A tanév utolsó hónapjának témája a „Fenntartható boldogság” volt. Ez lehetőséget adott arra, hogy felidézzük mindazt, amivel eddig foglalkoztunk, amiről eddig beszélgettünk. Mindenki ónállóan végig gondolta egy skála segítségével, hogy változott-e a tanév során. Utána gyönyörűen megfogalmazták a gyerekek, hogy miben szeretnének még fejlődni és mivel elégedettek önmagukkal kapcsolatban. A foglalkozás további részében családi jeleneteket játszottak el, ahol előtérbe kerülhettek a színészi képességeik is. Jókat nevettünk, vidám hangulatban teltek ezek a percek. Ezt követően dobókockás játékot játszottak és rejtvényt fejtettek a „boldogság” fogalmával kapcsolatban. Azután a boldogságkeresésről beszélgettünk, majd megfogalmazták azt, hogy mit jelent számukra a fenntartható boldogság. Az órát meditációval és Bagdi Bella dalával zártuk.

A következőkben az elmúlt és búcsúzó nyolcadik osztály számára egyben utolsó tanév Boldogságóráinak néhány felvillanó képét összegzem:
A hála hónapjában videót tekintettünk meg Sam Bernsről, aki 17 éves és egy ritka genetikai betegségben szenved, a korai öregedésben, mégis kiegyensúlyozott életet él. Mi az életfilozófiája? A gyerekek kérdéseket kaptak, amelyre a videón elhangzottak alapján kellett válaszolni. Sam hálás azoknak, akik őt körül veszik, család, barátok. Nem az önsajnálatra koncentrál, inkább a felszabaduló energiáit számára kedves tevékenységekre fordítja, és mindig előre tekint. Hálás minden jóért, amit az élettől kap, hiszen a betegségétől eltekintve is nagyon sok értékes dolgot valósíthat meg az életben. A kamasz fiú életét tekintve, már hálával kell gondoljunk saját életünkre, milyen értékes kiváltság egyáltalán lélegezni, gondolkodni és egészségesen tanulni, dolgozni. Az optimizmus témájánál egy általam készített feladatlapot oldottunk meg, amelyben kifejezéseket kellett vagy optimizmus vagy a pesszimizmus szóhoz húzni: aggodalom, negatív jövőkép, aktív megküzdés, keserűség, humor, feladás, előny keresése, bizakodás, az erőforrásaink felkutatása stb. A gyerekek pontosan be tudták azonosítani a személyiség típusok jellemzőit. Optimizmusszintünket leginkább az befolyásolja, hogy miként értékeljük a stresszorokat és milyen választ adunk rájuk. Belső erőforrásaink megtalálása akár életmentő is lehet egy-egy kritikus élethelyzetben. Főképnek egy nevető narancsot választottunk, háttérbe szorítva a citromot.
A társas támogatás témakörében a barátságról beszélgettünk. Hogyan kötötted az első barátságodat? Meddig tartott a barátság? Mi tartotta össze? A konkréttól az általános felé haladtunk rangsorolás feladattal. Általában mi tartja össze a barátságokat? A következő fogalmakat kellett rangsorolni értékrendjük szerint: szeretet, társismeret, közös élmények, megbocsátás, bizalom, őszinteség, elfogadás. Első helyre a bizalmat helyezte az osztály, minden társas kapcsolat alapjaként. Külön gondot fordítottunk az önbizalom megerősítésére: A bizonytalanság az élet része. Nem feltétlenül kell mindig minden helyzetben jónak lenni vagy jól teljesíteni! Az önbizalom nem azt jelenti, hogy tökéletesnek gondoljuk magunkat, hanem azt, hogy az erősségeink mellett tisztában legyünk a gyengeségeinkkel és elfogadjuk azokat is, miközben erősségeinkre építkezve próbáljunk megfelelni az élet kihívásainak. Önbizalmunkat folyamatosan erősítsük és ne csak a külső visszajelzésekre építsük önértékelésünket! Önmagunkat elfogadó lelkülettel tudunk csak szeretettel fordulni mások felé.
