Az aktuális témához tartozó zenét meghallgattuk, majd beszélgettünk a tartalmáról. Nagyon élvezték a gyerekek a vidám dallamokat.
Fenntartható boldogság
Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola és Óvoda
Elsőskéink egész éves munkáiból készítettünk kiállítást. Kikerültek olyan alkotások is, amit az online tanítás heteiben készítettek. A kiállítást az egyik lelkes Zümike nyitotta meg, másik társa ünnepélyesen átvágta a szalagot, átadásra kerültek a Hála rajzokért kapott emléklapok. Vivaldi Négy évszaka szólt a háttérben, amíg gyönyörködtünk az alkotásokban. Zárásként „pezsgővel” koccintottunk a művészek további sikereire. 🥰
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézménye
Milyenek voltunk az eddigi boldogságórákon?
A diákokkal közösen megbeszéltük, hogy melyik boldogságfokozó gyakorlat hogyan hatott ki az otthoni, családi mindennapjaikra. Kitaláltunk egy történetet, amelyet zenei aláfestéssel, elő is adtunk, ez lett a mi Hatás-csasztuskánk.
Minden boldogságfokozó gyakorlatért sok-sok erőfeszítést tettünk, kellő időt szántunk rájuk, megdolgoztunk értük. Mindez nagy boldogsággal és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ezt mi értük el a magunk erejéből.
A Hatás-csasztuskánkat azóta is „használjuk”, dudorásszuk és biztosak vagyunk abban, hogy később is alkalmazzuk majd.
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 1. b osztályában a gyerekek a Fenntartható boldogság témakörben rajzban megelevenítették a Boldogság 3 okát!
Hogyan tehetnénk boldoggá a nagyon szomorú 8. osztályt, akik ebben a helyzetben nem tudnak rendesen elköszönni az iskolától és a diáktársaiktól?
Nekünk mitől lehet emlékezetes egy ilyen helyzet?
Én mivel tudok örömet okozni a gyerekeknek a Vakáció beköszöntével?
Az eddig megismert technikákkal, feladatokkal nagyon könnyen tudtunk ezekre válaszolni. A 8. osztályt búcsúrajzokkal leptük meg, amiket elküldtünk nekik az utolsó tanítási napon. (ezt a gyerekek találták ki, én csak a megvalósításban segítettem)
Mi a videoklip-hez küldtünk be képeket, örök emlék, és biztosan mindenki jó szívvel gondol majd rá.
Én pedig készítettem nekik az utolsó napra egy videót erről a tanévről, az osztály fotóinkkal, programjainkkal a kedvenc Bagdi Bella dalunkra. Ismerjük egymást, mindenki tudja, hogy mivel tud a másiknak örömet okozni. Én csak azt kívánom, hogy ez sokáig így maradjon!
Köszönjük a Boldogság- programban való részvétel első évét. Ez a csapat velem jövőre biztosan folytatja!
A Boldogság óra program utolsó témaköre a fenntartható boldogság. A program lebonyolítása arra az időszakra esett, amely alatt tanulóim egy része nem járt iskolába, míg mások a kötelezően előírt, 5 fős csoportbontásban tevékenykedtek.
Tanulóim készségfejlesztő iskola 12. osztályosai. Ballagnunk kellett, de hogyan? Osztályközösségben. Ennek a napnak kicsit másabbnak kellett lennie, mint a többi, mert utoljára találkoztunk, búcsúznunk kellett, felidézni és lezárni életük egy jelentős korszakát. Mindenkinek kapnia kellett valamilyen útravalót.
Ezen az utolsó órán valamennyi tanuló jelen volt, a helybelieken túl a vidékiek is. Ballagótarisznyájukat megtöltöttük szeretettel és jókívánságokkal.
– Mi kell a boldogsághoz?
