be a gyerekek a haragot, sértettséget, megbánást, megbocsájtást. Néhányan elmesélték saját történetüket a témával kapcsolatosan. Mindenki elkészítette a bocsánat állatát. Következő órán bemutatták a gyerekek egymásnak a rajzaikat. Majd elkészítették a leveleket, melyben megfogalmazták, hogy miért szeretnek boldogságórára járni. Természetesen meghallgattuk Bagdi Bella aktuális dalát és a Gyújts egy gyertyát a Földért című csodálatos énekét is. A faliújságon egész hónapban kint volt az áprilisi pozitív élménynaptár. Ebből is igyekeztünk minden feladatot elvégezni ( a családit átszabtuk az osztályközösségre).
A megbocsátás és a varázsszavak- kérem, köszönöm, bocsáss meg, nem teszek ilyet többet-stb. használatával ismerkedtünk a mese meghallgatása után. Mindenki tudott a beszélgetőkörben olyan történetet elmesélni amikor megbántott valakit és attól nem kért bocsánatot. Most gyakoroltuk milyen szavakkal tudja ezt megtenni, ill. le is rajzolhatták azt a személyt akitől bocsánatot szerettek volna kérni és kis szívet is készítettek saját döntés alapján,hogy odaadják neki engesztelésül. Nagyon aktívan és sokáig dolgoztak a rajzaikon, ami nagyon meglepő volt és megható, hogy verekedős kisfiunk a kutyusát rajzolta le, hogy tőle kér bocsánatot a fülhuzásáért! A munkákat odaadták a csoportban ill. hazavitték ha otthoni személytől kértek bocsánatot. Mindenki nagyon megkönnyebbült láthatóan a rajzolás alatt és a zenehallgatás(Bagdi Bella) után egy nagy öleléssel zártuk a cselekvést.
Témakörünk amit egész évben is tudunk gyakorolni, a megbocsátás. A gyerekek nagyon könnyen megértették, és boldogan alkalmazták az egymással való apró-cseprő viták során. Az ölelőkört újra alkalmaztuk, számos alkalommal használták a „Bocsáss meg!” Ne haragudj!” kifejezéseket. Boldogan hallgatták meg a „Tündéri bocsánat” című mesét. Úgy érzem a boldogság újabb lépcsőfokát sikeresen elértük!
A foglalkozást a relaxációs játékkal kezdeményeztem (Repül a madár, szárnyalva száll), majd meghallgattuk a Ho’oponopono című Bagdi Bella dalt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, így lejátszottam még egyszer. Ezután Boldog Dóra érkezett hozzájuk, elmondta a Ha valakit megbántottál kezdetű versikét. Rövid beszélgetés kezdődött a megbocsátás témával kapcsolatban. A gyermekek történeteikben elmesélték, hogyan kértek bocsánatot attól, akit megbántottak. A következő játék ehhez kapcsolódott, elmondták, hogy az elmúlt napokban a csoportban kit, miért bántottak meg, és most szeretnének bocsánatot kérni. Mindenkinek lehetősége nyílt erre. Közben láttunk sok példát a bocsánatkérésre (ölelés, simogatás, dicséret, puszi, kézfogás, apró ajándék átadása, ígéret, stb.). Majd elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét. A mese után erről is beszélgettünk. Majd elmondhatták, hogy őket ki, hogyan bántotta meg, majd elmondták, hogy „de már bocsánatot kért, és én megbocsátottam neki”, valamint „egyébként azért szeretem őt, mert sokat legózunk együtt”, „szeretek a barátja lenni, mert kedves velem”. A következő rövid történet után (Ho’oponopono), el is játszottuk. Többször elismételtük ezt a varázsszót, megbeszéltük miket jelent. A gyermekek nagyon élvezték (még napokkal később is emlegették, ha megbántották egymást). A foglalkozás végén mindenki kiegészíthette a rajzot (Hogy érzed magad, amikor megbocsátanak neked? Hogy érzed magad, amikor megbocsátasz valakinek?), majd készítettek varázskártyákat, amiket megbeszéltünk, hogy kinek miről szól, melyik varázsszóról, majd hazavitték. Öröm volt látni, hogy milyen sokféle varázskártyák születtek (szív, ölelés, tea, virág, stb.). Legvégül a kiszínezett jelüket felragasztották a váruk következő lépcsőfokára.
Szombathelyi Bercsényi Miklós Általános Iskola
A gyerekekkel beszélgettünk arról,hogy adott helyzetekben,ha megbántották őket,hogy tudták megbocsátani az illetőnek.
Csoportokban elkészítették a produktumokat.
Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy másik embernek kisebb-nagyobb sérüléseket okoz. Ideális esetben egy ilyen sérülést bocsánatkérés, majd megbocsátás követ.A megbocsátás olyan téma, amiről rengeteget hallhatunk. Elsősorban azt, hogy ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket.
Ebben a hónapban megismerkedtünk a 4 varázsigével: meg kell tanulnunk kimondani a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek.
Vittünk be a terembe Jácintot és megbeszéltük hogy a megbocsájtás virága e kis növény. Megbeszéltük hogy ezzel bárkitől bocsánatot kérhetünk, ha megbántottuk vele.
A bánatos kismedve meséjét dolgoztuk fel. Nagyon aranyos alkotások születtek.
Beszélgetőkör alkalmával megbeszéltük hol érezzük a testünkben a haragot amikor valaki megbánt bennünket.
Az alsós osztályok között nyuszi kupát rendeztünk, és azt is megtanultunk hogyan kell feldolgozni azt ha csupán egy gólon múlik a győzelmünk.
Díszitettük iskolánk tojásfáját, és a kisfiúk meglocsolták a kislányokat, akik mindezt hímes tojással köszönték meg. Ezzel is ápoltuk a hagyományokat.
Eldobtuk a köveket az udvaron és megbeszéltük hogy így kell kidobni a haragot és sérelmeket az életünkből is.
József Attila hét keretében emlékfutáson vettünk részt, és rengeteg közös programunk volt. (Pl : készítés) Ami még jobban erősítte a kis Mézengúzok közötti összetartozást.
Egész hónapban lelkesen készültünk az egyik talán ha nem a legszebb ünnepünkre az Anyák napjára.
Szeretet gombóc kis közösségünk most már tudja: A megbocsátás akkor az igazi, ha a saját békénkről szól.
Felidéztük a legjobb pillanatokat, amiket együtt töltünk szeptember óta.
Természetesen a gyerekek között mindig akad konfliktus, de ennek szerepéről és a megbocsátás jelentőségéről is sokat beszélgettünk.
A hétköznapok során is többször előkerül a téma: MEGBOCSÁTÁS. Igazi kihívás számunkra, gyermekvédelmi szakellátásban dolgozók számára ez a téma: biztatjuk a nálunk nevelkedő gyermekeket arra, hogy szüleiknek, családtagjaiknak bocsássanak meg, miközben legtöbbször mi, velük dolgozó szakemberek is átéljük azt a haragot az ő szüleikkel szemben, látva a gyermekek szenvedését. Szó szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy felhívják szüleikre a figyelmet, ezáltal saját magukról, jelenükről, jövőjükről elvonva a fókuszt – szakemberként képtelenek vagyunk kivonódni, negatív érzelmeket élünk át akár velük szembe is…
Ez a hónap kiváló pontja volt annak, hogy mi mutassunk mintát a gyerekeknek – képesek vagyunk megbocsátani. Egyik gyermekünk harmadik alkalommal járja a hetedik osztályt – nem járt be az előző két évben az iskolába. Ebben a tanévben többet járt be, mint az előző két évben, viszont látható, hogy az idei év elvégzése sem stabil. Szeretnék bevonni – ő ígér, helyzetben kivonódik, nem megbízható (ezt tapasztalta a családjában is). Vonzotta a lehetőség, hogy az AMAPED versmondó versenyén részt vegyen Bécsben – készült, a házi versenyen továbbjutott. Egy átlagos gyermek nagyon izgatottan várja az alkalmat. Vele nem így történt – utolsó pillanatban közölte, hogy szívességet tesz nekünk, végül felkel és eljön a számunkra nagy kirándulásra. Viselkedése rengeteg bizonytalanságot hozott a pedagógusok életébe – a megbocsátás gyakorlása számukra napi szintűvé vált – mély érzelmeket generált mindenkiben. Végül megnyerte a nemzetközi versmondó versenyt kategóriájában. Óriási teljesítmény egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esetében. Megerősített abban, hogy a megbocsátásnak ereje van, hatalmas.
A többi neveltünk számára Hágen Zsuzsa táncfoglalkozásán szimbólumokkal gyakorolták a megbocsátás kifejezését, továbbá Görögországból érkezett vendég ERASMUS hallgatók szintén foglalkozásukkal a megbocsátás útjára terelték őket.
A Golden Tiger’s Kung-Fu Egyesület által szervezett kirándulásunk szintén ennek fényében zajlott.
Különleges hónapunk volt, rengeteg érzelemmel – mélységekkel, magasságokkal.
Köszönöm a kollégáknak a kitartó és stabil közös munkát!