Fenntartható boldogság
Fenntartható boldogág
A foglalkozás elején arról beszélgettünk, hogy hogyan lehet eredményesen használni a tanév során megszerzett tudást. Megkértem őket, hogy gondoljanak vissza milyen emlékezetes élmény érte őket az iskola első évében és beszéljenek erről.
Majd „boldogságkoktélt” kevertünk. Szerintetek mi kell hozzá?
Válaszok: szeretet, jószívűség, ölelés, kedvesség, barátság, öröm, megbocsájtás, egészség, hála, tisztelet, testmozgás, hűség, kitartás, segítségadás, szerénység, szorgalom
Mi az, amit biztosan kihagynánk belőle?: utálat, verekedés, veszekedés, csúnya beszéd, megbántás
Ez a koktél fogja képezni a havi tablónk középpontját.
Beszélgettünk arról is, hogy ki milyen változást vett észre magán az év elejéhez képest.
• „Több barátom van.”
• „Összetartóbbak lettünk.”
• „Jobban tanulunk.”
• „Többet segítek az osztálytársaimnak és otthon a szüleimnek.”
• „Kevesebbet vitatkozom.”
Összefoglaltuk a boldogságórákról tanultakat, hogy mire emlékeznek vissza legszívesebben. Meghallgattuk a hónap dalát. A zárókörben mindenki megosztotta a többiekkel, melyek azok a boldogságfokozó technikák, amelyeket a nyáron is alkalmazni fog!
Rendkívül elégedettek voltak a gyerekek, roppant mód tetszett nekik az elkészült munkájuk.
Együtt örültem én is velük, és fölöttébb boldog voltam, hogy ilyen sokat tanultak az évben ezekből a foglalkozásokból.
Máhr Attiláné
1. o. osztályfőnök
Bogit a 2. kép ihlette meg és egy verset írt az egymásra talált szerelmesekről.
Kishonti Boglárka (5.d) verse a 2. képhez:
Már régóta szeretlek,
s fogom a kezedet.
Már öregek vagyunk,
házasok már régen,
de szerelem ég még
mindig a szívünkben.
Virágok kinyílásán
ősi vad szél ringatja a tájat,
s lefekszünk a fűbe kézenfogva,
és nézzük a szép eget álmodozva.
Már régóta szeretlek,
s fogom a kezedet.
Már öregek vagyunk,
házasok már régen,
de szerelem ég még
mindig a szívünkben.
Nem tudok örökké élni,
s mindig veled lenni.
De örökké szeretni foglak,
s mindig ölelnélek.
Elérkeztünk az év utolsó boldogságórájához. A hónap témáját tanulmányozgatva gondolatban leperegtek előttem az elmúlt hónapok boldogságóráinak pillanatai. Azok a percek, amiket az óvodásaimmal együtt töltöttünk a boldogságórák alkalmával.
Érdekes érzésekkel ültem le a gyerekek közé a szőnyegre. Kicsit szomorkás is voltam, hogy elérkeztünk a végéhez. Izgatottan vettem kezembe Bezzeg Andrea meséjét. Kíváncsian figyeltem az ovisaim arcát, vajon felelevenednek-e a tanultak? A történet felolvasása közben többször megálltam és igyekeztem felébreszteni a boldogságórák emlékeit. Boldog voltam, mikor a gyerekek maguktól elevenítették fel a történteket egy-egy témához kapcsolódva.
Úgy érzem, érdemes volt rendszeresen, hétről hétre boldogságórákat tartani! Meglett a gyümölcse! 🙂
Most én is visszapörgetem az időt és biztosan állíthatom, hogy pályafutásom egyik legjobb döntése volt, mikor 1 évvel ezelőtt pályáztunk a boldog óvoda címre! Büszke vagyok arra, hogy városunkban a Komáromi Szivárvány Óvodában, a Napraforgó csoportban egyedülálló ez a program. Meglepettség és természetesen boldogság tölt el, amikor ismerősök és ismeretlenek érdeklődve kérdeznek a programról. Én pedig természetesen örömmel osztom meg velük tapasztalataimat.
Nagyon köszönöm és hálás vagyok, hogy részese lehetek a programban szereplő értékek közvetítésében! Egyik fő célom, hogy a jövőben ugyanilyen kitartással, felelősségteljes munkával tartsam a boldogságórákat a sok érdeklődő és befogadó kis óvodás számára!
A gyermekekkel a rajz elkészítése közben, közösen megbeszéltük, mi volt a legjobb ebben a tanévben, mi tette őket boldoggá és mire emlékeznek vissza a legszívesebben. Ez volt az idézet lényege minden napban van valami szép, mindenben van valami jó, csak tudni kell észrevenni, ahhoz, hogy örülni tudjunk neki.
Júniusi témánk a fenntartható boldogság volt. Egyben ez volt az utolsó boldogságóránk is ebben a tanévben. Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy hogyan érezték magukat az eddigi boldogságórákon, valamint elnéztük egy-egy ilyen alkalom fotóit és megbeszéltük, hogy kihez melyik téma állt a legközelebb.
Ezután beszéltünk a boldogságról, hogy kinek mit jelent ez a szó és ki milyen körülmények között érzi magát boldognak. Majd minden gyerek kapott egy-egy nagy falevelet, melyre lerajzolhatta a saját boldogságát. Ezután, ezeket a faleveleket felragasztottuk egy fára és így készítettük el a Katica csoport boldogság fáját.