Család, barátok, szerettet, egészség, sok-sok mosoly és még sorolhatnám…
– Boldogságkoktél
Miután összegyűjtöttük a „hozzávalókat”, összeállítottuk koktélunkat, amelyből mindenki magával vihetett egy darabkát.
– Szép emlékek, amelyeket magammal viszek
Felelevenítettük a legemlékezetesebb emlékeinket, eseményeket amelyeket együtt éltünk át. Cédulára felsoroltuk, de az igazi emlék egy DVD, amely mindenki számára, névre szólóan összegyűjtött fotó és videógyűjtemény.
– Úgy fogok rád emlékezni…
Megbeszéltük mindannyiuk legjellemzőbb tulajdonságait. Hihetetlen jó rálátással voltak képesek felismerni és megfogalmazni, majd papírra vetni gondolataikat.
– Ilyen vagyok
Egy kis önismeret. Nem csak másokat, hanem önmagunkat, tulajdonságainkat is tudnunk kell felismerni. Csak pozitív tulajdonságok, hiszen a búcsúzónak emlékül ez adható. A felsorolt tulajdongokban ha magára ismert, jelentkeznie kellett, összegyűjthette és ezt is magával vihette.
– Piros szalag/fonal
Egy karkötő, amely megvéd minden rossztól. Magának senki sem kötheti fel, ezért mindannyian megneveztek valakit, akit megkérhettek, hogy kösse fel számukra a karkötőt. Kértem, ha majd nem is viselik de őrizzék, ez egy olyan kötelék, ami örökké tart, és védelmet nyújt.
Boldog óra, kellemes beszélgetés, szép emlékek. Együtt voltunk, utoljára. Ezzel a sok szeretettel, a legszebb emlékekkel és sok-sok ajándékkal bocsátottuk őket útjukra. Amit bizonyára őrizni fognak, végigkíséri életükön és bármikor ha előveszik, örömmel fognak gondolni az együtt töltött diákévekre.
(Nagy Ibolya Andrea, pedagógus)
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Relaxációs gyakorlatokkal kezdtük a témát,majd beszélgettünk egy kicsit.Az első napon ölelésláncot játszottunk,majd a zenehallgatás következett. Egy másik nap a mesét dolgoztuk fel,majd mindenki elkészítette az örök boldogság nyakláncát.
Búcsúzóul a ballagás után megtartottuk az utolsó boldogságóránkat, amit egy nagy öleléssel fejeztünk be!
Iskolánkban 2. éve folyik a Boldogságórák tartása, és én is ettől az időtől veszek részt benne. A tavalyi év fordulópont volt az életemben, hisz a gyerekkel együtt ismerkedtem meg valójában „tudatosan” a boldogságot segítő, fokozó technikákkal/elméletekkel. A megküzdési stratégiák nehézségeivel gyakran nekem is szembesülnöm kellett.
Az idén már könnyebb volt a helyzetem, hisz az előző évben részt vettem a Boldogságóra csapatának szegedi workshopján, ahol megerősítést nyertem abban, hogy itt a helyem a csapatban! A kiscsoportos foglalkozásokon a részt vevő kollégáktól sok ötletet, útmutatást, megerősítést kaptam.
A nehézséget az idén talán az adta fel, hogy 1. osztályosaimat kellett bevezetnem ebbe a remek programba. Életkoruknál fogva ők nagyon nyitottak voltak mindenre. A gyakorlatokat, a feladatokat, mindig szívesen, nagy érzelmi amplitúdóval végezték, motivációjukban soha nem volt hiány. Inkább engem fusztrált az, hogy sokkal több időt is lehetne/kellene szánni egy-egy témakörre; mindig akkor lett vége az órának, amikor a legjobban benne voltunk a munkában.