Karácsony közeledtével egy filmet tekintettünk meg Trevorról, egy 11 éves fiúról, akinek nincs könnyű élete. Boldogságórán a film által kiváltott érzelmekről és a film tanulságáról beszélgettünk. A gyerekek hamar megértették, hogy a jó cselekedetet általában nem közvetlenül tudjuk meghálálni, hanem úgy, hogy továbbadjuk. A főszereplő film végi drámájának „szükségszerűsége” megosztotta az osztályt, volt, akik nem így fejezték volna be a filmet, sajnálták a kisfiút. Talán, arra történt utalás, hogy néha a dolgok túlmutatnak önmagunkon: úgy tűnik, megbukunk, vagy veszteseként végezzük, de cselekedeteink másokat is formálhatnak vagy inspirálhatnak…A célok kitűzéséről a közelmúlt legsikeresebb magyar származású honfitársaink életútjának megvizsgálásával beszélgettünk. 2023-ban a stockholmi hangversenyteremben rendezett díszes ceremónián két magyar származású tudósnak, Karikó Katalin biokémikusnak és Krausz Ferenc fizikusnak a tudományos élet legrangosabb nemzetközi kitüntetését, a Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át. A PPT bemutató után azt a feladatot adtam, hogy összegezzük, mi állhat a bemutatott sikertörténetek hátterében. Ebből a legfontosabbak a következők voltak: Olyan célok kitűzése, amelyekkel azonosulni tudunk, nem mások elvárásai. Olyan célok kitűzése, amelyek vonzanak minket, érdeklődésen, szenvedélyen alapulnak. Elkötelezettség, odaadás a feladat iránt (Más dolgokat is ennek rendelünk alá.) Kitartó, több éves (évtizedes) mindennapos „munka” (olvasás, edzés, kísérletezés, alkotói tevékenység) /A helyes kérdésekre, problémákra lehetséges válaszokat keresni. Nyitottság: kíváncsiság/ új vagy egyéni módszerek/ más felfogás, szemlélet, mentalitás, fejlődés, külföldi tapasztalatok
Darwin gondolataira építettük a megküzdés témáját: Nem a legokosabb vagy a legerősebb marad életben, hanem az, aki képes a változásokra, a külvilág kihívásaihoz tud alkalmazkodni. A lelki immunitásunkat ezért folyamatosan erősítenünk kell.Támaszkeresés, szociális hálózat építése, a terhek megosztására./ Empátia: mások szempontjainak megértése, mérlegelése egy-egy konfliktusban. / Az életünk sokrétű legyen, ha egy helyen megbillen, még más területeken is találjunk örömöt és megelégedettséget! Az érzelemkerék nyomtatott példányait osztottam ki csoportmunkában az Apró Örömök témakörénél. Egy általam összeállított boldogság kérdőívre adtak válaszokat a tanulók.
Ennek megvitatásával ábrát készítettünk örömeinkről. Megkértem a gyerekeket, körökbe írják a boldogságot okozó tevékenységeket, de a körök mérete utaljon arra, hogy melyik jelent számukra több örömöt. A foglalkozást egy a témát jelképező plakát színezésével zártuk. A megbocsátás kérdőív arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek kicsit jobban figyelembe kellene venni a környezet visszajelzéseit és nem csak saját szempontjaik szerint kellene viselkedniük.Ha tudatosan dolgoznának a sérelmeiken való túllépésen is és több szeretettel fordulnának mások felé, saját életüket is könnyebbé tennék.
Egy általam készített feladatban a rosszat jóra fordítottuk, a mondatok helyes befejezésével a gondolkodásunk áthangolása volt a cél, így konkrétan érzékelhetővé tettem, milyen viselkedési mód lenne ideális az emberi kapcsolatokban. Májusban az egészsége életmódra hívtuk fel a figyelmet. A halálos elhízás című rövidfilmet tekintettük meg három főszereplővel, akik számára az étkezés élet-halál kérdésévé vált. Az osztályt három részre osztottam és mindenki kapott egy szereplőt, akinél meg kellett figyelni különböző szempontokat.
A több éves boldogságórákat nehéz összegezni és útravalót adni, hiszen annyi értékes gondolatban és tevékenységben „mártóztunk meg.” Mi a boldogság?-lehetséges válaszolni a kérdésre? A boldogság nem egyszerűen a kellemes pillanatok többsége a kellemetlenekkel szemben, sokkal inkább az, hogy az ember az életét a maga egészében értelmesnek lássa. Az értelmes élet még a nagyobb nehézségek közepette is kielégítő lehet, míg az értelmetlen élet szenvedést okoz, akármilyen kényelmes is. A valódi boldogság kulcsa, hogy megértsük, kik vagyunk valójában és megtaláljuk helyünket a világban. Márai Sándor szavaival „Az utakat sokáig nem érti meg az ember.” -néha aszfaltos utakon járunk, amelyek máskor lehetnek rögösek vagy éppen meredekek. Mégis reméljük, hogy az utaknak értelmük van és elvezetnek valahová. Ezzel a gondolattal köszönök el az osztálytól.