Fenntartható boldogság (ami nem változott)
– legyünk hálásak azért, amink van
– pozitívan szemléljük az életet
– vegyünk körbe magunkat jó emberekkel
– segítsünk, ahol csak tudunk
– legyenek céljaink
– a céljainkért dolgozzunk meg
– élvezzük az élet apró örömeit
– tudjunk megbocsátani magunknak és másoknak is
– fogyasszunk egészséges ételeket, mozogjunk sokat
A nevelési év során az elmúlt év boldogságórás tapasztalataira építve éltük az ovis mindennapjainkat. Nagyon szerették a gyerekek a Boldogságórákat, aktívan részt vettek a feladatokban, táncban, játékban egyaránt. Az év második felében kihívás elé néztünk, hiszen a gyerekek otthon voltak és bizony nagyon hiányzott a személyes kapcsolat. Alig vártuk, hogy újra lehessen találkozni, sok megbeszélnivalónk volt. Mivel még most sincs itt minden kisgyerek, a kiállítást sajnos nem tudtuk a hagyományos módon megtartani. Éppen ezért az év során készített képekből, rajzokból készítettem egy videót, Bagdi Bella: Jobb veled a világ! című dalára. Az oviba járó gyerekekkel megnéztük, minden képhez hozzáfűztünk valamit, ezáltal sok-sok kedves emlék idéződött fel. És hogy a többiek se maradjanak le semmiről, ők is részesei lehessenek ennek az élménynek, nekik is eljuttattam pendrive-on a videó kiállításunkat. Ismét bebizonyosodott: mindent meg lehet oldani, csak akarni kell! 😍💖😊
Fenntartható boldogság
Megszokott módon láttunk hozzá a boldogságóra megtartásához a Tarnaszentmiklósi óvoda Kék és Zöld csoportosaival.
Boldogságfokozó technikák közül elsőnek az ölelésláncot alkalmaztam. 2,5 évestől a 7 évesig minden kisgyerek mosollyal az arcán ölelte a mellette lévő társát.
Iskolába induló 6 évesek kezdték, mert az érzéseiket ők tudják könnyebben megfogalmazni: örülök, hogy…, boldog vagyok, mert…, büszke vagyok magamra… Majd csoporttársaikra, barátaikat megnevezve mondták: kedvelem benned…, ügyes vagy…
Közösen hangoztattuk az „Erdő, erdő” versikét.
Tankönyv ajánlására seprűtáncot jártunk, felszabadultan, nevetéstől hangos, vidám mozgás kerekedett.
Résztvevők kedve szerint színezték a boldogság kereke színezőt. Kinyírták és a boldogsághozó gyöngyszemeket megnevezték, ismételték.
Köszönjük, hogy a program részesei lehettünk!
Tarnaszentmiklósi Óvoda Kék és Zöld csoportos gyerekek és óvodapedagógusok.
Az utolsó napok ebben a tanévben is digitális formában teltek. Néhány tanulóval viszont személyesen is tudtunk már találkozni a iskolai felügyelet során. Nagy örömmel mesélték, hogy milyen jó újra személyesen találkozni, beszélgetni. Elmeséltek minden pozitív és negatív tapasztalatot a digitális tanulással kapcsolatban. Végül arra jutottak, hogy sokkal jobb együtt a suliban a barátokkal, tanárokkal, mert hiányoztunk nekik! Azt hiszem ennél nem is kell most több, minthogy érezzük, hogy milyen jó egy szerető közösség tagjának lenni! 🙂
A jókedv a móka áthatja napjainkat. Igyekszünk olyan tevékenységeket szervezni melyben mindenki jól érzi magát.
Mozgásos szabályjátékok szervezését nagyon fontosnak tartjuk a nap bármely szakában élünk vele, íme egy seprűtáncoltatás.
Tekintettel arra, hogy csak online találkozunk egymással, a megváltozott helyzetünket hűen tükrözi ez a vers. Mindenkinek nagyon hiányzik az iskola, a társaikkal együtt töltött idő -szabadidő, a tőlük messze lakó nagyszülők. Szívhez szóló vers.
Elérkeztünk a Boldogvárba vezető utolsó lépcsőfokra. Kalandos, váratlan fordulatokkal, soha nem látott akadályokkal teli út volt. Az utolsó mesében, Boldogerdőben összegyűjtöttük az összes boldogsâgfokozó”tudásgyöngyöt”, felidéztük az út során megszerzett tudásunkat, tapasztalatainkat. Elkészítettük a BOLDOGSÁG KEREKÉT, mellyel játszhatunk is oly módon, hogy megforgatjuk, s amelyik a szívecske csúcsánál megállt, ahhoz mondunk egy lehetőséget. Pl. ha a Hálánál áll meg, elmondhatjuk miért vagyunk hálásak. Azoknak a gyerekeknek is elkészítettük akik nem járnak óvodába, de úgy, hogy otthon színezhetik ki és hajtogathatják meg a „szélkereket”. Nekik eljuttattuk az otthonukba. Boldog Dóra el is búcsúzott a gyerekektől, remélve, hogy hamarosan újra találkozunk.
Az utolsó boldogság órára már kinyitott az óvoda. Végre személyesen találkoztunk! Jót beszélgettünk a karanténos élményekről és nagyon örültünk egymásnak.
Boldog Dóra erre a napra Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerek erdő című meséjét hozta nekünk. Mese közben átismételtük, mit is tanultunk az elmúlt kilenc hónap alatt: a Hála-pataknál felsoroltuk, miért lehetünk hálásak (újra együtt vagyunk…) az optimista réten föltettük a varázs szemüvegünket és fölsoroltuk jó tulajdonságainkat, a barátság házikónál elmondták, kinek a nevét írnák a ház falán lévő szívecskébe, vagy kivel költöznének be a házba. A célok hídján elsorolták, milyen vágyaik, álmaik, céljaik vannak, a jótett tisztáson a mai nap jó cselekedeteit számláltuk meg. Az apró örömök szigetén annyi örömet soroltak, fel, alig győztük kivárni a végét! A megbocsátás erdejénél néhányan bocsánatot kértek pajtásuktól (elvették a játékot, vagy feldöntötték a készülő várat). A testmozgás útján egy rövid tornát rögtönöztünk. A mese után kiszíneztük a munkafüzetben talált boldogságláncot. Aki már elkészült, elővette a Pozizivity társast és még jót játszhatott, fölelevenítve a mese színtereit, feladatait.
A napot örömtánccal zártuk és a csatakiáltásunkkal: Jobb velünk a világ!
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Bácska u Telephely
Az utolsó boldog óvoda foglalkozást méltóképpen zártuk le a gyerekekkel. Boldogságvárat építettünk, A gyermekek megfogalmazták a számukra legkedvesebb boldogság témakört, a nevelési év során tartott kedvenc tevékenységüket. Elmondhatták, mit tanultak ezek a foglalkozások alatt. Ez utolsó foglalkozáson érezték a gyermekek is, hogy igazi közösségi formálódtak. A nagycsoportosok különösen így érezték. Repetáztunk a boldogságfokozó technikák közül. Minden gyermek választhatott, hogy mit szeretnének megismételni ebben a hónapban. A gyermekekkel jó volt feleleveníteni az emlékeket, jó volt tapasztalni, hogy a boldogságfokozó gyakorlatok tartósak és megmaradnak a gyerekekben, amit majd remélünk az iskolai évek alatt is hasznosítanak. A gyermekeken érződik a pozitív énkép alakulása, hogy kitartóak, és próbálkoznak és tudják, hogy képesek rá.