A témakörök feldolgozásában nagyon sokat segítettek a segédanyagok, – amik sokszor csak ötletadók voltak és beindították a gyerekek és az én fantáziámat is. Főleg a nehezebb témakörök gyerekközelibbé tételében adtak fogódzkodót, támpontot. Az ajánlott dalok órai és órán kívüli hallgatása pedig azt eredményezte, hogy a „kedvenceket” már kívülről fújják szabad idejükben vagy a készségtárgyak óráin.
Érdekes volt látni, hogy a hálánál az egyik percről a másikra esik le nekik a tantusz azzal kapcsolatban, hogy mi mindenért mutathatják ki a hálájukat. Optimizmussal minden könnyebb, társak nélkül (mint a karantén is mutatta) hiányzik a megszokott életük, a jó cselekedetekkel nemcsak kapni, hanem adni is nagyon jó az élet minden apró és nagyobb területén.
Voltak nehezebben befogadható témák is. Ilyen volt a célok megfogalmazása. Először túl távoli célokban gondolkodtak, (ha nagy leszek) de utána a havi/heti/napi célok is előkerültek. Rájöttek arra, hogy a kis lépésekkel elért célok után mennyivel egyszerűbbek és megvalósíthatóbbak a távoli, most még elérhetetlennek tűnő „álmok” is. Úgy érzem, hogy a legnehezebb témakör a megküzdési stratégiák és a megbocsátás volt. Nem igazán értették, hogy mi mindenért kell/lehet megküzdeni az életben; és a megbocsátás jónéhány akaratos/öntörvényű vagy éppen erőszakos kisgyermeknek feladta a leckét. Ezeknek a gyerekeknek komoly önvizsgálatra volt szükségük ahhoz, hogy felismerjék, haraggal élni a szívben nem igazán boldogság; megbocsátva sokkal szebb, vidámabb a világ. A gyerekek többsége azonban alapjáraton empatikus, szociálisan érzékeny az osztályomban és ők „rögtön vették a lapot”.
Az apró örömöket észrevenni és megélni egyre könnyebben ment már a tanév vége felé. A testmozgás boldogságfokozó ereje pedig fantasztikusra sikeredett a hosszú/kényszerű előre nem tervezett karantén után. A szabadság utáni vágy és a jó idő hatására előkerültek a bicajok, labdák, rollerek, görkorik is. Sok-sok gyerek a trambulinozásban lelte kedvét a bezártság után. Csupa nevető, mosolygó, jókedvű gyerek nézett vissza rám a beküldött képekről.
A hirtelen jött karantén alatt is próbáltam követni a Boldogságórák tematikáját. Biztos, hogy nem olyan intenzitással sikerült mindent megvalósítani, mint azt szerettem volna; de ez az időszak egy újfajta gondolkodásra, életszemléletre „nevelte” kis tanítványaimat. Az otthonlét alatt mindazt „élesben használhatták” amiről szeptember óta beszéltünk, és gyakoroltuk. Digitális óra keretében bekapcsolódtunk a Köszönet a járvány ellen küzdőknek programba, szívecskéket rajzoltunk és kiraktuk az ablakokba.
Így a tanév vége felé a karanténidő elteltével reméljük, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba. Tetteikkel, pozitív gondolkodásukkal, céljaikkal, legyőzik a kialakult szorongásaikat, félelmeiket, és újra szabadon, vidáman, gond nélkül, biztonságban élhetik mindennapjaikat. Lehet, hogy ebben a Boldogságóráknak is szerepe volt, van, lesz? Remélem, igen!
És hogy nyárra se engedjem el diákjaim kezét, rengeteg ötlettel, nyári elfoglaltsággal, bakancslistás tervekkel, bátorító szavakkal/üzenetekkel indítom útra őket. Azt gondolom, hogy a megtartott foglalkozások hangulata, nyitottsága és közvetlensége; a sok-sok közösen átélt élmény és emlék, lelkükbe épülve széppé és tartalmassá fogja tenni számukra a VAKÁCIÓT!
Az együtt töltött időről, az elvégezett „munkáról” szóljanak a vidám képek.